Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-15 / 268. szám
KELET-MAGYARORSZÁG 1977. november 15. Nagykállói képek A Nagykálló és Vidéke ÁFÉSZ bőrdíszmű üzemében a Skála Áruház megrendelésére utazótáskákat gyártanak. Képünk a készáruraktárban készült, ahol Kovács Sándor- né meós és Kardos Andrásné szállításhoz csomagolják a kész táskákat. Nagy kálióban az ÁFÉSZ paplanüzemében új típusú paplan gyártását kezdték meg a közelmúltban. Az ÁGI nevet viselő paplanból naponta 240 darabot gyártanak. Képünkön: Marci Mária a paplan összeállítását végzi. Vendéglátás és higiénia Vajon a KÖJÁLL élelmezés-egészségügyi osztályának vezető főorvosa, dr. Zsírkő Edit osztja-e véleményünket: vendéglőink, éttermeink higiéniája még sok kívánnivalót hagy maga után? — így igaz — kaptuk a választ. — Évente legalább egyszer valamennyi egységet ellenőrizzük, és nagyon sok fáradságba kerül, amíg egy kis eredményt elérünk. A felszolgálótérrel aránylag nincs olyan sok probléma, sokkal több gondunk van a konyhák miatt. A dolgozók elmulasztják a kötelező fertőtlenítést a mosogatásnál, gyakran előfordul, hogy az evőeszközt nem egyenként mossák el, hanem tucatnyit összefognak, úgy tartják a víz alá. Amikor felelősségre vonjuk a szabálytalankodókat, sok munkájukra, az étterem, a vendéglő zsúfoltságára hivatkoznak. „Nincs nekem olyan aprólékos munkára időm” — mondják sokszor. Baj van a hosszú hajú fiatalemberekkel is, akik a konyhában restellkednek bekötött hajjal járni. — Ellenőrzéseinken sokszor laboratóriumi vizsgálatokat is végeznek szakembereink, és a leletek számos esetben tanúsítják a szabálytalankodást. Ám nemcsak az éttermek dolgozói követnek el mulasztást. A vendégek sem tudnak mindig kulturáltan viselkedni — persze, tisztelet a kivételnek. Sokan sajnos még nem tudják civilizált emberekhez illően használni a mellékhelyiséget. A mosdóban lába kél a szappannak, egy-kettőre bepiszkolódik a törülköző és a mosdókagyló. Dr. Zsirkó Edit osztályvezető főorvost külföldi tapasztalatairól is kérdeztem. — Egy londoni bisztró vezetőjét azonnal megbírságolhattam volna, ha nem mint magánember ülök a bisztrójában. Szinte hinni sem akartam a szememnek, amikor azt láttam, hogy az edényeket és verejtékező homlokát ugyanabba a ruhába törli. Az idén egy körutazás során több nyugat-európai országban jártam, és persze nem tudtam „itthon hagyni” a foglalkozásomat sem. Több-kevesebb hiányossággal itt is, ott is találkoztam a vendéglátás higiéniájában, de meg kell jegyezni, hogy a mosdók, illemhelyek mindenütt kifogástalanok voltak. A legjobb tapasztalatokkal tavaly jöttem haza, amikor Kanadában jártam. Ott még én sem találtam hibát a vendéglők, a vendéglátás tisztaságában. Az említett külföldi, rossz példák persze sem vigaszul, sem enyhítő körülményül nem szolgálhatnak, hiszen mi itthon szeretnénk szép, tiszta, ízléses környezetben étkezni. Vajon ezt mikor érjük el? — Sajnos, igen lassú a javulás, és csak gyér eredmények mutathatók fel. Sokkal több vendéglátóegységre lenne szükség, részben a kon- kurrencia növelése miatt, részben pedig azért, hogy a már meglévők ne legyenek annyira zsúfoltak. Igényesebbeknek kellene lennünk önmagunkkal és másokkal szemben, és több felelősség- tudatra lenne szükség. Kádas Viktória Áz új taxitarifa Magasabbak a várakozási díjak, drágább a túrakocsi, az előre rendelés Lopott pénz a zokniban Kétségbeesett fiatalember jelent meg ez év július 23-án az esti órákban a fehérgyarmati rendőrkapitányságon. K. Imre ismeretlen nő ellen tett feljelentést, aki a tunyogmatolcsi bisztró udvarán ismerkedés látszatát keltve ellopott tőle 1000 forintot. A károsult elmondta, hogy 7 óra körül egy kólára tért be a bisztróba, ahol ötszázforintossal fizetett, ugyanis a délutáni órákban kapott fizetést. A megmaradt két ötszázast a szivarzsébbe tette, amit pedig az ötszázasból visszakapott, egy másik zsebébe rakta. Az udvarra ment. amikor egy ismeretlen nő rászólt: ..Tudtam, hogy utánam fogsz jönni.” Ezt követően mellé lépett és elkezdte ölelgetni a meglepett fiatalembert, majd hízelegve közölte vele, hogy „tetszel nekem” A nagy „szerelem” rövid ideig tartott, mert az ismeretlen nő gondolt egyet és hirtelen faképnél hagyva a csodálkozó embert, amilyen gyorsan csak lehetett, eltűnt az utcai kijárat felé. Amikor a meglepetéséből magához térő K. Imre megnézte zsebeit, keserűen tapasztalta, hogy a barátságos ismeretlen nő — miközben ölelgette — ellopta kabátja szivarzsebéből a 2 darab 500 forintost. A történtek után megpróbálta megkeresni az ismeretlen nőt. több embertől is érdeklődött felőle. Egy órai eredménytelen magánnyomozás után K. Imre a rendőrség segítségét kérte, ahol pontos személyleirást adott „alkálmi ismerőséről”. A személyleirás alapján a rendőrség a tunyogmatolcsi moziban rövid időn belül elfogta és előállította az ügyes kezű zsebtolvajt, aki 1000 forintos zsákmányát a zoknijába rejtette. Andrási Károlyné személyében régi ismerős került rendőrkézre, ugyanis legutóbb rablásért töltött huzamosabb időt a rács mögött. Andrási Károlynét a bíróság visszaesőként és zsebtolvajlás útján elkövetett lopás miatt 2 év 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte és 3 évre eltiltotta a közügyektől. Dr. Medvigy Ferenc A személytaxi-díjtételek november 15-i hatállyal országosan 30 százalékkal emelkednek. Az új taxitarifa ma lép érvénybe. Nulla órától kezdve valamennyi gépkocsivezető megkapja az átszámítási táblázatot, valamint az utastájékoztatót. Az idő rövidsége miatt egyszerűen képtelenség átállítani a tarifát mutató órákat. Az órák átalakítása legalább 5—6 hónapot vesz igénybe. (Az átállítást a Mérésügyi Hivatal ellenőrzi és hitelesíti.) Az elkövetkező hetekben és hónapokban tehát egy úgynevezett kiegészítő „Átszámítási táblázat” segítségével kell kiszámítani a viteldíjat. Ez nem okoz nehézséget, mivel a táblázat pontosan feltünteti, hogy a korábbi összeg helyett — amit az óra mutat — ezentúl mennyit kell fizetni. A táblázat tulajdonképpen 20 százalékos áremelkedést mutat, csakhogy lényeges változásnak számít az is, hogy november 15-től megszűnik a régi egyes díjszabás: vala- I í>< ni <<qe mennyi taxi a 2. díjszabásra átállított fuvardíjjelző készülékkel közlekedik. (2. díjszabás esetén 296,5 méterenként ugrik 1 forintot az óra, míg a réginél 350 méterenként. Tehát a 30 százalékos áremelkedés ebből, valamint az ártáblázatból számítható ki.) Az utasnak persze nem kell számolgatnia, a mérvadó a táblázat, ugyanis a fizetendő összegben benne van a 2. díjszabás is. Az átszámítási táblázat vagy az utastájékoztató meghamisítása, kicserélése, nem rendeltetés- szerű használata a legszigorúbb felelősségre vonást vonja maga után. Másik újdonság: a várakozási díjtétel ezentúl (mármint az új óra szerint) 2 percenként 2 forint lesz. (Jelenleg két percenként egy forint.) A tarifaváltozás egyben azt is jelenti, hogy megváltozik a túrakocsik díjszabása is. Ezzel egy időben emelkedik a MÁV és a MAHART re- zervációdíja is. Jelenleg az ilyen előre rendelésért tíz forintot kell fizetni, ezentúl viszont harmincat. :.n ■ )i>. >. A televíziónak igen fontos jellemzője, hogy látványt is Közvetít, vizuális élménnyé is alakítja a történtekről adott szóbeli közlést. Mégpedig oly módon kell ezt tennie, hogy a kép, természetesen a szöveggel együtt felkeltse és ébren tartsa a néző figyelmét. Éppen ezért kellene törekedni arra, hogy amikor — ha több munkával ugyan, de mégis — van képi lehetőség a témában, ragadják is meg ezt a műsor alkotói. Ha ezt megtennék, biztosan kevesebbszer fulladna a néző közönyébe az egyébként figyelemre érdemes téma. Egy példát az érdektelenné vált műsorra éppen a múlt héten szolgáltatott a televízió. A Hét végén a hétköznapokról című sorozat egy derékegyházi családhoz látogatott eL Ez a család mindig is nevezetes volt a környéken szorgalmáról. Munkájuk révén boldogultak, gyarapodtak, új házat építettek, a tanyáról beköltöztek a községbe. Két, sőt három generáció tevékeny, nem látványos, de tettekkel teli, mozgalmas életéről tudósított bennünket ez a beszélgetés. Olyan emberek szólaltak meg, akik szerették és szeretik azt, amit csináltak és csinálnak. Tehát biztosam jól is csinálják. Mégis, milyen kép tárult elénk szinte az egész 50 perc alatt? Ünneplőbe öltözött emberek ültek fél- karéjban, feszesen, s felel- gettek a riporternek. Kova- lik Károly kedvesen, rutinosan kérdez, elfogódottság nélkül válaszolnak. Oldott, családias a hangulat. Szokás szerint szó esik a régi, a felszabadulás előtti cselédéletről, a földosztás utáni gazdálkodás első nehézségeiről, a lányok, legények akkori szórakozásairól, az udvarlásról, lakodalmakról, szerényekről, szűk családi körben megültekről (bennem eközben felötlenek a száz, meg kétszáz házas, falura szóló miai lakodalmak, az 50—60 ezer forintos menyasszonyi táncokkal); szó esik arról, hogy az ifjú férj a csendes lakodalom másnapján már aratni ment, pedig ez már nem a cseléd- világban esett (itt eszembe jutnak a rögtön tsz-üdülőbe vagy máshová utazó nászutasok) ; szó esik a tsz-szer- vezésről, a belépésről. Mennyire szemérmes a férfi: nem részletezi akkori fájdalmát, amit a közösbe adott két lova miatt érzett. Nem részletezi azt sem, hogy bizony nehéz volt a döntés, azt viszont meggyőződéssel mondja, hogy jobb a közösben, mint lenne rajta kívül, egyéni gazdaként. Szó esik a fogatos mesterségről, a család boldogulásáról. Érdekesen, színesen. És ennek ellenére: ez a körbeültetett család látványa unalmas volt, s ez a rossz érzés lerontotta annak hatását is, amit elmondtak magukról. Mindennapi munkájukból, ami életük nagyobbik részét tette, teszi ki, semmit sem láthattunk. Alig hiszem, hogy fényképezni való ne lett volna. Minden foglalkozásban van valami érdekes. Még a fo- gatoséban (az apa) és a takarmánygazdálkodóéban is (a fiú). Azt hiszem, az az elképzelés, hogy a hét végén (csupán) beszélgessenek a hétköznapokról, alkalmatlan a képernyő sajátos követelményeire. Ugyanis hét végén valóban csak beszélgetni lehet a hét többi napjának munkájáról, de bemutatni, hogy mit tesz-vesz kereső foglalkozásában valaki, azt nem lehet azon egyszerű oknál fogva, hogy munkaszünet van. Márpedig: 1.) az embert munkája, tettei által jobban meg lehet ismerni, 2.) az életről csupán beszélni és nem láttatni belőle semmit, fölöttébb unalmas. Nem televízióra való. Ez a műsor (és a hozzá hasonló többi) egyáltalán nem volt képernyőre írva, szerkesztve, rendezve. Akár a rádióban is sugározhatták volna. Seregi István A Világszínház új, a késő reneszánsztól a barokkig ívelő ciklusának pénteki első adásában három szórakoztató kis komédiát hallhattunk Spanyol közjátékok címmel. A spanyol irodalom aranykorszakának két óriása, Cervantes és Lope de Vega nagy művei között a most hallottak persze „közjátékoknak” foghatók fel a szó átvitt értelmében is: kettő közülük ismert reneszánsz téma, majdhogynem pajzán vándoranekdota feldolgozása, a harmadik sem több egy szellemes ötletre alapozott magatartástorz- képnél. De mindhárom „vázlat” a nagy mesterek biztos keze nyomát viselte magán az életesen karikíro- zó jellemábrázolással, a cselekmény pontosam adagolt, fordulatos bonyolításával, s a nyelvi kifejező erővel. Az első közjáték, A sala- mamcai barlang (Cervantes, Végh György fordításában) a megcsalt ostoba férj sokszor megírt rászedésének spanyol változata. Ebben — hála a salamancai barlangban szerzett tudományának — a Vándordiák ördögökként varázsolta elő az asz- szonyok szenespincébe bujtatott szeretőit. Kern András szatirizáló képessége remekül érvényre jutott a hálás szerepben. Agárdi Gábor (a hiszékeny férj), Andai Györgyi (a feleség), Dégi István (borbély) és a többi szereplő komédiázó kedve is magával ragadó volt. Lope de Vega közjátéka, A javas- asszony (.Gáspár Endre fordította) főleg Gobbi Hildának (Sempronia) adott újabb jó alkalmat a ki tudja hányadik vénasszony, boszorka, ezúttal javasasszony néhány mondottal is tökéletesen jellemző megformálására. Esztergályos Cecilia spanyol „dajnája” valóságsze- rűbb visszafogottsága mellett a többi szereplő a kelleténél harsányabbnak hatott. A Szószátyárok (Cervan- testől, Végh György fordításában) volt a darabok közül a legsikerültebb, s egyben a legszórakoztatóbb. A felesége szüntelen, kínzó fecsegését „szőrt szőrivel”, agyonbeszéléssel gyógyít- tató Sarmientó nagy ötletének jól felépített kibontása, Bodrogi Gyula (Roldán) és Voith Ági sziporkázó szópárbaja, a komédia pointi- rozottsága, s az egységesebb színészi játékfelfogás emelte a Szószátyárokat a másik kettő fölé. A közjátékok világosan értelmező és a figyelmet lankadni pillanatra sem hagyó rendezése Varga Gézát, a dramaturgiai összefogottság Magos Györgyöt dicséri. A Kaláka együttes közreműködése korhűen hangulatteremtő volt. Merkovszky Pál 2 M egyénkben általában kedvezőek a kórházi integráció eddigi tapasztalatai. A gyógyintézetek kapcsolata lényegesen javult, a gyógyítás és megelőzés munkája összehangoltabb lett. A betegek is tapasztalják, hogy az egymáshoz csatolt kórházak a legjobb szakorvosi ellátást tudják nyújtani, az intézmények kiválóan egészítik ki egymást. Az orvosok többsége is elégedett. A konzíliumok bővebb lehetőségei, a műszerek hatásosabb kihasználása, az egy-egy területen kimagasló szaktudással rendelkezők több helyen történő „bevetése” mindenképpen javítja a. munkafeltételeket. Van azonban néhány dolog, elsősorban technikai jellegű, amely gátja a jobb tevékenységnek Az első az eddiginél gyorsabb műszerbeszerzés, ami anyagi kérdés, és nyilván a gazdasági lehetőségek függvénye. A másik ennél lényegesen egyszerűbb: az intézmények közötti kapcsolattartás korszerűsítése. Nem egyszerű ugyanis a telefonálás, sokszor hosszú ideig kell várni a kapcsolásra. Több vidéki kórházban vetődött fel ezért a telexszolgálat megteremtése. Akár a leletek gyors továbbítása, akár távkonziliumok lebonyolítása, vagy egyszerű, de a beteg szempontjából életmentőnek számító üzenetek továbbítása válna így lehetővé. A harmadik terület a legkényesebb. Ez pedig a mentők problémája. Az egészségügyi integrációból ugyanis a mentőszolgálat kimaradt. Mindez olyan helyzetét teremt, hogy a kórházakkal szüntelen munkakapcsolatban lévő mentők többszörös irányítási átétellel működnek. Például az integrált kis- várda-vásárosnaményi kórházat két mentőállomás szolgálja ki, ezek önálló vezetés alatt állnak, s mindketten Nyíregyházának vannak alárendelve, de végső soron működésük az Országos Mentő- szolgálat szabályzata szerint történik. Jelenleg a mentők és a kórházak kapcsolatát nagymértékben a személyes kapcsolatok határozzák meg. Sok esetben problematikus helyzetek is adódnak, aminek csak a beteg láthatja kárát. Az elmúlt időszak tapasztalatainak elemzésénél mindezeket figyelembe kell venni. Az egészségügy pontos, hatékony munkáját ugyanis nem lehet esetlegességekre bízni. Különösen nem olyan kérdések miatt, melyek megoldását a józan ész is diktálja. (bürget) SOK FÁRADSÁG, KIS EREDMÉNY
