Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-19 / 246. szám
2 KELET-MAGYAR ORSZÁG 1977. október 19. Természeti múzeum a Sárvárnál S árvár honfoglalás kori földvárának, településének, valamint Árpád-kori monostorának megmaradt töredéke — mely az 1975—76-os régészeti ásatások során került felszínre — megyénk egyik legjelentősebb, legértékesebb régészeti emléke, mely idegen- forgalmi szempontból is rendkívül jelentős. Az itteni vízi világ, a láp ma már nem lelhető fel, csak a szakemberek számára tanúskodik róla a talaj. Sárvár, Nagyecsed természeti környezete átalakult, úgy ahogy a tárgyi emlékeket is elrejtette előlünk egy időre a föld. Most, miután ráakadtunk az Alföld egyik legkorábbi nemzetségi monostorára nemcsak az a fontos, hogy a tárgyi emlékeket bemutassuk a nagyközönségnek, hanem az is, hogy azt korhű környezetbe tegyük. Ezért az erdőfelügyelőség tervei sze" rint kialakítanák a lápvilágot is, és bemutatnák, hogy az 1400-as években a lápból hogyan indult ki az erdő. Kb. 30—40 hektárnyi területre betelepítenék azokat a növénytársulásokat, amelyek hajdan ezen a vidéken éltek. Rekettyés, nyír, éger, kőris, szil, tölgyligeterdős, tölgyes és tölgyes ezüsthársas veszi majd körül az egykori monostort, úgy mint hajdanán. (kádas) Este, a Hírlappal F él nyolc körül jár. Átvágok a nyíregyházi Kossuth téren, a Centrum előtt két lány „robban” át a zebrán. — Nem veszel Esti Hírlapot? — fordul hozzám egyikőjük. Forintost kotrok elő, cserélünk. Megköszöni, s míg társa a jelzőlámpánál várakozó autókba ad be egy-egy lapot, ő a járdán „tarol”. — Mennyivel indultatok? — Négyszázzal. — És mennyi lehet még? — A háromnegyede biztos megvan. — Mikorra szokott elfogyni? — Nem tudjuk, beugrók vagyunk. Egy barátunk szokta árulni, de haza kellett utaznia, s ma este elvállaltuk helyette. Az Anna presz- szó felé indulunk. Elkel benn egy néhány, aztán: gyerünk az Qmni- ába! Elég sok a járókelő, szépen fogy, mire odaérünk. Mivel a busz az állomás felé éppen elment: irány a Kolumbia! Az ajtó előtt idősödő férfi. Elvesz egy lapot, s dülöngé1- ve odébbáll. Fél kilenc van, mire a Tanácsköztársaság térre érünk. Kétszáz még biztosan megvan. Gyors számolás. A Hírlap nyolcvan fillér. Forintból nemigen kér vissza senki, de van, aki kettest ad. Ha még a felét eladják, nem fizetnek rá. Bár nem is keresnek. A helyzet valóban reménytelennek tűnik. Ilyenkor már nem sokan sétálgatnak. Aki nem otthon tölti a szombat estét, az korábban indult el. Színházból, moziból, az épp itt vendégszereplő cirkuszból tíz óra felé jönnek ki az emberek, de akkor már nemigen kél az Esti. Átveszek vagy hatvanat. Egy nyolcassal kirobogok az állomásra. Fél óra múlva öt lappal a kezemben térek vissza. Negyed tíz körül lehet. Hármónk- nál alig több, mint harminc van. Harmadolunk. Előkerül a fizetés nélkül távozó „vevő” is. — Itt a pénz! — egy tízest nyom az egyik lány markába. Majd megismeritek D.-t! — próbál dicsekedni nehezen forgó nyelvvel, aztán büszkén hozzáteszi: — Mert D.-t mindenki ismeri! Én egy bohém vagyok! — Lejárt a „lemez”, odébbáll. Az utolsó példányokat a színházból hazatérők veszik meg. Négy műegyetemista disco után érdeklődik, majd azt szeretnék megtudni, melyik busszal juthatnak haza. , Ahogy kiérünk a posta sarkára, hűvös szél csap végig rajtunk. A lányok — Halász Edit és Bódy Ági, mindketten tanárképzősök — egy forró zuhany eshetőségeit latolgatva megindulnak a buszmegálló felé. — Esti Hírlap! Esti Hírlap! S arkon perdülök. Jókedvű társaság tart valamerre. Egyetlen Estijüket kí- nálgatiák — egymásnak. Csendes Csaba Nyíregyházi látkép Igazol az ultraibolya Milliók, legyezőben — Csak a „reszlit" számolja A bankpénztáros forintjai Gyanús külsejű fiatalember Jep a bankpénztár elé, határozott, gyors mozdulattal nyúlt a felső zsebébe. Batta Józsefné főpénztáros azonban már nem várta meg, mit vesz elő onnan, összehúzta a függönyt, kiszaladt a pénztárból és az ijedtségtől alig jutott szóhoz. Történt mindez a Magyar Nemzeti Bank nyíregyházi épületének főpénztára előtt tavasszal, nem sokkal a budapesti bankrablás után ... Fotó a valutáról • H Ji 11 A fiatalember mindössze szakadt pénzt hozott kicserélni. A bankban, különösen a pénztárban azonban a legjelentéktelenebbnek tűnő eset is különös figyelmet érdemel. A főpénztárban töltött 23 év alatt Battáné nap mint nap találkozik a veszéllyel: egyrészt óriási ösz- szegek fordulnak meg a kezén, másrészt — mint ahogy mondja — az ördög sosem alszik... Munkájának nagy részét a vállalatoknak kifizetett munkabér adja. Ezenkívül „aprópénzért” is ide jönnek a boltokból. A sérült és rongált pénzek kicserélése is itt történik. A külföldi valuták és csekkek beváltása is növeli a teendőket az utazási szezonban. S ugyancsak itt állapítják meg a bankjegyek és a csekkek valódiságát. A budapesti központban fotókópiát készítenek a bankjegyről, valamint részletes leírás áll rendelkezésükre minden fizetőeszközről. Az ultraibolya átvilágítás egyértelműen eldönti, valódi-e az átvételre kínált csekk vagy bankjegy. De a sokéves gyakorlat alapján Battáné már tapintással is nagy biztossággal meg tudja állapítani, amit majd a gép igazol. A napi munkáját az úgynevezett ellátmánypénz felvételével kezdi. Lehetetlen átszámolni ezt az összeget; így mennyiségileg, köte- gekben és csomagokban veszi át. Csak az úgynevezett reszlit, az aprópénzt számolja át. Azokon a napokon, amikor a legtöbb vállalatnál fizetik a munkabért, Battáné 10—15 mázsát (!) mozgat meg. Ugyanis négyszer kell a pénzt más helyre tenni. Először felveszi ellátmányként, majd elzárja a pénztárba, amikor az ügyfélnek kikészíti, ez a harmadik emelés, és végül, amikor odaadja. Ez bizony komoly fizikai teljesítmény. A fémpénzek kibocsátása még növelte is az emelendő kilók számát. Egy órakor zárják a pénztárt, ilyenkor következik a nap „legizgalmasabb” része, egyeztetik a bevételt és a kiadást, elkészítik az egyenleget. A pénztárosok teljes bizalmat élveznek, senki nem zavarja őket, amíg a pénztárban vannak. Anyagi és fegyelmi felelősséget vállalnak a rájuk bízott pénzért. A fizetéshez értékkezelési pótlékot is kapnak minden hónapban, így ha a pénztáros „elfizeti” magát, ebből az összegből kell a számlát kiegyenlíteni. Ki, hogy számol? A pénz számolásában néhány fogást is el kell sajátítani, mert a hagyományos módszer hosszú időt venne igénybe. Battáné például „nyomdázással” számol, ez azt jelenti, hogy egyszerre négy bankjegyet fog át. Van, aki legyezőalakban, perge- téssel vagy „darabolással” számol. Az ügyfeleknek azonban az átadott pénzt csak darabonként, az utóbbi módszerrel lehet átszámolva odaadni. Battáné egy kis növényházat alakított ki a lakásából, s a napi idegfeszültséget a vízipálmák, kaktuszok, futó- és dísznövények ápolásában vezeti le. Meglátogatja a gyerekeit, unokáit, szépirodalmi könyveket gyűjt és olvas. Az egész napos „bezártság” után szívesen sétál a szabadban. T. K. Igaz még nincs vége a nap_ tárt évnek, de az idegenforgalom már elkészítette szám. vetését: a korábbi évhez viszonyítva emelkedett a hazánkba látogató külföldiek száma és jelentősen nőtt a kiutazó állampolgárok száma is. A megye idegenforgalmi utazási irodái — így a szövetkezetek nyíregyházi utazási irodája is — már az 1978. évi programokat állítják ősz. sze. A felkészülésről kértünk tájékoztatást a COOPTOU- RIST nyíregyházi irodájának vezetőjétől, Csokonay Istvántól. A COOPTOURIST jövőre is színes, változatos programmal jelentkezik. A teljesség igénye nélkül említsünk néhányat : Európa. Észak-Afrika. a tengerentúli Kuba legszebb tájait, művészeti és kulturális nevezetességeit mutatja be az utazónak. Társasutazásokon utasaink eljuthatnak a Szovjetunióba, (Moszkva. Kijev, Leningrad), a festői szovjet tengerpartokra (Jalta, a Krím-félsziget), gondtalanul üdülhetnek a bolgár, jugoszláv és román tengerparton, a nyári és téli kirándulók kedvük szerint válogathatnak a szlovák és lengyel Tátrába induló utak közül. Az iroda útjain egyrészt autóbusszal és repülővel, másrészt — az egyre népszerűbb kirándulási formában — saját gépkocsijukkal utazhatnak a résztvevők. Gondoltunk a program összeállításánál az egyéni turisták igényeire is: ebben az esetben alapvető szolgáltatásokat, szállást és étkezést biztosítunk. Minden utasnak adunk felvilágosítást külföldre történő kiutazása előtt, illetve gondoskodunk a kért szolgáltatásokról. — Tapasztalat szerint van az emberekben egy olyan szemlélet, hogy külföldön minden szebb, minden jobb... Jelentős tennivalónk van a belföldi turizmus szervezése terén. Célunk az. hogy minél többen ismerjék meg hazánk nevezetességeit. művészeti, történelmi és kulturális emlékeit. Nyíregyháza hullámhosszán Hangárverés Időpont: október 22., szombat. Hely: a nyíregyházi rádió másfél órás adása. „Kalapács alá” kerül: a stúdió teljes lemez- és szalagtára. Pontosabban arról van szó, hogy a nyíregyházi rádió október 22-én ismét élő kívánságműsort tervez. A hagyományoktól eltérően ezúttal nem előadók neveit, műsor- számok címeit várja a szerkesztőség, hanem a rádió szalag- és lemeztárának egy- egy sorszámát. Vagyis az 1600 lemez és a 4330 tekercs közül bármelyik számára lehet tippelni. A nyeremény minden esetben zsákbamacska, hiszen csak az adásban fog kiderülni, hogy az illető sorszám mit is takar: zenét, prózát vagy valami mást. A „kikiáltási ár” mindössze egy levelezőlap, amelyre egy sorszámot kell felírni és azt, hogy tekercs- vagy hanglemezszámra tippel a levélíró. A leveleket szombatig várják a nyíregyházi rádió szerkesztőségében. Cím: 4400 Nyíregyháza, Vöröshadsereg u. 42. Akik pedig telefonon akarnak bekapcsolódni a játékba, szombat délután 4 órától "feltárcsázzák a 11-141-es számot, ahol a rádió munkatársa jegyzi a kéréseket. Három a kislány H árom a kislány a túr- ricsei Kóczé családban. Három egyformán fekete hajú, barna bőrű, s mindannyian kék köpenyben: Ibolya, Mária és Rozália. Megkülönböztetni talán csak az édesanyjuk tudja őket: egyformán mosolygósak, vidámak, jókedvűek. Iskolatáskájukon, ruhadarabjaikon nevük kezdőbetűje az árulkodójel a hovatartozásról. De ha véletlenül összetévesztik és a másikét veszik fel, senki észre sem veheti. Kinek is tűnne fel, hiszen mindenből három van és azok különben is egyformák. Január tizenötödikén múlt hét éve, hogy megszülettek. Hármuk közül Ibolya a „legidősebb”, tíz perccel. Persze ez nem jelent nővéri felügyeletet. A testvérek most járnak második osztályba. Marika írni szeret, Ibolyka olvasni, Rozika pedig leginkább a számtan tudományát kedveli. A helybeli cigány- gyerekek közül ők az egye- düliek, akik a délelőttöt napköziben töltik. Talán ennek is köszönhető jó tanulmányi eredményük. Gyorsan és könnyen beilleszkedtek a nagy közösségbe és őket is befogadták. Sokat segítenek a szüleiknek is. Ahogyan ők mondják, sepre- getnek, már mosogatnak, és a ház körüli mindennapos teendők ellátásában is részt vesznek erejükhöz mérten. Szüleik mind a ketten dolgoznak. Szükség is van minden forintra, hiszen az iskolában szinte „rágják” a ceruzákat, olyan gyorsan és sok fogy. Szeretnek játszani a kislányok, akár kinn az udvaron, akár benn a tanteremben. Este pedig alig várják már, hogy megjelenjen a televízió képernyőjén a tv-maci. Addigra megmosdanak, fogat mosnak, úgy hallgatják, nézik a mesét, utána a macival együtt szenderülnek álomba. S talán arról álmodnak, amit egyszer a televízióban láttak: egy másik iker trióról, akiket egy üzem kollektívája patronál. (sípos—elek) Három a kislány: Marika, Ibolya és Rozália Irány a nagyvilág! w Utiprogram - már jövőre
