Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-20 / 247. szám

1977. október 20. KELET-MAGYARORSZÁG 7 ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KOTATÁSOK Új módszer a földrengések előre jelzésére Üzbegisztán, sőt az egész szovjet Közép-Ázsia földünk egyik földrengéses területe. Alig egy évtizede, 1966-ban pusztult el a főváros, Tas­kent egy része, de a feljegy­zések szerint 1887-ben sza- m^ykarj^i műemléket ron­gált meg a földrengés. A tas- kenti földrengés után hozták létre az Üzbég Tudományos Akadémia Szeizmológiai In­tézetét, amelynek feladata a földrengések kutatása, illet­ve az előre jelzési módszerek kidolgozása. Taskent alatt 2000 méteres mélységben föld alatti vizek vannak, amelyek kémiai ösz- szetételét és ennek változá­sait már az 1966-os földren­gés előtt is tanulmányozták, majd a fé'figés alatt'"és Titán is. Megállapították, hogy a földrengés előtt kb. 24 órával megváltozik a víz kémiai összetétele, rohamosan emel­kedik a benne oldott radon-, argon-, hélium- és klórgáz mennyisége, eléri a korábbi­ak 3—4-szeresét is. A víz felhozza tehát a készülő földrengésről az információt, csak meg kell azt érteni. Ezt a módszert azóta kipróbál­ták több helyen is, és az il­letékes szervek felfedezés­nek minősítették. Azóta a Szovjetunión kívül az USA- ban, Japánban és Olaszor­szágban is alkalmazzák. A módszer csak azt jelzi, hogy közeledik a földrengés idő­pontja, 1—4 napon belül be­következik, de hogy milyen erősségű lesz, hogy pontosan hol fog kipattanni, azt nem jelzi. Legutóbb ez év január 27-én két megfigyelő állo­más jelentette, hogy földren­gés várható. És valóban, nyolcas erősségű rengés ráz­ta meg a Fergániai-medence és Tádzsikisztán egy részét. De volt idő felkészülni! Az intézet másik feladata: a városok, ipari üzemek, vi­zi erőművek körzetében pon­tosítsa, hogy a terület meny­nyire érzékeny a földrengé­sekre. Ennek alapján írják elő ugyanis, hogy a területen miként lehet építkezni. Az előre jelzés egyéb módszerein is dolgoznak az intézetben. Megfigyelték például, hogy földrengés előtt emelkedik a földfelszín. 25 asztrogeodéziai mérőállomás méri ilyen szempontból a földfelszínt, amelyek munkáját mestersé­ges holdak is segítik. A taskentl Szeizmológiai Intézet egyik laboratóriumában. Fényvisszaverő úttest A nyugat-európai autóutak burkolata sok fényt nyel el, emiatt az utak sötét színűnek látszanak, különösen gyenge fényben, sötétben. Ezért a kontrasztok gyengülnek, az úton haladó személyek, a meg nem világított tárgyak nehezen vehetők észre. Sö­tétben csaknem teljesen fe­ketén hat a nedves útfelület, amelyen a baleseti veszély amúgy is nagyobb. Svájci vizsgálatok szerint az esti közlekedési balesetek 20 szá­zaléka az útburkolat fényel­nyelő tulajdonságaira vezet­hető vissza. Hol tart az érsebészet? A sebészek a legutóbbi év­tizedekig nem mertek komo­lyabban hozzányúlni az erek­hez, a sebészet fejlődésével azonban létrejött egy külön szakterület: az érsebészet. Kialakulását elsősorban a pontos diagnózist lehetővé te­vő röntgenvizsgálat, az angi- ográfia tette lehetővé: a vizsgálandó érszakaszba su­gárelnyelő kontrasztanyagot fecskendeznek, amely a bea­dás után készített felvétele­ken az érpálya legapróbb részleteit is megmutatja. Ily módon kideríthető, hogy a vérkeringés folyamatosságát tágulat vagy szűkület, esetleg elzáródás akadályozza-e, sőt ezek pontos helye is szem elé kerül. Ma már sok beteg életét mentik meg érműtétekkel. A felnyitott erekből eltávolítha­tó a keringést akadályozó vérrög, az erek kóros kiöblö- södéseit, esetleg az elzáró­dott érszakaszokat kiiktatják, a hiányt pedig megfelelő mé­retű emberi érrel pótolják, De arra is van lehetőség, hogy a beteg erek egyes szakaszait szövetbarát műanyag érpro­tézisekkel helyettesítsék. A szervezet ezeket nemcsak hogy befogadja, hanem telje­sen magába is olvasztja, fa­lát élő szövettel burkolja és apró lyukacsain keresztül a belsejébe nőve élő belhártyát képez. Az érsebészet fontos célja: a vérrögök elleni küzdelem, amely sokszor közvetlenül életmentő beavatkozást je­lent. Ha az érben — máig sem mindig tisztázott ok mi­att — a vér kis mennyisége megalvad, trombus keletke­zik, egyrészt lehetetlenné te­szi a test bizonyos területé­nek a vérellátását, másrészt állandó veszélyt jelent, hogy a keringés sodrása folytán le­válik a vérrög és vándorol (embólus). A legnagyobb ve­szélyt a szív üregében lapu­ló véralvadék jelenti, mert egy hevesebb szívdobogásra egyenesen az artériás kerin­gésbe jut és pillanatok alatt kiköthet az agyban, vesében, végtagokban, a beleket táp­láló erekben, vagy magában a szívizomzat ereiben. Agy — és szívembólia esetén még ma sem lehet sebészeti esz­közökkel segíteni, a tüdő — vagy a hasi erek elzáródása esetén azonban segít a meg­felelő műtét. A végtagok ere­inek az embólusát pedig újabban műanyag katéterrel „takarítják ki”. A hajlékony műanyag katéter végén fel­fújható gumiballon van. Eg.y vastagabb éren bevezetik a katétert, messze felnyomják az érbe, úgy, hogy az elcsú­szik az embólus mellett. Ezu­tán felfújják a ballont, amely a katéter visszahúzásakor maga előtt tolja az embólust. A combon bevezetett katéter segítségével így akár a boká­ig is végigtisztitják az ereket. Űjabban amerikai sebészek már a nyaki erekhez is hozzá mertek nyúlni. Képünk egy szerencsésen felgyógyult be­teget mutat be a „George Washington” Egyetemen vég­zett műtét után, akinek a nyakából úgy operáltak ki egy eret, hogy testhőmér­séklet 20 C-fokra csökken­tették a műtét közben. Ko­rábban megbénult végtagjait már tudja mozgatni, és álla­pota napról napra javul. A gyümölcsszedés után is van tennivaló a házikertben. A le­hullott lomb alatt, a lehullott levelekben, a fatörzsön és ké­regrepedésekben, ágelágazások­ban és a rügyeken ilyenkor már ott vannak különböző áttelelő alakban a jövő évi fertőzés kez­deményei. Az őszi védekezési munkák során ezeket kell meg­semmisíteni, így a következő évi növényvédelem hatéko­nyabb lesz. A lehullott levelek­ben az alma- és körtevarasodás, ribiszke levélfoltosságok kór­okozója telel át, a monilia pe­dig az összeszáradt gyümölcs­múmiákban vészeli át a telet. Az almafa- és őszibarack-liszt- harmat áttelelése a fertőzött rügyekben, a köszméte-, ribisz. kelisztharmat áttelelése a vesz- szőkben történik. A gombás betegségeken kívül ilyenkor már megtalálhatók a rovarkár­tevők telelőre vonult alakjai, a kifejlett egyedek. lárvák, bábok és tojások. Az almamoly. a szilvamoly és a keleti gyümölcsmoly hernyói (lárvái) fatörzsek repedéseiben, sűrű szövésű gubóban telelnek át. A körtemoly lárvája a többi gyümölcsmolytól eltérően a ta­lajban telel. A barackmoly fia­tal hernyóinak áttelelése a vesszők elágazásaiban történik. A fákon ilyenkor már megta­lálhatók a galagonyalepke és aranyfarú pille hernyói a kis és nagy hernyófészkekben, amely néhány pókhálószerű szövedékkel összetartott, elszá­radt levélből áll. A gyűrűspille a vesszőkön gyűrű alakban el­helyezkedő tojásokban telel át. A rügypikkelyek között, az ág- és vesszőelágazásokban apró, piros tojáscsomók találhatók, amelyek a takácsatkák áttelelő tojásai. A veszélyes kártevők közé tartozó kaliforniai pajzs- tetű lárvái a pajzsok alatt, a vértetvek pedig viaszos bevo­nat alatt találhatók. Lombhullás után szükséges a lehullott levelek lepermetezése és megsemmisítése. Permete­zéshez használható a Novenda (2%); Krezonit (0,9%). Ezzel gátolhatjuk az alma- és körte­varasodás, a csonthéjasok klaszterospóriumos (levéllikasz- tó) betegségének, a kajszi gno- mónia, szilvalevél vörösfoltos­ság, cseresznye és meggy blu- meriellás gombabetegségének ribiszke levéjfoltosságok kór­okozóinak áttelelését. Ha nem végezzük el a lomb permetezé­sét, akkor azt feltétlenül gyűjt­sük össze és ássuk el. Ebben az évben a lombfer- tőtlenitésnek, a mechnikai vé­dekezésnek elsősorban a téli alma esetében különösen nagy jelentősége van, mivel az erős almafavarasodás fertőzöttség miatt nagy tömegű áttelelő sza­porító képlet kialakulása vár­ható. ez által biztosított lesz a tavaszi fertőzési forrás. A csonthéjasok baktériumos betegségének és a citospórás gombásbetegség kórokozójának fertőzőképessége fokozódik. Az említett kórokozók ágelhalást idéznek elő. A károsodás csök­kenthető a lombhullás után réztartalmú készítménnyel — legjobb erre a célra a bordói lé — elvégzett permetezéssel. A gyümölcsfákról a kis és nagy hemyófészkeket. a gyü­mölcsmúmiákat le kell szedni és meg kell semmisíteni. A fák törzsén a beteg részeket mé­lyen ki kell vágni, majd ezt a felületet fasebkátránnyal kell bekenni Kéregkaparással, drót­keféléssel szintén gyéríthetjük az áttelelő kártevőket. ősszel ajánlatos a szerves trágyázást elvégezni, ekkor időszerű a kálium- és foszfor­tartalmú műtrágyák kijuttatása is. Szerves ' trágyázásra istálló­trágya. komposzt, tőzegfekái használható. Szerves trágyát 2—3 évenként — lehetőleg ak­kor, amikor a következő év­ben nagy termés várható — célszerű adagolni. Endreffy Zsolt növényvédelmi és agrokémiai állomás Á kanna teleltetése Az utóbbi években egyre több házikertben, hétvégi telken ta­lálkozhatunk a kannával. A kanna (Canna indica) Me­xikóból származó dísznövény, átlagosan 60 cm magas, de egyes szépen fejlődő, szakszerűen gondozott pél­dányai a 150 cm-t is elérhetik. (Innen ered találó magyar el­nevezése: a virágnád is.) A kánná szára mereven fel­álló. levele kihegyezett, tojás- dad alakú, nagy, zöld, vagy vö­rös színű. Csoportosan nyíló tölcséres virága — a törzsfaj­nál — piros vagy rózsaszín, sű­rű fürtben csoportosul. Szélvédett. meleg helyen, szép időben még októberben is sok virágot hozhatnak. Sajnos már az első őszi fagy tönkrete­heti a lombozatot, a virágot. Ha a virágok tönkrementek gondoskodnunk kell földbeli részeik felszedéséről. A töveket 15 cm-es szárcsonkok megha­gyásával (a többi föld feletti részt eltávolítjuk) szedjük ki. Gyökértörzséről a földet óva­tosan lerázzuk, majd 0,1%-os CH Fundazol 50 WP-s csávázó­lébe mártjuk — így elejét ve­hetjük a kórokozók (gombabe­tegségek) támadásának. — A növényvédő szerrel kezelt nö­vényeket megszikkasztjuk és a telelő helyre visszük. Teleltetésre legalkalmasabbak a 10—12 C-fokos helyiségek (pincék, kamrák). Homokba vermelve vagy papírzsákba ál­lítva nem száradnak ki. Külön­böző termesztett fajtái ismere­tesek: a Csongor sötétvörös vi­rágú. zöld levelű; a Pallag ró­zsaszín virágú, zöld levelű, az Aranyálom sárga virágú, zöld levelű, a Csokonai püspöklila virágú, zöld levelű. Széles Csaba, mg. főiskola. Nyíregyháza Történelmi pisztolyok A XV. század derekán a rö­vid csövű kézi tüzelőfegyvert — amelyből később a pisz­toly kifejlődött — a lovas harcos tüzeléskor a nyereg­kápára szerelt villára fektet­te, hátsó vasnyulványát pe­dig a mellvashoz támasztot­ta, amelyet meglehetősen igénybe vett a lövés pillana­tában kifejtett visszaható erő. A fejlődési irány a fegyver súlyának csökkentése volt, 1530 körül a kis kézi fegyve­rekkel már nyújtott karral is lehetett tüzelni. A lovasok felszerelésében felváltották a korábbi ütőfegyvereket, a bu­zogányt és a csákányt. A kis kézi fegyver tovább­fejlődött, keréklakatos szer­kezettel szerelték fel, s mű­ködtetéséhez már csak az egyik kézre volt szükség. Tu­lajdonképpen ettől az időtől beszélhetünk pisztolyról. Ilyen keréklakatos pisztolyo­kat használtak az első harci adatok szerint 1548-ban Szé­kesfehérvár elfoglalásához. A pisztoly markolata — tu- sája — is hosszú fejlődésen ment át a kezdetleges kézi csövek egyenes rúdjától a mai tusákig. A keréklakatos pisztolyok 14—16 milliméter űrméretű csővel készültek. Súlyuk 1,6—2 kilogramm volt, és 13,2 gramm súlyú golyót lőttek ki. Az 1560 körüli években ta­lálkozunk először a piszto­lyokon két egymás alatti cső­vel. Ezt a típust a két kerék­kel és két kakassal terhelt lakatja nehézkessé tette ugyan, előnye viszont a na­gyobb tűzgyorsaság volt. Az 1580 körüli pisztolyokon a lö­vési gyorsaságot tovább fo­kozta a cső hátsó vége mögé épített, rendszerint 6 lövésre töltött forgódob. Lövés utáh egy újabb megtöltött dobfu­ratot fordítottak a cső hátsó torkolatához. A XVII. század pisztolyai csupán külső díszítésükben térnek el egymástól. Díszítési felületként nem csupán a markolat és az ágyazat nyúj­tott lehetőséget a faragásra, filigrán fémberakásra, hanem a lakatlemezt, a markolatot borító kupakot is dús vésé­sekkel, gyakran áttörésekkel ékesítették. Az ágyazat vere­te öntött sárgaréz vagy vas, nemritkán ezüst. E korban divatosak a fara­gott díszű, elefántcsont ágya- zatú pisztolyok is. Valószínű, hogy ez a divat összefüggött az akkori elefántcsont-keres­kedelemmel és tengeri hajó­zással. A régi pisztolyok gyűjtése ma sokak szórakozása, kele­tük van a régi korokból fenn­maradt fegyvereknek. Resta­urálásuk nagy szakértelmet igénylő munka, de korabeli kiállításban ma is készítenek „régi” pisztolyokat. Régi fegyverek helyreállítása. A lengyel fegyverspecialista munkát« több országban kiállították. (MTI Külföldi Képszolgálat) őszi munkák a gyümölcsös­ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents