Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-18 / 271. szám
1977. november 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tartalék a gépekben AZ ESZTERGAPADOT, a marógépet délután két órakor leállítják, pedig ha estig dolgozna, akkor több alkatrész készülne el. Az építőipari daru többet ácsorog, mint dolgozik. A teherautó a visszautat üresen teszi meg, ezért gondok vannak csúcsidőben a szállítással. Hogyan lehet ezen változtatni? Hogyan lehet.megoldani, hogy minden különösebb beruházás nélkül emelkedjen az ipari termelés? A válasz egyszerűnek tűnik. Elég az előbb említett nagy értékű gépeket, s társaikat jobban kihasználni, emelni a műszakszámot, máris nő a termelés, jövedelmezőbb a gazdálkodás. A megyében milliárdo- kat tesz ki a gépek értéke. S általában — mivel sok az új üzem — javarészt új gépiekről van szó, az elhasználódás mértéke több iparágban alacsonyabb, mint az országos átlag. Különösen a nagy értékű gépieknél szükséges, hogy minél több műszakban üzemeljenek, minél többet termeljenek. Ám a kialakult — sokszor rosszul kialakult — hagyományok nem mindig teszik lehetővé, hogy a legfontosabb gépek két-há- rom műszakban termeljenek. A gyógyszer- és a gumiiparban piéldául természetesnek veszik, hogy ily módon is kihasználják ezeket a gépeket, a gépipari ágazatban viszont a kedvező példák (MOM, VSZM, Vulkán) mellett o jelenlegi 1,6 műszakszám azt jelenti, hogy többnyire csak egy, esetleg két műszakban termelnek a legdrágább, igen sok ember munkáját kiváltó berendezésekkel is. Az ipari szövetkezeteknél piéldául csak elvétve találni két vagy több műszakos termelést. A PAPÍRIPAR HOSSZÜ IDŐ ÖTA a folyamatos termeléssel mutatja meg, hogyan kell a nagy értékű gépeket kihasználni. Ezt követik a textilip>ari berendezések is a több műszakos termeléssel, a ruházati iparban viszont a hagyományok általában a két műszakos termelést részesítik előnyben. Az élelmiszeriparon belül köztudott, hogy a szezonális gépiek a termelés ideje alatt teljes kapacitással dolgoznak, ugyanakkor olyan példa is van, minit az állat- forgalmi vállalat, ahol még a két műszakos termelés bevezetése is gondot okoz. Az okokat elemezve — ahogy tette ezt a piárt megyei végrehajtó bizottsága is, amikor a kihasználásról, a műszakszám növelésének lehetőségéről tárgyalt — akadnak vállalaton belüli és kívüli tényezők is. Ott piéldául, ahol a szakmunkáshiány gátolja a gépiek jobb kihasználását, hosszabb távra, átgondolt képzési tervre van szükség ahhoz, hogy ezt felszámolják. Másutt a rapszodikusam befutó exportmegrendelések gátolják, hogy minden berendezést egyformán hasznosítsanak. A harmadik helyen a laza normákat, a kis gyakorlattal rendelkező munkásokat lehet említeni. De akad olyan üzem is, ahol a három műszakhoz a munkások bejárási feltételeit nem, vagy alig tudják megteremteni. Ahogy a nyíregyházi városi pártbizottság felmérése mutatja, még a kihasználás mérésére sincsenek egységes irányelvek azonos ágazaton belül. Ehhez tartozik, hogy a gépek beszerzése sem mindig történik valamiféle kiforrott beruházási stratégia, a szükségletek pxmtos felmérése szerint, hanem a pillanatnyi pénzügyi és beszerzési lehetőségek szabják meg. a veszteségidök között SZEREPEL a rendeléshiány épp úgy, minit az anyaghiány miatti várakozás, vagy hogy nincs képzett munkás az adott gépre. Ám ettől is súlyosabb, hogy igen magas a váratlan gép- és szerszámhiba miatt adódó állásidő. Több vállalatnál a tervszerű megelőző karbantartás háttérbe szorult. A korábbi évekhez képest több olyan intézkedés született, amely elősegítette a műszakszám emelését, a gépek kihasználását. Ennek is tudható be, hogy a megye ipari üzemeinél az átlagos műszakszám elérte az 1,84- et. Bár ez önmagában — az országos átlaghoz viszonyítva — nem rossz, azonban vannak még tartalékok. A júliustól bevezetett műszak- pótlék például anyagiakban is kifejezi azok elismerését, akik vállalják a nehezebb, fárasztóbb munkarendet. A rendelkezés után tovább le- . hét növelni a több műszakban dolgozók számát. A belső képzéssel, továbbképzéssel lehet gyarapítani azoknak a gárdáját, akik képesek a nagy értékű berendezéseket üzemeltetni, hogy legyen mindenütt tartalékember is ezekhez a berendezésekhez. A műszakiaknak pedig az a feladatuk, hogy olyan gyártás-előkészítéssel, programozással készüljenek jel a gépek kihasználására, ami minimálissá teszi az állásidőket. A nagy értékű gép>ek, berendezések kihasználását valamennyi üzemben továbbra is kiemelt feladatként kezelik. A műszakszám növelésére, az optimum elérésére továbbra is több intézkedést hoznak. A helyi pártszervezetek p>edig a dolgozók közötti tudatformálással, a szervező munka ellenőrzésével segítik ennek megvalósulását. Mindez azt eredményezi, hogy az ipari termelés nagyobb bővítések nélkül, meglévő adottságok jobb kihasználásával is fokozható. Lányi Botond NAGY ÜZEMEK — KIS LÉPÉSEK Mostohagyerek-e a közművelődés? SZATMÁR BÚTORGYÁR Itt dolgozni kell. nem érünk rá kultúrával, meg effélékkel foglalkozni — hányszor hallhattunk hasonlókat nagyüzemeinkben munkásoktól, igazgatóktól. Sok vezető ezt még meg is toldotta: nincs is ilyen igény... Az utóbbi néhány év alatt vált nevetségessé ez a szemlélet. Fontos dokumentumok jelentek meg a közművelődésről, s arra is kitértek: milyen teendőjük van a nagyüzemeknek, hogy társadalmunk egyre több művelt emberrel gazdagodjék. Megyénk 11 kiemelt nagyüzemét látogatjuk most sorra — azokat, ahol a szabolcsi munkásság java része dolgozik, hogy érdeklődjünk: mostohagyerek-e még a köz- művelődés? A mátészalkai Szatmár Bútorgyár nem múltja, nem is jelene, sokkal inkább jövője miatt került fel a kiemelt nagyüzemek listájára. Ki- lencszáz dolgozója idén 380 miliós termelési értéket állít elő — ez 20 ezer lakószobának felel meg — s jövőre, jelentősebb létszámnövelés nélkül 460 milliót termelnek. Az utóbbi évek roppant fejlesztési üteme mellett a gyár vezetőinek kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy az üzemi kulturális élettel foglalkozzanak. Hogy eddig mit tettek ezen a téren, azt sajnos, nagyon könnyű volt összefoglalni. Elkészült a felmérés az iskolai végzettségről. A negyven éven aluliak 15 százaléka nem fejezte be az általános iskolát, idén mégis mindösz- sze csak három nyolcadikos végez. Megvásárolták a tankönyveket, ott vannak a szekrényben, nincs aki forgassa. .. „Valami van, de...“ Az állami oktatás szorgalmazásával azonban mintha véget is érne a közművelődés gyári feladata. Megkísérelték ugyan a munkásfilmklub A gép már engedelmes... Kiss Gáborné, aki ma a HÖDIKÖT tiszalöki üzemében dolgozik, immár öt és fél éve varr ruhát, öt és fél év persze nem hosszú idő, különösen nem az, mert hétszer ennyit kell még dolgoznia, mire nyugdíjas lesz. De ez a rövid néhány év többnek tűnik, ha tudjuk, hogy nemcsak a szakmát sajátította el, hanem mindenhez értő, úgynevezett „univerzális” munkás lett. Kiváló dolgozó a megtisztelő cím szerint is... szervezését, de egyszer a mozi nem jött, máskor meg a munkások. A könyvtár kicsi, kezelője még rendszeres tiszteletdíjat sem kap, társadalmi munkában kölcsönöz. Újabban egy tánccsoport és egy szavalókör életrehívá- sával is kísérleteztek. Újra kezdték a programok szervezését a gyári ifjúsági klubban, az épület azonban szerencsétlen helyen, a presz- szóval szemben erre teljesen alkalmatlan. Találóan így jellemezte Fejér Barnabás szakszervezeti titkár az eddigi kezdeményezéseket: „valami van, de nem az igazi...” Ennél jóval konkrétabb Kállai Menyhértné személyzeti és oktatási vezető véleménye, aki az eddigi sikertelenségek okát így magyarázta; „Se idő, se ember, se cél nem volt — hogy lennének eredmények?” Mire való az „alap”? Cél van, ember is lett — néhány hónapja: függetlenített népművelőt vettek fel, aki népművelés-pedagógiai szakot végez levelező tagozaton. Ráadásul pénz is van, 42 ezret szavaztak meg kulturális célra. Csakhogy ezzel is van egy kis baj. Mást mutat a terv és mást a felhasználás. Az eddig elköltött 32 ezer forintból csak a kisebb részt fordították kultúrára, s ugyanakkor a társadalmi ünnepségek költsége közel tízezer, a nőnapi ajándékozás pedig több mint 12 ezer forintot ebből emésztett fel. Pedig a rendelet egyértelműen mondja: a kulturális alapot kulturális célra kell fordítani. Érdeke-e a gyárnak, hogy munkásai műveltebbek legyenek, s mit vállal ezért a gyár? — kérdeztük Kun Istvánt, a gyár igazgatóját. — Érdeke is, s később megtérülő gyakorlati haszna is. Ezért elsősorban a szakmai képzést és tanulást támogatjuk, de törekszünk olyan szabad idős programok szervezésére is, amelyek a jó hangulat kialakítását segítik. Mit látnak vajon ebből a törekvésből a másik oldalon? A varrónő Amikor a nyolcadik osztály elvégzése után — pusztán munkaalkalmat, megélhetést keresve — belépett a gyár kapuján és meglátta a villannyal hajtott varrómasinákat: megijedt. Döcögött a gép, görbe volt keze alatt a varrás, izgult, valahányszor munkához kezdett. Mondták neki: lassan és szépen lehet ezt megtanulni, majd ha megy, az ütemet is fokozhatja. Eleinte még fájlalta, hogy eredeti terve, — vegyipari szakmunkásnak lenni az Alkaloidában — egészségügyi okok miatt semmibe ment. Kiss Gáborné ma a legjobbak közé tartozik, őszintén bevallja: nem elsősorban a szakmához, hanem a munkáPincés József asztalos és Pető Béla betanított munkás olyan gépek között dolgozik, amelyek a fül tűréshatárán jóval felül sivítanak. így érthető, hogy Pető Béla a fülvédővel kezdte. — Amikor idehozták, rá se néztünk. Senki se akarta felvenni. Mint mindent, ezt is meg kellett tanulni... Fülvédő és tanulás. De úgy is mondhatnánk, egy lépés a kulturáltabb munkavégzéshez. Pincés József megfontoltan fogalmaz — egy brigád nevében szól. Szerinte a munkások magasabb műveltségéért elsősorban maguk a munkások tehetnek. Tánc és intarzia — Aki szereti amit csinál, annak nem kell tanfolyam. Az utána néz, mire jó a fülvédő, forgatja a szakkönyveket. Ezt erőltetni nem lehet. Ugyanígy van ez a brigáddal. Mi bejövünk éjszakai műszakra is, ha . kell, de ne küldjenek minket együtt moziba. Itt a gyárban azt kellene felmérni, ki hogyan tud legjobban kikapcsolódni, s az érdeklődésre kellene szervezni szakkört, szórakoztató programot. Kinek lenne ez a feladata? — kérdeztük. Erre csak igen bizonytalanul tudtak válaszolni — talán a gyár vezetőié. ök ketten nem vártak gyári segítségre. Pető Béla hosszú ideig táncolt a nyírmeggyest tánccsoportban, Pincés József pedig faintarziákat készít. De várnak sokan mások. A gyár az első lépést megtette : népművelőt alkalmaz, aki már elkészítette a jövő évi kulturális munkatervet. Gazdag a program, ebből derül ki igazán, mennyire mostohagyerek volt eddig a köz- művelődés. A tervek valóra váltásához azonban szükséges az egy fecskéről és a nyárról szóló közmondás ismerete. .. B. E. hoz, és a keresethez ragaszkodik. Azt mondja: dolgozni mindenütt kell, tehetségünkhöz képest, élni is kell, és pénz nélkül ez nem megy. ö tehát dolgozik, a varrás már rég egyenes, a gép engedelmeskedik neki. Ha izgul, már nem a benti munka miatt teszi ezt. Pár hónapja ment férjhez. A függetlenség jogos óhaja okozta, hogy csak akkor keltek egybe, amikor kezük munkájával, saját „zsebből” felépítették azt, amire azt mondhatják, most még elegendő: az egy szoba komfortos házat. Az építésnek azonban nincs vége, még egy szobára bármikor szükség lehet, mert úgy gondolja: az első gyerek bármikor jöhet... Néha nagyon fáradt. Eltűnik a többiekkel a tömegben, pedig teljesítménye — akár sorstársaié — rendkívüli. Kiss Gáborné úgy él, mint bármelyik bejáró munkásasszony. Reggel négykor kel, húsz perc elegendő mindenre... Buszra ül Tiszavasvári- ban, ötkor dolgozik már, mert szerinte a hat órai munkakezdésig való idő legjobb kitöltése: a munka. Otthon elvégzi, amit kell, néha kezébe vesz egy könyvet, hazavárja férjét; este már ágyból nézik a tévét. Ha elalszik, mostanában a Balatonról álmodik, ahol még sohasem járt, de ahova nyáron menni akar. Speidl Zoltán Szabolcsi portrék Naménybál Kuvaitba Kuvaiti exportra dolgozik a VOR vásárosna- ményi üzemének negyvenes szalagja. Az év végéig mintegy 15 ezer darab nadrágot készítenek a tőkés partner megrendelésére. Kép: Vozári Anna varrónő munkáját vizsgálja Bánn Ibolya technikus. (elek) Cipiigyáriak — megyejáráson Megyejáró kirándulást szervezett a felnőtt tagozat nyolcadik osztályosainak a Nyírbátori 2. számú Általános Iskola. A kirándulásra a Minőségi Cipőgyár segítségével kerülhetett sor — az osztály ugyanis kihelyezett tagozatként a gyárban működik, s a tanulók nagyobb része cipőgyári dolgozó. Mint arról a tagozat vezetője, Hatvani" András levelében beszámolt, a megyejáráson összekötötték a kellemest a hasznossal, felkeresve Szatmár irodalmi és történelmi emlékhelyeit, a helyszínen tartottak rövid rendhagyó órákat. Ezer ára a kollégiumért A 110. sz. ipari szakmunkásképző intézet tanulói az elmúlt napokban értékes társadalmi munkával járultak hozzá kollégiumuk belső rendbehozatalához és parkjuk felújításához. Negyven másodéves tanuló mintegy ezer munkaórában kifestett 26 kollégiumi hálótermet, három tanulószobát s az ezekhez tartozó mellék- helyiségeket. Részt vettek a kertészeti vállalat parkosító munkájában is, melyért cserébe virágszaporító anyagot kaptak, amivel kollégiumukat igyekeznek otthonosabbá tenni — írja Hagy Béla tudósítónk. Készülnek a tiszalöki jégtörők Az Észak-magyarországi Vízügyi igazgatóság tiszalöki telelőjében megkezdték a jégtörő hajók felkészítését. Négy jégtörő gépeinek felülvizsgálatát, valamint javítását végzik el december elejére. Az igazgatóság jégtörő flotillája egy újabb, úgynevezett „döngölő” hajóval gyarapszik. A meglévő jégtörők csak „rácsúsznak” a táblákra, és úgy szabdalják azt fel, a „döngölő hajó” viszont jobbra-balra „billegve” szétfeszíti az egymásra torlódott jeget.
