Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-14 / 242. szám
1977. október 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 I Villy BreinhoM : KISVÁRDA A mindennapok demokratizmusáért Lakáskarbantartás AZ ÜZEMI DEMOKRÁCIÁRÓL, annak új lehetőségeiről volt szó többek között azon a közelmúltban megtartott eszmecserén, melyen a megye tanácsi vállalatainak igazgatói vettek részt. Hathatós eszközök alkalmazásáról, a dolgozók beleszólási jogának továbbfejlesztéséről rendelkeznek a SZOT-nak a megbeszélésen ismertetett új irányelvei, melyek célja a XI. kongresszus szocialista demokratizmusról szóló határozatainak az életbe való átplántálása. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a dolgozók rövidesen nemcsak a döntések előkészítésében hallathatják szavukat, hanem képviselőik útján a döntésekbe is beleszólhatnak. Ennek jelentőségét aligha kell méltatni. Beszéljünk inkább arról, milyen feladatokat ró ez minden érdekeltre, munkásra és igazgatóra, szakszervezeti tagra és tisztségviselőre egyaránt. Aki az egyszemélyi felelősség csorbulásától fél, téved. Ez továbbra is a vezetőké marad, sőt, nagyobb lesz, mint eddig volt. Azért például, mert sokkal többet kell törődniük a vezetőknek az emberekkel, beosztottjaikkal, mint talán eddig tették. És ezt nem árt hangsúlyozni azért sem, mert ma már kölcsönös a törődés, egyre több az olyan munkás, aki a gyár, az üzem gondjait hazaviszi, hiszen valóban magáénak érzi a gyárat. Folytathatnánk .még a felsorolást mindarról, ami kölcsönös követelmény. De egyet említsünk csak: azt, hogy a beleszólási jog bővítéséhez a jobb tájékoztatás, az oda-vissza informálódás javítása nem csak szükséges, hanem kötelező is. Érdeklődéssel hallgatták a vezetők a részletes beszámolót, de a hozzászólások mintha arról tanúskodtak volna, hogy sokan nem úgy értik még a lényeget, mint kellene. Meglehet, merész állítás ez, hadd utaljunk ezért a hozzászólások két alaptípusára. Az egyik sokallta az előkészítéssel és a gyakorlati alkalmazással járó kétségtelenül megnövekedett munkát, hivatkozva a termelés érdekeire és — ez tény — az amúgy is elszaporodott értekezletekre. A másik típus pedig a témához nem, vagy csak áttételesen tartozó — egyébként megfontolást érdemlő — gondokról, például az ifjúság anyagiasságáról szólt. MINDEZ PERSZE MOST MÉG ÉRTHETŐ, ezért nem is elítélendő. Végül is valami újról van szó. Aligha vonható kétségbe, hogy ez az új időigényes dolog. Az sem vitás, hogy a vezetők leterheltsége nagy. Csak arról nem szabad megfeledkezniük: az új, ha sikerrel jár, könnyebbé és nem nehezebbé teszi majd a vezetők munkáját, hiszewaz eddigieknél is nagyobb támaszra lelhetnek azokban, akiket vezetnek. És nem üzleties szemlélet, ha azt mondjuk: a befektetett többletenergia megtérül, mert a jobb hangulat, a szorosabb együttműködés, a tulajdonosi tudat erősödése a termelésben, ha tetszik: forintban is mérhető. Speidl Zoltán gyorsjavítással Panaszok, kérelmek sokasága foglalkozik Kisvárdán is a lakásfelújítás, karbantartás és javítás témakörével. Az V. ötéves tervben épületek javítására 39 millió 500 ezer forintot fordítanak a városban. A költségvetési üzem kezelésében lévő 569 lakás — ezek közel fele komfort nélküli — közül 107 vár felújításra a tervidőszakban. Eddig 46 készült el, négy és fél millió forintos költséggel. Az idén a Lenin út 8 és 18 szám alatt összesen 19 otthont varázsolnak még újjá. Nem kisebb feladatot jelent a tervszerű megelőző karbantartási munka. A bérleményeket évente egyszer végigjárják á szakemberek, s az így szerzett tapasztalatok alapján készítik el a karbantartási ütemtervet. A költségvetési üzem legnagyobb gondja az apróbb- nagyobb gyors munkát igénylő hibák megszüntetése. Ingatlankezeléssel 35 dolgozó foglalkozik. A lakások karbantartása, korszerűsítése mellett rájuk hárul a távhőszolgáltatás biztosítása is. Ráadásul a követelmények igen magasak. Az épületekben adódó munkáknál a szakmunkások közvetlen kapcsolatba kerülnek a lakossággal. Ezért a dolgozóktól nagyobb fegyelmet, udvariasságot, gyors, pontos munkát követelnek meg. A kisebb javításokat még a kisiparosok is csak hosszú határidőre vállalják el. A sürgős munkák elvégzésére ezért gyorsjavító brigádot hozott létre a közelmúltban a költségvetési üzem. NYÍREGYHÁZÁN, a ti- TÄSZ HŐERŐMŰVÉBEN jelenleg napi 500 millió kilokalória hőenergiát hasznosítanak 6800 lakás fűtésére . Ez az energiameny- nyiség a téli csúcsidőszakra a két, háromszorosára nő. Felvételűnkön Nagy Károly hőközpontkezelő, a fő- gőzszeleppel szabályozza be a megfelelő gőzmeny- nyiséget (Császár Csaba felvétele). ÉPÜL A 18-AS CSARNOK. Nagy munka folyik az Egyesült Izzó kisvárdai gyárában. Már elkészült annak a 2600 négyzetméter alapterületű csarnoknak a váza és födémszerkezete, melyben 1978-tól kezdődően évente több, mint negyvenmillió törpe lámpát gyártanak majd. Az új csarnokban itthon készített gépek végzik a munkát. S tockholmi szállodai szó. bámban ücsörögtem. Hirtelen eszembe jutott. hogy mielőtt elutaztam Dániából, Thomsen ezt mondta nekem: — Ha unatkozol, hívd fel az én régi barátomat. Gosta Jonssont. Itt a teiefonszáma. Remek fiú. okvetlenül lesz valami ötlete. Csupán add át az üdvözletemet. Tudod, ő az a bizonyos, akivel tavaly nyáron ismerkedtem meg Norvégiában, amikor a feleségemmel ott jártunk és aki kölcsönadta nekem a horgászbotjait. Az a bizonyos, aki minden este kávéval és konyakkal kínált bennünket. Remek fiú. Hívd fel és add át üdvözletemet. Kifordítottam a zsebeimet és megtaláltam egy apró, gyűrött papírdarabkát. ame- ' lyen Jonsson telefonszáma volt. Tárcsáztam. — Halló. Jonsson úr? — Az beszél. Bemutatkoztam. — Thomsen üdvözletét szeretném átadni. — Kicsodáét? — Thomsenét. Koppenhá. Többet tenni a gyengébb tanúinkért gából. Én a barátja vagyok, és ő azt mondta, hogy telefonáljak önnek és adjam át az üdvözletét, ha Stockholmban járok. — Nagyon köszönöm. — Igen, szóval most itt vagyok és elhatároztam, telefonálok önnek és átadom a Jonsson hangjából sarkvidéki hideg áradt. Talán tegyem le a kagylót? Nem. ez udvariatlanság volna. — Tudom, hogy ön tavaly nyáron Thomsennel együtt volt Norvégiában ... És kölcsönadta neki a horgászbot_ jait... barátom üdvözletét. — Köszönöm. Szünet. Hallgattam — és Jonsson úr is hallgatott. A kagylóban csupán a világűr csendje hallatszott. Mit mondjak még neki? — Azt szerettem volna mondani, hogy nála minden rendben van. — Valóban? — kérdezte ridegen beszélgető társam. — És önnél mi a helyzet? — Köszönöm, tűrhető — — Micsodá-át? — A horgászbotjait. — Á. már emlékszem! — ön pedig konyakkal kínálta. — De most nincs konyakom! — felelte Jonsson szinte kiabálva. — Ugyan, nem értett meg jól. Én nem iszom: rossz a gyomrom. — Mi baja van? — A gyomrom nem bírja a szeszt. A középiskolai bukások arányai azt jelzik: sok a tennivaló. Egyes iskolákban a bukás eléri a 10—15, sőt ennél magasabb százalékot is. Akad olyan osztály, amelynek egynegyede kerül vonal alá. A kritikus első és második osztályban a legtöbb a bukás. Rég felfedezett recept, hogy ^ bukás legjobb ellenszere a rendszeres, alapos tanulás. De nem mellékes az sem, hogyan segít a nehezebben boldogulóknak az iskola? MEGNYÜJTOTT TANÉV? Szedlák Richárdtól, a megyei tanács művelődési osztályának középiskolai csoportvezetőjétől az úgynevezett pótló foglalkozások iránt érdeklődtünk. Nem csodaszer ez, de ha komolyan veszik az iskolák, sok tanuló kapaszkodhat meg. Mi itt a lényeg? — A pótló foglalkozás, amint az elnevezés is jelzi, a korábbi ismeretek pótlását, az alapok tisztázását, elmélyítését hivatott segíteni. A bukásra álló gyermekek teljesítményeit nem zárják le a tanév végén a többiekével, hanem, úgymond megnyújtják számukra két héttel a tanévet. Két hét alatt a legjobb szaktanárok intenzív módszerekkel foglalkoznak velük, hogy felhozzák őket a minimális szintig. — Egyes iskolákban már a tanév elején igyekeznek megállapítani, kik szorulnak külön pótló foglalkozásra, másutt kombináltan alkalmazzák az év eleji és az év végi pótló foglalkozásokat. Ez a módszer eléggé elterjedt a gimnáziumokban és a szak- középiskolákban. Tavaly kísérletként bevezették két-há- rom szakmunkásképző iskolában is. A diák és a tanár megfeszített munkája nyomán 10—15 százalékkal csökkent a bukások aránya... EGYÉNI BÁNÁSMÓD Hozzá kell tennünk nyomban a félreértések elkerülése végett, hogy 2 hét intenzív munkája természetesen nem pótolhatja több hónap, vagy év hiányos tanulását. Erre nem. építhet igazában egyetlen tanuló sem. De sokat segíthet az összefüggések, az alapdolgok megértetésében, az ismeretek szintetizálásában. Hihetetlenül nagy előnye, hogy lehetővé teszi az egyéni foglalkozást, amelyre az iskolai órákon kevés mód nyílik. Sok az összetevő, nem lehet leegyszerűsíteni néhány sémára a bukás előzményeit, okait. De hogy az iskola, a pedagógus is többet tehet a gyengébben haladókért, azt senki sem tagadhatja... Páll Géza Bukás. Gyermekek, szülők, pedagógusok munkáját beárnyékoló lidérc. Kudarcélmény, amely nehezíti az előbbrejutást. A szabolcsi általános iskolákban 1976-ban 1393 gyermek, az összlétszám 1,8 százaléka bukott osztályismétlésre és 1176 gyermek maradt osztályzatlanul. A „lemorzsolódás” 3,3 százalékos, az országos 3^L százalékkal szemben. Középiskola: a legutóbbi tanévben a gimnáziumi tanulók 5,9 százaléka bukott meg, akiknek kétharmada fizikai dolgozók gyermeke. Az 1976—77-es tanévben végül is a gimnáziumi tanulók 2,3, a szakközépiskolás tanulók 1,7, a szakmunkástanulók 4,4 százaléka „dobta be a törülközőt” maradt ki időlegesen, vagy végleg az iskolából... JOBB FELTÉTELEK Hogyan kaphatnának nagyobb segítséget a gyengébb tanulók? Együd János, a megyei tanács művelődési osztályának általános iskolai csoportvezetője elsőként a szakrendszerű oktatás fejlesztését, az osztatlan, vagy részben osztott iskolák számának csökkentését említi. — A megyében a magasabb szintű iskolahálózat kialakításával a színvonalasabb oktató-nevelő munkát igyekszünk- elősegíteni. Ezért a 308 iskola koncentrálását — 192 osztott, 34 részben osztott, 82 kisiskola, — a részben osztott és kisiskolák körzetesítésével, közös igazgatású iskolaegységek létrehozásával tovább szorgalmazzuk. — A negyedik ötéves tervben 98,5 millió forintot fordítottunk az alapvető — 113 féle — szemléltetőeszközök beszerzésére. Az ellátottság szinte teljesnek mondható, de a kihasználás még korántsem az. Csökkent-e a megyében az egy tanteremre, egy tanuló- csoportra jutó gyermekek száma, amely összefügg a minőségileg jobb, a tanulók egyéni képességeihez igazodó oktatással? A legfontosabb, hogy a gondok ellenére a szabolcsi gyermekek 97,9 százaléka részesül jelenleg szakrendszerű oktatásban. Az országos arány 98,2 százalék. Egyes mutatóink sokat javultak, megközelítik az országost. Egy nevelőre jelenleg 16,2 tanuló jut, egy osztályteremben 35,5 gyermek, egy tanulócsoportban átlagosan 25,6 gyermek tanul. A jobb tanulási feltételek feltétlenül segítik a gyermekek sikeresebb előmenetelét. Megjegyezhetjük itt: az általános iskolák oktató-nevelő munkája sok tekintetben a középiskolában „vizsgázik”. Itt derül ki, megtanították-e a legfontosabb alapkérdésekre a tanulókat? idogálás közben? Hátha Jonsson halálosan szeretne elmenekülni hazulról és csak egyetlen szót vár tőlem? — Nem volna kedve benézni a szállodám bárjába, egy pohár italra? — szakadt ki belőlem a kérdés. Jonsson válassza azonban arra késztetett, hogy lecsapjam a kagylót. Semmi rosz- szat nem akarok mondani ró. la. maga a megtestesült udvariasság és kétségtelenül remek legény. Ha már valakiről mondok valamit — akkor ez Thomsen. Véleményemet azon a kis papírdarabkán fejeztem ki. amelyre ő saját kezűleg felírta Jonsson telefonszámát. „HÜLYE!” — firkantottam rá csupa nagy. betűvel, borítékba zártam és elküldtem neki. J onsson ugyanis azt közölte velem, hogy szíves örömest eljön hozzám. ha visszaadom neki a horgászbotokat, meg azt a száz koronát, amelyet tavaly nyáron Norvégiában kölcsönkért tőle. Fordította: Gellért György Ügy rémlett, Jonsson hangjából megkönnyebbülés csendült. Szünet. — Mint már említettem, megígértem Thomsennek, hogy felhívom önt, mi. helyt... — Micsoda-a? Izgalom fogott el. Be kellett fejezni a beszélgetést. Napnál is világosabb volt. Jons. sonnak a legcsekélyebb vágya sincs arra, hogy meghívjon engem az otthonába koktélra, és még kevésbé érez vágyat, arra, hogy megmutassa nekem az éjszakai Stockholmot. De talán arra várt. hogy én hívjam meg? Talán a felesége hárpia, akit egyáltalán nem érdekel az. hogy elnézzen bennünket Száműzhető-e a bukás?
