Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. október 30. H ol bosszúsan, hol jókedvűen, tanács­talanul vagy határozottan, kedvetle­nül, vagy éppen „feldobva” nap, mint nap megyünk bevásárolni, levelet fel­adni, pénzt befizetni, gyakran felkeressük az áruházakat, lakást kapunk vagy vásáro­lunk, bölcsődei helyet kérünk a gyereknek, betétkönyvet váltunk vagy éppen személyi kölcsönre van szükségünk, társasutazáson akarunk részt venni és még számos más esetben megyünk ügyünket intézni a külön­böző hivatalokba. Az íróasztal másik olda­lán ülőktől azt várjuk, hogy minél gyorsab­ban, egyszerűbben oldják meg problémáin­kat. Arra általában nem gondolunk, hogy ők is lehetnek fáradtak, rosszkedvűek, csa­ládi életükben, munkahelyükön is adódhat­nak kellemetlen események. A tanácson, az IBUSZ-ban, az OTP-ben, a postán, a Kelet Áruházban és a Hotel Szabolcsban arra ke­restünk választ, hogyan és mit tehetnek a tisztviselők az ügyfelek szolgálatában. VÄRADY JENÖNÉ: „URH-s kocsi vitte el az ittas ügyfelet." Ápolt, csinos fiatalasszony ül az íróasz­talnál. A kis szobában szekrény, dohánzóasz- tal, fotelek, az iratok mindenütt lefűzve, rendben sorakoznak. Hiányzik az íróasztalról a papírok, könyvek, füzetek megszokott hal­maza. Még virágra is gondolt Várady Jenő- né, a Nyíregyházi Városi Tanács egészségügyi osztálya szociálpolitikai csoportjának vezető­je. 1974 óta dolgozik ebben a munkakörben. Négy kollégájával intézi a lakosok szociális ügyeit. A földszinti 13-as irodába mindig kérni jönnek az emberek. — A rendszeres szociális járadékot, a rendkívüli és a családi segélyt, a vakoknak fizetett személyi járadékot, a szociális otthoni elhelyezést, a sokgyermekes anyák jutalma­zását, a munkaviszonyban nem álló nők anyasági segélyét, valamint a katonai szol­gálatra bevonulok arra rászoruló hozzátarto­zóinak a családi segélyt mi állapítjuk meg. Erről azért is tud Váradyné sok lényege­set elmondani, mert ez az ő „asztala”. Évről évre több ügy kerül hozzá, mert a férfiak közül is többen nősülnek katonaság előtt. Míg 1975-ben 114, a következő évben 143, ad­dig idén körülbelül 200 családnak ítélnek meg valamilyen összegű segélyt. A juttatá­sok közé tartozik a közgyógyszerkönyv is, amelyre a katonák családtagjai ingyen kap­ják a gyógyszereket. A szociálpolitikai cso­port 3,5 millió forintos költségvetést készített erre az évre. Az ügyfelek szép számmal keresik fel Váradyné csoportját. Közel négyezren for­dulnak meg itt évente. Ez azt jelenti, hogy egy ügyfélfogadási napon 20—25 ember jön, akin segíteni kell. — A társadalom minden rétegéből jön­nek ide az emberek. Ügyfeleink között sok a vak, a nagyothalló, a skizofrén, a szellemi fogyatékos, s ezek különleges bánásmódot, sok türelmet és nagy tapintatot igényelnek. Olyan is akad a hozzánk fordulók közt, aki járandóságnak fogja fel azt, ami adható, s így „magas lóról” beszél. Itt megint más hang. nemet kell használnunk. Előfordul, hogy re­ped a fal, ahogy becsapja ránk valaki az aj­tót, sőt olyan eset is volt, amikor az URH-s kocsi vitte el az ittas, kiabáló ügyfelet. De ez több év alatt, ha egyszer előfordul. Jogi diplomáját — még két államvizsga letétele után — Szegeden veszi át Váradyné Nehéz helyzetbe akkor kerül, amikor határ VERDES LAJOSNÉ: Megtalálni a megfelelő nyelvet. esetről van szó; szíve szerint segítene, de a jogszabály nem teszi lehetővé. — Nemrégiben három idős néni és bácsi eladta a házát, és szociális otthonba akartak menni. Fény derült az ügyre, és hiába volt az igyekezet, helytelenül jártak el, nem segít­hettem. — Nagyon sok olyan élményem is van. amire nem tudok meghatottság nélkül gon­dolni. Egy néni például a fiával, a menyével és a két unokájával lakott. A fia meghalt, majd a menye újból férjhez ment. A néni szociális otthonba akart költözni. Itt a taná­cson találta a menye és az új családfő, és szí­ves szóval marasztalták a nénit, hogy ő nem­csak anyós, hanem családtag otthon. A pa­pírokat az idős asszony visszakérte ... Tizennyolc éven át szabta, varrta, négy éve árusítja a férfikonfekció holmikat Ver­des Lajosné, a Kelet Áruház eladója. Csak­nem két évtizeden keresztül az előtte ülő hátán kívül mást nem látott, most általában 120—130 vevő keresi meg naponta. — Sokkal színesebbnek, érdekesebbnek tartom az eladást. Nagyon monoton, egyhan­gú volt teljesítményben varrni a férfiruhá­kat. Az első évben kicsit szokatlannak tűnt a varrás helyett az árut kínálni, de belejöt­tem. Naponta több százszor kell elmondani a vásárlóknak szinte ugyanazt... S nem mindig sikerül megtalálni a kívánt holmit. — Amikor idejön a vásárló, a viselkedé­séből. a beszédéből meg lehet állapítani, mi­lyen típusú ember. Egész másképp kell fog­lalkozni a határozatlannal, vagy azzal, aki konkrét céllal jött. Van. aki örüi a segítség­nek, más viszont egyedül szeret válogatni. Fő. hogy az ember megtalálja a megfelelő nyelvet a különböző típusú vásárlókkal. Jó érzés, ha megkapja a vevő. amit keres. Ta­vasszal például egy ballont vett itt egy hölgy. Udvariasan megköszönte, majd nemsokára egy csokor rózsával jött vissza. Jólesett a figyelmesség. SZABÓ SÁNDORNÉ: „Levélben küldte vissza a karikagyűrűt.” Levélben küldte vissza a karikagyűrűt egy lány a vőlegényének. Szabó Sándorné, a nyíregyházi 1-es postahivatal csomagfel ve_ vője elmagyarázta, hogyan kell az értékle­velet feladni. A negyedik X-et is felváltotta már az itt töltött munka során: fiatal lány­ként került ide. az első munkahelyre, s egy év múlva innen megy nyugdíjba. Postai rendfokozata: főellenőr. Férje is 37 éve pos tás, egész munkájukat az ügyfelek szolgála­tában végezték, végzik. 20 évet géptávirász- ként. 14-et felvevőként töltött Szabóné a pos­tán. öt éve foglalkozik az értékfelvétellel, a szállítólevelek könyvelésével, ajánlott, légi postai és expresszlevelek továbbításával, ér­tékcikk- és hírlapárusítással, csomagfelvé­tellel. Naponta 10 ezer forint fordul meg a kezén. — A forgalmunk évről évre emelkedik. Míg öt évvel ezelőtt naponta 5 értéklevelet adtak fel átlagosan, most 50—100 is van. Ilyenkor ősszel küldik a megyéből az almát és a krumplit az ország minden tájára. No­vembertől pedig már továbbítják a karácso­nyi ajándékcsomagokat kül_ és belföldre egyaránt. Ilyenkor 5—600 csomagot is felve­szünk, egyébként a napi 200 küldemény az átlagos. Az itt töltött több évtizedes munkáért „A posta kiváló dolgozója" kitüntetést kapta Szabóné. Törzsgárdatag. s a II. Rákóczi Fe­renc szocialista brigádban is tevékenykedik. Előfordul, hogy írástudatlan néni megy a postára. Bár nem szabályos, de megírják he­lyette, amit kér. — Vannak visszatérő ügyfeleink. Mond. ta már valaki, itt szereti feladni a levelet, mert akkor biztosan megkapja a címzett. Tudjuk, hogy ellenkező esetben is megkap­nák, de jólesik hallani. Mintha ez elisme­rése lenne egy kicsit a munkánknak. TAKÁCS LÁSZ1.ÓNÉ: „Viccet mesélt, míg kitöltöttem az iratát." Még a lakásán is megkeresik Takács Lászlónét, aki az OTP nyíregyházi fiókjá­ban a betétügyeket intézi. A szomszédok, is­merősök így gyorsabban tájékozódnak az új takarékossági formákról. Az OTP-nél töltött több. mint 15 év alatt minden területet vé­gigjárt. Ügyfélforgalmi szakvizsgát tett. de a betétügyrenden kívül még hét másik ügy­rendet kell ismernie, hogy megfelelően tá­jékoztathassa a hozzá fordulókat. 30—40 féle nyomtatványt használ a munkájában. — Egy nap 120—130 különböző ügyben keresnek meg. Nálunk a „főszezon” decem­bertől februárig tart. ekkor naponta 5—600 ember veszi ki a pénzét, vált új betétet, vagy más formában kapcsolódik az OTP munká­jához. Nagyon sokféle ügyfelünk van. A ta­nácstalanul ácsorgótól a határozottig, a de­rűstől az ingerültig sokan megfordulnak ná­lunk. Emlékszem például egy ügyfelemre, aki viccet mesélt, míg kitöltöttem az iratát. De volt már toporzékoló. sőt káromkodó is. A legfontosabbnak azt tartom, hogy türelmesen végig kell hallgatnunk mindenkit, és érthe­tően. világosan kell tájékoztatnunk az ügy­feleket. Kinél több. kinél kevesebb magya­rázatra van szükség. Ügyintézői elfoglaltsága mellett Takács- né sokféle társadalmi munkát végez. A Már­cius 8. aranykoszorús szocialista brigád ve­zetője. amely a zöld fokozat után — a bron­zot és az ezüstöt „átugorva” — rögtön arany­koszorús lett. Emellett a szakszervezeti bi_ zottság gazdasági felelőse, és lakóbizottsági elnök. Tavasszal vették fel a pártba. Több száz emberrel ismerkedik meg a munkája során. Az egyik ügyfele virággal köszönte meg a kedvességét a munkáját. Több mint ló kilométert gyalogol na­ponta Törő Aranka felszolgáló. A megye- székhely legelőkelőbb szállodája, a Hotel Sza­bolcs presszójában dolgozik. Életének eddi­gi 20 évéből már ötöt töltött a vendéglátás hm TÖRŐ ARANKA: Szegfűt kapott törzsvendégeitől a kórházban. Akarva akaratlanul is már gyerekkorá. tói a vendéglátást tanulmányozhatta. Szülei a Dominó presszóban dolgoznak. így nagyon hamar megtanulta, milyen tulajdonságokra van szüksége a jó felszolgálónak. — A legfontosabb a kedvesség, az ud­variasság. Ha a vendég rosszkedvű, vagy fá­radt. azon igyekszem, hogy jobb kedvű le­gyen. Nagyon sokat számít, hogyan fordu­lunk a vendégekhez — ők a mi ügyfeleink —, a mi jókedvünk vagy bármilyen hangula­tunk átragad rájuk is. Amikor belép valaki, meg lehet állapítani, milyen típusú ember. Fél 10-től este fél 10-ig járkál az aszta­lok között, viszi a megrendelt italt, süte­ményt, a gesztenyepürét. Míg más szórako­zik. Aranka akkor végzi a munkáját. Rend­szeresen visszajáró törzsvendégei vannak, s amikor a kórházban feküdt, egy csokor szeg­fűvel látogatták meg. és kívántak neki gyó­gyulást. Ma is meghatottan emlékszik erre vissza. A szabadnapokat olvasással, levelezés­sel, lemezhallgatással tölti. Nyáron Siófokon és Lengyelországban járt. Az utazási iroda alkalmazottja csak ősszel és télen tud pihenni, amikor a fősze­zon, a nyár elmúlt. Petró Lászlóné. az IBUSZ nyíregyházi irodájának valuta-devi za ügyintézője 1963 óta szervezi a turisták utazását. Most az úgynevezett utószezonban „csak” 50—60 ember keresi meg naponta, nyáron tömve az iroda. 250 különböző ügyet intéz olyankor egy nap. Itt mindig van „ügy- félfogadás”. és nagyon sok ismerettel kell rendelkeznie az iroda alkalmazottjának. Pet- róné például szakvizsgát tett bel- és külföl­di csoportkísérésből. — Ha valamelyik területre érvényes, hogy udvariasan, pontosan kell tájékoztatni az ügyfelet, akkor ez ránk sokszorosan igaz. Sokan akarnak utazni, van olyan is. aki még a megyén túl sohasem járt. Az ilyen utazó­nak igyekszünk mindent a legrészletesebben elmondani és a vonat vagy busz indulási idejét is lediktáljuk. Nem egy olyan utas is jön hozzánk, aki még azt sem döntötte el, hová akar menni, csak megmondja, mennyi pénzt szánt az útra. Ilyenkor vagy egyéni útiprogramot állítunk össze neki. vagy vala­melyik társasutazást ajánljuk. Főszezonban fárasztó az utak szervezése, a pénzügyi lebonyolítás. a szerteágazó bel- és külföldi szállás- és étkezésrendelés. Hozzá kell tenni még azt. hogy az utak ára és a valuták árfolyama is változik. Fillérig — a szó szoros értelmében véve — egyeznie kell minden tételnek. Petróné a valutavétellel és eladással foglalkozik. Havonta átlagosan 8—10 millió forintért vesznek az utasok va­lutát, az eladás a 10—12 milliót is eléri. Ezt a pénzt az utolsó fillérig átszámolja Petró­né. Az iskolában szerette a matematikát, de sosem gondolta volna, hogy életében ennyit fog számolni. — Sokan lélektelennek hiszik a papír­munkát. én érdekesnek tartom. Az én terü­letemen például teljesen egyeznie kell va­lutában és forintban is az utak és a bevál­tott pénz értékének. Itt már nem lehet elő­re fejben kiszámolni, mi lesz a várható ered­mény. Minden program, minden jelentés mögött emberek és turistacsoport van. akik a szabadságuk alatt eltöltött két hét alatt a mi vendégeink, jól vagy kevésbé jól érezték magukat. Nem mindegy, hogy a befizetett pénzért mit nyújtunk az utasoknak. Sokan hosszabb-rövidebb ideig takarékoskodnak, hogy eljuthassanak valamelyik országba. Elég egy kis figyelmetlenség, hogy nem a megjelölt időre rendeljük az autóbuszt, vagy valamelyik étkezést felejtjük ki. s ilyenkor bosszúsak lesznek az utasok. Az a legkelle­mesebb élményem a társasúton. ha a végén az utasok azt kérik, a legközelebbi külföldi túrájukon is én kísérjem őket. Jólesik az is. amikor egy útról hazatérve bejönnek az iro. dába és elmesélik az élményeiket. Petróné szabad idejében kalocsai mintái párnát és térítőt hímez, pulóvert köt és ké gyerekét neveli. Férjével megosztják a ház tartási teendőket, így a napi fáradságo könnyebb levezetni. Á hatéves kislány má törölget, elpakol maga után. a hatodikos fi pedig követ mos. és bevásárol a közeli ABC ben. A belföldi cso'portkísérő a Zemplén hegyekbe és a megye tájaira megy kirándu ni a családdal. Szöveg: Tóth Kornél Kép; Elek Emil ■B||K§ ÜfíVFiL vviirEb

Next

/
Thumbnails
Contents