Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-15 / 268. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. november 15, KGST rádiótechnikai és elektronikaipari állandó bizottsági ülés Budapesten Újabb sokoldalú gyártás­szakosítási és kooperációs egyezmények, valamint a már megkötött együttműkö­dési szerződések kibővítése szerepel a KGST rádiótech­nikai és elektronikai ipari állandó bizottságának hétfőn Budapesten megkezdődött 33. ülésének napirendjén. A ta­nácskozáson a KGST-tagor- szágok és Jugoszlávia képvi­selői, valamint a KGST- titkárság munkatársai vesz­nek részt. Megfigyelőként je­len van az ülésen a Vietna­mi Szocialista Köztársaság képviselője is. A REAB 33. ülését a mar­gitszigeti Nagyszállóban Ne­meslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter, az ülés el­nöke nyitotta meg, majd Ha­vasi Ferenc, a Miniszterta­nács elnökhelyettese köszön­tötte a résztvevőket. A meg­nyitó ülésen megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­ról. A tanácskozás résztvevői a délutáni plenáris ülésen kezdték meg az érdemi mun­kát. Tizenöt éves a magyar-szovjet timföld-aluminiumipari egyezmény 15 évvel ezelőtt, 1962. no­vember 15-én kötötték meg a két ország gazdasági együttműködésében kiemel­kedő jelentőségű, magyar— szovjet timföld-alumínium egyezményt. Az évforduló al­kalmából hétfőn Székesfe­hérvárott, a Könnyűfémmű előtti téren felavatták a ma­gyar—szovjet barátságot és az alumíniumipari együtt­működést szimbolizáló, 10 méter magas képzőművészeti alkotást. Az avatóünnepségen, ame­lyen részt vett Ny. Ny. Oszi- pov és D. F. Novikov, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének tanácsosa is, Juhász Ádám nehézipari ál­lamtitkár mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy az 1962- ben kötött egyezmény műsza­kilag és gazdaságilag mind­két ország számára előnyös, számunkra lehetővé tette költséges beruházások nélkül az alumíniumfeldolgozás és -felhasználás gyors növelését. A kölcsönös áruszállításon kí­vül közvetlen együttműködés alakult ki a magyar és a szovjet kutatóintézetek és alumíniumipari vállalatok között. A magyar—szovjet timföld-alumínium egyez­mény keretében 15 év alatt több mint 1,7 millió tonna timföldet szállítottunk a Szovjetunióba és több mint 800 ezer tonna fémalumíniu­mot kaptunk vissza. (Folytatás az 1. oldalról) véri barátságának erősitésé- ben szerzett kimagasló ér­demeiért. A Munka Vörös Zászló érdemrend kitüntetést kapta Vilma Espin de Cast­ro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Kubai Nőszövetség elnöke a Magyar Népköztár­saság és a Kubai Köztársaság népei testvéri barátsága, va­lamint a magyar és a kubai nők közötti internacionalista kapcsolatok elmélyítését szol­gáló, a nemzetközi nőmozga­lomban kifejtett munkássága elismeréseként. Sixto Batista Santana vezérőrnagynak a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság fegyveres erői fegyverbarátságának, testvéri együttműködésének ECUADOR w-k él-Amerika északnyu­II gáti részén, az Andok láncai között terül el a 283 561 km2 területű, hét­millió lakosú Ecuadori Köz­társaság. A népesség 50°, o-a mesztic, 35°/o-a indián, 10%-a kreol, 5%-a néger és mulatt. A mai Ecuador területét is magába foglaló Inka Bi­rodalmat a spanyolok 1531— 33 között hódították meg. Az ország függetlenségét a gyarmatosítók felett aratott győzelem, a Nagy-Kolum­biai Föderáció széthullása után 1830-ban nyerte el. Történetében reakciós diktatúrák, katonai korr mányzatok váltogatták egy­mást. Az 1972-ben hatalom­ra jutott katonai kormány ígéretet tett az 1945-ös ha­ladó alkotmány visszaállítá­sára, földreformot kezdett, semmisnek nyilvánította a külföldi monopóliumok kő­olaj- és földgázkitermelő koncesszióit. Ecuador elmaradott ag­rárország. Az aktív népes­ség 56%-a a mezőgazdaság­ban, 17%-a az iparban, 20%-a a szolgáltató ágak­ban dolgozik. Legfontosabb mezőgazda- sági terméke a banán, a vi­erősítése érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként a Vörös Csillag érdemrend kitüntetést adták át. A ku­bai forradalmi fegyveres