Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-19 / 246. szám

1977. október 19. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Gyermekélelmezés — közösen SOK A PANASZ A GYERMEKÉLELMEZÉSRE. Két évvel ezelőtt a megyé. ben is átfogó vizsgálat derí­tette ki a legkirívóbb visz- szásságokat. Foglalkozott a gyermekélelmezéssel a népi ellenőrzési bizottság is. A gyermekek természete­sen nem a hivatalos közle­ményekből, hanem a napi ebéd mennyiségéből és mi_ nőségéből szűrik le, javult-e az étkeztetés? Olykor le. egyszerűsítve a jó vagy rossz ebédet a szakács nénik jó vagy rossz hangulatára. Nem az egyedi panaszok­ról. a „mi ízlik, mi nem ízlik” kérdések eldöntéséről van szó. bár azok sem mel­lékesek. hanem arról: 1980- ig lényegesen több gyermek étkeztetését szükséges meg­oldani, ráadásul a jelenlegi­nél jobban, korszerűbben. Az is kiviláglik az irányel­vekből: csak együttes erő­feszítésekkel lehetséges eredményeket elérni. Az ok­oktatási szervek, az iskolák legfontosabb feladata a ne­velés. Az étkeztetésben na­gyobb támogatásra számíta­nak a belkereskedelem, pontosabban a vendéglátó ágazat részéről. A szabolcsi 6—14 éves gyermekek valamivé több mint 30 százaléka részesül napközis ellátásban. Ehhez jön még a négy-öt százaié, kos menzás — ebédelő — gyermeklétszám. Azokban az iskolákban, ahol kevés az étkezőhely, a bővítésre nincs lehetőség a megyében is a vendéglátó vállalattal kötöttek megállapodást az étkeztetésre. így oldották meg a gyermekélelmezést két új nyíregyházi iskolá­ban. a jósavárosi 9-es és 15-ös iskolában, Kisvárda alsó tagozatos osztályainál és más nagyobb települése­ken. NEM ZÖKKENŐMENTES AZONBAN az együttműkö. dés iskola és vendéglátó vállalat között. Az okok részben anvagi természetű­ek, vagy legalábbis ezek tűnnek szembe. Egy ebédre az iskolák fenntartásában lévő konyháknál 26 százalé­kos rezsi esik. a vendéglá­tós étkezésnél ez jóval több, 35—36 százalék. Ahol a ta­nácsok „zsebbe” nyúlnak, megvan a költségük a ma­gasabb rezsi „kivédésére”, ott általában kielégítően mennek a dolgok. De ahol ez nincs meg, ott nehézéi, érni az étkezési létszámbő­vítését, tartani a nyers­anyagnormát. hogy mire a gyermek elé kerül az étel, valami látsszon is a tányér­ban. A gyermekélelmezésre vo­natkozó irányelv felhívja a figyelmet, hogy az okta­tási intézmények és a ven­déglátó szervek közös fel­adatként határozzák meg a gyermekek étkeztetésének megszervezését. A belkeres­kedelmi ágazatban közpon­ti támogatással előirányzott fejlesztési célok között a gyermekélelmezést is szol­gáló területi bázisüzemek, nagy alapterületű önkiszol­gáló éttermek létrehozásá. hoz és rendeltetés szerinti hasznosításához nyújtsanak segítséget a tanácsok. Bár­hogyan fogalmazunk is fej­lesztésről, irányelvekről, rendeltetésszerű használat­ról — o gyermekélelmezés nem csupán anyagi gond. Legalább annyira szemlélet­beli probléma is. Hogy a vendéglátó vállalatok érez­zék társadalmilag fontosnak és tegyék számukra ösztön­zővé a gvermekélelmezés fejlesztését — legyen az is. kólán belül vagy azon kívül — nézőpontváltozást is kí­ván. Azt kívánja többek kö­zött, hogy a régi kocsmák, drága pénzen bisztróvá, cukrászdává alakítása ne legyen fontosabb. anyagilag kifizetődőbb, mint a gyer­mekéttermek. konyhák lét­rehozása. A GYERMEKÉLELME­ZÉS MINDINKÁBB a kül­földi példákhoz hasonlóan a vendéglátás egy sajátos, kiemelt ágazatává válik, ahol a mai követelmények, hez — és árakhoz — iga­zodva szükséges étkezési normát, rezsit stb. megálla­pítani. A gyermekétkeztetés nem végezhető mellékesen, vagy rábeszéléses alapon. Nem szívesség, hanem kö­telező szolgáltatás. Ezért is szögezi le a közös irányelv: ahol kevés az étkezőhely az iskolákban, a vendéglátó hálózat maximális kihasz­nálásával tegyék lehetővé a gyermekek szervezett étkez­tetését. A közös intézkedések a tanácsi szakigazgatási szer­vek. az iskolák és a belke. reskedelmi szervek között, várhatóan eredményeket hoznak már a közeli hó­napokban, években. Vannak azonban helyi tennivalók, amelyeket a jól összehan­golt együttes rendelkezés sem oldhat meg egymaga. Ez pedig a nagyobb felelős­ség a gyermekek étkezteté­séért, az átgondolt és válto­zatos menü, a jelenleginél jobb. rugalmasabb étkezte­tési rend. a figyelmes ki­szolgálás. E fölött őrködni éppúgy kötelessége napkö­zis szakfelügyelőnek, isko­lavezetőnek mint a vendég­látó vállalat szakemberei­nek. Érdemes, sőt szükséges komolyan venni a gyerme­kek tapasztalatait is. Páll Géza Százezer darabos tétel készül a Tomi Szuper dobozból. A nyíregyházi papírgyár ívkasírozó gépét Szabados Ferenc gép­mester kezeli. Diákok segítsége. Müllerék milliója F armernadrágoe, me­legítés lányok és fiúk szálltak fel az iskolák előtt várakozó au­tóbuszokra szeptember elejétől megyeszerte. A tanítási órák helyett al­mát, sárgarépát, zellert, káposztát, paradicsomot, babot szedtek, szőlőt szü­reteltek Szabolcs-Szatmár valamennyi állami gazda­ságában és a termelőszö­vetkezetek 80 százaléká­ban. A termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok örömmel fogadták a mun­káskezeket. Van olyan gazdaság — például a sós­tóhegyi borgazdaság — ahol a szőlőt teljes egé­szében az iskolások szüre­telték le, s az alma nagy része is a diákok keze nyomán került a ládákba. A gazdaságok többségében azonban a fiatalok mun­kájával csak a termés kis részét takaríthatták be. A megye körülbelül 130 üze­mében mintegy 45 ezer ál­talános iskolás, szakközép­iskolai, gimnáziumi és szakmunkástanuló, főis­kolai és egyetemi hallgató vett részt a betakarítási munkákban, s ezren még e héten is dolgoznak. Nemcsak Szabolcsból si­ettek a fiatalok az üzemek segítségére, hanem szedték a gyümölcsöt a gödöllői agrártudományi, a debre­ceni Kossuth, a miskolci nehézipari műszaki, a bu­dapesti műszaki, a köz­gazdaságtudományi, és az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem hallgatói is. A fiatalok körülbelül tíz­ezer vagon mennyiségű gyümölcsöt és zöldségfélét szedtek le, mintegy 20 millió forint értékben. Te­kintélyes mennyiség, de ha hozzászámítjuk, hogy a megyében betakarításra váró 250 ezer vagon ter­mésnek ez nem egészen az 5 százaléka, akkor ka­punk pontos képet a diá­kok őszi munkájáról és annak a megye mezőgaz­daságában elfoglalt ará­nyáról. Az iskolák tehát vál­lalták azt, hogy a tantervi anyagot a mezőgazdasági munka mellett is elvég­zik. A gazdaságok, téeszek pedig jól fizetik az iskolá­sok munkáját. Ezt a pénzt rendszerint kirándulásra fordítják a tanulók, s az ország más táján pihennek — többek közt ezt teszi le­hetővé nekik az őszi mun­ka. Nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy közelebb kerülnek a ter­meléshez, jobban megis­merik az anyagi értékeket, megtanulják becsülni a fizikai munkát és ponto­sabb képet alkotnak ma­guknak a nap mint nap fizikai munkát végző dol­gozókról. Tóth Kornélia A KEMEV terve: 650 millió Első ízben került sor szak­szervezeti bizalmiak és a vállalati szakszervezeti ta­nács tagjainak együttes ta­nácskozására október 14-én, a Kelet-magyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalatnál. A több mint 140 küldött be­ható vita után némi módosí­tással elfogadta és jóváhagy­ta a vállalat 1978. évi terme­lési tervét, mely 650 millió. 1978-ban 7 százalékos bérfej­lesztésre kerül sor. Szociál­politikai célokra 13 milliót fordítanak, a közművelődést csaknem 1 millió forint szol­gálja majd, míg a jóléti alap 2 millió 666 ezer forint lesz 1978-ban. Ez az év sok mindennel kecsegtette a fémmunkás vállalat nyíregyházi gyárát, csak azzal nem. hogy az idei tervüket teljesíteni fog­ják. Különösen így volt ez január végén, amikor szinte semmi komolyabb munkához nem foghattak hozzá, hiszen még javában folyt az átszer­vezés. Az elmúlt évben ugyanis a vállalat dolgozói­nak döntő többsége a VAGÉP munkásai voltak s ugyan­csak meg kellett birkózniuk az átállás nehézségeivel. Uj feladatok, új technológiai fo_ lyamatok, meg az ilyenkor fellépő szervezési gondok ne­hezítették a munkát. — Nem dicsekvésképpen mondom, de itt mutatkozott meg igazán a brigádtagok összeszokottsága, tapasztala­ta. meg a szakmai tudás is — mondja Müller Mihály, a Gagarin szocialista brigád vezetője. Mellettünk a súlyos, 12 kilós kalapácsok csattog­nak. a csarnok közepén egy hatalmas, hídszerű szerkeze­ten a hegesztőpisztolyok lángja villog. — Az az igazság, mi ma­gunk se igen hittük, hogy az alsózsolcai házgyárnak ké­szített sablonokkal idő előtt végzünk — kapcsolódik a be­szélgetésbe Mészáros László, a brigád egyik lakatosa. Pedig ez a csepeli munká­sok felhívásához történt csat­lakozásukban is szerepelt Ebben vállalták, hogy szep­tember 30-ig az eredetileg tervezett 35 darab házgyári sablon helyett 37-et készíted nek el. Akkor bizony sokan kételkedtek ebben. Nem azért, mert nem bíztak ön­magukban. s a brigádban, ha­nem azért, mert állandóan a rossz emlékű január járt az eszükben. Aztán rákapcsolt a brigád. Az év első felében még csak az eredeti tervet tudták teljesíteni, havonta négy darabot. Ekkor azután összeült a brigád, s egy-ket. tőre megállapodtak abban, hogv ez így nem mehet to­vább. S hamarosan megszü_ letett a döntés: ha kell túl­órával, de a vállalást teljesí­tik. — Júniusban kettővel, jú­liusban és augusztusban pe­dig eggyel-eggyel teljesítet­tük túl a havi 4 darabos ter_ vet. veszi át a szót Harman Mihály. — Sőt. úgy belelen­dültünk a munkába, hogy az eredeti határidőt egy hónap­pal megröviditettük. augusz­tus végén kész voltunk min­dennel. így szeptemberben teljes egészében terven felüli munkákat végezhettünk. Töb­bek között cipőgyártó gépek­Repasi Sándor» Müller Mihály és Mezősi László a darupálya hegesztésének egyik részfeladatát beszélik meg. Gyeskó János csákózógép al­katrészét köszörüli. így ezzel, a Kiss-brigáddal közösen — közel egymillió forinttal többet termeltek Müller Miska fiai. Ráadásul igen okosan gazdálkodtak az anyaggal is. a vállalt ötezer forintos anyagmegtakarítás helyett már 20 ezer körül tartanak. Eddig nagyon jól dolgozott a brigád, de most jön a neheze. Egy igen bo­nyolult, nagy pontosságot igénylő darut készítenek a csepeliek részére. A munka fontosságára, ké­nyességére mi sem jellem­zőbb, mint az a tény, hogy mielőtt a brigád hozzáfogott volna a daruhoz, próbahe­gesztést kellett végezniük a brigád hegesztőinek, s a fel­küldött próbadarabot Csepe­len vizsgálták röntgensugaras berendezéssel. De ennek alapján nemcsak azt döntet­ték el. hogy csak az első osz­tályú eredményt elért szak­munkások hegeszthetik a da­rut. hanem még azt is meg­határozták, ki melyik mun­kafolyamatban vehet részt, így aztán nem csoda, hogy most legjobban a hegesztők­nek fő a feje. hiszen rajtuk van a legnagyobb felelősség. — Azért az igazsághoz az is hozzá tartozik. — veszi át ismét a szót a brigádvezető — hogy nem nagyon ijedtünk meg. Végeztünk mi már a da­ruhoz hasonlóan igen fontos Mészáros László és Harman Mihály munka közben. hez különböző alkatrészeket, a vállalatunk részére raktári polcokat, s itt a csarnokban, a darupálya sínjét hegesztet­tük össze. Szilvási Sándor, a gyári versenybizottság elnöke se­gít számba venni a brigád eredményeit. — Egy sablon 236 ezer fo­rintba kerül — mondja — munkát. És soha nem volt ed­dig probléma. Igaz. mielőtt a kezünk közül kiadunk vala­mit. kétszer is ellenőrizzük, s ha hiba van. azonnal javít­juk. Kétes értékű munkát még a saját meósainknak sem adunk át. Hiszen csak magunkat csapnánk be. Balogh Géza Sablongyártás — sablon nélkül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents