Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-15 / 268. szám

1977. november 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Döntés az emberért K i mit tud? így kezdődik a nap a. Növénvolajipari és Mosószergyár­tó Vállalat nyírbátori gyárában. Ha minden vezető „felmondta a leckét”, számot adott arról, mi történt a hozzá tartozó tizemben este 6-tól reggel 6-ig, kezdődhet az érdemi munka. Hogy mi mindenről van szó egy ilyen reggeli kérdezz-íelelek komoly játékon? Széles a skála. Szóba kerül itt az üzemfejlesztés, az ötletek, megvalósítást igénylő elkép­zelések. Csupa olyan dolog, amelyet a párt- és a gazdasági vezetés egyaránt jót hasznosíthat a vezetésben, s annak egyik legfontosabb elemében, a dönté­sek előkészítésében. Éppen egy ilyen röptanácskozáson ja­vasolta valaki: a növekvő termelési fel­adatok ellátása feltétlen szükségessé tenné egy készáru- és egy anyagraktár megépítését. Évente 170 ezer tanná árut mozgatnak meg a gyártelepen. Rosszak az i^tak. Szállítás közben az áruk minő­sége is romlik. Szükség lenne jó útra is és targoncára. Az ilyen, s más fórumo­kon elhangzott javaslatok, információk is segítették, segítik a gyár vezetését abban, hogy reális programok szülesse­nek. megfontoltan készítsék elő a dön­téseket. A Csepel Művek Szerszámgépgyárá­nak nyírbátori gyárában a pártvezető­ség kérte a gazdasági vezetőket, hogy több variánst dolgozzanak ki az 1978. évi árbevételi tervre. Hármat tárgyalt meg a pártvezetőség. Ebből közös okos­kodás, sok tényező figyelembevétele alapján született meg a negyedik, amely talán a legmegalapozottabb. Figyelembe vettek sok fontos tényezőt. A munkaerő­szükségletet. a szakmunkások képzését, az anvagszükségletet, a gépeket, beren­dezéseket. s így született döntés. Igent és nemet mondani csupán egy pillanat. Következményei az eredmény­ben vagy az eredménytelenségben mér­hetők. Ahhoz, hogy helyesen döntsenek egy-egy fontos kérdésben a gazdasági és pártvezetők, széles körű információra, elemző munkára, a feladatok teljesítésé­hez szükséges feltételek megteremtésére vari szükség. Ha valamelyiket elmulaszt­ják már nem az a végeredmény, amit szeretnének. És így a helytelen döntésnek kárát vallja az egyén, a vállalat és a népgazdaság is. Orosz Miklós, a nyírbátori növény­olajgyár igazgatója vallja a döntések­ről: „Igaz, hogy csupán egy-egy aktus, de hosszú töprengésnek, elemzésnek kell megelőznie. Én a könnyebbik oldalt vá­lasztom. Ha nagy dolgokban dönteni kell, azt mondom: gyertek fiúk, beszéljük meg közösen. Nem a felelősséget aka­rom ezzel áthárítani. De megosztani igen Értsék is, hogy a vezetés részesei és számítok rájuk. És ez így van jól, még egyszemélyi vezetés esetében is.” 2800 féle alkatrészt gyártanak a Cse­pel Művek Szerszámgépgyárának Nyír­bátorban. Egyetlen mondatban aligha lehetne válaszolni arra, miért éppen eny- nvit? Nótin János párttitkár röviden ezt így magyarázza: „Nyírbátorban 1980- ban szereljük össze az első olyan radiál fúrógépet, amelynek sorozatgyártását már most szerveznünk kell. Előkészülni, mert exportra küldjük.” Úgy határozott a pártvezetőség, hogy a gyár gazdasági vezetése már ebben az évben szervezze meg a „holnapi” szerszámgépgyártáshoz szükséges alkatrészek gyártását. Készül­jön fel, hogy ne érje meglepetés. Nótin, a párttitkár és Koknya Árpád gyárigaz­gató elégedettek. Sikerült a tervet telje­síteni. Kézzelfogható, hogy a helyesen előkészített politikai döntésnek jó gazda­sági eredményei vannak, hiszen a szer­számgépgyártás tervét eddig 103 száza­lékra teljesítették. Sokoldalúan elemezve a tennivalókat, a megvalósításukhoz szükséges előfelté­telek megteremtése után ma már a vi­lágszínvonalú NC számjegyvezérlésű szerszámgépekhez Nyírbátorban gyárta­nak alkatrészeket Nem is olyan távoli jövőben ilyen gépek világszínvonalon történő gyártására Nyírbátorban is al­kalmasak lesznek. Ezt okos politikai és gazdasági döntések sora készíti elő. Ez évben 1 milliárd 100 milliót termel a híres, mindig modernizálódó „Bóni”- gyár. Az eredményt így magyarázta a kiváló vállalat nyírbátori gyárának igaz­gatója: „Gondolom, ezek a számok bizo­nyítják. hogy az eredmény jó döntések sorát követelte és követeli meg. ' Igaz. Csakhogy sok helyen megfeledkeznek arról, hogy a számok, az eredmények mögött emberek vannak, akik ezeket el­érték. Nem azért szólok itt erről, mintha a növényolajosoknál baj volna. Nem. Vannak azonban gyárak, vállalatok, üzemek, ahol éppen a technokrata veze­tési stílusból eredően főleg gazdasági ve­zetők gondolkodnak így: „Nem számít semmi, csak a verkli menjen.” Csakhogy a verklit emberek „hajtják”. A munka- padok mellett érző-gondolkodó, cselekvő munkások dolgoznak, akik a „csodákat” művelő technikát mozgásba hozzák. És sokszor mégsem őket „csodálják” ha­nem az automatikát. Szemléletünkből soha nem hiányozhat az ember, akinek az érdekében dönte­nek. Tudni kell azt, hogy a politikai dön­téseknek gazdasági, ezeknek pedig köz­vetve vagy közvetlenül politikai követ­kezményei vannak. És ezek érdekeket tükröznek. Együttes döntés volt, hogy épüljön végre elfogadható, kulturált üze­mi étterem a Bóniban. Kinek az érdekét szolgálja? Közvetlenül a munkásakét, de ez visszahat, mert érzik a gondosko­dást, a törődést, jó a légkör, s meglát­szik ez a termelésben is. Hogyan, mivel hálálják meg a munkások ezt a gondos­kodást? Nehézségek voltak a gyárban, például 4 ezer vagon olajos mag átvé­telével. Gyorsabb volt a szokottnál a betakarítás, így gyorsítani kellett az át­vételt is. A munkások ötletei nyomán jelöltek ki új felvevőhelyeket, raktárt építenek. És nem kérdezték az emberek, mennyit kell túlórázni, ki építse meg a raktárt? Széles látókörű gazdasági és pártve­zetésre vall az is, hogy a Csepel Művek Szerszámgépgyárának nyírbátori gyárá­ban már 1980-ban gondolkoznak. Per­sze, azért akadnak feszítő gondok is. Közérzetet rontó tényező most a szer­számgépgyáriaknál r /írbátorban, hogy nem megoldott a korszerű üzemi étke­zés. Munkások százait érinti ez a három műszakban. Ha kissé későn is, jövőre el­készül az üzemi konyha bővítésének ter­ve. Megoldják a második műszak meleg étellel való ellátását. Az éjszakásoknak hideg élelmet adnak. S zociológiai felmérés mutatja a be­járó dolgozók fáradtságát. A párt- veZítőség javaslatára döntés szü­letett: a bérautóbusz mellé újat vásárol­nak. Januártól a gépjárművek is három műszakban üzemelnek. Pihenten érkez­nek majd a gyárba a munkások. Nehéz lenne lemérni ennek a közvetlen hatá­sát. Kétségtelenül közérzetet javító té­nyező. A szocialista vezetéssel szemben tá­masztott igény és egyben követelmény, hogy a döntésekben elsősorban az em­berrel számoljanak. Farkas Kálmán Szaloncukor-dobozokat készít a Szerencsi Csokoládégyár meg­rendelésére a nyíregyházi papírgyár Lelioczki brigádja, a Bobst hajtogató-ragasztó gépsor segítségével. Mentőosztag és fagybrigád Télre készül a Volán Csúcsforgalmat bonyolí­tott le az idén januártól kezdve az 5-ös számú Volán Vállalat. A nagyüzem miatt napról napra szigorú ellen­őrzésnek vetik alá mind a személy-, mind a teherszállí­tó járműveket. Az elmúlt he­tekben a megszokottnál is nagyobb munka zajlott a vál­lalat öt telephelyén: téli üzemre készítették elő a ko­csikat és műhelyeket. Az ezer autóbusz, teherau­tó, pótkocsi, illetve rakodó­gép téli felkészítése még” szeptember elején megkez­dődött. A fékek tisztítása, a forgalombiztonsági jelző-, fű­tőberendezések, az ajtók, ab­lakok ellenőrzése volt a leg­fontosabb. Fagyálló folya­dékkal november 15-re .töltik fel a járműveket. Ekkorra fe­jeződik be a gumiabroncsok cseréje is. Eddig közel másfél millió forint értékű gumit szereltek fel. Valamennyi te­lepen megszervezték a fagy­szolgálatot. A vállalat szoros kapcsolatot tart fenn a me­teorológiai intézettek ahon­nan kéthetenként továbbítják az időjárási előre jelzéseket. A KPM Közúti Igazgatósága az utak állapotáról ad tájé­koztatást a Volánnak. Hóaka­dály, vagy rendkívüli hely­zet esetén azonnal munkába lép a mentőosztag, amelynek tagjai már szintén bevetésre várnak. Tavaly szerencsére nem túl sokszor: 3—4 alka­lommal volt szükség gyors beavatkozásukra. A téli felkészülés során gondoltak a dolgozókra is. A telepeken kijavították az aj­tókat, ablakokat. Üzembe he­lyezték a fűtőberendezéseket. Valamennyi helyen megol­dották a hideg-, melegvízel­látást és a szennyvíz elveze­tését. Takarmánynak való húsliszt Kisvárdáról Október közepén megkezd­ték Kisvárdán a baromfifel­dolgozó és értékesítő közös vállalat, hulladékfeldolgozó üzemének építését. A hulla­dékfeldolgozó üzem technoló­giai kivitelezője a hernádi Március 15. Termelőszövet­kezet. Várható beruházási költsége meghaladja majd a nyolcvanhatmillió forintot. Az új üzem elkészültével megoldják a baromfifeldol­gozó hulladékanyagának hasznosítását, az innen ki­kerülő összes hulladékot zárt rendszeren keresztül azonnal feldolgozza a most épülő üzem, amelynek kapacitása a tervek szerint óránként 2,4 tonna nyershulladék feldol­gozása lesz. Takarmányozás­ra alkalmas húslisztet állíta­nak elő. A technológiai berendezé­seket teljes egészében az olasz De Vita-cég szállítja, előreláthatólag az év végére érkeznek meg a berendezé­sek a vállalathoz. A szerelés után már a jövő év végére termel az új üzem. A z elkövetkező hetekben, hónapokban vala­mennyi termelőszö­vetkezet vezetőségére, tagsá­gára nagy munka vár. Meg­kezdik az úgynevezett kis- gyűléseket, ahol a napirend legfontosabb témája a mó­dosított szövetkezeti törvény alapján a termelőszövetkeze­tek új alapszabályának elké­szítése lesz.' A kisgyűléseken tárgyalják az idei év terme­lési feladatainak teljesítését, a jövő évi termelést megala­pozó elképzeléseket, döntése­ket és természetesen szó lesz ezeken a kisgyűléseken a termelőszövetkezeti tagokat, brigádokat, csoportokat érin­tő személyes dolgokról is. Az új alapszabály készíté­sének, illetve jóváhagyásá­nak határideje 1978. február. A legtöbb termelőszövetke­zetben már létrehozták azo­kat a bizottságokat, amelyek a TOT ajánlásait felhasznál­va olyan alapszabály-terve­zetet dolgozhatnak ki, amely figyelembe véve a helyi adottságokat, lehetőségeket és sajátosságokat, minden termelőszövetkezeti tag jo­gát és kötelességét tartal­mazza. Fontos, hogy ez össz­hangban legyen a szövetke­zeti demokrácia erősítésével, fejlesztésével. A kisgyűlés, vagy ahogy néhány helyen nevezik: a részközgyűlés most. miután a termelőszövetkezetek kon­centrációjával nagy gazdasá­gok jöttek létre, olyan ta­nácskozási fórum, amelynek nemcsak gazdasági, de- poli­tikai jelentősége is van. .A kisgyűléseket legalább olyan jól kell megszervezni és elő­készíteni, mint a zárszámadó, tervtárgyaló közgyűléseket. Ma már szinte lehetetlen az. hogy a zárszámadó közgyű­léseken minden termelőszö­vetkezeti tag jelen legyen. Nincs olyan helyiség, amely ezer, vagy ezerötszáz embert befogadjon. A termelőszövet­kezeti tagok többsége tehát a kisgyűléseken értesül, érte­sülhet a szövetkezet dolgát érintő kérdésekről, ott járul­hat hozzá a fontos döntések meghozatalához. A kisgyűlé- sek képviselői ezután majd a nagy tanácskozáson, az egész kollektíva nevében és érde­kében szólnak és határoznak. A módosított szövetkezeti törvény, a készülő termelő­szövetkezeti alapszabályok a szövetkezeti mozgalomban el­ért eddigi nagy eredménye­ket rögzítik és kaput nyitnak egy újabb szakasz, egy maga­sabb szintű fejlődés számára. Az kell, hogy a kisgyűlések ezt az elvet megfelelően szolgálják. Ö rökké fáradt, örökké liheg. „Rengeteg a dolgom... Nincs időm meghalni sem... Tegnap hét­kor mentem haza és ma már hat órától melózom... Ez a sok határidő, a jelentések... Még az a szerencse, hogy ilyen ragyogó fizikummal rendelkezem, más ezt nem bírná... Ez nem embernek való... De semmi baj, nehogy megsajnáljatok, én megol­dom a problémákat... Sze­rencsére értem a munkámat, másnak ebbe beletörne a bicskája... Mint például ahogy X-nek és Y-nak is be­letört .. ... és sorolja, hogy a múlt­kor is ő és a kollektívája mi­lyen hősiesen helytállt a je­lentés összeállításában és vé­gül is egy nagyon optimális, reális helyzetképet tudtak összehozni munkájukról. „No, de rohanok, rengeteg a dolgom” — és meg sem áll a következő szobáig, ahol egyik főnöke szék 1. S miután ellihegte, hogy milyen renge­teg munkája van, hogy mit kell még ma, holnap és a hé­ten elvégeznie, máris vágtat magasabb feletteséhez, akit forró szavakkal és egy üveg barackpálinkával köszönt név­napja alkalmából, és máris rohan tovább, csak előbb még elhadarja, hogy mennyi, de mennyi a tennivalója, ám ő természetesen megbirkózik ezekkel. Rajta a munka nem fog ki, ő nagyon, de nagyon sokat szeret dolgozni, külö­nösen ilyen felettes keze alatt, mint a ma névnapját ünneplő kartárs, akit éltessen sokáig a szocialista jóisten. Hivatalába visszaérkeztekor két beosztottja akarja elő­adni aggályát a munkával kapcsolatban, de nincs ide­je meghallgatni őket, mert mint homlokát törölgetve, sűrű és fájdalmas hangon elsuttogja: „Felettes kartársunk egy nagyon fontos, és egy nagyon rövid határidős, az egész Ti­szán és Dunán innen nagyon fontos témában kért tőlem egy munkát. Nem, most sem­mi esetre sem érek rá, sőt erre a munkára nemcsak az éjszakáim, de még a szabad szombatom és a vasárnapom is rámegy... Majd szólok, ha lesz egy lélegzetvételnyi időm. addig dolgozzanak olyan lelkesen és szorgalrtía- san, mint én, mint ahogy a felettes kartárs is mondta volt egyszer baráti pohara­zás közben: vegyetek példát rólam, helytállásból, áldozat- vállalásból. . És miután a titkárnője lel­kére kötötte: ne zavarja sen­ki sem, mert mint hallhatta, sürgős elfoglaltsága van, visszahúzódott a szobájába és homlokát törölgetve átnéz­te a heti képeslapokat. Valóban érti a dolgát. Le a kalappal, amit csinál, azt,: jól csinálja. Mert dolgozni nem dolgozik ugyan, de ragyogó­an mutatja magát, éppen úgy, mint a jó csatár. Nyü­zsög, ott van mindenhol — ismeri a jelszót, látni és lát­tatni —, ahol módja és lehe­tősége van, hogy sok-sok munkájáról, elfoglaltságáról, szerepének fontosságáról szólhat. Erre megy rá az ide­je, energiája, ha ő liheg, iz­zad, akkor sem a munkában, a munkától fáradt el, hanem az önmutogatás morzsolta fel az erejét. Hogy a vezetése alatt nem mozdult előre, nem fejlődött vállalata semmit? Na és ak­kor, mi van? A többiek előbbre léptek, fejlődtek, nem lehet mindenki első, a vasúti szerelvénynek is van utolsó kocsija. Ügy látszik, rajta kívül még mások sem tudják — azok sem, akiknek illene tudni —, hogy a súlyemelés­nél nem az izzadság és nem a nyögés a döntő, hanem az, hogy mit emelt fel a ver­senyző. Papp János Az időjárás és a madarak kártevése ellen fóliázással védik az elszállításig szabadban tárolt kukoricát az ófehértói Búzaka­lász Tsz-ben.

Next

/
Thumbnails
Contents