erők minisztere által vezetett kül­döttség öt tagja a Kiváló Szolgálatért érdemrend ki­tüntetést kapta. A kitüntetések átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Rácz Sándor, az MSZMP KB osz­tályvezetője, Czinege Lajos, Erdei Lászióné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. Ott volt Jósé Anto­nio Tabares del Real, a Ku­bai Köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete. lágtermelésben a harmadik helyen áll. Fontos exportra termelt cikk a kávé és a kakaó is. Az utóbbi időben jelentős olajmiezőt tártak fel az or­szágban, ahonnan 1976-ban 9 millió tonna kőolajat ter­meltek ki. Az egyéb hasznos ásványkincseket (arany ezüst, réz stb.) csak kis mér­tékben aknázzák ki. A2 iparban a kisüzemek van­nak túlsúlyban. A bruttó ipari termék felét az élelmi­szeripar adja. Az ország külkereskedelmi forgalma főleg a fejlett tőkés orszá­gokkal (USA, NSZK, Nagy- Britannia) bonyolódik A kőolaj-, banán-, kávé- és kakaókivitelt gépek, ipar­cikkek importjával ellensú­lyozzák. II közélet hírei BISZKU BÉLA, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hétfőn fogadta Luis Orlando Dominguezt, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának tagját, a Kubai Kommunista Ifjúsági Szövet­ség első titkárát, aki a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsá­gának meghívására tartózko­dik hazánkban. GYŐRI IMRE, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára hétfőn Salgótarjánba látoga­tott. A vendéget Géczi János, a Nógrád megyei pártbizott­ság első titkára köszöntötte. Ezután Győri Imre részt vett és felszólalt a Nógrád me­gyei párt-végrehajtóbizottság ülésén, amelyen beszámoltak a XI. kongresszus határozatai végrehajtásának megyei ered­ményeiről és meghatározták az ezzel kapcsolatos további tennivalókat. DR. KOROM MIHÁLY igazságügy-miniszter vezeté­sével hétfőn igazságügyi kül­döttség utazott hivatalos lá­togatásra Moszkvába V. I. Tyerebilovnak, a Szovjetunió össz-szövetségi igazságügy­miniszterének meghívására. A delegáció tanulmányozza a szovjet igazságügyi szervek munkáját. WASHINGTON James Carter, az Egyesült Államok elnöke nyilatkoza­tot adott amerikai belpoliti­kai lapok szerkesztőinek és ennek során egyebek között a következőket mondotta: — A külpolitika és a hon­védelem területén a Szovje­tunióval együtt dolgozunk a kísérletek teljes eltiltásának megteremtésén. A múlt hé­ten Brezsnyev elnök állást foglalt amellett, hogy a ka­tonai célokat szolgáló kísér­letek betiltása mellett, tilt­sák meg a békés célú nukle­áris kísérleteket is. Rendkí­vül örvendetes esemény ez és úgy gondolom, hogy ez le­hetővé teszi számunkra a kí­sérletek teljes betiltásáról szóló egyezmény megkötését. TUNISZ Az arab külügyminiszterek tuniszi értekezlete a késő éj­szakai órákba nyúló vasárna­pi ülésén 1978. február 15-ét jelölte meg az arab csúcs- értekezlet összehívásának időpontjaként. A csúcs meg­tartásának színhelyéről még nem született döntés. A csúcs- értekezletet megelőzően még két előkészítő tanácskozást is tartanak. Január első heté­ben az arab védelmi tanács, második hetében pedig az Arab Liga gazdasági tanácsa ül össze. TEL AVIV Menahem Begin minisz­terelnök szombaton Tel Aviv- ban izraelbarát francia poli­tikusok egy csoportja előtt izraeli látogatásra hívta meg Anvar Szadat egyiptomi el­nököt. Mint ismeretes, Sza­dat szombaton amerikai kongresszusi képviselők előtt ismét hangot adott annak a készségének, hogy adott eset­ben Izraelben folytasson tár­gyalásokat. BEIRUT A Demokratikus Népfront Palesztina Felszabadításáért szóvivője vasárnap Beirut- ban elitélte Anvar Szadat egyiptomi államfő legutóbbi kijelentéseit. Hangoztatta, hogy a kijelentések nem vo­natkozhatnak sem a Paleszti­náikra, sem az egyiptomi népre, ám „jól mutatják az egyiptomi elnök defetista po­litikáját”. Szadat elnöknek az a javaslata, hogy „elláto­gat Izraelbe és találkozik a cionista vezetőkkel, mutatja, hogy az egyiptomi rezsim a defetizmusniak milyen fokára süllyedt, ami csak ellenállást válthat ki az arab nép és az egyiptomi nép részéről”. Algériai levél Érkezés Ramadán utolsó napján E gy új konzervgyár beindítására Al­gériába utazott a magyar szakem­berek egy csoportja. A Taherben épült gyárat a magyar szakemberek ter­vezték és a berendezéseket is hazánk szállította. A gyárszerelés és indítás mellett is számos érdekesség kínálkozik a magyarok húszfős csoportjának, Afri­ka földjein. Ezekről tudósítja lapunkat az ott dolgozó magyar csoport tagja, Ko­vács József, a Nyíregyházi Konzervgyár technológusa. Repülőgépünk reggel fél 10-kor indult Budapestről és a zürichi, genfi, összesen másfél órai várakozást leszámítva ál­landóan repültünk, s így délután 2 óra­kor érkeztünk Algéria fővárosába, Afri­ka földjére. Élénk szél és gyönyörű nap­sütés fogadott bennünket. Az első, ami a szemünkbe ötlött a gyönyörű datolya- pálmák sora. Érkezésünk napja a Ramadán utolsó napja volt. Ez a mohamedán vallás böjt­je. Egy hónapig tart, s ilyenkor napfel­keltétől napnyugtáig tilos az étkezés, sőt még a dohányzás is. Ennek megszegését a külföldiektől sem veszik jó néven. Ha nyilvánosan mégis megszegnék, esetleg rájuk is szólnak. Nem vonatkozik vi­szont a böjt a betegekre, gyerekekre, terhes nőkre, hosszú úton levőkre, nehéz testi munkát végzőkre. /Este és éjszaka, mikor már útunk utolsó állomása felé robogtunk gépkocsi­val, minden falu, minden ember ünne­pelt. Ünnepelte a böjt elmúltát. Illetve, hogy mindenki ünnepelt-e azt biztosan nem lehetett megállapítani, mivel az utcákon kimondottan csak férfiak és a gyerekek közül is csak a fiúk voltak kint. A 150 kilométeres út során, amit autóval tettünk meg, egyetlen asszonyt, vagy leányt sem láttunk. A nyilvános szórakozás, az ottani megjelenés a nők­nek tilos. Minden faluban, legyen az a legkisebb is, tömegek voltak kint az utcákon. Aki befért a kávéházakba — amelyből jófor­mán 100 méterenként van egy-egy — egy kávé vagy egy pohár üdítő ital mel­let dominóztak, igen hangos vitával kí­sérve azt. Hal-, lángos- és süteményáru­sok tömege kínálta áruját mindenütt. Pótolták a hosszú böjt alatt mulasztot­takat. Másnap, csütörtökön, emiatt ünnep volt, a következő nap pedig péntek, az ő vasárnapjuk, munkaszüneti nap. Pi­henhettünk tehát mi is, átállhattunk az itteni éghajlatra, ismerkedhettünk kör­nyezetünkkel. Az autóutumk, amit meg­érkezésünkkor megtettünk, igen szép tá­jakon vezetett át az Atlasz-hegység nyúlványain, ezt a sötétség ellenére is megállapíthattuk. Ez a 150 kilométer itt nem távolság, hiszen maga Algéria ha­talmas ország. Területe 25-ször nagyobb Magyarországénál, akkora mint Európa, beleértve a Szovjetunió Urálig terjedő területeit is. Lakossága viszont alig több, mint Magyarországé. A Földközi-tenger határolja egyik oldalon, ez a tengermel­lék, majdnem 1500 kilométer hosszú. Közvetlen ide nyúlik be az Atlasz-hegy­ség; a tengerparttól 20 kilométerre már 1000 méteres csúcsok vannak. A mező- gazdaság főleg ezen a tengermelléken és az Atlasz fennsíkjain virágzik. Az or­szág területének mintegy 4 százalékán folyik földművelés, azonban ez a terület még így is Magyarország nagyságú. I tt a tengermelléken ugyanazok a zöldségfélék teremnek, mint ott­hon. A gyümölcsök azonban jel­legzetesen déligyümölcsök. Datolya, na­rancs, mandarin, citrom, füge, gránátal­ma, olajbogyó. Igen finom a szőlőjük. Október közepén a sárgadinnye még mézédes volt. Van ugyan alma, körte is, ennek ára viszont háromszorosa a na­rancsénak. Elvétve banánfát is lehet ta­lálni. Gyakori növényei e vidéknek a leander, a paratölgy, az olajfák, dato­lyapálmák. Jellegzetessége a kis parcel­lákat mezsgyeként, a kis tanyákat kerí­tésként körülvevő, 1—2 méter magassá­gúra megnövő, otthon medvetalp kak­tuszként ismert kaktuszfaj, amely itt vi­rágzik és termést is hoz. Termése akko­ra, mint egy kacsatojás, színe rózsaszín, vagy piros. A felülete apró, hajlékony tüskével van tele, mely elég kellemet­len érzést okoz tisztításakor, mikor az ujjunk tele lesz vele, de kárpótol ben­nünket a héj alatt lévő édeskés, fanyar ízű gyümölcshús. Árulják piacon is, de az út mellett szedni is lehet. Ez itt gyomnövénynek számít, ugyanúgy, mint az agave kaktusz, vagy a mindenfelé nö­vő datolyapálma-csemete. Otthon az áru­sításából meg lehetne gazdagodni, itt vi­szont olyan közönséges, mint az akác­cserje, ha útban van, kiirtják. Kovács József KOMMENTÁR Bonni útkereszteződések Az NSZK a kormányzó koalíció két pártjának kongresszusa közötti napokat éli. A ki­sebbik partner a Szabad Demokrata Párt, (FDP) már tanácskozott, a vezető párt, a szociáldemokrata SPD emberei néhány nap múlva ülnek össze Hamburgban. Függetlenül attól, hogy mi történik majd a tanács­kozáson — annyi bizonyos, hogy a nyugatnémet poli­tika nehéz keresztúthoz ér­kezett. Az útjelző táblák egyszerre sokfelé mutatnak. A legdöntőbb kérdés, amely minden mást beár­nyékol, a terrorizmus prob­lémája. Még pontosabban: annak a kérdése, hogy a terrorista merényletek által keltett általános felháboro­dást a háttérben működő politikai erők milyen mé­lyebb változásokra akarják felhasználni. A vita voltaképpen csak a szűkítés mértékéről folyik. A szociáldemokrata párt centruma, élén Schmidt kancellárral egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy ne vezessen be bizo­nyos politikai korlátozó rendszabályokat. A nyugat­német sajtó felett nem ren­delkeznek a szociáldemok­raták — a bulvársajtó pe­dig egyenesen a felelőtlen jobboldal, Springerék kezé­ben van. Az országban ezért meglehetősen „preparált” a közvélemény. Ez önmagá­ban nyomást jelent a kor­mányra. Tovább szűkíti az SPD mozgási lehetőségeit ebben a kérdésben az ellen­zék, a CDU és a CSU offen- zívája. A terrorizmus által meg­mérgezett és a jobboldal ál­tal messzemenően manipu­lált és kihasznált politikai légkör új kombinációkat tett lehetővé a politikai élet csúcsain is. Magában a szociáldemok­rata pártban Schmidt kan­cellár és a centrum — a jobboldal hallgatólagos tá­mogatásával — felhasznál­ja ezt a légkört arra, hogy elhallgattassa a párt radi­kális baloldalát, amely ag­godalmait hangoztatja az említett, várható korlátozá­sok kihatásai miatt. Ami az ellenzék pártjait illeti, az ő táborukban gya­korlatilag két fő irányzatot lehet megkülönböztetni. Az egyik irányzat abban bízik, hogy lehetségessé válhat a kormánytöbbség megszerzé­se és ezért szorosabbra kell vonni a sokszor egymással is viszálykodó két uniópárt sorait. Ez az irányzat a frontális választási össze­csapás híve a szociálde­mokratákkal szemben. A második irányzatot két elgondolás mozgatja. Az egyik a pesszimizmus. Ne­vezetesen az, hogy a CDU —CSU a választásokon nem tud majd felülkerekedni. A másik mozgatóerő az az el­lentét, amely a rendkívül becsvágyó CSU-pártvezért Strausst, Kohllal szembeál­lítja. Ez a két tényező szül­te azt a kombinációt, hogy esetleg meg lehet kísérelni a régi „nagykoalíció” visz- szaállítását. Azzal a kü­lönbséggel, hogy ezúttal a szociáldemokraták lenné­nek a nagykoalíció uralko­dó pártja és az uniópártok elfogadnák az „ifjabb part­ner” szerepét. (Ez Strauss számára azt jelentené, hogy minden bizonnyal minisz­teri tárcához juthatna Bonnban — ugyanakkor le­hetetlenné tenné Kohl szá­mára, hogy a kancellári tisztségre pályázhasson.) Ezekből a kombinációk­ból is kitűnik, hogy az utóbbi néhány hónapban a terrorizmus problémájának politikai visszahatásakép­pen megváltozott a nyugat­német politikai atmoszféra. Az igazi, elsősorban gazda­sági jellegű kérdések a má­sodik vonalba szorultak. Holott valójában a tőkés Nyugat-Európa legerősebb országában is számos gaz­dasági probléma megoldat­lan. A gazdasági növekedés üteme idén a várt, és a kormány által előre jelzett 5—5,5 százalék helyett elő­reláthatóan mindössze 3 százalék lesz. A munkanél­küliek száma makacsul egy­millió fölött van és az ener­giapolitika (tehát az atom­erőművek létesítése) ügyé­ben az egyes pártokon be­lül is óriási ellentétek van­nak. Az új helyzetben mindez a politikai színpad kulisszái mögé szorult. A színpad előterében párt­politikai-hatalmi küzdelem folyik. A szemben álló erők már a jövő évben és 1980- ban esedékes választások felé tekintenék. —i — e

Next

/
Thumbnails
Contents