Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. október 23. E gyik gyárunkban előszobáztam a titkárságon. Vártam az igazgatóra. Egyszer csak nyílt az egyik helyettes ajtaja, s odaszólt a gépírónőnek: „Áttette már az értekezlet anyagát? Kérem igyekezzék!” — hívta fel figyelmét, biztatva a sürgősségre. Pedig hallhatta az írógép kattogását. Ügy szólt a gépírónő keze alatt a villanymasina, mint a géppuska. Egy pillanatra nézett csak fel, hogy válaszoljon a kérdésre: sok-e a munkájuk? Kissé szomorkás volt a válasz. Vajon miért? A munka miatt? Nem hinném. Inkább azért, mert a gyors- és gépírónők munkáját aligha értik. És aligha becsülik megfelelően. Mint megtudtam, azaz értekezlet, amelynek a gépírásos anyagát kérte tőle a főnöke, nyolc óra hosz- száig tartott. Ketten „vették” gyorsírásba a felszólalásokat, nyolcvan-nyolcvan oldalt jegyeztek, s másnap, (alig telt el egy órányi a munkaidőből) máris kérte a gépelt anyagot a főnök. Gyors, és gépírónők. Írnak emlékeztetőket, jegyzőkönyveket. Semmitmondó felszólalásokból fabrikálnak sokszor értelmes, elfogadható mondanivalót, befejezetlen mondatokat egészítenek ki. Gyorsíró ceruzájuk alatt a néha dadogó felszólalások összefüggő mondatokká válnak, s a magyartalanul beszélő is alig ismer rá a szabatos mondatokban saját szavaira. ök azok akikre rászólnak: „Kérem, ezt ne jegyezze.” És Ilike, Erzsiké, Mária nem jegyzik. Így kérte, így dirigálta a főnök. Ö tudja. Egyik ismerősömtől hallottam, hogy egy ilyen kérés miatt keletkezett már nagyobb baj is. A gyorsírónő valami fontosat „kifelejtett” egy megállapodásból. Per lett a vége. Hivatal, intézmény, nem képzelhető el munkájuk nélkül. Néha ágálunk a bürokrácia ellen, de ha beadványt, kérvényt, kérelmet kell írni, akkor a gépírónőt kérjük meg. Gép- és gyorsírónőnek lenni: foglalkozás. Ismerek megőszült hölgyeket, akik negyedszázada a gép mellett kezdték, s ma is ott vannak. Így öregedtek meg. Legritkább eset, hogy a gép mellől „kiemeljenek” valakit. Ha csak el nem végez valamilyen szakközépiskolát, tanfolyamot, és el nem megy a pályáról. Ha fizetésemelésre kerül sor, ha dönteni kell a hivatalvezetőnek, sajnos ők a legvégére maradnak. Ritkán gondolnak rájuk az elsők között, pedig a kiváló gyors- és gépírónő hivatali beosztásán túl sok minden mást is elvégez. Ügyeket intéz, kávét főz, őt megkérheti a főnök: „legyen szíves Ilike elintézni nekem ezt a dolgot.” „Kérem hívja fel X elvtársat, és mondja meg neki, hogy most nem tudok elmenni.” És így tovább. Értenie kell a vezetőnek a gépírónő munkájához? Valamennyit igen. Any- nyit feltétlenül, hogy megfelelően tudja becsülni, értékelni és szükség esetén elismerni. Anyagilag is, erkölcsileg is. Ha a már idézett gyár egyik vezetője csak annyit tud, hogy gyorsírásból gépbe áttenni egy nyolcórás tanácskozás anyagát nem is olyan egyszerű, akkor nem állítja szinte lehetetlen feladat elé beosztottját. Gyors- és gépírónők a megmondhatói: e szakmában a legnehezebb a gyorsírás visszaolvasása. Különösen akkor, ha egy maratoni tanácskozáson néhány olyan felszólaló is akad — ilyen mindig akad! — aki maga sem tudja, mit akart mondani. Pedig ma már követelmény, hogy érthetően, röviden, világosan és magyarul fogalmazzunk-beszéljünk. így a tanácskozás is rövidebb, nem rabolunk el annyi időt egymástól és segítünk a gyorsíróknak is. Egy munkásfórumon, amelyen részt vettem, öt gyorsíró dolgozott. Ismerték a felszólalókat. Azon totóztak, kinek melyik jut. Már előre tartottak az agyonbeszélőtől, a semmitmondótól. A gépírónő nem írógép. Sokszor mégis úgy kezelik őket, mint tárgyakat, a hivatal tartozékait. Hallom a megjegyzést: „nics gépírókapacitásom. Nem adnád kölcsön a gépírónődet?” Elkérik a másik osztályvezetőtől, de a gépírónőnek nem szólnak. Ö kiszolgáltatott. Sok százan élnek-dolgoznak velünk együtt. Vajon kihez tartoznak? Az ő érdekeiket ki képviseli? Gondoskodnak-e képzésükről, továbbképzésükről? Nekik aligha lehetnek a hivatalban érzelmeik, pedig nők, anyák, gyereket nevelnek, s ők is igényelnék a figyelmességet. Vajon gondolnak-e ezekre azok, akik sürgetnek: „mikor teszi már át a tanácskozás anyagát Ilike”? Vasárnapi Lajtos Györgyné gyárrészleg vezetővel INTERJÚ a női egyenjogúságról A Könnyű annak, aki olyan vállalatnál w dolgozik, ahol a vezérigazgató is nő? — Ezt nem éreztem annak idején, amikor kineveztek gyárrészlegvezetőnek, mert akkor a Taurus vezérigazgatója férfi volt. A nyíregyházi gumigyárban pedig előttem is több példa volt arra, hogy nők vezető beosztásba kerültek. A Vezető beosztásban dolgozik. Olyan tár- w sadalmi megbízatásai vannak, amelyek szintén egész embert kívánnak. Mind anyagilag, mind erkölcsileg megbecsült embernek tartják. Ezek után egyszerű öntől a női egyenjogúságról érdeklődni. — Soha nem éreztem magam az egyenjogúság bajnokának semmilyen szempontból. Az a véleményem, hogy mindenki any- nyira egyenjogú, amennyire igényli azt, amennyire megköveteli, hogy elismerjék. A Az elismerés a családban vagy a társa- w dalomban kezdődik? — Mindenütt. Otthon például nem azzal mérem le, hogy a férjem mos-e, takarít-e. Azt igénylem, hogy társam legyen, akivel a problémákat meg lehet beszélni. £ A női főnök más, mint a férfi? — A beosztottjaimmal soha sem voltak különösebb problémáim, akkor sem, amikor üzemvezető voltam, és most sem. Nem raktároztam el a haragomat, hanem megmondtam, ha valakivel bajom volt. Ez szerintem nem azért van, mert nő vagyok, hanem természet kérdése. Talán annyi különbség van abban, hogy nő, vagy férfi a főnök, hogy az asszonyok hozzám jobban el mernek jönni a gondjaikkal, sokszor kikerülve a művezetőt, vagy az üzemvezetőt. Remélem, ilyenkor a kollégáim megértik, hogy nem azért jönnek hozzám, mert eggyel feljebb akarják elintézni a dolgukat. Vannak olyan problémák, amit egy nő, anya, jobban megért. A Mi a helye egy gyárrészlegvezetőnek w a vállalati szervezetben? — A gyáron belül közvetlenül a gyár vezetője irányít, vonhat felelősségre bennünket. A mi gyárrészlegünkhöz négy üzem tartozik. A tauril, a szövetkenő üzem és a lemezüzem egy része itt van Nyíregyházán, és ide tartozik az ibrányi telep is, ahol kempingüzemrész van és a lemezüzem másik fele, valamint egy kis tmk-részleg. Ez körülbelül 450 embert jelent. A önnek nincs „főnöki” megjelenése. w Üzemvezető korában overallban lehetett látni, mostanában is köpenyben, hidegebb időben pufajkában jár a gyáron belül. — Nem attól vezető valaki, ha úgy jelenik meg, hogy ő az atyaisten. Ezt szerintem nem fogadják el az emberek, de én nem is olyan típus vagyok. Azzal szoktam dicsekedni, hogy egy új felvételes tőlem kérdezte meg, merre menjen a gyárban, s amikor elkísértem, megkérdezte: „Valamilyen kifutó vagyok itt, hogy úgy ismerem a járást?” — Olyasféle, — mondtam neki. Persze — komolyra fordítva a szót — amikor üzemvezető voltam úgy véltem, hogy ha nem megy valamelyik művelet, akkor nekem kell a gép mellé állni, megmutatni, hogy csinálják. Most már nem nagyon bújkálok a gépek alatt, de most sem az irodában töltöm el az időt — ott alig lehet megtalálni —, hanem az üzemekben, az emberek között. A Ebben a beosztásban sokszor nem 8 w óra a munkaidő. Előfordul, hogy éjszakai ügyeletet tart. Mit szól ehhez a család? — Leginkább a gyerekek érzik meg. Este nem akarnak elaludni, nyugtalanok. A kisebbik fiam, a négyéves, arra biztatott, hogy kérezkedjek el a főnöktől. Mikor mondtam, hogy nincs kitől, akkor kifakadt: „Vedd tudomásul, hogy te nem főnök vagy, hanem anyuka!’’ Persze, az embernek vannak követelményei saját magával szemben. Én viszont úgy érzem, össze lehet egyeztetni, hogy valaki gazdasági vezető és családanya is egyúttal. A És a tanulás? Munka mellett szerzett w üzemmérnöki diplomát. — A Veszprémi Vegyipari Egyetem üzemszervező üzemmérnöki karán végeztem. Az utolsó év zárásakor egy évet kihagytam, később államvizsgáztam, mint kellett volna. Biztosan össze tudtam volna csapni úgy a szakdolgozatomat, hogy levizsgázzak, de éreztem, hogy akkor azt az évet a család békéje sinylette volna meg. Akkor még bölcsődés volt a kicsi, most már nagyobbak a gyerekek, könnyebb. £ Hasznosítja a tanultakat? — öt éven keresztül minden szervezési házi feladatot roppant komolyan vettem. Nem az íróasztal mellett dolgoztam ki, hanem az üzem problémáit igyekeztem vele megoldani. A szakdolgozatom is a szövetkenő üzem komplex szervezéséről szólt. Jó lenne, ha minden munkahellyel most is hasonló mélységgel tudnék foglalkozni. A Budapestről, a Hungária gumigyárból került Nyíregyházára. Milyen volt a pályakezdése? — Mondhatom, véletlen, de szándékos is, hogy Nyíregyházára jöttem. A férjemnek ide szólt az ösztöndíja, tehát egyébként is jöttem volna. Szerencsés eset, hogy az üzemet szintén akkor telepítették le. Egyébként így — a folytonossággal — a gumigyár az első munkahelyem. Amikor érettségi után, technikusként dolgozni kezdtem, nagyon sok támogatást kaptam az akkori vezetőimtől. Szeretettel indítottak. Soha nem mondták azt, hogy „ne jártasd a szád, még csak most jöttél ide”, amikor olyanért szóltam, ami nem tetszett. 0 Ma is megmondja a véleményét? — Továbbra is azt tartom, hogy mindent meg lehet — és meg kell — mondani, ha valami bosszantja az embert. Legfeljebb a kellő időpontot szükséges kivárni. Nagyobb tapasztalattal többet mérlegel az ember, de nem nagyon fordult elő, hogj^ ne mondtam volna meg a véleményemet annak, akivel nem egyeztem. ^ Megbecsültnek érzi magát? Az ember ott érzi jól magát, ahol — ha munkába indul, akkor is — úgy érzi, mintha haza menne. Nem arról van szó, mintha itt minden zavartalanul folyna. Mindenütt emberek dolgoznak, vannak problémák, kicsik és nagyok is. A különbség, a légkör attól függ, hogy melyikről beszélünk többet. A Amikor a most 11 éves fia született, ak- w kor kapott lakást a gyártól. Nem maradt otthon, hanem visszament dolgozni. A második gyerek születésénél már sokkal jobb anyagi körülmények között éltek, megtehette volna, hogy otthon marad. Azzal, hogy újra munkába állt, az egyenjogúságot akarta bizonyítani? — Ha arra gondol, hogy az a jobb anya, aki csak a gyermeknevelésnek szenteli az életét, akkor azt felelem, hogy azért, mert visszamentem dolgozni, nem tartom magam rossz anyának. Amikor a lakást kaptam, természetes volt, hogy visszamenjek, ennyivel tartoztam a gyárnak, hiszen akkor volt az üzemindítás is. Pedig Gyurika nem bírta a bölcsődét, bár nagyon jó helye volt a szomszédban. A kicsi, Imi, imádott bölcsődébe járni. S most látom, hogy mennyire inkább közösségi típus^ mint a nagyobbik. A Egyáltalán el tudja képzelni magát há- w ziasszonynak? — „Főállású” háziasszonynak nem. Nekem hiányzott a gyár, amikor a gyerekekkel itthon voltam. Érdeklődtem, mindig tudtam, mi van benn. És az sem igaz, hogy ha otthon van az ember, akkor annyira ráér. Főz, mos, takarít, olyankor mindig útban van a gyerek. A Ha dolgozik, akkor még kevesebb az ide- je. — Vacsorát készítek, mosok, a gyerekeket felkészítem az óvodába, iskolába, mégis marad arra időm, hogy olvassak, kézimunkázzak. Vannak barátaink, ismerőseink, akikkel találkozunk. A Mindehhez nyilván családi munkameg- w osztás szükséges. — Ha hazamegyek, nem azzal kezdem, hogy a gyerekeket csúcsújgatóm. Este hétig az apjukkal vannak, amíg nyugodtan megfőzök, rendet csinálok. Ök játszanak, barkácsolnak a garázsban. Utána viszont — lefekvésig — anya vagyok, aki mosdat, mesél, lefektet. A Kimondatlanul, de a harmonikus családi w élet és a munkahely egymást kiegészítve szerepel az ön életében. A férjéről viszont keveset beszéltünk. Ö osztályvezető-helyettes a városi tanácson, sokkal többen ismerik, mint önt. Nem zavarja, ha ismeretlenek úgy emlegetik, mint Lajtos György feleségét akkor is, amikor az ön tevékenységéről van szó? — Ezt soha nem éreztem sértésnek, lebecsülésnek. Márcsak azért sem, mert valóban Lajtos György felesége vagyok. És ha az egyenjogúságról beszélünk, akkor azt is el kell mondanom, hogy nemcsak én tanultam, neveltem a gyerekeket. A férjem már a harmadik diplomáját szerezte meg a munkája mellett, amire én nagyon büszke vagyok. /n / / / r/1 Gepironok KM A Rendezett anyagi körülmények között w élnek. Ez milyen előnyt jelent? — Azzal, hogy van kocsink és egy kis telkünk, még nem váltunk más emberekké. Amikor összeházasodtunk, mind a ketten nulláról indultunk, nem a papa, meg a mama segítségével értük el, amink van. Otthon azt tanultuk, hogy becsületes munkával meg lehet élni. S például a karikagyűrűmre büszkébb vagyok, mint más ajándékra, mert tudom, hogy akkor még egyetemista férjem vagont rakott ki, hogy összegyűjtse az árát. A Ügy beszélgettünk eddig, mintha a w munkahely és a család teljesen kitöltené az életét. Közben az üzemi párt-végrehajtóbizottság tagja, a megyei népi ellenőrzési bizottság egyetlen nőtagja. Milyen alapon kapta ezeket a társadalmi megbízatásokat? — Nagyképűségnek hangzik, hogy a mozgalmi munkába beleszülettem. De ezt láttam a szüleimtől, nagyszüleimtől, a rokonoktól. Mi mindig oda költöztünk, ahol éppen szükség volt a szüleim munkájára. Nagybátyám, akit példaképemnek tartottam, a felszabaduláskor egyszerű lakatos volt, úgy tanult, lett belőle hadmérnök-tábornok. "A közelmúltban bekövetkezett, korai halála nagyon megrázott. £ Hogyan lett párttag? — Hogy őszinte legyek, nem magamtól kértem a felvételemet, hanem szóltak. Ugyanakkor annyira természetesnek éreztem, hogy a kommunisták közé tartozzam, hogy magam is csodálkoztam rajta, miért kell ezért szólni. A megyei népi ellenőrzési bizottságban viszont pártmegbízatásként dolgozom. A Kedvvel dolgozik, mint társadalmi mun- w kás? — Tulajdonképpen szeretem csinálni, de a népi ellenőrzésnél néha van ütközés. Előfordul, hogy éppen akkor kell menni, amikor itt is gond van az üzemben. Egyébként szoktam emlegetni, hogy én vagyok a 9 százalék, mármint a nők aránya a bizottságban. A És nyilván olyan vizsgálatokban vesz részt, amelyek foglalkoznak valamilyen formában a női egyenjogúsággal? — Azon mérgelődni kellene, ha az egyenjogúságot is velünk, nőkkel akarnák vizsgáltatni, de tény, hogy már vettem részt ilyen vizsgálatban. Ám általában nem teszünk különbséget ilyen szempontból. A mostani vizsgálat, amelyben részt veszek, szintén más jellegű, az üzemekkel foglalkozik. A Amikor az üzemi párt-végrehajtóbizottság tagjaként kell véleményt nyilvánítania, akkor nem kerül szembe önmagával, mint gazdasági vezetővel? — Nagyon rossz lenne, ha így lenne. Szerintem nem lehet különválasztani, hogy én most gazdasági vezető vagyok, aztán vb- tag, vagy egyéni ember. Egyébként sem lehet más érdekem egyik minőségemben sem. Azt hiszem, hogy a pártmunka az egész ember munkáját jelenti, akkor is, amikor a gazdasági feladatát végzi, akkor is, amikor a vb-ülésen vesz részt. ^ Vagyis elég az üléseken hozzászólni, kifejteni a véleményét, s aztán minden megy a maga útján? — Rossz lenne, ha csak ennyiből állna egy vb-tag munkája. Igaz, az anyagokat áttanulmányozva talán a legkönnyebb, hogy hozzászóljon az ember. Ennél sokkal több viszont, hogy a munkahelyén is tesz a határozatok megvalósításáért, azért, hogy azonos legyen a gondolkodás, a végrehajtás mindenütt. A Az egyenjogúságról kezdtünk beszélget- w ni, térjünk vissza újra ehhez a témához. Az ön példája azt bizonyítja, bogy vannak emberek — bár szerintem még nem teljesen általános — akiknél nincs baj ezzel. Mit tanácsol azoknak, akik úgy érzik, náluk még nincs minden rendben a női egyenjogúsággal? — Megismétlem, amit az elején mond- . tam: igényelni, megkövetelni kell az egyenjogúságot. ^ Köszönöm az interjút. Lányi Botond
