Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

1977. október 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Pedagógus­béremelés SZABOLCSBAN A KOR­MÁNY HATÁROZATA, az oktatási és munkaügyi mi­niszter együttes utasítása sze­rint 12 ezer 755 pedagógus kapott béremelést 1977-ben. A béremelés összege megha­ladta az 5 millió forintot. Az oktatásügy dolgozóit viszony­lag váratlanul érte az intéz­kedés, és érthető volt az örö­mük. Valójában megszolgált, ugyanakkor előlegezett biza­lomnak is tekintette a figyel­mességet a pedagógustársa­dalom. Ez az intézkedés is bizo­nyítja: kormányzatunk és a szaktárca rendszeresen gon­dot fordít a jövő nemzedékét oktató-nevelő pedagógusok elismerésére, a jelentkező bérfeszültségek csökkentésé­re és megoldására. Legutóbbi ülésén erről tárgyalt az SZMT elnöksége. Sikerült megértetni a já­rási, városi, intézményi titká­rokkal és bérfelelősökkel, hogy az idén végrehajtott bérrendezés elsősorban élet­színvonal-politikai kérdés volt. A BÉREMELÉS JÓ LEHE­TŐSÉGET NYÚJTOTT AR­RA is, hogy tovább erősödjék iskoláinkban a munkahelyi légkör — és demokrácia, hi­szen az iskolák igazgatói a szakszervezeti bizottságokkal és a társadalmi szervezetek vezetőivel együtt készítették el a béremelési javaslatokat. Sokat segítettek a béremelés fontosságának megértésében és a lebonyolításban a peda­gógus pártszervezetek. A tanácskozásokon, testületi megbeszéléseken elhangzott javaslatokat megbeszélték és megvitatták a tantestületek, így kristályosodott ki, hogy kik és mennyi béremelést kapjanak. Javaslataikat indo­kolták. Mérlegelték a nevelő- testületek javaslatait és a szakszervezeti bizottságokkal egyetértésben döntöttek. Csak ezután álltak a tantestületek elé, hogy a javaslatokat mi­ért fogadták el, illetve egye­seket miért nem? A BÉRINTÉZKEDÉS SO­KAT SEGÍTETT a pedagógus- társadalom anyagi elismeré­sében. Nyilvánvaló azonban, hogy minden gondot nem oldhatott meg. Kevés összeg jutott ugyanis a differenciá­lásra, a kiváló munka elis­mertetésére. A másik gond az, hogy a megyék közötti bérszintkülönbség ennek el - lenére sem csökkent, s az al­só bérszinttől való elmaradás a vártnál még mindig maga­sabb. Ezek egyben figyelmez­tetnek is arra, hol szorítnak még olyan gondok, amelyek megoldása a jövő feladata. (fk.) Kisvárda üzemeiből jelentjük Teljesített többletvállalások Közeledik az év vége, a tervteljesítés finise. A me­gye iparában az eltelt kilenc hónapban jelentős sikerek születtek. A gyárak általá­ban elérték a főbb termelési célokat. Ezt bizonyítja Kis­várda ipari üzemeinek mun­kája is. A VILLAMOSSZIGETELÖ és műanyaggyárban az 1977. évi időarányos ter­melési tervet az eltelt kilenc hónapban 106 százalékra, az exporttervet pedig 111,6 szá­zalékra teljesítették. Az év­közi megrendelések növeke­dése miatt a gépjárművek fékbetéttel és kuplungkap­csoló tárcsával való jobb el­látottsága érdekében a gyár­egység dolgozói vállalták, hogy éves termelési tervüket 108 százalékra teljesítik. Ez egyben felajánlás is a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója tiszte­letére. Az évi 310 millió fo­rintos termelési tervüket ma­radéktalanul teljesíteni fog­ják. AZ EGYESÜLT IZZÓ­LÁMPA ÉS VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG kisvárdai alkatrészgyárának késztermék-termelése a har­madik negyedévben elérte az első félévi mennyiséget. A ZÖLDÉRT mátészalkai konzervüzemében Gáspár Erzsébet különböző mérése­ket végez a termékek minő­ségének ellenőrzése céljából. Szeptember végére jelentő­sen növekedett a gyár ex­porttermelése, ezen belül a dollárbevétel aránya. Az első fél évben a szocialista or­szágokba irányul4 export- szállítás ugyan elmaradt az előirányzattól, de ezt a szo­cialista brigádoknak a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója tiszte­letére tett többletvállalásá­val, valamint a gyár dolgo­zóinak október 22-én tartott kommunista műszakjával ok­tóber 30-ra pótolták. A gyár a harmadik negyedév végé­re termelési tervét 70 szá­zalékra teljesítette. Ez bizto­síték arra, hogy év végére el­érjék a kitűzött célt, a 100 millió forintos termelési ér­téket. A SZESZIPARI VÁLLALATNÁL a háromnegyed éves termelé­si érték teljesítése 73 száza­lékos volt, a bázisévhez vi­szonyítva csaknem 9 száza­lékkal emelkedett. A jelent­kező minimális tervlemara­dást év végéig behozzák, mi­vel az utolsó negyedévben lendületesen halad a burgo­nya feldolgozása és nagy mennyiségű alma feldolgozá­sára is számítanak. A tervek teljesítését segíti a dolgozók­nak a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lójára tett felajánlása. A RUHÁZATI IPARI SZÖVETKEZETBEN az 1977. évi terv 56 millió forint. Ennek mintegy 80 szá­zalékát már teljesítették. A szovjet exportból még hátra­lévő tételeket — 30 ezer öl­tönyt — a szocialista brigá­dok vállalásainak segítségé­vel december 20-ra teljesítik. Tőkés szállításaik — a bér­munkákkal együtt — meg­haladják a 18 millió forintot. Ebből már csak Líbiának kell leszállítani 6 ezer fiúöltönyt. A szövetkezetben gondoskod­nak a tagság élet- és mun­kakörülményeinek javításá­ról is. 10 millió forintos be­ruházással új üzemcsarnokot építenek. Korszerű szalagon készülnek a cipőfelsőrészek. (Elek Emil felvétele) Szép forma, jó minőség Egymillió pár lábbeli Rakamazról Már meglehetősen jónevű szövetkezetnek számítottak a rakamazi cipészek, amikor megjelent náluk a kanadai Madam Ligeti. Végignézte, milyen a kínálatuk, aztán azt mondta: tetszik, tetszik, de lehetne szebb is. Elnök, műszaki vezető, modellőr várták, hogy elmondja, mi a kifogása. Az első nap késő estig, a második nap már éjfél utá­nig kísérleteztek a madam ötletével, s amikor elkészült a mintadarab, csak a csettin. tés maradt hátra. Ez igen! ■Valóban szebb, mint amit ed­dig csináltak. Pedig utólag milyen egyszerű az egész: szűkebbre venni a csizma szárát bokában és vádliban, szóval úgy fitingelni — így mondta Madam Ligeti —, hogy az passzos legyen, si­muljon a női lábra. Exportra 80 százalék — Madam Ligeti negyven, ezer párt rendelt ezekből a csizmákból — emlékezik vissza az öt éve történtekre ifj. Stomp László, a szövetke. zet elnökhelyettese — de a csizmaszárakat azóta is az ő ötlete alapján készítjük. Volt valaini változás azóta típusban, nyújtottabb lett- a fej, de a szár a régi maradt. Kiállításokat,* pályázatokat sorol, ahol a szövetkezet min. dig az elsők között szerepel. megrendelőket említ, akik csak az ő fazonjukat kere­sik. — Persze a hazai vásárlók­nak is ez tetszik — mondja, s hozzáteszi: aligha találnánk vevőt a néhány éve még sik­kesnek számító báránybélé­sű csizmára. Számított is. ha egy-két centire elállt a láb­tól? Most. ha félmilliméter az eltérés, már nem nyeri meg a nők tetszését. Dóka Mihály elnökkel a szövetkezet fejlődéséről be­szélgetünk. Égy mondat jut a 30 évre, arra, hogy "a 16 ci­pész szövetkezéséből. hogyan lett 1400 dolgozót foglalkozó ’ tató nagyüzem, ahol tavaly 950 ezer, az idén egymillió­nál több pár lábbeli — női szandál és csizma — készül, többségében külföldi megren­delőknek. Szovjetek, lengye­lek. amerikaiak. angolok, franciák, osztrákok, dánok vészig a termék 80 százaié, kát, s mindössze 20 százalék marad a hazai piacra. Mikor itt tartunk, telefon­csörgés szakítja félbe a be­szélgetést. „Kapcsolom Bu. dapestet”. Az elnök röstell. kedve magyarázza: „Nincs nem tudunk többet adni.” De úgy tűnik, nem talál megér, t.ésre a vonal másik végén be­szélőnél. — Rakamazi hetet rendez, tek az egyik nagyáruházban — mondja a telefon után.— és két nap alatt elfogyott a csizmánk. Gyors utánpótlást kértek, de egyszerűen nincs miből szállítanunk. Két év múlva talán ez is megoldó­dik ... Új üzemcsarnok épül M i lobbanta tta fel a képzeletét? Egy érdekes riport az ifjúsági lapban: fiatal agrárkémikusról szólt, aki Moszkvában tanult. Olyan romantikusnak, izgalmasnak találta a külföldi ösztöndíjas életét, hogy lassan megérlelődött benne az elha­tározás. Megpályázza ő is. hátha si­kerül. — Pedig a középiskolában nem a legjobban álltam oroszból — emléke­zik a nem is olyan régi időkre Gönczi Géza. — De a negyedikben már job­ban rákapcsoltam. 1970-ben, febru­árban volt a felvételi vizsgám. Az érettségi kitűnőre sikerült. Júliustól szeptemberig már Harkovban „gyö. törtek” bennünket, nyelvi laborban, a legkülönbözőbb módszerekkel bir­kóztunk az orosz nyelvvel... A tiszaberceli parasztszülők gyer­meke a világ egyik legrangosabb in­tézményében, a moszkvai Timirjazev Akadémián kezdte meg a tanulást hetven őszén, a közgazdasági kar üzemszervező szakán. Hamarosan el­érkezett az idő. amikor először szá­mot kellett adni a megszerzett tu­dásról. orosz nyelven ... — Az első vizsgám matematikából volt. Ehhez néhány száz orosz szó is elegendő volt. a matek annyira nem. zetközi. hogy tulajdonképpen nyelv- ismeret nélkül is könnyen kiderül mit tud az ember. Ötösre vizsgáztam. A „polgazd.” már nehezebb volt. Na­gyon sokat köszönhetek Kohaljov professzornak, aki vak ember volt. így végezte el az iskoláit. Kandidá­tus lett. Rendkívül tudott hatni ránk. Nem lett volna szívünk puskázni nyári gyakorlatok egy részét itt töl­töttem a nyíregyházi tangazdaság ban. Ez arra is jó volt. hogy ne csak a könyvekből, hanem a valóságban is megismerjem a termelőüzemeket. S kevesebb illúzióval kezdjem a munkát nála. pedig sohasem hívott be más tanárt, amikor vizsgáztatott. Öt so­ha nem fogom elfelejteni, sokat me­sélt az életéről. Mi voltunk az utol­só évfolyam, mi búcsúztattuk a kis öreget, amikor nyugdíjba vonult. Öt év tanulás, gyakorlás, barátko- zás a szovjet fővárosban. Sok utazás. Riga, Tallin, Vilniusz, Kijev, Har­kov. Kisinyov, aztán Azerbajdzsán városaiban, Moldáviában. Különösen sok barátságot kötött Kisinyovban. De a nyári szünidőben már készült az egyetem utáni életre... — Gyűjtöttem az anyagot a szak- dolgozatomhoz. Az almatermesztés érdekelt legjobban, talán azért is. mert tősgyökeres szabolcsi vagyok. A Kémény tanulás, sok lemondás, és persze sok kellemes élmény, szóra­kozás is sűrűsödött az öt évben, amely lassan emlékké válik. 1975. ben diplomázott. „Az almatermesztés ökonómiai helyzete Magyarországon” témakörből. Gyakorlóévét a tangaz daságban töltötte. Amikor munka­helyet kellett választani, természe­tesen a gazdaságot választotta. Két éve dolgozik a Nyíregyházi Mezőgaz­dasági Főiskolai Tangazdaságban. Huszonöt éves, nős. nemrég kapott szolgálati lakást a város szélén, a Barzó-kertben. onnan jár be motor­ral mindennap. Néha későn jut ha­za. mert a szakmai munkán túl. — a tangazdaság közgazdasági csoport­vezetője — az ifjúsággal is foglalko­zik. — Nem tudom, de a technikum, ban is KISZ-titkár voltam, Moszk­vában a magyar ösztöndíjasok alap­szervezetében szintén, nemrég pe­dig itt is megválasztottak a tangaz­daságban a KISZ-szervezet titkárá­nak. Így nem unatkozik az ember ... S megmaradtak-e a baráti szá­lak a szovjet fiatalokkal, az orosz nyelvvel ? Kisinyovból több ismerőssel vált levelet. S mióta a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főisko­la testvéri kapcsolatot létesített a ki. sinyovi agrárfőiskolával, még több az alkalom a találkozásra. Gönczi Gézát gyakran kérik meg tolmács­nak. — Négy szovjet szakmai folyóirat jár a gazdaságnak, azt hiszem az én kedvemért. Ha érdekes tanulmányt találok le is fordítom, a mi szakem béreink szívesen böngészgetik. Élő kapcsolatunk van a kárpátontúli kí­sérleti gazdaságokkal is, dr. Pethő Ferenccel, a főiskola igazgatójával én is jártam náluk. Segítünk asza_ portítóanyag-kísérletekben a szovjet gyümölcstermesztő gazdaságoknak. A valóság romantikája izgalma­sabb mint azt tizennyolc évesen gon­dolta ... IP. G.) Rakamaz szélén hatalmas területet foglal el a cipész, szövetkezet, de már messzi­ről látszik, hogy most is épül valami. — A piaci — főképp a nyugati — igények miatt fejlesztést határoztunk el —■ mondja az elnök t-h"S hg ez: megvalósul, 1 millió négy. sZázezér pár lábbelit készít-'’ hetünk évente. Huszonnégy­millióba kerülnek csak az épületek — az üzemcsarnok, a raktár és a szociális helyi­ségek —. s közel 18 milliót költünk gépekre. Saját pén­zünkből 6,5 milliót tudunk fizetni, 32,5 milliót a Nem­zeti Banktól kapunk. Ha az építők tartják szavukat, 1979-ben itt már termelni fogunk. Ifj. Stomp László a legna­gyobb megrendelőket sorolja. Az amerikai Lamax. az an­gol Richmond, az osztrák Kra- usz évente közel háromszáz- ezer párt rendelnek, s a nem­rég megtartott Budapesti Nemzetközi Vásáron is egy százötvenezres tételről kezd­tek tárgyalást a Lamax-cég képviselőivel. — Kell a dollár, kell a hírnév, de azért nekünk az sem elhanyagolható szem­pont. hogy egy-egy nyugati megrendelő látogatása felér egy külföldi tapasztalatcseré­vel. 190 emberrel többen A szandálok, a csizmák minőségéről az elnökkel vál­tunk szót. bár a rendszeresen visszatérő, állandó megrende­lők is jeleznek valamit erről. — Tavaly a 950 ezer pár­ból 90,3 százalék volt első ősz tályú, 4,9 százalék másod- osztályú. az idei év első fe. lében pedig 90,9 százalék volt első osztályú. Ez egyben azt is jelenti, hogy 307 milli­ós tervünket is teljesíteni fogjuk. Ami a fejlesztés utá­ni időt illeti: 190 emberrel kell majd növelnünk a lét­számot. hogy megtermelhes­sük az egymillió 400 ezer párt. Mi a titka a rakamazi csiz­mának? Mi az oka. hogy még a fővárosból is leutaz­nak Rakamazra, a szövetke­zet cipőboltjába? A szép for­ma, a minőségi kidolgozás, amely képzett szakemberek keze munkáját, ötleteit dicsé. Balogh József

Next

/
Thumbnails
Contents