Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-18 / 245. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. október 18. Befejeződtek a magyar- afgán tárgyalások Egyhangú elöntés A z ENSZ New York-i üvegpalotájában szinte laboratóriumi pontossággal lehet tanulmányozni „kicsiben” a világ változásait. A világ- szervezet közgyűlésének az általános vita utáni első plenáris ülésén — és ez a sorrend eleve önmagáért beszél — a résztvevők határozati javaslatot fogadtak el Vietnam újjáépítésének támogatásáról. Ez az az eset, amikor nemcsak a tartalom, hanem a forma sem közömbös. A javaslatot ugyanis szavazás nélkül, a teljes egyhangúság jegyében fogadta el a közgyűlés. Erre épp úgy ritkán akad példa, mint arra, hogy magát a javaslatot is impozáns számú — pontosan ötvennégy! — ország terjesztette elő. Történelmi mércével mérve egy ilyen tartalmú, így beterjesztett és így elfogadott határozat még „tegnap” is teljes lehetetlenségnek számított volna. Hiszen nincs is olyan messze az az időszak, amikor a szervezetben akkor még meghatározó szerepet játszott imperialista hatalmak az Egyesült Nemzetek Szervezetének lobogóját használhatták fel a koreai agresszió, vagy éppen az ugyancsak dicsőségesnek nem nevezhető kongói beavatkozás groteszk „szentesítésére”. A mostani határozat elfogadásához két dolog kellett: a világ történelmi horderejű változásainak összessége és a vietnami nép hihetetlen hősiessége, amely — íme — nemcsak katonailag és belpolitikáiig, hanem diplomáciai síkon is meghozta, meghozza az immár egyetemes elismerést. A vietnami nép győztes háborúja olyan kikezdhetetlen erkölcsi tőkét jelent, amit ma már egyszerűen nem lehet megkérdőjelezni. Még azoknak sem, akik szívesen tennék ezt... Pontosan ez ennek a nem akármilyen egyhangúságnak a legnagyobb tanulsága. Az egyhangúság nem jelenti azt, hogy néhány nyugati főváros szíve szerint nem szavazott volna e határozat ellen — azt azonban feltétlenül jelenti, hogy egy ilyen szavazás ma egyenlő lenne egyfajta elszigetelődéssel. M ost valóban a népek fóruma mondta ki, hogy Vietnamnak újjá kell épülnie és a költségek fedezésében erejéhez — és felelősségéhez — mérten kell részt vállalnia annak, aki — lerombolta. (Folytatás az 1. oldalról) térium épületében magyar— afgán dokumentumokat írtak alá. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter Mohammed Khan Dzsalalar kereskedelmi miniszterrel két okmányt írt alá: a kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozó jegyzőkönyvet, valamint a két kormány közötti közúti fuvarozási megállapodást. Ezt követően dr. Bíró József és Ali Ahmed Khoram afgán tervezési miniszter aláírta a két kormány közötti tudományos és műszaki együttműködési egyezményt. Dr. Mikó József nagykövet és Mohammed Ibrahim Azim közegészségügyi miniszterhelyettes a két kormány közötti egészség- ügyi egyezményt, Székács Imre, a TESCO vezérigazgatója és Nabi Szalehi, a tervezési minisztérium gazdasági és műszaki együttműködési bizottságának elnöke pedig a tudományos és műszaki együttműködési egyezményhez kapcsolódó munkatervet. Losonczi Pál vasárnap dél" után a kabuli múzeumba látogatott, majd az egyetemi klinika sugárterápiái intézetét kereste fel. Az Elnöki Tanács elnökét, akit programjára elkísért Mohammed Khan Dzsalalar kereskedelmi miniszter, Ahmed Ali Mola- medi, a múzeum igazgatója ismertette meg az afgán történelem, kultúra emlékeivel. Losonczi Pál a múzeumlátogatás után a kabuli egyetemi klinikát kereste fel. Itt az egyetem rektora mutatta be az Elnöki Tanács elnökének a magyar tervek alapján Az Indiai-óceán helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-bizottság a világszervezet közgyűlésének 32. ülésszaka elé terjesztette a tevékenységéről szóló beszámolót. A dokumentum hangsúlyozza, hogy teljes egészében meg kell valósítani az Indiai- óceánnak békeövezetté való változtatásáról szóló ENSZ- határozatot. A bizottság tagjainak túlnyomó többsége állást foglalt amellett, hogy az Indiai-óceán térségében a béke és az együttműködés légfelépített sugárterápiái központot, amely a magyar fél által adományozott kobaltágyúval pár héten belül megkezdi gyógyító tevékenységét. Losonczi Pálnak vasárnapi programja záróaktusaként szálláshelyén, a Csihelsztun- palotában bemutatták a Kabulban akkreditált diplomáciai misszióvezetőket. Jelen volt Mohammed Khan Dzsalalar kereskedelmi miniszter és dr. Mikó József nagykövet. A harmadik napja hivatalos látogatáson Afganisztánban tartózkodó Losonczi Pál hétfői programjában vidéki út szerepelt. Az Elnöki Tanács elnöke gépkocsin a fővárostól 150 kilométernyire délre, a pakisztáni határ közelében fekvő Dzsalalabadba utazott. Útjára elkísérte Mohammed Khan Dzsalalar kereskedelmi miniszter. A vidéki programban mindenekelőtt egy állami mintagazdaság megtekintése szerepelt. A csapadékszegény Afganisztánnak ebben a szubtró- pikus éghajlatú körzetében öntözéses gazdálkodással főleg citrusféléket termesztenek és jelentős az állattenyésztés is. Losonczi Pál a délutáni órákban tért vissza Kabulba. Az Elnöki Tanács elnöke este díszvacsorát adott Mohammad Daoud afgán köztársasági elnök tiszteletére. Losonczi Pál hivatalos afganisztáni látogatása hétfőn este befejeződött. Az Elnöki Tanács elnöke kedd reggel indul vissza Kabulból Budapestre. köre uralkodjék. Különös aggodalmat váltott ki, hogy az óceán központi térségében fekvő Diego Garcia szigetén az Egyesült Államok katonai bázist hozott létre Polaris és Poseidon típusú rakétákkal felszerelt atomtengeralattjárók kiszolgálására. A döntő kérdés az, hogy az Indiai-óceán térségében ne legyenek idegen katonai támaszpontok. A meglévőket számolják fel, újakat pedig ne létesítsenek. Schleyer—Lufthansa-kormánynyilatkozat Gyilkosság a repülőgépen ENSZ-közgyűlés Napirenden az Indiaióceán térségének helyzete Tito Portugáliában Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság államfője hétfőn háromnapos hivatalos látogatásra Portugáliába érkezett. A jugoszláv államfőt a lisz- szaboni repülőtéren Antonio Ramalho Eanes köztársasági elnök, Mario Soares miniszterelnök és a portugál kormány más tagjai fogadták. Joszip Broz Tito és a portugál köztársasági elnök tárgyalásain a nemzetközi problémák széles körét, valamint a kétoldalú kapcsolatokkal összefüggő kérdéseket tekintik majd át. A nyugatnémet kormány célja változatlan: a terroristák fogságában lévő túszok életének megmentése — jelentette ki hétfőn bonni sajtóértekezleten Klaus Bölling kormányszóvivő. A sajtóértekezlet utolsó pillanataiban járt le a géprablók újabb ultimátumának határideje. Az eltérítők azzal fenyegetőztek, hogy lejárta után felrobbantják a Luft- hansa-gépet. A mogadishui repülőtéren időközben a Szomáliái kormány tagjaiból alakult csoport és Wischnewski nyugatnémet államminiszter kapcsolatba lépett az emberrablókkal, de Bölling szerint nincs szó érdemi tárgyalásokról. A kormányszóvivő nem volt hajlandó válaszolni azokra a kérdésekre, hogy a hatóságok tervezik-e a gép megrohamozását arra az esetre, ha a géprablók az ultimátum lejárta után valóban megkezdik túszaik egyenkénti kivégzését. Mint Bölling szavaiból kiderült, a Lufthansa-gép egyik pilótáját még Adenben meggyilkolták. Onnan a gépet a másik pilóta egyedül vezette Mogadishuba. A fedélzeten az utasok között van állítólag a spanyol légitársaság több szabadságon lévő pilótája is, akik azonban korábban Caravell-típusú gépeket irányítottak. Nem valószínű — mondotta Bölling — hogy akár végszükség esetén is irányítani tudnák a Boeing 737-et. A holttestet még nem sikerült pontosan azonosítani. Külön állásfoglalás hangzott el a „Vörös Hadsereg frakció” japán terroristáival kapcsolatban. Bölling kijelentette: amennyiben igazak a jelentések, hogy az Algériában befogadott japán terroristák már egy más országban bukkantak fel, ez annak újabb bizonyítéka, hogy a szélsőséges fegyveresek tevékenysége nem ér véget egy túszdrámával. SZIBÉRIAI UTAZÁS (2.) „Jön a tél..!” Omszknak öt színháza van, köztük a Filharmónia, amelynek tagjai bejárták már a világot. A szó szoros értelmében, mert járt a kórusuk Európában, Üj-Zélandban, az Egyesült Államokban és most kápráztatták el Róma közönségét. S ajnáltam, hogy az évad csak októberben kezdődik, mikor már haza kell utaznunk. Örömmel fogadtuk tehát a meghívást a cirkusz előadására. Az épület kívülről is tiszteletre méltó és modem. Belül — ha lehet — még csodálatosabb. Az előcsarnokban, akár a déli Krímben, pálmák és délszaki növények. A falak: márvány és gránit. A főhajó alatt ezer ember fér el, s nincs üres szék. Nagyapa unokájával, szőke orosz Natasa, mtokány kis tatárfiú mellett. Kendős mamák és copfos leánykák nevetnek-tapsolmak nagyokat a bohóc tréfáin, önfeledten, tiszta szívből, úgy, ahogyan csak tiszta emberek tudnak. A gyerekek nagyokat szurkolnak az isko- lapodokba ültetett és matematikát tanuló kutyusok- nak. Nézem az egészségtől, derűtől majd kicsattanó arcokat és arra gondolok, milyen nagy utat tett meg ez a világrésznek is beillő táj, amíg az egykori kozákok, állataikkal vándorló tatárok, száműzött lengyelek, téglagyártó orosz proletárok, vagy éppen második hazára lelt vörös magyarok unokái ugyanazon nyelven beszélnek és megértik egymást. Későn vacsorázunk, de megéri. A menü igazi meglepetés. Az uborka, a paradicsom friss, a halmáj ízletes, a halhoz hagyma jár és a hideg sülthöz zöldborsóköret. Lángol a bogrács alatt a spiritusz, a tálban fokhagymás szarvassült, a mienkhez tökéletesen hasonló fűszerezéssel, s közben — hogy mindez jobban csúsz- szon — szibériai vodka. Az egészet egy apró szemű gyümölcs zárja, a szibériai ribizke. Csodálkozom, honnan a sok vitamindús zöld. Nevetnek a házigazdák, s elmondanak egy történetet. Februárban járt itt egy moszkvai kiküldött, akkor is friss paradicsommal kínálták. Innen vitt haza egy kilót azzal, hogy a barátai nem fogják elhinni... Lám — ebből is kitűnik — Szibéria már nem a régi. Az üzemek melegházakat építenek, kertészeket is tartanak, hiszen ha valahol, akkor itt, a hosszú és szigorú télben nagyon kell a vitamin. Nyáron sem kell idehozni a paradicsomot, uborkát. A gyár a dolgozóinak (a legtöbben igényelnek) kérésére kis, 80 négyszögöles parcellákat ad. Ezen terem a zöldség és az alma, sok ember látja így el magát. Az almát meg is kóstoljuk. Kicsi és zöld. Tulajdonképpen nem is fán, inkább bokrokon terem, ágai a földön fekszenek, másként nem bírná a tél fagyát, az erős szelet, így viszont le lehet takarni. Jegyzem az almatermesztés szibériai módszereit, s közben újabb tányér kerül az asztalra. Zsírban sült burgonya sárgarépa-díszítéssel, omszki ásványvíz, szilva Kazahsztánból, végül tea. Vendéglátónk odaszól a felszolgálónak: tudja-e, milyen az igazi szibériai tea? Nem várja meg a választ, máris mondja, erős, mint a legény és édes, mint a szép lány csókja. Reggel a 256 éves város pártbizottságának első titkára fogad. A füves sztyeppe közepén épült erődítmény az Om folyó torkolatában, az Irtis partján. A forradalom előtt a város egy kis eldugott, poros fészek volt. Fejlődni tulajdonképpen negyven éve kezdett. Iparosodni meg csak negyvenegy után, amikor a megszállt területekről ide telepítették a sok gyárat. A vészterhes év itt óriási eredmények kezdete. Omszk lakossága ma meghaladja az egymilliót. Hatalmas vegyipar, nehézgépipar nőtt ki a földből, de készítenek itt textilt, cipőt, szőnyeget, rádiót is. Minek örül egy első titkár? Sorolja, hogy napról napra jobban élnek (mert jobban is dolgoznak) az emberek. Hogy az idén építésre szánt 360 millió rubelt el tudják költeni. Notka elv- táns megemeli a hangját, amikor közli: eddig tízezer lakást sikerült átadni a idén! öt iskolát, egész sor szolgáltatóüzletet, s a lenini munkaszombatok révén úttörőpalotát is. Gond is van bőven. Többek között, hogy nagyobb a lé- lekszámnövekedés, mint korábban hitték. Hogy az ipar szennyezi a levegőt bárhogy is védik az amúgy is kevés zöldet. Az újvárosban már jobb a levegő, de oda meg roppant tömegű földet kell hordani, feltölteni a mocsarat. Üj híd is kell az új lakótelephez, át az Irtásén. — Itt a nyakunkon a tél és az igen hosszú. A hőmérő nem ritkán süllyed a mínusz negyven alá. Nehezebb dolgozni, jól kell táplálkozni. S mivel rövid a nyár, az ősz pedig ismeretlen, ami megtermett, azt egy grammig be keli tenni a raktárakba.-Mutatja a megyei lapot, az Omszkaja Pravdát. A mai vezércikkének a címe is az: „Jön a tél, sürget a tél!" Csoda, ha ezek után mindenki ügye a mezőgazdaság? Tízezrek vannak a földeken, munkások, diákok. Száz, ötszáz kilométerekre a várostól, egy hónapig. Kint aztán nincs összkomfort, de nem megy másként, mert a város 200 ezer tonna burgonyát, zöldséget fogyaszt egy télen. ' Az ipar technikát is ad a földeknek, mint mondja a titkár: a sarló és a kalapács nem csak a címerben van együtt. Aki azt hiszi, hogy a szibériai ember kényes, az téved, de azt se higgyük, hogy a szibériai nem fázik mínusz 50 fokban, hogy ott nem törik a fém, hogy a szibériai pótlékot érdemtelenül veszik fel az emberek. A mocsár miatt cölöpökre épülnek a házak, a cölöpöket 8 méterre keli leverni, mert jeges a talaj. Megismétlik: ezeknek a munkásoknak vitamin kell és hús. A húst egy városellátó szovhoz termeli. Ipar- vállalatok fogtak össze a sertéshízlaló kombinát építésére és ki mennyit adott, annak megfelelően kap a húsból üzemi konyhájába. Az üzemeknek is van farmjuk. A kőolaj finomító „mellékfoglalkozásként” broyler- csirkét tenyészt, sertést hizlal, zöldséget termel, virágot nevel. Ez persze a gyár- igazgatóknak plusz a gondból, de szükséges plusz. Ebből a tantárgyból is vizsgázniuk kell. — Es épül még ... hányszor és hányszor elhangzik a beszélgetésen. Feljegyeztem, de nem írom le, mert nem fér bele a cikk terjedelmébe. Talán annyit, hogy épül még az opera- és balettszínház, az új sportpalota ... A rra sem vállaikozhatom, hogy a gyárak felét elsoroljam, vagy elmondjam, hol dolgozik a félmillió munkás. Mégis, összehasonlításul: ebben a metropolisban a forradalom előtt egy gyár volt. Ekét csinált kétszáz munkással. Egy 40 lóerős amerikai áramfejlesztő adta hozzá az áramot-. .. Kopka János (Folytatjuk) Az omszki hajóállomás.
