Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-26 / 252. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. október 26. II Csepel Vas- és Fémművek dolgozóinak levele az MSZMP Központi Bizottságához SZIBÉRIAI UTAZÁS (8.) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának! Tisztelt Kádár János elvtárs! A Csepel Vas- és Fémművek kommunistái, szervezett dolgozói, szocialista és munkabrigádjai. a gyár egész kollektívája nevében örömmel jelentjük, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére tett vállalásainkat október 25-ére maradéktalanul. 1 milliárd 10 millió forint értékben, tételesen teljesítettük. A gyár szocialista és munkabrigád-ve- zetőinek január 14-j tanácskozása — a CSM szerszámgépgyára Béke brigádjának kezdeményezésére — munkaverseny-felhívást fogadott el. Ennek célja az volt. hogy a Vlagyimir Iljics Lenin és a Bolsevik Párt által vezeti orossz proletariátus felkelésének a világ első győztes szocialista forradalmának jubileumát, pártunk XI. kongresszusának útmutatásai szerint, az V. ötéves terv. s ezen belül az 1977-es népgazdasági feladataink végrehajtásának gyorsításával, a minőség javításával. a hatékonyság növelésével, a tér. vek túlteljesítésével, újabb munkasikerekkel köszöntsük. Szovjet exportkötelezettségeink teljesítésén túl célul tűztük ki az MSZMP XI. kongresszusa politikai, gazdasági útmutatásainak figyelembevétele mellett, a Csepel Művek fejlődési ütemének meggyorsítását: — termelési értékben — az előző évhez képest — 740 millió forinttal többet adunk a népgazdaságnak; ennek forrása teljes egészében a termelékenység növekedése; terven felül 3000 tonna acélt termelünk; összes ex. portunk 13 százalékkal haladja meg a múlt évit: a vállalt 2 százalékos önköltségcsökkentés további 300 millió forintos nyereséget eredményez, melynek alapja döntően az anyag- és energiatakarékosság; a kerékpárgyártás fejlesztését és a Martin szinttartó beruházást az év végére befejezzük; a színesfémkohászat, a szerszám- és nehézgépgyártás, továbbá a szürkevasöntvény-gyár- tás fejlesztési feladatait időarányosan teljesítjük; a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására vállalt feladatainkat megvalósítjuk. Elhatározott szándékunk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére kibontakozott társadalmi aktivitást, alkotó munkát tovább folytatjuk. Célul tűztük ki, hogy 1978. évi termelésig műszaki, gazdálkodási tevékenységünket az V. ötéves terv előirányzatánál magasabb színvonalon fogjuk teljesíteni. Tisztelt Kádár János elvtárs! Miként a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére indított és sikeresen befejezett munkaversenyben, úgy ezután is teljes egyetértésünket fejezzük ki az MSZMP XI. kongresszusának határozataival. Erőnket nem kímélve fogunk továbbra is dolgozni e határozatok végrehajtásáért, az V. ötéves terv feladatainak maradéktalan teljesítéséért, a fejlett szocialista társadalom1 felépítéséért. Tovább erősítjük pártunk egységét, munkás tettekkel támogatjuk a Központi Bizottságot kitűzött közös céljaink elérésében. ^Ennek a jelentés nemzeti programnak a megvalósításához az MSZMP Központi Bizottsága minden egyes tagjának és személy szerint Kádár János elvtársnak jó egészséget, eredményes munkát kívánunk. Budapest, 1977. október 25. Csepel Vas- és Fémművek dolgozói nevében : Ernszt Antal a pártbizottság első titkára Karkalik János szt. vezető titkár Orosz Ferenc a KISZ-bizottság titkára Soltész István vezérigazgató A Csepel Vas- és Fémművek dolgozói vállalásuk teljesítéséről levélben tájékoztatták Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársat, az s SZKP KB főtitkárát, a Szovjetunió Legfel-; sőbb Tanácsa elnökségének elnökét, aki an-- nak idején üdvözölte a csepeliek kezdeménye-• zését. Napi külpolitikai kommentár Meddig még ? MINT A HÍRÜGYNÖKSÉGEK JELENTIK, megkezdődött a Biztonsági Tanács dél-afrikai vitája. Mi inkább úgy fogalmaznánk, hogy ez a vita, ez a téma folytatódik — immár hosszú esztendők óta szinte szünet nélkül, a világszervezet legkülönbözőbb fórumain. Nem volt ENSZ-ülésszak az utolsó évtizedben, amelynek során a közgyűlésen, sőt nemegyszer a Biztonsági Tanácsban, ne született volna határozattervezet a fajüldöző apartheid rezsim elleni konkrét lépésekre. Ilyenkor aztán két dolog történt. Vagy megszületett a határozat (a közgyűlésben, ahol a többség dönt) és annak végrehajtását szabotálták el bizonyos hatalmak, vagy megakadályozták a javaslat elfogadását (a Biztonsági Tanácsban, ahol vétózási lehetőség van), mindig és mindenkor ugyanazok a hatalmak. Igen, kétségtelen: a dél-afrikai rezsim belső lehetőségei enyhén szólva nem lebecsülendők. A térség mérhetetlen erőforrásait megsokszorozza a majdnem ingyenes afrikai munkaerő és az a rezsim kezében óriási gazdasági, katonai adukat jelent. Mégis ki lehet jelenteni:az apartheid-szégyenfolt mai formájában semmiképpen sem létezhetne a nyugati fővárosok magatartása nélkül. EZT A MAGATARTÁST az utóbbi időben némi tudat- hasadás jellemzi. Olyan időszakban, amelyre a haladó eszmék — és erők — világméretű térnyerése jellemző, egyszerűen nem lehet nyíltan támogatni, sőt nem lehet — legalább szavakban — nem elítélni mindazt ami a Dél-afrikai Köztársaságban történik. De a konkrét lépések — a fegyverszállítások valódi megszűnése, a politikai elszigetelés, kiközösítés annyiszor javasolt megvalósítása — mindig meghiúsult a Nyugat ellenállásán. Az Egyesült Államok és Anglia, Franciaország és az NSZK szívesen teremtene az eddiginél jobb viszonyt fekete Afrikával. De azt az árat, hogy valóban fellépjenek az apartheid rezsim ellen, nem fizetik megérte, miért? Azok kettős: egyrészt politikailag fontosnak tartanak egy „fehér bástyát” a változó Afrika déli végén (és stratégiailag egy „megbízható” szovjetellenes bázist a fontos térségben), másrészt ezernyi gazdasági, tehát profitszál fűzi őket Dél-Afrikához. A LEGUTÓBBI BT-VITÄT az afrixai országok csoportja követelte, amiért néhány nappal ezelőtt Pretoria a szokásosnál is brutálisabban lesújtott a dél-afrikai hazafias erőkre. Sajnos, nem nehéz kitalálni, hogy konkrét lépéseknek most is gátat szab a nyugati obstrukció. A brit külügyminiszter, aki különben szívesen beszél a színes bőrű népek önrendelkezéséről, máris kijelentette: kormánya ellenezné az afrikai országok javaslatában szereplő, Pretoria ellen irányuló teljes gazdasági bojkottot. A forgatókönyv tehát a szokásos. De egyre hangosabb a kérdés: meddig még? Harmat Endre TELEX... Zöld és lomb mindenütt. Selehovo, az alumíniumból épült város. Város a tajgán BELGRAD A belgrádi európai biztonsági és együttműködési találkozó kedden az ún. kisegítő munkaszervekben — bizottságokban — folytatta tanácskozásait. délelőtt zárt ajtók mögött a gazdasági, tudományos-műszaki és környezet- védelmi együttműködés témakörével foglalkozó 2. számú, valamint a belgrádi találkozót követő intézkedésekről tárgyaló 5. számú bizottság ülésezett. Az Ukrán SZSZK fővárosában, Kijevben ünnepélyesen felavatták az Októberi Forradalom monumentális emlékművét. A város teljesen átalakított központi terén felállított emlékmű fő alakja Lenin. Előtte a forradalmi erőket jelképező bronzfigurák állnak — egy munkás, egy katona, egy tengerész és egy parasztasszony. Az emlékmű központi része és Lenin alakja rózsaszínű gránitból készült. MADRID A spanyol kormány vezető képviselői hétfőn este ismertették a munkáltatók és a szakszervezetek vezetőivel a pártközi csúcsértekezleten elfogadott gazdasági intézkedéseket tartalmazó úgynevezett Moncloa-paktu- mot. A csaknem ötórás tanácskozáson, amelyet kedden délután folytattak, kiderült, : hogy — bár fenntartásaik j vannak — sem a tőkések, sem a szakszervezetek nem I kívánják akadályozni a gazdasági megállapodás végrehajtását. H önnek hozzánk a nyugati turisták, járják a félmilliós város utcáit és sűrűn pergetik a filmfelvevőt, kattogtatják a fényképezőgépet. Tetszenek nekik a faházaink. Mondják is, hagyjuk meg azokat, hiszen az orosz népi építkezés kincseit mentjük meg ...” Antyipin újra tűzbe jön, s azzal folytatja: meghagynák ők. de azokban nincs vízvezeték, fürdőszoba és központi fűtés. Márpedig a szibériai embernek erre igénye van. „A mi embereink, akik e házakban laknak, joggal kérdik, miért harcoltak, ha nem érdemlik meg a kultúrált körülményeket? így igaz, nagyon megérdemlik. És az is igaz. hogy kötelesek lettünk volna rnár régen új, modern lakásba költöztetni őket. hiszen az emberek még mindig nem élnek úgy. mint ahogy szeretnénk. Csakhogy hatalmas az ország, irdatlan volt benne a szegénység és mikor már élni kezdtünk volna akkor jött a háború. a hatalmas pusztítás.. Munka van tehát bőven. De ha nem lennének gondok — mondja a titkár — nem lenne mit csinálni a pártmunkásnak... Növelni szükséges tehát a tempót. Az építésben is, a szellemi gyarapodásban is. A tervek megvalósulnak. Ám. mindenki tudja, nem maguktól, hanem az emberek helytállása, munkája nyomán. A jobb. az észszerűbb munka, a korszerűbb tempó kulcsa maga az ember. Hozzá kell eljutni. Mindenkihez, külön-külön. És ez nem nagyon egyszerű ezen a vidéken, ahol hegyek koszorújában, őserdők úttalan útjain is vannak ' települések. Mégis meg kell keresni őket. szót kell érteni velük, a szocialista életmódra kell nevelni őket is. Hogyan csinálják? Izgalmas kérdés. A területnek két napilapja, harminc járási újságja, rádiótelevízió állomása van. De az élő szó hatása pótolhatatlan. Az alkotmányvita idején — mondják a megyei pártbizottságon — elindítottak a vidékre egy agitátorvonatot. Jól képzett propagandisták, szín_ játszók, együttesek mentek vele egy hónapra. Körüljárták a Bajkált. harminc nap alatt ezernyolcszáz kilométert tettek meg síneken. Tizenhárom városban és tíz gazdasági központban váltottak szót a lakossággal. rendeztek kiállítást, ve. títettek filmet, keresték fel a klubokat a gyárakban, kolhozokban. Azután átszálltak gépkocsikra s mentek a kicsiny településekre. S ahol nincs vasút? Ide agitációs repülők, helikopterek. autóbuszok jutottak el. Egy hónap alatt százezernél több emberhez. A roppant munka nagy eredményt hoz. Ezt láttuk másnap Irkutszk közelében, Selehovóban. Itt, a tajga kellős közepén épült szinte pillanatok alatt egy város — alumíniumból. A nagyon olcsó villamos energia hozta ide az alumí niumipart. A timföldet az Urálból kapják, itt dolgozzák fel. Tizenöt éve kezdett termelni a település nagy gyára. Akkor öntötték formába az első ezüstös rudat az addig ipart sem látott munkások oroszok. ukránok, üzbégek, örmények, burjátok, cigányok. És az ötezer-négyszáz emberrel dolgozó gyár szülte a várost. Komszomol-védnökség- gel épült, jöttek az ország minden részéből, hogy a névtelen településből várost építsenek, s elnevezzék. Az ismert földrajzkutatóról kapta a nevét. A gyár ad vizet, áramot. bölcsődét, óvodát, iskolát a városlakóknak. akik munkásai. Az alumíniumipar gigantja épített a városnak úttörőtá_ bort. üdülőt, kultúrpalotát és sportcsarnokot. Az addig jelentéktelen, gyér lakosságú környezetbe települt városban negyvenezren élnek. Iván Csudnov, a seleho- vói párttitkár gyorsan kiegészíti magát: m a . Mert az alumínium mellé kábel gyár és fafeldolgozó, s egy nagy iparépítő tröszt is települt. Ezek keresik a munkáskezet, a város is vonzza a környék lakóit. Nem csoda. Ebben a városban a lakások kilencvenkilenc százaléka összkomfortos, hideg-meleg vízzel ellátott, központi fűtésű. A lakók átlagéletkora huszonhét év. Egyébként is sok a fa. de hozzáláttak, mindenki ültet, parkosít, mert szereti a városát, a szépet, a természetet. Ahol fiatalok a legidősebbek is. ott a tervezőknek úgy kell számolni, hogy legyen gyermekintézmény elég. Nos. Selehovo ilyen tekintetben is jól ellátott, Nyolc iskolájában a gyerekek csak délelőtt tanulnak. Óvodáiban annyi a hely, hogy öt év múltán sem lesz elhelyezési gond. Zeneiskola, képzőművészeti szakközépiskola működik. A közeli megyeszékhelyre sűrűn jár a helyiérdekű vasút. Be lehet menni egy-egy színházi eseményre. műsoros estre, mégis sok itt a kulturális rendezvény. Jönnek Irkutszkból. de Le- ningrádból. Moszkvából ip és az ország minden részéből a színházak, az opera- társulatok. Minden fiatal. Fiatalos az utca. a tér. a mozi. Neveik: Komszomol, Ifjúság. A negyvenezer lakos mindegyike jött, dolgozott, letelepedett, előbbrejutott. A gyár igazgatója villany- szerelő volt, brigádvezető. Mint sokan mások: elvégezte a középiskolát, a műegyetemet és a megfelelő posztra került. Csudnov elvtárs messziről került ide a Don mellől Rosztovból. A középiskola után tanárképzőre jelentkezett. lrkutszkba vették fel. Elvégezte, bevonult katonának. s mikor leszerelt, eljött, hogy egy évre ittmarad Szibériában. Tizenöt esztendeje dolgozik már... — Mi tartotta itt? — Engem a Bajkál fogott meg és a tajga. A gyönyörű szibériai tél. Hozzá teszi: no meg a felesége, aki .,szibirjácska”, szintén tanár, történész. Három gyerekük van, idén január kilencedikén született kettő — már két-két foguk van. W 1 városi újság szer- F a ® kesztője féltve őrzött L«j lapszámot vesz elő 1963-ból. Akkor járt itt Kádár elvtárs, és látogatta meg a gyárat, amelynek munkásai tiszteletbeli kohásszá választották. — Azóta sok minden történt — mondja. — Gomba módra szaporodnak a házak. a fák. És az emberek is. hiszen akkor vagy hatezren laktak itt. most hétszer annyian. Terveket csomagolnak ki. Nézzük a jövő városát, mi lesz kétezerben. Százezer lakosra terveznek, kilenc— tizenkét szintes épületek sorakoznak a maiak, a négyszintesek közé. mellé. Az ember hirtelen arra gondol: hol van még kétezer? Pedig itt zörget a kapukon. Kopka János- (Folytatjuk)
