Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-02 / 232. szám
KM vasárnapi melléklet 1977. október 2. Változó életünk Városlakók lettek JEVGENYIJ JEVTUSENKO: Feledjenek engem Feledjenek engem, ha ez a feledés Önöket egy perere is boldoggá teszi, feledjenek, mint tajga bősz viharát, és mint engedelmesség — düh rohamát, feledjenek, mint tűzvész veszti bíborát, melynek testükön érezték vad lángját, mely forrósággal, s verítékkel sújtott, és mely az Önök hamvas bőrén futkosott. Feledjenek, mint elrobogott vonatot, melynek ablakán erdő függönyt alkotott, amely már az emlékezetben sem kopog, mégis mindig zakatol, örökké robog. Feledjenek engem. Tegyék mindezt bátran. Hogy én voltam, vagy nem voltam, nem fontos az, csak Önöknek ne jutott volna szomorúság, éltek volna ifjan, és boldog-gondtalan. Feledjenek engem, mint saját énjüket, feledjenek, mint ahogy sóhajtva ölnek; de nem feledni — feledettek joga, mint élőkkel álmodni is — holtak jussa. Fordította: Sigér Imre Sipkay Barna. Sárkányölő V olt egy falu a folyó innenső partján. A legenda szerint a folyóban szörnyeteg élt. Időnként nagy áradattal csapott a falura, megtizedelte a lakosságot, sorba rontotta a házakat, és halálba üldözte a szüzeket. Rettegésben, reménytelenségben élt a falu, amíg egy napon a csodával határos dolog történt. A folyó túlsó partjáról átevezett egy férfi, aki egyáltalán nem tartotta természetesnek, hogy a falu semmit sem tett a szörnyeteg ellen. Beszédeket tartott, lelkesített és szervezett, s amikor elérkezett a szörnyeteg ideje, maga haladt a falusiak élén, és legyőzte a folyó félelmes urát. Ettől kezdve megváltozott az élet a faluban. A félelem helyett a biztonság, a pusztulás helyett a teremtés, a megaláztatás helyett a megbecsülés, a szegénység helyett jómód uralkodott, és senki sem gondolt többé a szörnyeteggel. A Sárkányölő — ezt a címet adományozták a férfinak, aki valamennyiük háláját élvezte — diadalmenetben vonult be a faluba, melynek főterén közös akarattal gyönyörű házat építettek neki úgy, hogy mindenki adott egy téglát. A ház elé kertet ültettek a szüzek, és a férfiak elhívták őt a kocsmába, s fizettek neki egy-egy féldecit. Sárkányölő szerény ember volt, azért nem fogadta el a díszes fogatot a négy szép kancával, sem az aranyakat, amelyek egész életére biztosították volna a gondtalanságot. De okos ember is volt, ezért a házat elfogadta, gondolván, hogy anynyit igazán megér a falunak, hiszen míg ő ott lakik, addig a szörny nem támad újra, és nem ront otthonokat, nem ejt meg szüzeket. A ház köré kertet művelt, mivel dolgos ember is volt, és a tűzhelyhez munkás menyecskéket kért meg. Idővel szépen gyarapodott mind családban, mind szájak követelte kenyérben. Idővel kezdték úgy emlegetni, hogy lám, hogy kivac- kolódott a semmijéből a Sárkányölő. Neki aztán érdemes volt koldusként a faluba keveredni, lám, házat építettek neki, kertet adtak és szüzet is, aki oly szépen gyarapít, hogy sok más volt szűz elbújhat mellette. Később amikor összeverődtek a kocsmában a hangadók, valaki megjegyezte, hogy olyan nagyok az adók, ' és gyenge a termésképp ideje, hogy a Sárkányölő is megfizesse a ház árát, amit eddig csupa jószándékból kölcsönöztek neki. Mások hozzátették, hogy erről szólni roppant kényelmetlen, de ha már valaki annyira pofátlan, hogy hallgat róla. ha nem kérdezik, hát akkor muszáj. — Az ám! — dühödött meg egy szemre való férfi. — Épp a falu legdolgosabb szüze kellett neki, a betolakodott- nak, nem is lett volna elég a falu végi Rima Sári! Ki elől vette el a szüzet, ha nem én- előlem, teelőled? így könnyű aztán olyan virágos ablakot csinálni, annyi almát nevelni, annyi tyúkot ültetni, annyi gyereket libával legelőre küldeni! — Az ám! — ordított valaki a füstös sarok felől. Hiszen ha merne szólni valaki ellene! De erejét fitogtatja azzal is, hogy kirángatta a mocsárból a község bikáját! — Várjunk csak — vetette közbe a legöregebb ember. — Ha nem rángatja ki a bikát a mocsárból, beléfúl. Közületek egy se mozdult volna érte. — Ha bolondok lettünk volna — mondták. — Beléfúlni a bikával együtt az ingoványba. — És ne feledjétek, azelőtt, míg ő nem volt közöttünk, évenként jött a folyóból a szörnyeteg, és megtizedelt bennünket, házainkat lerontotta, szüzeinket megbecstele- nítette! — Ez igaz — mondták erre. — Csakhogy. — Csakhogy? Hát van ennél fontosabb? — Miért legyen neki szép háza, amikor mi adtuk össze a téglát? Miért legyen az övé a legdolgosabb szűz? Miért nézzük mi. hogy gyönyörű gyerekei hajtják a legszebb libákat? — De hiszen mindnyájatoknak szép házatok van, dolgos feleségetek, gyönyürű gyerekeitek! Sokatoknak több almája, tyúkja, gazdagabb kamarája! De már akkor annyira ordítottak, hogy alig lehetett valamit érteni a kavargásból. — Inkább jöjjön a szörny! — üvöltött valaki, és erre, mintegy vezényszóra, elindult a kocsma serege Sárkányölő háza felé. Egy szó, mint száz, felpakolták abba a csónakba, amiben érkezett annak idején. Azután hajnalig mulattak. Derűs jókedvükben még meg is szurkálták egymást. Krutiila József: NYÍRSÉGI TÄJ Pontosan egy évvel ezelőtt vette birtokba Nyíregyházán Búza téri lakását Bi- lecz János esztergályos, a MEZŐGÉP dolgozója. Feleségével és 10 hónapos kisfiával, Norberttól tehát egy éve városlakók. Kcmecséről költöztek be. A lapvétőéin nem ért minket nagy megrázkódtatás. Éveken át jártunk be dolgozni a városba. Nem volt szokatlan a forgalom, még a nagyobb tempó sem. A sok embert megszoktuk az üzemben, meg aztán a katonaságnál. így a bérház nem látszott problémásnak De ha így végiggondolom, az elmúlt év mégis sok változást hozott. Jót is. rosszat is. Persze az ember 27 éves korában nem annyira érzékeny, jobban elvisel egyet és mást. Mert amint kiderült, van mit megszokni és elviselni. Az utcán, a piactéren hajnalban kezdődik az élet, Felbőgnek a motorok, túráztatják az autókat, csörömpölnek a boltba árut szállítók, káromkodnak a kofák, döbbennek a zsákok. És a Nappal együtt ébrednek a szemetesben a legyek, az állandó enyhe rothadás szagát megmozgatja a szél. Majd az ötödiken járni kezd valaki, koppannak a léptek, a falszomszéd vekkerje csörögni kezd, a lépcsőházban az asszony a férje után szól, s még a zajokon is áthall ik egy kávéfőző szörcsögő hangja. Bilecz fejére húzza a paplant, de ez sem használ. Pedig hogy remélte: a műszak után de jót is fog aludni! — Kemecsén is korán keltem, ha délelőtti műszakba jártam. De ha délutános voltam, nyugodtan aludhattam reggel. Még az ablak is nyitva lehetett. A zajok megszokottak voltak és kellemesek. És a levegő, nos az mindig friss volt. A kertből nyáron jó illatot hozott a szél, a virágok is tisztították. Nyugodt pihenésem volt, ami kellett is a munkámhoz. Mit tagadjam, ezzel a zajjal és levegővel nem tudok megbarátkozni. Méghogv én! De a gyermeknek se jó. Ehhez jön még: napközben veri a nap az ablakot, meleg van, ablakot nyitni nem tanácsos. Hiába a negyediken lakunk, tömény a zaj, a bűz. Két műszakban dolgozik Bilecz. Évek óta. Megszokta. A reggeli műszak hatkor kezdődik, a délutáni kettőkor. Az asszony most szülési szabadságon van, így az indulás reggel és délben egyszerűbb. Komótosan eszik előtte, aztán kerékpárra pattan. Tíz perc az út csupán. Kényelmesen. Naponta így összesen 20 percet tölt munkába járással és hazatéréssel. — Vonattal jártunk be. Hajnalban négy előtt keltünk. Mert reggelizni kell. Éhesen nem lehet a munkát kezdeni. Aztán jött a vonatozás, ötre Nyíregyházán voltunk. Kisétáltam a gyárba, és még nem volt hat óra. Délután is négyig tartott, amíg otthon voltam. Ha délutános műszakban dolgoztam, bizony éjfél volt, amire ágyba kerültem. Ha durván számolok, úgy napi 5 órát töltöttem azzal, hogy munkába mentem, utaztam, hazatértem. Ennyi idő ment veszendőbe. Ez csökkent most 20 percre. N égy óra és negyven percet nyert tehát Bilecz János. De valóban nyert-e? Most még a gyermekre hivatkozik, amikor elmondja: nem jut idő semmire. Pedig szeretne többet mozogni, kirándulni, moziba menni, olvasni, ismerkedni a várossal. Csupa feltételes mód még minden, hiszen a többletidő gyorsan jött ajándékával nem tudnak mit kezdeni. A gyesen lévő anya ellátja a gyermeket, s az nem is igényli egész nap a szülői jelenlétet. így aztán időtöltésnek marad a séta, este a tévé, nagyritkán egy baráti beszélgetés a szomszéddal. A jövőre terveznek tanulást, több szórakozást. Ma azonban még kihasználatlan marad sok-sok óra. — Többeket ismerek a bérházban. Leginkább olyan köszönőviszony ez. Igazság: egy családdal járunk össze. Egy emeleten lakunk, szintén fiatalok, nekik is kisgyermekük van. A szilvesztert is együtt töltöttük. Úgy vélem, a társaság iránti szükséget kielégíti az üzem. Otthon ennyi elég ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, elbeszélgessünk. Falun másként adódik az ismeretség, az ember szinte örökli a szomszédot, a komát. Nem érzem hiányát, hogy sokakkal ismerkedjek. Mindenkinek megvan az élete. Különben is: a gyermek kitölti az életünket. Kemecsén egy szobában laktak. A feleség szülei adták, jó szívvel. Miután otthonról mindketten kaptak indíttatást a szépre, kellemesen berendezkedtek. „Ti csak gyűjt- setek” — hangzott a tanács, s mellé társult a szülői segítség. így aztán mire meglett a lakás. volt pénz arra. hogy berendezzék. Kulturáltan, modernül, úgy, ahogyan megálmodták. Mert a lakás szinte kínálta magát. — Még mindig van mit beszerezni. Szeretnénk képeket, faliszőnyeget, sok apróságot, ami hiányzik. De egyelőre nem futja rá. Egy hónapban 4000 forintból gazdálkodunk. Ebből 1500 a lakás rezsije. így hónapról hónapra élünk, félretenni nem tudunk. Igényünk lenne, a lakással kapcsolatban is. A megmaradó 2500 forint azonban nem sok lehetőséget ad. hiszen szeretünk jól enni, öltözködésre is kell egy és más. Ha így nézzük, bizony az új lakás anyagilag nem hozott sok jót. Ezt azonban előre láttuk. Vegyük hozzá: a városi élet mindig költségesebb, a jobb ellátás ugyancsak csábít a több kiadásra. így aztán most tanuljuk, hogyan kell beosztani. Ha a feleségem újra dolgozni fog, az hoz majd némi könnyebbséget. A ddig a könnyebbség a „hátország”. Vagyis a szülők segítsége. Ha jönnek, hoznak valamit, s ha a fiatalok hazamennek, nem engedik üres kézzel vissza őket. De Bileczné mégis bajban van. Mert hová tegye a zöldséget? A gyümölcsöt? Mindenből csak annyit tud tárolni — s ez nagyon szokatlan a falusi kamara után — amennyit éppen elhasználnak. Pedig a tervezettnél nagyobb hűtőt is vettek, ami a nem létező éléskamrát hivatott pótolni. A múlt évben disznót vágtak Kemecsén, azt is kilónként hordták be. Szokatlan mindez, s a bolt drágább, mint a kert volt otthon. — A panasz persze túlzás lenne. Mert ami gond, az a másik oldalon előny/ Például éppen a múltkor állapítottuk meg: étkezésünk igen sokban változott. A városi áruválaszték hasonlíthatatlanul más. Kezdve a hústól a különböző tejtermékig minden több, jobb. Ebből következik, hogy mi is úgy tudunk főzni, hogy az változatos legyen. Az is igaz, hogy mindezt fel kellett fedezni. Viszont a közeli boltok, áruházak, a piac összességében megkönnyítette a feleségemnek, hogy változatosan tudjon főzni. A bébiételek, az állandóan friss gyümölcs a gyermekünknek biztosítja a jó és egészséges táplálkozást. És mindezekért jóformán menni sem kell. A dolgok tehát kompenzálják egymást. A zajos és büdös piactér a friss áruk beszerzésének lehetősége, a nem mindig olcsó bolt a változatosság biztosítéka, a nem túl nagy éléskamra és a hűtő a soha nem romló alapanyagok tára, az anyagi helyzet átmeneti romlása az önállósodás kényszerítő körülménye. Bilecz János már nem vág fát, nem hord szenet, a felesége sem ismeri a vizesveder súlyát, az edények közül hiányzik a vízmelegítő, a lavórban mosdást teljesen felváltotta a fürdő minden percben kínálkozó lehetősége. — Igen, gondolkoztam már azon, hogy nem lenne-e jobb egy kertes ház, amolyan családi építmény, ahol nagyobb a csend, tisztább a levegő, és még egy kis kerti munkára is lehetőség nyílik. De aztán úgy véltük az asszonnyal: a korszerű lakás kínálta kényelmet nem szabad felcserélni semmiért. Mert lehet, ami ma nekünk kényelmetlen, az a gyermekünk számára természetes lesz. Különben is a dolgok megoldódnak. Épül vásár- csarnok, a járművel rendelkezők is csak megtanulják az együttélést, és egyszer a pénzügyi helyzetünk is egyenesbe jön. És vegyük ehhez: itt az óvoda, bölcsőde, most építik ide a szomszédba az iskolát, minden bolt 200 méteres körben található, a tervek szerint itt lesz egy orvosi rendelő is. A pillanatnyi kényelmetlenség nem lehet döntő, ha a jövőt nézzük. A Bilecz-család városlakó lett. Még nem városi, hiszen korántsem élnek mindazzal, amit egy megyeszékhely kínál. De már tudnak távlatokban gondolkodni, pontosan felmérik a kínálkozó jót, és ami még fontosabb: ismerni kezdik azokat a lehetőségeket, melyekkel élniök kell. Egyre bővölő körű sétáik során már megtalálták a parkokat, az erdőt, már barátságosan nézik az új városrészeket, s hétvégi szülőlátogatásaik után Nyíregyházára jönnek haza. A Búza téri lakásban a család virágokat ápol. Ez lett az új kertjük. Gyönyörködtető, csak a szép hasznát hajtó. Még kemecsei a cserépben a föld. De az új hajtások már itt nőttek naggyá. Bürget Lajos o
