Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-18 / 245. szám

1977. október 18. KELET-MAGYARORSZAG 3 Egymillió négyzetmétei gyapjúszövet ALIG KÉTESZTENDÖS múltra tekint vissza a Ma­gyar Posztógyár nagykállói gyára. Fonodánkban 1975 áprilisában, a szövődében pedig egy esztendővel ké­sőbb kezdődött a termelés. Az új gyár létesítésének el­határozása és a megvalósí­tás között is rendkívül rö­vid idő telt el. Két eszten­dőn belül fedél alá került az 1900 négyzetméteres alap- területű fonoda és a 2400 négyzetméteres szövődé. A gyors gyárfelszerelést kezdetben nem követte a termelőmunka megfelelő szervezése. A szakmai gya­korlatlanság alacsony meny- nyiségű és minőségű mun­kához vezetett. így a dolgo­zók — zömében fiatal nők — keveset kerestek. Az el- kedvetlenedés fokozta a munkásvándorlást. Nehezítette a folyamatos, 1 gyárszerű termelést, hogy a nők nagy része korábban nem az iparban dolgozott. Első gyári munkahelyükön az ipari munkássá válás fo­lyamata türelmet, időt igé­nyel. Nehezen értették meg az üzemi munka és a tech­nológiai fegyelem követel­ményeit. A párt- és a tö­megszervezetek felvilágosí- tó-nevelő munkája csak hó­napok múlva járt ered­ménnyel. A munkaidő teljes kihasz­nálása a dolgozóknak köz­vetlen érdeke. A tudatfor­máláshoz szükséges a meg­felelő üzemi légkör, a ter­melőmunka alapfeltételei­nek biztosítása. 1977 első fél évében szak­emberek beállításával sike­rült a munkát szervezetté tenni. A jó termelési felté­telek kialakításával, a tech­nológiai fegyelem megte­remtésével az eredményes munka alapjait raktuk le. A dolgozók tenniakarását, a politikai, a műszaki, gazda­sági és adminisztratív veze­tést jól segítette és segíti a gyári pártszervezet, szak- szervezet és a KISZ nevelő­munkája. AZ EGYRE KEDVEZŐBB üzemi légkörben a termelés fokozatosan emelkedik. A fonodában az 1976. évi 450 tonnás termeléssel szemben 1977-ben 550 tonnára szá­mítunk. A tervteljesítés mennyiségi növekedése mel­lett nagyobb figyelmet for­dítunk a minőségi, a gazda­ságossági mutatókra, a ha­tékony munkára. 1977 első hat hónapjában a fonók átlagfizetése a jó begyakorlottsággal több, mint 20 százalékkal emelke­dett. Az így növekvő mun­kakedv a munkaerő-vándor­lást is csökkentette. Gyá­runk vezetése mindent meg­tesz a feltételek további ja­vításáért. Ma már három autóbusz hozza-viszi a dol­gozókat. így a lakás és a munkahely közötti utazási idő lényegesen rövidebb lett. A korszerű buszok kul­turált utazásra adnak le­hetőséget. A gyár ebédlőjé­ben üzemi étkeztetést, öltö­ző-fürdő helyiségeiben min­den igényt kielégítő feltéte­leket teremtettünk a dolgo­zóknak. A korszerű üzem­csarnokokban a modern gé­peken a jó munka minden lehetősége megvan. A gyár 12 szocialista bri­gádja nemcsak a termelő- munkában, hanem az embe­rek nevelésében, munkássá formálásában is sokat tesz. Ezt szolgálja a 600 ember­rel dolgozó gyár tovább ala­kuló fejlesztési terve is. Az V. ötéves terv utolsó évé­ben újabb korszerű beren­dezésekkel bővül a gyár. Ez­zel párhuzamosan a szociá­lis-kulturális létesítmények is gazdagodnak. A Budapestről érkezett gyakorlott szakemberek tu­dása és az itteni dolgozók munkaszeretete egymással párosulva azt bizonyítja: igenis lehet Szabolcs me- - gyében is textilipari kultú­rát teremteni, csak a feltéte­leket szükséges hozzá türe­lemmel megteremteni. A KEZDETI NEHÉZSÉ­GEK csökkennek. Üzemünk a dohány- és almaszüret el­lenére szeptemberben is teljesítette termelési felada­tát. A gyár kollektívája el­határozta, hogy a szövődé 1977-es évi termelését 1978- ban 50 százalékkal növeli. Ez több, mint 1 millió négy­zetméter kártolt gyapjúszö­vetet jelent a népgazdaság­nak. A fonoda a jövő esz­tendőben olyan minőségi javulást kíván elérni, hogy a fonalak a legigényesebb piacokon is megfeleljenek. A TERMELÉSSEL EGY­RE kevesebb a gondunk. A tudat további formálásában, a politikai és a szakmai is­meretek bővítésében kell előbbrelépnünk. A párt-, gazdasági és tömegszerve­zeti vezetés a tulajdonosi szemléletet igyekszik elmé­lyíteni. Ösztönözzük fiatal munkásainkat, munkásnőin­ket arra, hogy mind a bri­gádértekezleteken, mind a termelési tanácskozásokon, egyéb munkahelyi fórumo­kon tárják fel azokat a gondokat, kihasználatlan le­hetőségeket, amelyekkel to­vább lehet javítani az élet- és munkakörülményeket, fokozni a termelést, széle­síteni mindnyájunk javára az üzemi demokráciát. Ez eredményes lépés lehet a munkássá válás folyama­tának a meggyorsításához. Hahner Lajos, a nagykállói posztógyár igazgatója Cj munkacsarnok épfii a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyára területén. Leendí tisztekhez méltóan... Murguly Lajos előtt nem ismeretlen az almaszedés, szülei Urában tsz-tagok. A nappal együtt kelnek, hat órakor. Megszokták a rendszerességet. Második, harmadik éve, hogy magukra öltötték az egyenruhát és ez idő alatt már hozzáedződ­tek a katonasághoz. Ez gyor­san ment, hiszen elkötelezték magukat a honvédséggel. Ka­tonatiszti pályát választot­tak. Áz ELTE-vel közösen Szabolcs-Szatmár megye tizenhat termelőszövetkeze­tében és állami gazdaságában segíti az őszi betakarítást a Zalka Máté Katonai Műsza­ki Főiskola közel ötszáz hall­gatója. Almát szednek, va­lamint a burgonya, a cu­korrépa és más növények be­takarításában segédkeznek. Szükség is van az erős, fia­tal kezekre. Igaz, fegyverhez szokott ujjaikkal most zsá­kokat, ládákat kell markolni­uk, de nem bánják. Így vál­tozatosabb a katonaélet is. A nyírtassi Dózsa Terme­lőszövetkezetben negyvenen dolgoznak, négyfős brigádok­ban. Almát szednek. Együtt dolgoznak az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyolcvan hallgatójával. A tisztiiskolá­sok október ötödikén érkez­tek. A gazdaság vezetősége már az első napok után csak felsőfokú jelzőkkel dicsérhet­te őket. — Nagy szorgalommal sze­dik az almát — mondja La­katos András, a termelőszö­vetkezet elnöke. A minőség­gel és a mennyiséggel elége­dettek vagyunk. Magatartá­suk is példamutató. — Ugyanezen a véleményen van Nagy István, párttitkár is: — Én ehhez még hozzá­tenném, hogy nem bánnánk, ha jövőre szintén ezek a ka­tonafiatalok jönnének hoz­zánk. A harminchektáros törpe gyümölcsösben szüretelik az almát a katonák. Gyorsan telnek a vödrök, a tartálylá­dák. A szövetkezetben mint­egy 450 vagon jonatán és starking termett, s ennek már csak tizede szedetlen. Tízmázsás teljesítmény — Kellemes meglepetés­ben volt részünk ideérkezé- sünkkor — mondja Kovács Béla főhadnagy, az itteni pa­rancsnokuk. — A termelőszö­vetkezet vezetői kényelmes szálláshellyel fogadtak. Az első napokban elromlott a televízió a körletben. Amikor ezt megtudták a szövetkezet vezetői, azonnal vásároltak egy újat, s másnap már azon nézhettük a műsort. A főiskolások ezt jó mun­kájukkal viszonozzák. A leg­jobbak már túlszárnyalták a tízmázsás teljesítményt. Per­sze ebbe besegít az is, hogy sok a hullott alma. így a földről szedők többet telje­síthetnek. Murguly Lajos, harmadéves hallgató Urába való. — Szerdán érkeztünk, — mondja, de beszélgetés köz­ben sem áll meg a keze — és én már szombaton otthon voltam. Feleségem Tyúkodon tanít. Lajos szül« tsz-tagok. Gyermekkorában sokat segí­tett, nem új dolog neki a me­zőgazdaság. Itt-tartózkodásuk ötödik napján már elérte a tizenhárom mázsás teljesít­ményt. A legjobb brigádot Nagy László, harmadéves hallgató vallhgtja magáénak, aki pártmegbízatásként a tiszti­iskolások ifjúsági vezetője. — A termelőszövetkezet pinceklubjában az ELTE-vel közös műsort rendeztünk. Ezenkívül városnézésen vol­tunk Nyíregyházán, terve­zünk egy mozi- és cirkusz­látogatást és a község, vala­mint a termelőszövetkezet vezetőit megkértük, tartsa­nak nekünk helytörténeti előadást. A berkeszi gyermekotthon­ban ebédelnek és közös elha­tározás nyomán az első va­sárnapjukat társadalmi mun­kával töltötték. Munkájukért kapott pénzből harminc má­zsa almát „vásároltak” az otthon kis lakóinak. Zsákolni nehezebb A nyírtura-sényői Zöld Mező Termelőszövetkezetben húsz másodéves hallgató se­gít a burgonya betakarításá­ban. Az első napokban al­maszedés és -válogatás volt a munkájuk. — Könnyebb az almában dolgozni, mint zsákolni — törölgeti izzadt homlokát Molnár Miklós hallgató, a burgonya nyomja a vállakat. Ezt nem panaszkodásként mondja. Megfogják ők a ne­héz burgonyászsákot is. — Dolgoznak ezek a fiúk — dicséri őket Schaffer Lász­ló főagronómus — nagyon elégedettek vagyunk a mun­kájukkal. Tudják, hogy mi­ért jöttek, ez meg is látszik a teljesítményükön. Megérkezésük után, ami­kor almát szedtek, tapaszta­latcserére mentek a főiskolá­sok a szedőasszonyokhoz. So­kat beszélgettek, elmagyaráz- tatták maguknak a munka­fogásokat, s ezután ugrássze­rűen megnőtt a teljesítmé­nyük. — A munka után azért jól­esik a pihenés, felfrissülés — kapcsolódik a beszélgetésbe Fortunyák Gyula hallgató. — Gyorsan kiépítettük a köz­ségi KISZ-esekkel a kapcso­latot. A klubjukban már tartottunk discoműsort, is­merkedési estet. A jövő hé­ten évfolyamtársunk, Pálfi Lajos lesz a lemezlovas. A katonák munkahelyi pa­rancsnoka Csaja István szá­zados. — Nagyon elégedet­tek vagyunk az elhelye­zéssel, az étkezéssel és a munka utáni kikapcsolódás­sal, szórakozással. Szívesen fogunk visszaemlékezni az itt töltött napokra. Kővári Imre őrnaggyal, a megyei összekötővel, a hall­gatók parancsnokhelyette­sével arról beszélgettünk, hogy kettős célt szolgálnak ezek az őszi munkák. ízelí­tőt kapnak a tisztjelöltek a termelőmunkából, amit pa­rancsnokként jól tudnak majd hasznosítani, és segítik a népgazdasági feladatok megoldását. Ez is beletarto­zik a hivatásos katonai élet­re való felkészülésbe. Sípos Béla A természet hódolói... A természet szépségének felismerése és keresése az emberben nem újonnan kialakult ösz­tön. Hiszen a szabad termé­szetnek, a zöld környezetnek mindig volt hódolója, és szá­muk állandóan nő. A városok fejlődésének üteme az utóbbi években megsokszorozódott. A fejlő­dés sajátos, az emberi cél­szerűség szabályai szerint formálódik, s ez jelentős bi­ológiai terheket ró városa­inkra, az ott élő emberekre. A terheket az iparosodás, az üzemanyagok levegőszennye­zése, a por, a zaj, a füstgá­zok csak fokozzák. Az üze­mekben, gyárakban, irodák­ban dolgozó és a város for­gatagában élő ember szabad idejét igyekszik kihasználni, és keresi az alkalmat, hogy olykor teleszívhassa magát friss levegővel, szemét meg­pihentesse a természetfor­málta tájon, s hogy a csend megnyugtassa idegeit. Országosan jelentős mér­tékben szaporodnak a park­erdők. A budai hegyekhez hasonlóan Pécs, Sopron, Ta­ta, Szeged és Debrecen váro­sok közelségében is létesül­tek pihenőparkok. Megyénk tájait járva tapasztaljuk, hogy itt is több ilyen lehető­ség kínálkozik. Ilyen a bá­torligeti erdő is. Fái, cserjéi, a tisztások pázsitfoltjai, kis patakocskák, és a lápi mo­csarak mind-mind e termé­szet adta lehetőségek, kínál­ják magukat, hogy az ember egészségére, pihenésére, nyu­galmára hasznosítsa. Ehhez azonban meg kell teremteni a megfelelő körülményeket a kempingezéshez, és gondos­kodni kellene az ide látoga­tók megfelelő ellátásáról, élelmezéséről. Viszonylag kis ráfordítással megoldható lenne ez, és így bizonyára nagyon sok pihenni vágyó ember élményforrása lenne a bátorligeti táj. Baranyai Dezső agrármérnök, Bátorliget S zanálják a házat. Nem kellenek már az ilyen kis tégla­fészkek. Csak a helyet foglalják. Ide valamikor majd, nem is sokára, bér­ház kerül, isten tudja milyen magas, lesz az tán tízemeletes is. Gyorsab­ban összerakják mint az uram meg én a mi kis házunkat. Minden téglá­ért külön kopott a kör­münk, de szép ház lett, legalábbis ötven éve szépnek számított. Ma már meg sem tűrik a városban. Úgy eltüntetik, hogy híre-hamva sem marad. Pedig ebbe rop­pant bele az uram dere­ka. Többé sosem lett egészséges. Én is dagadt­ra dolgoztam a kezeimet, a lábam is kieresedett. A lányomék azt mond­ták, ezeket az öreg búto­rokat nem vihetem az új lakásba, ök nem fogják kerülgetni, tologatni a nehéz vackaimat. Persze, hogy nehezek, mert ezek­ben még van anyag. A lá­nyomék modern bútort akarnak, pedig megbán­ják tudom előre, mert azok semeddig sem tarta­nak. Az enyémek még 1927-ből valóak. Közöt­tük éltem le az életem. El kell herdálnom min­Költözés miatt dent, pedig az öreg dara­bok kiszolgáltak volna amíg élek. Az újsághirdetésre már aznap jöttek. Két nap alatt voltak itt vagy tí­zen. Járkálnak, nézelőd­nek a lakásban. Ki erre, ki arra húzza fel az or­rát, leszólják a székeimet, a szekrényt, aztán csak vesznek valamit. Dara­bonként hordanak el mindent. A kedves éjjeli­szekrényemet a sarokba rejtettem, gondoltam, hát­ha nem veszi észre senki, és majd megmondom a lányomnak, hogy nem kelt el. Persze mégis meglátta valaki és rácsa­pott. Szinte fillérekért adtam. Naná, hogy meg­érte neki. Az ágyat is kihúzzák alólam, lassan semmim sem marad. Két hét múlva költözünk. A lakás a harmadik emeleten van. Mondtam, hogy az nekem magas lesz, nem bírom a lépcsőt, nem is igen jártam eme­letet életemben, de a lá­nyomék azt mondják, örüljek, hogy nem feljebb kerültünk, hiszen tízeme­letes a ház. A tanácson így is figyelembe vették, hogy én idős vagyok, és kifáradok a lépcsőtől.. Azok között a magas há­zak között úgy érzem, mindjárt rámdől valame­lyik. Fát egyet sem látok a közelben. Az én gyö­nyörű gyümölcsfáimat ki­vágják hamarosan. A lányomék azt mondják, örüljek a kényelemnek, ami rám vár. Amikor csak akarom meleg vízben moshatom a fájós kezei­met, vödröt sem kell ci­pelnem, fát sem kell hor­danom. ök alig várják, hogy megszabaduljanak innen, a régi házból. Nem értenek meg, már nem is panaszkodom ne­kik, mert azzal csak fel- ingerlem őket. Már tán nem is bánnám, ha költöznénk... Kádas Viktória Katona főiskolások a tsz-ekben Olvasónk írja

Next

/
Thumbnails
Contents