Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-26 / 252. szám

1977. október 26. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A műhely sztárja Áz írástudók felelőssége EGY MEGYEI FELADATTERVBEN olvashatjuk, hogy a megyében 20 ezer fölött van az írni—olvasni nem tudók száma. Ha az egészen idős emberekre gondolunk, akik még a múlt rendszer bűnei miatt nem járhattak iskolába, majdhogynem meg is nyugodhatunk. Őket már nehéz len­ne tanulásra fogni. Az analfabéták többsége közülük kerül ki. Tekintélyes hányaduk a cigánylakosság soraiból verbu­válódik. De nem lehetünk annyira nyugodtak — legyen szó cigányokról vagy nem cigányokról — mert az aktív kere­sők között is jócskán találunk anafabétákat. Különösen az építőiparban magas az arányuk. S amennyire fontos, hogy minél többen végezzék el a nyolc általánost, annyira nem elhanyagolható a még „vonal” alatti néhány százalék, akik aláírásuk helyett keresztet rajzolnak a papírra... Igaz, a lényeget tekintve megszűnt megyénkben is az analfabétizmus, nem kell kampányt indítani, padokba to­borozni a betűktől idegengedőket. De nem szabad lemon­dani azokról, akik még megtaníthatok és nem szabad le­hetőséget adni, hogy újabb emberek „felejtsék” el a betű­ket, mielőtt még alaposan barátságot kötöttek volna velük. Az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy léteznek fél­analfabéták is, akik vagy írni tudnak, vagy olvasni, vagy mindkettőt olyan fokon, amely nem felel meg az írni—ol­vasni tudás követelményeinek. Közülük sokan szégyenkez­nek emiatt. Nem feltétlenül az iskolaszerű betűvetés—olva­sás hozhatja őket közelebb a betűk megismeréséhez. A bri­gád, a kisebb közösség, a család talán többet és tapintato­sabban segíthet. De jó lehetőségeket találhatnak erre a művelődési házak is ahol egyes szakkörök, klubok kereté­ben, ahol szinte észrevétlenül a szóképekkel, az írással-ol- vasással is összebarátkoztathatják az odajárókat. A MEGYEI FELADATTERV nem szépíti a valóságot, nem sugallja azt, hogy szemérmesen hallgassunk erről a közös gondunkról. „Az írástudatlanok jelentős számára (körülbelül 25 000 fő) való tekintettel és az alacsony isko- lázottságú rétegek (1—4 osztály) kulturális felemelése ér­dekében tovább kell szorgalmazni az analfabétizmus fel­számolását és a felső tagozati felnőttoktatást.” — fogalmaz­za meg a feladatokat. S itt nem a lassan „kihaló” 70—80 éves korosztály írás­tudókká neveléséről van szó, hanem arról a 10—13 száza­lékról, amely napjainkban és 16 éves koráig nem végzi el az általános iskolát. Többségük, minden bizonnyal nem csúszik vissza az analfabéták szintjére, de egy részük, ép­pen az igen hiányos alapozó ismeretek miatt könnyen ke­rülhet a „veszélyzónába”. Nyolc általános híján a segédmunkási munkakörök kö­zül is a legalacsonyabb kategóriákban helyezkedhetnek el az alapvégzettség nélküli fiatalok, ahol nem elsősorban a betűvetés, olvasás követelményét támasztják velük szem­ben. Legtöbb esetben a fizikai erő meglétét. Ezért is idő­szerű az a kísérlet, amely a megye néhány iskolájában már megvalósult. Speciális esti és levelező tagozatos osztályokat szerveznek azoknak a fiataloknak, akik a 16 éves korúkig nem tudták elvégezni az általános iskola nyolc osztályát. A speciális az, hogy jobban figyelnek az életkori sajátossá­gokra, hisz’ formailag felnőtt tagozatra járó diákok, élet­korúkat tekintve még nem lépték át a felnőttség határát. Más módszerek, eszközök felhasználásával lehet őket célba juttatni, mint azokat a középkorú, sok élettapasztalattal rendelkező felnőtteket, akik évekkel, évtizedekkel ezelőtt „szálltak” ki az iskolából. SZABOLCS-SZATMARBAN 1970 ÓTA több, mint négy­szeresére növekedett azoknak a felnőtt dolgozóknak az aránya, akik a munka mellett végezték el, vagy végzik az általános iskolát. Több, mint három és fél, négyezer „öreg diák” pótolja a dolgozók általános iskoláiban a kihagyott éveket. A továbbtanulók 98 százaléka fizikai munkás. A kötött iskolaszerű esti és levelező tanulás mellett egyre kedveltebbek az egyéni, régi elnevezéssel magánta­nulási formák is. Az utóbbi években hozott tanügyi rende­letek megkönnyítették az egyéni tanulók vizsgáztatási rendjét. Az ismeretek elsajátításának gyorsaságától teszik függővé a vizsgákat. Évről évre mind többen vállalják a munka mellett a középiskola elvégzését is. Jelenleg mintegy hatezer sza­bolcsi tanul — főként szakközépiskolákban. Mind kedvel­tebbek a szakmunkások szakközépiskolái. Kell-e hát írás- tudatlanságról is szót ejteni, amikor mind több a nagyobb tudást szerző ember? Szerintünk kell, mert csak úgy tu­dunk örülni igazán a továbbtanulóknak, ha minél kevesebb lesz azok száma, akik még kívül rekedtek a betűk világán. Mert nagy az írástudók felelőssége az írástudatlanokért... Páll Géza Jelentkezés október 28-ig Felsőfokú pályaválasztási nyílt nap Nyíregyházán A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára tett munkaver­senyben eddig igen jó eredményt értek el a Vörös Október Ruhagyár nyír­egyházi üzemének dolgozói. Kimagaslóan jó munkát végeztek az Uj Erő szocialista brigád tagjai, akik vállalásaikat túlteljesítették. (Mikita Viktor felvétele) Arányok ás munkakörök Létszámgondok a kisvárdai VSZM-ben Nagyszabású felsőfokú me­zőgazdasági pályaválasztási nyílt napot rendez a Debrece­ni Agrártudományi Egyetem­mel a nyíregyházi főiskola október 31-én. A mezőgazda- sági főiskolán megrendezésre kerülő nyílt napokon részt vesz a főiskola és valameny- nyi középiskola negyedikes diákja. Az egész napos prog­ram délelőtt tíz órakor kez­dődik: a főiskola ad tájékoz­tatást a felvételi vizsgák gyakorlati tapasztalatairól és a mezőgazdasági szakképzés lehetőségeiről. Tizenegy órá­tól a nyílt napok résztvevői látogatást tesznek a főiskola oktatási rendszerében, a szo­ciális és gazdasági egységek­ben és a laboratóriumban. Délután a repülővezetői ága­zat után érdeklődők részé­re rendezett repülőtéri be­mutató következik. A nyílt napokra — a kedvezményes étkeztetés megszervezése mi­att is — okt. 28-ig még lehet jelentkezni a Pályaválasztási Tanácsadó címén: Nyíregy­háza, Búza tér 5., telefon 10 —958. A VSZM kisvárdai gyáregysége alig három éve, 1974-ben kezdte meg működését, és azóta egy­folytában tartó fejlődé­sét. Nőnek feladataik, emelkedik létszámuk, egyre több és több az ad­minisztratív munkakör­ben dolgozók száma. De csak a számuk nő, mert az alkalmazottak 20 szá­zalékos részesedése a fi­zikai munkások 80 szá­zalékával szembeállítva, jó aránynak mondható. A _ gyáregység igazgatója, Mezősi Dezső nem is az ará­nyok jelenlegi alakulásával elégedetlen: — A Kohó- és Gépipari Minisztérium irányelveiben úgy határoztak, hogy az összlétszám egynegyedét nem lépheti túl az alkalmazottak száma. Ezt sikerült teljesíte­ni. Azonban más vetülete is van a dolognak. Nálunk többnyire mindenki fiatal. Az adminisztrációt ellátók túl­nyomó része is fiatal és nő. Gondjaink ebből erednek. Férjhez mennek, szülnek, mindez a világ legtermésze­tesebb dolga. Ma például 130 nő áll a csarnokokban a gé­pek mellett és dolgozik az irodákban; azok száma pe­dig, akik gyermekükkel ott­hon vannak, nyolcvan. Ki megy a bizonytalanba? A jelek azt mutatják — példák nemcsak Kisvárdán akadnak —, hogy az idén életbe lépett könnyítések, a távollevők helyére szerződé­sesek felvétele: nem kielégí­tő megoldás. Kertész Ferenc személyzeti vezető így vélekedik erről: — Kvalifikált munkaerőt szerződéssel kapni szinte le­hetetlen. Akinek megfelelő végzettsége van, végleges he­lyet keres magának. Nyilván­való, hogy egy új munkaal­kalom jelentkezésekor, mint a baromfifeldolgozó létesítése is volt, nem hozzánk jöttek a bizonytalanba, hanem a biz­tos kenyeret adó helyre igye­keztek. Aki pedig szerződés­sel lép be hozzánk, az első adandó alkalommal másfelé húz. És ez is érthető. Jó vol­na, ha a korlátozások nem a munkakörökre, hanem csak az arányokra vonatkoznának. Egyes területeken jelentős gondot okozott és okoz, hogy a kiesett munkaerő nem pó­tolható szabadon... A gyárban mintegy nyolc­van alkalmazott dolgozik, kö­zöttük húsz mérnök és ugyan­ennyi technikus, tehát' a ki­mondottan adminisztratív munkaerő a 400 fős gárdának csupán 10 százaléka. így szemlélve a tényeket, az össz­kép kedvező, s ha hozzátesz- szük még, hogy az irodák­ban munkálkodók szinte min­degyike feladatának megfele­lő végzettséggel rendelkezik, azt is mondhatnánk, tenniva­ló sincs már. A gyár vezetői azonban, nem osztják ezt a véleményt. Központosított ügyvitel? — Gondoskodnunk kell az ügyviteli munka egyszerűsí­téséről — fejti ki nézetét az igazgató. — Ejt szolgálják a beszerzett könyvelőgépek és az irodai munkát megkönnyí­tő egyéb berendezések. Tu­lajdonképpen ez sem elegen­dő, de ahhoz mi túlságosan is kicsik vagyunk, hogy pél­dául számítógépet állítsunk munkába. Ez sok pénzbe ke­rülne, és újabb, jól képzett embereket igényelne. Távlati megoldás talán az lehetne, ha mondjuk az összes kisvárdai üzem összefogna és központo­sítaná ügyvitelét. így már ki­fizetődő lehetne a gondolat valóra váltása. Ez persze, csak játék az ötlettel, hiszen másutt még ilyen formában sem került ez napirendre. A személyzeti vezető sze­rint a meglévő arányok tar­tását, a tartalékok lehetőség szerinti maximális kiaknázá­sát a továbbképzés is elősegí­ti. A cél: a belső utánpótlás Q evallom: az első pilla­natban meghökken­tem, amikor elolvastam egyik újságunk levelezési ro­vatában egy férj levelét. Ez a derék ember a nagy nyilvá­nosság előtt mondott köszö­netét az egyik fővárosi kór­ház orvosainak azért, mert meggyógyították beteg fele­ségét. Ezek után a legkevés­bé sem csodálkoztam már, amikor egy másik újságban megdicsérték a házkezelő- séget. amiért a beázott tetőt megjavíttatta. Elhatároztam, hogy ezentúl én sem bírálga- tok, hanem kizárólag csak dicsérek. Mindjárt bevezető­nek megkérdeztem néhány ismerősörhet, tudnának-e idevágó adatokkal szolgálni. A válaszokat itt ismertetem. GÓCZ AMBRUS ny. levélkézbesítő: — Április 17-én történt, sohase fogom ezt a napot el­felejteni. Betértem a Tuskó utca 7-ben levő trafikba, amelyet özv. Metternich An- talné vezet. Egy skatulya gyufát kértem. A tisztes mat­megteremtése. Tavaly példá­ul 145-en tanultak. Idén egy szakmunkást küldenek egye­temre, harmincegyen pedig szakmai továbbképzésen bő­vítik ismereteiket. Rugalmasság kellene — Ezeken túlmenően — mondja Mezősi Dezső — még egy eszközünk van arra, hogy a munkaerőt, így azokat, akik a legjobban hiányoznának, megtartsuk; az óvodák, böl­csődék építésének, a lakáshi­ány enyhítésének nagy ösze- gekkel való segítése... A VSZM kisvárdai egysé­gében ma, a portásokat és a takarítónőket is beleértve, egy ember egymillió forint értéket termel évente. A szám impozáns. Nem kétséges, hogy ebben a kedvező mun­kaerő-arányok is közrejátsza­nak. Vitathatatlan, hogy szá­mos gond forrása a jelenlegi létszámgazdálkodás, még ak­kor is, ha alapvető helyessé­gét a termelési eredmények igazolják. Talán rugalma­sabbnak kellene lenni, mert amit a személyzeti vezető mondott: „Jó volna, ha a korlátozások nem a munka­körökre, hanem csak az ará­nyokra vonatkoznának” — mindenképp megfontolandó. Speidl Zoltán BERBÉCS AMADÉ müanyagbeszerző: — Készruhát akartam vá­sárolni a Hajnalcsillag Áru­házban. De nem tudtam, hogy hol árusítják a konfekciót. Ta­nácstalanul ődöngtem a ha­talmas áruház termeiben. Már-már elfogott a végső kétségbeesés, amikor mentő ötletem támadt. Megkérdez­tem a földszinten levő eliga- zítóban, hogy hol kaphatnék egy öltönyt. Az információs alkalmazott minden kertelés nélkül felvilágosított, hogy az NEM KLÁRIKÁRA GON­DOLUNK, a kihívóan csinos üzemadminisztrátorra, akit korántsem tapasztalásból, ha­nem éppen „savanyú a szőlő” alapon — robbanás előtti szexbombának titulálnak a férfinem ifjabb tagjai. S nem is a Mastroianira emlékezte­tő szakoktatóra, akibe viszont a majdani műszerészek, ma iparitanuló lányok fele sze­relmes. A műhely sztárja a megtestesedett, kopasz, ötve- net túllépett Kálmán bácsi, aki megteheti, hogy visszalö­ki a rajzot a főnök asztalára, s tömpe ujjával bökdösve a fénymásoló papírt, így repli- kázzon: hülyeség, ez rossz, kérje vissza a tandíját, aki készítette. Külleme darabos­ságát, modora nyersességét egyvalami feledteti, igaz, ala­posan : művésze mesterségé­nek. A Kálmán bácsik — vagy éppen Anna nénik, sőt, bácsi és néni nélkül a Kálmánok és Annák — nagy kincsei az ipari termelésnek. Igaz, csu­pán találgathatunk, mekkora ez a kincs — júliusban a szo­cialista iparban a fizikai fog­lalkozásúak létszáma 1 329 000 fő volt — vajon száz mun­kásból egy vagy három, ne­tán öt, de az bizonyos, majdnem minden műhelynek akad ilyen sztárja. Ilyen és — másmilyen is. A RÁTERMETTSÉG, a TEHETSÉG nem életkori já­randóság, s ezért minden korosztályban vannak sztá­rok, olyanok, akiknek rang­ját társaik, főnökeik szemé­ben egy valami adja: a csele­kedetekben testet öltő tudás. A találékonysággal társuló magabiztosság, a szakma rej­telmeit gyors leleménnyel kamatoztató megalapozott tu­dás, a tapasztalattal elegyí­tett ráérzés jogosan emel va­lakit elsővé az egyenlők kö­zött. Rangjuk, tekintélyük még akkor is vitathatatlan, ha vannak irigyeik, ha akad­nak — nyomukba sem érő — fitymálóik. Termelésbe- ni érték a tu­dás, s éppen ezért vissza­tetsző, hamis, ha — önjelölt­ként, esetleg művi úton, má­sok által kinevezve — olyan­ból akarnak sztárt csinálni — sajnos, némelykor sikerül is —, akinek már az epizódsze­rep is túl nehéz. Nemcsak el­lenszenvet kelt az ilyesfajta igyekezet, hanem tekintélyes erkölcsi kárt okoz. TISZTELETET ÉRDE­MELNEK mindazok, akik­nek ott a kincse, ahol a szj- ve, akik nem pusztán gyako­rolják, hanem élik mestersé­güket. Hűségük, vonzódásuk úgy párosul a tehetséggel, hogy a legszebb emberi vá­gyakozások egyike, a munka szépségének áhítása formál­ható belőle. szoraKozm. De nagycm na­mar berúgok, ilyenkor azu­tán randalírozok. Szeren­csére azonban az italbolt de­rék csaposai azon nyomban kirúgnak, mihelyt garázda kezdek lenni. Ennek köszön­hetem, hogy még egyszer se gyűlt meg a bajom a hatósá­gokkal. Ajánlom ezt a kocs­mát mindenkinek, aki kedve­li az italt és óvakodik a köz­botránytól. Csak azt nem értem, miért nem ter­jesztik fel az ilyen köteles­ségtudó csaposokat nívódíj­ra? ... Heves Ferenc róna minden habozás és ké­sedelem nélkül elém tette a gyufát. Sőt: amikor egyforin­tossal fizettem, 60 fillért visz- sza is adott. Hát ilyen is van. Azóta emelt fővel járok a világban, mert visszanyer­tem az emberekbe vetett hi­temet első emeleti férfiruhaosztá- lyon. És valóban, az első emeleten meg is találtam azt, amit kerestem. Kell eh­hez kommentár? STOFFIÁN DÖME kefekötő — Munka után esténként a 7713-as italboltban szoktam

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents