Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. október 2. Öregek M egöregedett a/, idő. megérlelte a földek, fák termését és behor- dásra vár minden. Könnyű an­nak. aki ereje teljében még hegyeket mozdíthat. Éveinek súlyától megfáradt ember beszélt valahogy így, félve a tél­től. a rövidebb. a hidegebb napok millió gondjáról. Van egy kis háztáji kukorica, sütő­tök rajta, a zárt kertben hordónyi borra való szőlő termett. Hogy kerül haza? Tűzifa is kéne. szalmája sincs a malac alá. Élete nagy dolgai ezek és eszébe juttatják a tavalyi, az azelőtti herce­hurcákat. Hányszor kilincselt, hányszor kért és megannyiszor kesergett. Tudja ő, nem körülötte és nem az ő bajai körül forog a világ. A munkabí­ró gyalogmunkásoknak, fogatosoknak, gépeknek ezer és egy a dolga. De hát azért nézzenek már rá! Reá meg a töb­biekre a faluban, mert nemcsak,egyedül öreg. Sokan várják, lesik a napot, az órát, mikor .IftérÖi^áiuk a sor. A kupica pálinkát is régen megvették már — és ha nem is iszik a traktoros, a íogatos, mert nem lehet — rája. egészségére kö­szöntenék. A tisztesség úgy kívánja. Az idő halad, a torkot, szívet szo­rongató rossz érzés fokozódik és néha nem is indokolatlanul. A háztájiban ter­melt értékek sorsáról nem mindenütt gondolkodnak egyformán és nem min­denkor cselekednek időben. A legtöbb esetben a nemtörődömségre, a késede­lemre nincs is magyarázat. Mert ha még oly sok is a feladat, jó szervezés­sel. emberi megértéssel el lehetne ren­dezni az idős emberek es mások, az ar- rta rászorulók dolgát. Vegyük például a fogatokat, vagy a pótkocsis szállítójárműveket. Igaz a ló­nak és a hajtójának is pihenni kell a hét végén, a Zetor vezetőjének is szüksé­gé van legalább a vasárnap délutánra, de a ló — nem kell ma mar szántania — kibír még egy fuvart, a Zetor. a pót­kocsi meg nem lelkes állat. Ha a foga- tos, traktoros pihen, ki dolgozzon hál? Dolgozhatnak például a fiatalok. A KISZ-esek, a fiatalok — évente többször is — rendeznek kommunista műszakot, szerveznek társadalmi mun­kát. Járdát, sportpályát építenek, par­kosítanak. Mind, mind hasznos és szük­séges dolog és nem ennek rovására, de a társadalmi munka körét szélesítve: miért ne tarthatnának az öregeket, a nyugdíjasokat segítő szállítási napot? A háztáji bizottsággal megbeszélve egyszer vagy kétszer a fiatalok vennék át a gyeplőt, ülnének a kormánykerék mögé. Az ifik biztosan vállalnák! Jó tipp és lehetőség sok változata kínálja magát. Néhány termelőszövetke­zetben már ismétlődő gyakorlattá vált. hogy nem az öregeknek kell gondjaikkal kilincselni, a nőbizottság tartja számon és továbbítja az illetékesekhez. Másutt a háztáji bizottság az, amely mindent tud és előnyben részesíti az idősebbeket, az özvegyeket a sokgyermekeseket. Néhány helyen viszont nagyon leszűkítik a kört. Tartanak öregek napját, nyugdíjas-talál­kozót és úgy gondolják, ezzel egy évre. fél évre letudtak mindent. Termelőszövetkezeti elnök mondta: „Gondoskodtak ők az öregekről, rend­szeresen adnak szociális segélyt, évente egyszer, zárszámadáskor jutalmat is, de fát, azt sajnos nem tudnak adni, nincs erdejük.” Mit ér a pénz olykor, ha nem old meg semmit. Ha a TÜZÉP a szom­széd községben van, ha egyszerű ügyek­ben is járatlan az öreg, ha nincs fuvar­eszköz, mit ér a pénz. Annyi pénzem nekem is van — közölte levelében az egyik olvasónk —, hogy megvegyem ami kell, de ki szállítja haza a fát, a szenet. Ki rakja be a színbe, azt nem tudom? Bottal járok. S ok a munka, különösen sok ma a mezőgazdaságban. Magyaros ki­szólás: „Annyi a dolgom, meg­halni sincs időm." Túlzás, de tükrözi az állapotokat. Mégis le kell írni: álljunk meg pillanatra, egy mély lélegzetvételre és nézzünk körül. Lehet, hogy ettől még több lesz a dolgunk, de meg kell tenni, hogy ne szűküljön, ne zsugorodjék to­vább az öregek élettere. Vasárnapi INTERJÚ Bárdi Andrással, a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet modellőrével D kelendő áruról A Azt mondják, a modellőr gazdaságossá ^ tud tenni egy szövetkezetét, de ugyan­akkor csődbe is juttathatja. Igaz-e ez? — Igaz. Képzelje el, mi történik akkor, ha a modellőr cipőit nem fogadják el, nem történik üzletkötés. Kész leégés. Ezért aztán csupa drukk az életem. A modellőrnek kol­lekciókat kell bemutatnia a TANNIMPEX- nél. Ott kiállítják, mustrálják, vizsgálják a modelleket a külföldi szakemberek, üzletkö­tők. Jönnek a Szovjetunióból, Lengyelország­ból, az NSZK-ból, Angliából, Svájcból, Ka­nadából. Az ember meg csak vár, mi törté­nik, melyik modell nyeri meg a tetszésüket. Amelyik megtetszik valamelyiknek, kivá­lasztja, s nekünk abból kontramintákat kell készítenünk. Ezeket viszik el magukkal, s a különböző külföldi cégeknél bemutatják, ajánlják. Majd csak ezt követően kerül sor a megrendelésre. — Gazdaságossá a modellőr úgy teheti a szövetkezetét, ha az allala készített model­lekből minél több üzletkötésre kerül sor a világpiacon. Ne hangozzék nagyképűen, de ezért aztán sok van a modellőr vállán. Ezrek munkája, keresete függ tőle. A Készített-e már olyan cipömodellt, w amelyből nem volt megrendelés? — Eddig még nem, és remélem, nem is kerül rá sor 1971 óta vagyok modellőr, de még nem fordult elő. hogy az általam készí­tett cipőket ne fogadták volna, és több száz­ezres megrendelésre ne került volna sor. Ta­valy az általam tervezett mokasszín férfici­pőkből .196 ezer párat gyártottunk, kizárólag exportra. Legjobb megrendelőnk a Szovjet­unió. Ide 185 ezer párat küldtünk, a többit, jórészt kemény valutáért, a nyugati orszá­gokba. A Hogyan lett modellőr? Véletlenül vagy készült erre a szakmára? — Nálam a cipőkészítés szeretete a csa­ládban kezdődött. Édesapám is a szövetke­zetben dolgozott cipészként. Ö hozott ide ta­nulónak 1953-ban. Cipőíelsőrész-készitő- ragasztóként szabadultam. így dolgoztam évekig'. Amikor szükség volt kellékvágó sza­bászra, oda tettek. A szakmában mindent végigcsináltam, szerencsémre. A modellezők kiöregedőben voltak, s ekkor gondolt rám a vezetőség. Úgy döntöttek, én kerüljek a mű­helybe. ^ Ki volt a tanítómestere? — Borbély Sándor bácsi, aki legalább 15 esztendeig modellezett. Ö még a régi divatú, úgynevezett cvikkolt cipőknek volt a meste­re. Keze alatt sok fortélyt sajátítottam el. amit most hasznosítok, főleg a gazdaságos­ságban. A Hogyan és miben jelentkezik munkájá- w nak a gazdaságossága? — Először is a cipőmodellek készítésénél. Olyanokat kell készítenem, hogy számítsak arra, mennyi anyag megtakarítását eredmé­nyezheti nagy szériák eseteben. Most példá­ul Svájcnak készítünk 10 ezer pár cipőt. A modell készítésénél figyelembe vettük a szé­riagyártást. Először a minták szabásánál, az alkatrészek összfeállításánál. Ha ezt mind pontosan végezzük, akkor a 10 ezer pár cipő esetében annyi anyagot takarítunk meg, hogy plusz még 350 pár exportcipőt gyárthatunk. Nos, itt jelentkezik a modellőr gazdaságos mintakészítése. Valójában a gazdaságos ter­melést a szabásminta kialakításával alapoz­hatjuk meg. Ha ez jó, a sorozat gyártása is gazdaságos. Nekem törekednem kell arra: a modell, amellett, hogy tetszetős, szép, eszté­tikus, ne legyen gyártása túl munkaigényes, mert így növelhetjük a termelékenységet is. A Mi történik addig, amíg a világpiacon ^ egy cipő sikert arat? — A modellkészítéssel állandóan foglal­kozni kell. Ha nem figyelnék oda, hogy mi is történik a világpiacon, akkor nemcsak én kerülnék hátrányba, hanem a szövetkezet, s ráfizetne a népgazdaság is. Nem engedhe­tünk meg lazítást. Legalább egy esztendővel kell előbbre gondolkoznom, sőt a távlatokat is látni. Ez azzal jár, hogy már a következő esztendő divatjához szükséges mintakollek­ciókat készítjük. Hogy befut-e a világpiacon? Reméljük. — Először is új kaptafákat kell tervez­nem. Figyelni, milyen cipőfelsőrész bőrök je­lennek meg. Ezek között a mintához válo­gatni, próbákat végezni. S így készítünk 60— 70 mintacipőt, amelyeket bemutatunk. No, azért nem ennyiből áll. Állandóan együtt dolgozom az árkalkulátorokkal, technikusok­kal, anyagnormásokkal. Ök „bemérik”, hogy mennyi anyagból készült a mintacipő, gaz­daságos-e nagy szériában a termelése vagy ráfizetéssel járna. A mérések alapján korri­gálunk a mintán. Ha a cipő paraméterei jók, akkor sor kerülhet a próbagyártásra. A sza­lag- es művezetőkkel, a termelési osztályve­zetővel megbeszéljük a termelésgyártás köz­ben előfordult problémák;.:. Ha rendben van minden, akkör a mintákhoz szükséges sza­bászkéseket legyártjuk. Ezt követi a null­szériagyártás. Ez lehet 10 vagy 100 pár cipő is, attól függ. Ellenőrizzük a szabászkést. nincs-e deformálás, amely torzíthat az el­képzelt cipőmodellen. Ha ez is rendben van, megkezdődhet a sorozatgyártás. Ez történik minden egyes cipőmodellnél. ami befutott vagy befut a világpiacon. A Mit jelent a világpiacon dobogós helyre kerülni? — Természetes, hogy személyes sikert, de pénzt, valutát, s főleg munkát a szövetke­zetnek és a népgazdaságnak. Annak örülök, hogy valahányszor megjelentünk, eddig még minden termékünkre szerződést kötöttek. Nyertem már diplomát Moszkvában. Svájc­ban, Párizsban és természetesen itthon is. Tavaly az „Aranygyüszü" pályázaton a II. díjat nyertem. Ugyancsak 1976-ban az OKISZ pályázatán 3 első díjat, 2 második díjat és 3 harmadik díjat. Ezekkel együtt 17 ezer forint jutalmat is kaptam a kis kollektí­vámmal együtt. A Önök a mokasszín eljárással készülő ci­pők gyártásában specialisták. Miért ezt választották? — Mokasszín férficipőket az országban egyedül a mi szövetkezetünk gyárt. Évekkel ezelőtt sok töprengés, kísérletezés után döb­bentünk rá, hogy a régi, hagyományos ci­pőknek nincs piaca külföldön. Ha meg aka­runk élni, s ki akarunk ugrani a világpia­con, akkor valami újat vagy újfajtát kell be­mutatnunk. Tíz évvel ezelőtt kezdtük gyár­tani kis szériában az első mokasszín cipőket. Azok mintáit is én készítettem. Nagy örö­met jelentett számomra az első siker, ami­kor az általam készített mintákból Kanada, Anglia, Franciaország, megrendelte az első 500—1000 páros tételt. -Boldog voltam, mert tudtam azt is, hogy munkám által legalább 600 társamat juttathatom kenyérkeresethez. ^ Mi lesz a jövő év slágere? — A világos tónusú cipő lesz a divat a mokasszinből és a többiekböl is. A cipők orr­része nyújtottabb lesz a mostaniaknál, de maradnak a könnyű, puha bőrből készüli ter­mékek. . . Már ezek figyelembevétele alapján készítettem el az 1978. évi divatmodelleket is. Megkapták a Szovjetunióban, Lengyelor­szágban, Romániában, a nyugati országok­ban, s ki is választották. Tudomásom szerint az első szerződéseket alá is írták velünk. Az előrendelés szerint már a jövő évi termelés­ből 360 ezer pár cipő gazdára talált. A Ügy hallottam, új partnerként az USA w is jelentkezett. — Igen. Éppen a fővárosban, a TAN- NIMPEX-nél jártam, amikor amerikai szak­emberek, üzletkötők vizsgálták a cipőmodel- leket, s elképzelheti, mekkora volt az örö­möm. amikor a kiállított termékek közül a mi mokasszín cipőink nyerték meg a tetszésü­ket. A vevőmintákat elküldtük az Amerikai Egyesült Államokba. Most várjuk a megren-_ delést. Ez fontos piac lesz számunkra. A jö­vőben tovább kell növelnünk a nyugati ex­portot. S egyáltalán nem mellékes, mennyi dollárt termelünk a népgazdaságunknak. Természetes, hogy így szövetkezetünk is jól jár. meg a dolgozók is. A Tudomásom szerint ezekből a cipőkből ^ csak Pesten, a Luxus Áruházban és a Skálában lehet vásárolni. Nyíregyházán miért nem lehet kapni? — Ennek több oka van. Közismert, hogy legfőbb cél a népgazdasági érdekeket figye­lembe véve a tőkés export növelése. Ide az idén 90 ezret, jövőre pedig már 160 ezer pár cipőt gyártunk. 1980-ban tőkés exportra 200 ezer pár cipőt fogunk termelni. Szövetkeze­tünk a mokasszín cipőkből csak a biztonsági tartalékból tud juttatni valamennyit a Luxus Áruháznak vagy a Skálának. Jutna ebből a nyíregyházi áruházakba is valamennyi, csak éppen tudomásom szerint nem igénylik a kereskedelmi vállalatok. Ez az egyik ok. A másik talán az lehet, hogy megítélésem sze­rint korszerűsíteni kellene a jelenlegi rekla­mációs rendeletet. Mert mi történik most? Ha valaki vásárol egy pár cipőt, hordja, de azt 6 hónapon belül kutya kötelessége a ke­reskedelemnek kicserélni, ha bizonyos hibái vannak a cipőnek. Sajnos, ezzel a rendelet­tel elég sokan visszaélnek, mert az agyon- strapált, elhordott lábbelit is visszaviszik az üzletekbe. Mit tehet a kereskedelem? Kény­szerhelyzetben van, kicserélik. Nos, emiatt is tartózkodnak egyes cipőgyárak, a mi szövet­kezetünk is a belföldi megrendelésektől. A Gondolja, sok lenne a reklamáció az w önök cipőire? — Nem hinnem Nezze. ha ezek a cipók helytállnak a világpiacon, s külföldről még nem érkezett reklamáció, akkor itthon is helyt állnának Ezl bizonyítja a két fővárosi áruház megrendelése is. Azt viszont gondo­lom. hogy itthon visszavinnék az üzletbe a cipőt csak azért is — éppen a jelenlegi rek­lamációs rendelkezés adta lehetőségeivel él­ve —. hogy újra cserélhessék. A Ön mi szerint kapja a fizetését? Az cl- ^ fogadott modellek vagy a megrendelt sorozatgyártás szerint? — En nem az elfogadott és nem is a so­rozatgyártás szerint kapom a fizetésemet. Havi bérem van. ^ Jó ez így? — El tudnám másképpen is képzelni a fizetésemet. Mondjuk úgy, hogy a megren­delt modellek után és a sorozatgyártást fi­gyelembe véve béreznének. Talán így reáli­sabb lenne. Ugyanis a havi bérnek nincs megfelelő ösztönző hatása a mi eseíünkben. Teljesen mindegy, hogy elfogadnak-e cipö­modellt a rendelők vagy sem. A fizetést meg­kapom. Ha viszont a megrendelések szerint fizetnének, úgy érzem, ösztönzőbb hatással lenne rám. — Igen. Szövetkezetünkben a műszaki fejlesztésre adott alapból bizonyos részt a modellezésiv fordítanak. Megvásároljuk a szükséges szerszámokat, kellékeket, anyago­kat. Nem túl jelentős összeg ez. Haladni kell a fejlődéssel, s bizony már jó lenne egy modern mintamásológép is, amellyel meg le­hetne gyorsítani, könnyíteni a sorozatminták gyártását. Jelentős összegbe, egymillióba ke­rül. Ugv tudom, a szövetkezet 1980-ban meg­vásárolja. Ha meglesz, még pontosabbak lesznek a minták, s ez azzal jár, hogy a vi­lágversenyben jobban helyt tudunk majd állni. A Ön most 38 éves. Gondolt-e már az utánpótlásra? — Gondoltam. A modellezőműhelynek en vagyok a vezetője. Kezem alatt dolgozik 10 ember Sajnos, csak egyedül vagyok mo­dellőr. Dolgozik most mellettem egy fiatal ember. Albók Lajos. Én választottam ki a szabászatból. Három esztendeje ismerkedik a modellezéssel. Önálló munkát még nem ké­szített. besegít nekem. Megvannak benne az adottságok, hogy jó cipőmodell-készítő le­gyen. A Milyen adottságokkal kell rendelkeznie ^ egy jó modellezőnek? — Először is szeretni kell a szakmát, is­merni annak minden fortélyát. Ismerni a bőrök tulajdonságát. Legyen a modellőrnek szépérzéké, jó ízlése, korszerű mintákat tud­jon kialakítani. Ezért fantáziájának is lennie kell. És természetes, hogy állandóan képeznie kell .magát. Én szaklapokat olvasok, tapaszta­latcsere-tanácskozásokra járok, s ne neves­sen ki, mindenütt először a lábakat nézem. A cipők miatt! £ Járt külföldön? — Igen. Voltam Moszkvában, Kijevben, Bécsben, Varsóban. Sajnos, Olaszországba még nem jutottam el, pedig az a mokasszín- cipő-készítés hazája. Talán egyszer eljutok oda is, s ha lehet, tanulok valamit, s haszno­sítom itthon. £ Elismerik munkáját? — Igen. Többször kitüntettek. A Szövet­kezet Kiváló Dolgozója vagyok. Tavaly a Ci­pőipari Kiváló Dolgozó kitüntetést kaptam meg. Hogy elégedett vagyok-e? Egy model­lőr ilyen talán nem is lehet, ö örökké elége­detlen. újít, gondolkodik ötleteken, s míg meg nem valósítja, addig nyugtalan. Aztán kezdődik elölről minden. £ Ön milyen cipőben jár? — Mokasszín eljárással készült cipőben. És csakis ebben. ^ Köszönöm az interjút. Farkas Kálmán A A minták elkészítéséhez kapnak-e tá- ^ mogatást? o

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents