Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-18 / 245. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. október 18. Bevált az útfelügyelők rendszere ■fy vente mintegy 50 millió forintot használnak fel a megyében a tanácsi kezelésben lévő utak fenntartására, felújítására. A látszólag nagy összeg csak arra elég, hogy a 2900 kilométeres úthálózaton — amelyben igen nagy a földutak aránya — kijavítsák a kisebb-na- gyobb hibákat, gondoskodjanak a megfelelő jelzőtáblák elhelyezéséről. Minderre második éve a tanácsi útfelü- gyeleti rendszer vigyáz. A megyét nyolc körzetre osztották, valamennyi városban, járásában működik egy-egy útfelügyelő, akinek feladata, hogy folyamatosan ellenőrizze az utak, hidak, járdák állapotát, esetenként szervezze a fenntartási, felújítási munkákat, a kisebb értékű javításoknál, ahol félmillió alatt marad az elvégzett munka értéke, ellássa a műszaki ellenőrzés tennivalóit. Az útfelügyelő a forgalmasabb, kiépített utakat — melyeknek hossza 544 kilométer — hetente bejárja, gondoskodik a hibák láttán azok javításáról. A viszonylag rövid ideje fennálló útfelügyeleti rendszer létrehozása az eddigi tapasztalatok szerint sikere:,- nek bizonyult. Az egyes — különösen a kisebb — tanácsoknál nem mindig volt megfelelő szakember, aki figyelemmel tudta kísérni az utak állapotát, a javítások ütemezését. Az útfelügyelők viszont a különböző kivitelezők között koordinálnak, elérik, hogy egy-egy körzetben, egyik községből a másikba átvonulva folyamatosan végezzék a javítási, fenntartási munkákat. A számlák ellenőrzésével mintegy másfél—kétmilliós megtakarítást értek el a tanácsoknak. Tavaly felmérték a megye valamennyi községének forgalmi rendjét, az országos közúthálózathoz kapcsolódva szabályozták azt. Egy rendelet szerint a jövő év végére mindenütt új, fényvisszaverő jelzőtáblákat kell felszerelni. Ez — amellett, hogy jelentős összegeket emészt fel — nehezíti is a munkát, mert a kivitelezői kapacitás hiánya miatt nem valószínű, hogy az adott időre minden tanácsi út kap új jelzőtáblát. v A tanácsi kezelésű úthálózaton továbbra is fontos program a kiépítettség fokozása. Mindössze 130 kilométer a korszerű aszfaltburkolattal ellátott utak hossza, ezért a meglévő utak a növekvő forgalom hatására könnyebben rongálódnak. A felújítási ütem viszont elég jónak mondható, hiszen tavaly az összes szilárd burkolatú út ötödénél tudtak felújítási munkákat végezni. További feladat, hogy a csomópontok biztonságos kiépítését fokozzák, emellett az útfelügyelők ellenőrzik a jogtalan területfoglalásokat is, amelyek akadályozzák a közlekedést, (lb) AUTÓPIACON Alku— kis kocsira — Akár máris viheti az autót 38 ezerért. Ha egy kicsit is ért hozzá, láthatja: igazán nem pénz ezért a kocsiért Most voltam vele Lengyelországban és végig kiválóan bírta az utat. A tulaj meggyőző hangon kínálja portékáját. Előadását sűrű tömegbe gyűlve hallgatják a kibicek. — Uram. Látom, maga komoly vevő. Én is azt mondom: gondolja meg! De ha megveszi, higgye el, jó boltot csinál. A kis Trabant egykedvűen áll az embergyűrűben. Kiglancolt karosszériáján ezer darabra törik a fény. A kíváncsiak — megjátszva a hozzáértőt — buzgón matatnak körülötte. Nézik a motort, kipróbálják a rugózást ... s közben nem fukarkodnak a megjegyzésekkel. Vasárnap délelőtt 10 órakor kezd éledni a nyíregyházi autópiac. Egyre jönnek a kocsik: főleg Trabantok, Zsigulik, Fiatok, Skodák. Néhányban ott gubbaszt az egész család. Gyűlnek az érdeklődők: inkább egy kis bá- mészkodás végett. 850-es spqrt Fiat cserél gazdát. A középkorú házaspár végül 4 ezret tud lealkudni az árból. Így 51 ezer forintban maradnak. Szép, Embergyűrű a Trabant körül áramvonalas karosszériájú a kocsi. Hatéves, de rozsda még sehol sem mart rajta. A tér közepén kiszolgált Ford álldogál. Hepehupás oldala a sokadik „tupírozás” nyomait viseli. Gazdája unottan ücsörög a motorháztetőn. Látszik, nem először jár a piacon. Komoly érdeklődő nincs, ezt gyakorlatból tudja. Csak az erre tévedt tizenévesek szemlélik elmélyülten a „csodakocsit”. Igaz, ők is csak az újdonság látványáért. — Hiába, az autópiac sem a régi — rázza a fejét egy Volga kínálója. — Nem kell' ezeknek más, mint Trabant meg Fiat. Azokat elkapkodják. A jövő — úgy tűnik — Nyíregyházán is a kiskocsiké. (házi) Nemzetközi kórushangversenyek A zene, az ének az a nemzetközi nyelv, amelyet mindenki megért, amely összeköti, egybekapcsolja a különböző népeket s testvéri kapcsolatot létesít a nemzetek között. Bartóknak ezekkel a nagyszerű gondolataival nyitotta meg Tarczai Zoltán, a KÓTA megyei szervezetének titkára a megyei művelődési központ hangversenytermében október 15-én, szombaton este 7 órakor a Nyírségi Ősz keretében rendezett nemzetközi kórushangversenyt. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesületének (CSEMADOK) „Csermely” kórusa és a Zwic- kaui „Käthe Kollwitz” Zene- tagozatos Gimnázium ifjúsági kórusa képviselte a vendégkórusokat. A Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium leánykara nyitotta meg a hang-, versenyt Lassus-, Schumann-, Karai-, Ligeti-kórusok éneklésével, Szántóné Éles Júlia zeneiskolai tanárnő zongorakíséretével. B. Ferenczi Erzsébet karnagyukat nem kell bemutatni. Az ő fáradhatatlan szorgalma, tehetsége és muzikalitása emelte ezt az iskolai kórust a nyíregyházi kórusok legkiválóbbjai közé. Régi korok és kortárs szerzők műveit egyaránt biztos technikával és kitűnő stílusérzékkel éneklik. ypfi Felvételünkön az NDK-beli zwickaui kórus. A kassai „Csermely” kórus 1973 őszén alakult és máris sok sikert értek el. A 30 tagú énekkar tagjai munkásfiatalok, diákok, főiskolások. Énekeltek már a csehszlovák rádióban, nálunk Sátoraljaújhelyen, Székesfehérvárott. Műsorukon régi és új szerzők művei szerepelnek. Itteni műsorukon Pittoni-, Morlei-, Lassus-, Bach-, Dvorzsák-, Suhony-, Sosztakovics-, Fri- dericsi-, Bárdos- és Udvardi- művek hangzottak el. A zwickaui kórus a Vasvári Pál Gimnázium vendégeként érkezett Nyíregyházára, s működött közre a nemzetÖTSZÁZASOK A FARZSEBBEN Farmerruhákkal üzérkedett A külföldi gyártmányú farmernadrág és ruha Iránti fokozott kereslet üzleti lehetőségeit Papp József újfehértói lakos is igyekezett kihasználni. Nem zavarta az sem, hogy semmiféle kereskedelmi tevékenység folytatására jogosító engedéllyel nem rendelkezett. Fáradtságot nem ismerve utazgatott Budapestre, ahol a Garai téri piacon bonyolította le „árubeszerzéseit”. Készletét ismeretlen külföldiektől szerezte be, amit jelentős haszonnal értékesített a farmerdivat rajongói körében. Piaci árusítás mellett megrendelésre is szállított, az ilyenfajta előzékenységét sem adta azonban ingyen. Ez év júliusában sikerült felhajtania 11 db külföldi farmer- nadrágot és egy farmeröltönyt is vásárolt, amit a nyíregyházi Búza téri piacon akart értékesíteni. Papp Józsefet a rendőrség árusítás közben érte tetten, „árukészletét” bűnjelként lefoglalták és büntető eljárást indítottak ellene. A bíróság Papp Józsefet üzérkedés bűntette, valamint a devizaszabályok megsértése miatt vonta felelősségre, mivel a beszerzések során külföldi állampolgároknak forinttal fizetett. Négyhónapi felfüggesztett szabadságvesztésre. valamint 4000,— Ft pénz mellékbüntetésre ítélték. A devizagazdálkodás szabályait sértette meg Kántor József me- zőladányi lakos is, aki 1977. július 17-én a hidasnémeti vámhivatal vasúti átkelőhelyén akart kiutazni Csehszlovákia—Lengyel- ország felé. A vámtiszt felhívására csak azokat a külföldi és magyar fizetőeszközöket mutatta be, amelyeket jogszerűen magával vihetett. Az alaposabb ellenőrzés során azonban kénytelen volt előadni a nadrágja farzsebében lapuló, 500 forintos címletekben lévő 3500,— Ft-ot is, amit devizahatósági engedély nélkül akart kivinni az országból. A bíróság Kántor Józsefet devizagazdálkodást sértő bűntett kísérlete miatt 3000,—Ft pénz főbüntetésre ítélte. Dr. Medvigy Ferenc közi kórushangversenyen, de másnap, október 16-án, vasárnap este 7 órakor egész estét betöltő műsort adtak a színházban. A máris nagy múlttal rendelkező ifjúsági vegyes kar nemcsak otthoni közönség előtt bizonyította be tudását, hanem Csehszlová kiában, Lengyelországban és most hazánkban is sikeresen hangversenyezett. Több kitüntetést kaptak s műsorukon a régi mesterektől a népi és munkásdalokon keresztül Eisler, Bartók, Kodály, Bárdos, Behár, Sosztakovics és mai kortárs szerzők művei szerepelnek. A Vasvári Pál Zenetagozatos Gimnázium kórusa ez év májusában volt Zwickauban átütő és megérdemelt sikert aratván, s most a zwickaui gimnázium vegyes kara adta vissza a látogatást, cserehangverseny keretében. Úgy a megyei művelődési központ hangversenytermében, mint a zsúfolásig telt színházban jó hírükhöz méltó nagy sikerrel szerepeltek. Sikerüket nem kis részben köszönhetik kiváló karnagyaiknak, mint Reinhold Stiebertnek, ennek az ízig-vérig csupa tűz és ritmusembernek, vagy Wolfgang Mendorff karnagynak, de kivette részét a siker kivívásából a zongorákísérő, Bernd Sattler tanár és Regina Ta- sotto szoprán, szólista, a kórus hangképző tanárnője is. Vikár Sándor A KÉPERNYŐ ELŐTT Az egykori cselédházak mindenütt egyformák voltak, akár a Tiszántúlon, akár a Dunántúlon épültek. Az élet is hasonló volt bennük: a közös konyhához tartozó szobákban zsúfoltan, örökké nélkülözve és munkától nyúzottan élő családok, szegényes bútorzat között. Ez több, mint 30 éve a múlté, de számtalan ilyen épületben laknak még, igaz: emberibb körülmények között. Fényezett bútorok, televízió, mosógép, fürdőszoba teszik valóban lakássá a pusztai emberek számára ezeket az átalakított épületeket. És mégsem ez a végső megoldás. A Sorsforduló címmel a sárvári puszták emberének jelenéről és jövőjéről készített filmből kiderült, hogy a távolabbi (mint láthattuk, nem is oly távoli) cél a pusztán lakók betelepülése a falvakba, a kommunális létesítményekkel fejlődő községekbe. A film címét valójában kettős sorsforduló bemutatása teszi indokolttá. Az egyik a felszabadulással és a földosztással megkezdődött és végbement változás, életforduló (amelyre csak utaltak a visszaemlékezések), a másik a mostani, a mezőgazdaság nagyüzemi, iparszerű termelésbe való átváltása, mint környezetés életmódalakító sorsforduló, amikor már a közelmúlt szokásain, a jelenbeli életmódon, életfelfogáson is változtatni kell, kellene. Ez a dunántúli pusztákon forgatott film általános érvényű tényeket és igazságokat összegez, beszél a változásokról, a fejlődésről, de szól a nemcsak az idősekben, hanem a középkorúak- ban is élő visszahúzó szemléletről és kicsengésként bemutatja a jövőt is, a gépesített állattartást amelynek a munkakörülménye a régihez képest már a kommunizmust jelentik az ott dolgozóknak. Miért írta Száraz György a Császárlátogatás című tévéjátékát? Mint ő maga mondja, azért, mert a sorshatározó XIX. század nyitányának a komikus, tragikomikus oldalát szerette volna bemutatni. (Miután néhány éve a Batsányiról szóló tévéjátékban megírta ennek a kornak a tragikus oldalát.) Ha végiggondoljuk ezt a tévéjátékot, olyany- nyira sikerült a komikus elemeket felszínre hoznia, hogy nem jöhetett létre a komikum és a tragikum szintézise, a valódi tragiko- mikum. Nem azt mondom, hogy akár csak mosolyogni lett volna kedvem a másfél óra alatt, de valódi feszültséget is csak egyszer lehetett érezni: a Metternich és Napóleon közti párbeszédben. Ekkor is Metternich intellektuális fölénye jóvoltából. A többi mind, még Napóleon is, tömény kisszerű - ség. A tragikomédia, lényegénél fogva, könnyen átbillenhet egyik vagy másik oldalra, önmaga ellentétévé válhat. Áz egész darabon belüli arányokra éppúgy vigyázni kell, mint az alakok jellemvonásainak arányaira. S mindennek hihetőnek kell lennie. Azt még könnyen elképzelhetjük a játék kedvéért, hogy a győri nemesek és polgárok között egyetlen keménykötésű, gerinces ember sem akadt, de azt aligha, hogy Napóleon eny- nyire középszerű szellem és egyéniség legyen. Nem volt, ami agyonnyomja az amúgy is törpének mutatott győrieket. Azt hiszem, még ebben a műfajban is követelmény a realitás. Seregi István A RADIO MELLETT Egy pálya vonzásában c. ezúttal a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Tanács művelődési osztályvezetőjével folytatott beszélgetést hallhattunk szombaton. Az Ifjúsági rádiónak ez a műsorsorozata egy-egy pálya szépségeit, a rajta való tevékenység benső indítékait és — ha történetesen ilyen tevékenységi körről van szó — nem utolsósorban sokrétűségét van hivatva nyilván bemutatni. A téma alaposabb „körbejárását” hiányoltuk Erdős Ágnes riportertől, aki jó alkalmat (az osztályvezető részvételét a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kollégiumi vetélkedőjének zsűrijében) ragadott meg ugyan a beszélgetésre, de kérdései némileg szokványosak és túlságosan általánosak voltak. Pl.: mi a különbség a tanítás és az irányító munka között? — amire persze csak általánosságot lehet felelni. („Áttételesen így is a gyermekekkel foglalkozom.”) Ugyanez esett meg a tanárvagy gyermekcentrikusság problémakörében is. Legérdekesebbek és legtanulságosabbak az osztályvezetőnek a játék közösségformáló erejéről elmondott gondolatai voltak (az adott helyzet apropóján), a játékon nem kívülálló, hanem a játékosokkal azonosuló tanári magatartásról. Többre az időből (és a kérdésekből) nem futotta, s a pályakép bizony hiányos maradt. A fiatal újságírók és riporterek Azt beszélik című, Bolgár György szerkesztette vasárnap délutáni műsora most is eleven, érdekes miniriportokat tartalmazott, többségükben igen széles körű érdeklődésre számot tartókat. így Forró Evelyn riportja arról, hogy manapság már alig lehet színházjegyet kapni felemelt helyárak nélkül, mert a színházak jogot kaptak a rendkívüli helyáremelésekre a szokásosnál magasabb jelmez-, díszlet- és személyi költségek esetében. A magasabb helyár tehát nem mindigaz ún. kulturális járulékot (a „giccsadót”) fedi. Ha egyszer e megnövekedett költségek egy részét átháríthatják a nézőkre a színházak, miért ne lehetne a jelenleginél egyértelműbb helyzetet teremteni, bizonyos helyáremeléssel? — tette fel a kérdést a riporter. Szarka Rozália mikrofonja előtt a MÉM illetékese nyilatkozott arról — éppen Szabolcs-Szatmárból jövet, ahol az idei egymillió tonna alma 50—60 százaléka termett —, hogy a sok almát igenis le lehet időben szedni, és az értékesítésnek sincsenek számottevő akadályai. Naponta 30 ezer tonnát adnak át exportra. Lehetne többet is, csak némi szervezetlenség mutatkozik, pl. a göngyölegellátásban és hiány van a kézi munkaerőben az igen nagy társadalmi segítség ellenére is. (Volt olyan nap, hogy a kiállított vagonok 10 százalékát nem tudták berakni.) Domány András azt kérdezte meg a Magyar Nemzeti Bank osztályvezetőjétől, hogy hazánk sok hitelt nyújt-e a különböző országoknak? A válaszból megtudhattuk, hogy a termelési struktúra eleve meghatározza a hitelnyújtást: vannak hiteligényes cikkek (járművek, komplett gyárberendezések), s a nemzetközi kereskedelemben kialakult szokások. A rá nem szorultak, így a fejlett tőkés országok is vesznek igénybe hiteleket. A hitel eszköz arra is, hogy ne maradjunk le a nemzetközi kereskedelmi versenyben. Merkovszky Pál Zwickaui és kassai dalosok Nyíregyházán
