Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-14 / 216. szám

1977. szeptember 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szabolcs és a nevelők | ZERETIK-E SZA­S BOLCS-SZATMÁRT a pedagógusok? Szereti-e Szabolcs-Szatmár a pedagó. gusokat? E kérdéspárt nyu­godtan feltehetnénk a sza­bolcsi nevelőhiányről szólva, ha nem éreznénk túlságosan lírainak és némileg általános­nak is. Mert lehet erre igen­nel és nemmel egyaránt vá­laszolni. De szabad-e? S nem olyan ez a probléma, amely­re azt szoktuk mondani, olyan ismerős, hogy szinte vissza­köszön ... De mi újat tudunk mon­dani? Kezünkben az idei tanév néhány adata a szabol­csi iskolák pedagógusellá­tottságáról. Igaz, nincs olyan adatunk, hogy nevelőhiány miatt itt vagy ott nem kez­dődött el az 1977—78-as tan­év, de arról tudunk, hány helyen van egy pedagógus, kettő, sőt három helyett. A megyénkben évenkét egy százalékkal gyarapodik a pe­dagógusok tábora. jelenleg ez a szám 7300. Ennyi óvónő, általános iskolai tanító, ta­nár és középiskolai tanár ta­nít a szabolcsi iskolákban. A bevezető kérdésre, így az­zal is válaszolhatnánk, eny- nyien szeretik Szabolcsot, is­kolájukat, hivatásukat. De lé­tezik egy másik oldal is. A megye iskoláinak peda. gógusellátottsága 78,1 száza­lékos, több száz nevelő hi­ányzik az iskolákból, mert nincs elég jelentkező az üres álláshelyekre. Most nem be­szélünk azokról, akik gyesen vannak, betegek. Amikor az idén az életbe lépett pályáza­tos elhelyezkedés alapján az iskolák meghirdették az üres álláshelyeket — úgy tűnt. lé­nyegesen jobbra fordul a helyzet. A megyében 54 óvónő hiányzik, meghirdet­tek 50 álláshelyet, sikerült betölteni 24-et. NEMKEVÉSBÉ SZÜKSÉG VAN a szakrendszerű okta­tás javítása miatt a jelen­leginél több általános isko­lai szaktanárra: 132 helyet hirdettek meg az iskolák, eb­ből hetvenet tudtak betölte­ni. Elsősorban a készségtár­gyak tanítása nehézkes. az ilyen szakosok hiányát érzik meg az iskolák — valójában a gyermekek. S mi a helyzet a középiskolákban? Ott is ne­velőhiánnyal küzdenk. 98 helyet hirdettek meg. csupán 26 jelentkező akadt, hetve­nen ma is hiányoznak. Itt is a készségtárgyak és az idegen nyelv oktatása sinyli meg a nevelők hiányát. Mit mutat a pályázati el­helyezkedés mérlege a me­gyében? A megyei oktatási szakemberek értékelése sze­rint az eredmény, a „hatás­fok” mindössze negyvenszá­zalékos. A szabolcsi iskolák az évi 1 millió forint össze­get kitevő letelepedési se­gély. a rendezett területi pót­lék és más külön juttatások ellenére sem tudnak verseny- képessé válni, az idén sem, más megyékkel. így a feltett kérdésre, hogy csupán ezekre az adatokra gondolunk, azt is válaszolhatjuk: nem szere­tik, vagy nem szeretik eléggé a kezdő, letelepedés előtt álló nevelők Szabolcsot. Sokan még azok sem, akik itt szü­lettek. itt tanultak középis­kolában. itt végezték el a fő­iskolát, Miért van ez így? Kétségtelen, hogy szerepe van a megye sajátos telepü­lési hálózatának is. Egyes já­rások mostoha közlekedési viszonyai. a nagy távolságok, a külterületi iskolák nem ke­csegtetik a fiatalokat. De az okok, úgy gondoljuk, még sem elsősorban ide vezetnek. Rá kell döbbenni az iskolák fe­lelős vezetőinek, és a taná­csoknak is, hogy egyszerűen az üres álláshelyek meghirde­tésével képtelenség megol­dani az utánpótlás gondjait. Többet kell tenni. Már a kö­zépiskolákban figyelemmel kellene kísérni a nevelői hi­vatás iránt érdeklődő és te- hetséaet mutató fiatalok út­ját. Itt elkezdődhet a kap­csolatteremtés. amely folyta­tódhat a főiskolán. Sajnos azonban, kevés iskola teszi ezt s nemcsak az első lép­csőt, a középiskolát hagyják ki. hanem a főiskolai hallga­tókkal sem kötnek barátsá­got, nem ébresztenek kedvet, hogy maguk közé invitálják őket. Más megyék iskolave­zetői viszont már felismerték, hogy ez a járható út. Vélet­len „átok-e”, hogy a szabol­csi fiatalok közül is jócskán elvisznek végzős nevelőket iskolájukba? S VANNAK MÁS TEN­NIVALÓK IS. A pá­lyázatos elhelyezkedést az élet követelményei hív­ták életre, nem hibáztatható a 40 százalékos sikerért, vagy éppen sikertelenségért. De gondoljuk meg, ha minden tizedik hirdetésben olvashat­ták a fiatalok, hogy lakást, vagy szolgálati szobát kap­hatnak, felkelthette-e az ér­deklődésüket az a község, az az iskola. És a fizetések: igen szerény, alacsony kez­dőfizetést „ígértek” a fia­taloknak az üres helyek be­töltését kívánó iskolák. Kis pénzért, lakás nélkül, aligha várható el, hogy a fiatalok sokasága tolongjon az iskolák kapujában bebocsájtásért, amikor találnak előnyösebb lehetőségeket a pályakezdés­hez. A szabolcsi iskolák sok mindent megtanultak az utób­bi években. Sok millió fo­rinttal gazdagították szem­léltető-, oktatóanyagukat. A bérekben is megkezdődött a felzárkózás az országos át­laghoz. Amíg a korábbi évek­ben 20—22 millió forint bér­maradvánnyal zárták az esz­tendőt az iskolák, tavaly ez már alig 8 millió volt. ezt is megkapták később. MEGTANULTÁK A SZA­BOLCSI ISKOLÁK, hogyap neveljenek hivatásukat értő és szerető pedagógusokat a soraikat évenként kiegészítő képesítés nélküli fiatalokból. Még egy dolgot meg kell ta­nulniuk: módszeresen, oko­san nevelni az utánpótlást. Páll Géza Tizenkét nyüzsgő ember a Vulkánban Pontosan, szervezetten FIATALODIK AZ ÖREG „VUL­KAN”. LASSAN IGAZ, DE EZ NEM CSODA, HISZEN ÉVTIZEDEK EL- MARADÄSÄT EGYCSAPASRA BE­PÓTOLNI, ÚGY, HOGY KÖZBEN TERMELJENEK, ÉS TERVET TEL­JESÍTSENEK, NEHÉZ DOLOG. PE­DIG EZT TESZIK MOST, SŐT, A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 60. ÉVFORDULÓ­JA TISZTELETÉRE JELENTŐS TÖBBLETET IS AJÁNLOTTAK FEL. Tizenegyen, a tizenkettőből. (G. B. felv.) Éves tervüket 104 száza­lékra akarják teljesíteni, ami többek között azt is je­lenti, hogy a 460 ezer négy­zetméterre tervezett radiátor mennyiséget év végéig, továb­bi ötezerrel toldják meg. Többet és jobbat is akarnak gyártani, selejtet szeretnének csökkenteni, s a jelek azt mutatják, a mennyiség növe­lése mellett ezt a céljukat is elérik. Kraskó és brigádja Ha a legjobbak iránt ér­deklődünk, elsőként minden­ki Kraskó Károly és brigád­ja, a Kilián György szocialis­ta brigád nevét említi; pedig nem is öntők, „csak” tmk- sok, s nem az ez évi tervért, sokkal inkább a jövőért dol­goznak. Ok ugyanis, a Vul­kán megfiatalítói közé tar­toznak. Csak egy lépés egymástól az öreg öntöde, a gomolygó gáz, a por, a füst világa, és az a világos csarnok, ahol ez idő szerint a legjelentősebb munka folyik, ahol egy nagy értékű, NSZK-ból származó automata gépsort szerel a Kilián György szocialista brigád. — Eredetileg az év vége volt a szerelés határideje — mondja a brigád vezetője, aki „veterán” ebben a mun­kában, hiszen 1959-ben, az első korszerűsítésen is dol­gozott már —, de mi azt vál­laltuk, hogy november 7-re üzemképessé tesszük a gép­sort. A legszebb gépsor Ez azonban felajánlásaik­nak csak egyik része. Felso­rolni is sok mindazon ponto­kat, melyekben kisebb — na­Az államtitkár válasza a szabolcsi képviselőnek Kiemelt vízügyi beruházások megyénkben Az országgyűlés nyári ülésszakán — a vízgazdálkodás helyzetéről és feladatairól szóló beszámoló vitájában — fel­szólalt Palóczy Lajosné, megyénk 9. számú országgyűlési vá­lasztókerületének képviselője. Részletesen foglalkozott me­gyénk vízgazdálkodásával és — többek között — javasolta a szatmár-beregi terület komplex vízrendezésének országos tá­mogatását. A képviselőnő országgyűlési felszólalására dr. Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke a kö­vetkezőket válaszolta: „Az Országos Vízügyi Hi­vatal előtt ismeretes, hogy Szabolcs-Szatmár megye köz­ségeinek vízellátottsága el­marad az országos átlagtól Ennek oka elsődlegesen a megye viszonylag kedvezőtlen vízbeszerzési lehetőségeiben keresendő. Egyetértek Palóczyné elv­társnő javaslatával, mely sze­rint a jövőben csökkenteni kelf az egyes megyék közötti eltéréseket, így Szabolcs- Szatmár megye községeinek ellátottságát is közelíteni kell az országos átlaghoz. Ezt a célkitűzést a VI. ötéves terv előkészítésével egyidejűleg tervezzük megvalósítani. Tájékoztatom — folytató­dik az államtitkár válasza—, hogy ez évben megkezdődik és a jövő évben befejeződik a harangodi — öntözési célú — víztároló építése. A követ­kező tervidőszakban további vízhasznosítási, illetve komp­lex tározók és kisebb öntöző főművek létesítésére látunk lehetőséget. A tervezett víz- rendezési munkákat (beregi, felső-szabolcsi öblözet) ki­emelt beruházásként kezel­jük, ezzel is elősegítve a nagyüzemi iparszerű növény- termesztés feltételeinek meg­teremtését.” gyobb értékű többletet vál­laltak, s melynek nagy része mellett már ott áll a kézzel írt megjegyzés: „kész”. A tizenkét tagú együttes a legfontosabb cél érdekében, semmilyen munkától sem ri­adt vissza. — Kicsit nehézkes volt az indulás — meséli Kraskó Károly —, ugyanis mindent, még a földmunkákat is mi végeztük. Nem ismertünk le­hetetlent: alapoztunk, meg­mozgattunk 240 köbméter földet, fele ennyi betont szét terítettünk, pedig egyikünk SSfh tanulta ennek a forté­lyait : lakatosok vagyunk mindnyájan. Itt már lassan a gép lesz a minden, az em­bernek alig kell hozzáérnie. Biztos, hogy ez az egyik leg­szebb gépsor Kelet-Magyar- országon. Igaz, az értéke is szép: ez a beruházás 15,5 millió forintot számlál. A csarnok rendetlenségé­ben a rend körvonalazódik, gondoskodik erről a tizenkét nyüzsgő ember, a húszesz­tendős legfiatalabbtól, a nagyapányi korba érkezett brigadérosig. Gaál Antal, a tmk vezető­je, csak felső fokban tud ró­luk beszélni. — Ez a legjobb brigád. De nem ám itt — fűzi hozzá —. hanem vállalati szinten is kiválóan állják meg a helyü­ket. Épp tíz éve, hogy szocia­lista brigád lettek, négyszer kaptak aranykoszorús jel­vényt, most pedig a Vállalat Kiváló Brigádja címért ver­sengenek. A munka pontos szervezése jellemzi őket. Többségük régen itt dolgo­zik, ragaszkodik a Vulkánhoz, tudja, amit tesz, azt a jövő érdekében, a korszerűsödő üzemért teszi. Javítani akar­ják a körülményeket, ez a céljuk. Nem túlzás: erejükön felül dolgoznak, és nem vá­logatnak a tennivalókban. „Jó közöttük lenni" Tizenkét nyüzsgő ember, húszévestől a nyugdíj előtt állóig. Nemzedéki ellentét­nek nyoma sincs, szinte a le­vegőben érződik: egységet al­kotnak. Nemcsak „hivatalból” állítja ezt a brigád vezetője, és a tmk-sok főnöke Gaál Antal. Erről beszél a négy éve a Vulkánban dolgozó, egy éve brigádtag Kertész Imre is. — Jó közöttük lenni — mondja az egyik gép mellett állva —, mert nem éreztetik, hogy „zöldfülű” vagyok. Part­nernek tekintenek, segítenek, mindig van egy jó szavuk. Nem is veszem észre közöt­tük, hogy bizony sokat dolgo­zunk néha. Elsősorban azért van ez így, mert közöttük én is tudom, mit és miért csi­nálunk... Speidl Zoltán V olán-szombat Szeptember 17-én és 18-án Volán fuvarozási műszakot szervez a Volán Tröszt. Az akcióhoz csatlakozik az 5. sz. Vo­lán Vállalat is. Az akció célia, hogy a fuvaroztatók igényeit minél jobban kielégítsék az őszi kampány elején. A szabad szombatos gépkocsivezetők is a volán mögé ülnek, s ha a fu­varoztatók igénylik, szombaton több mint 400 tehergépkocsit állít munkába a vállalat. Vasárnap mintegy 300 tehergépko­csi munkájára lehet számítani a megyében. Szombaton első­sorban a mezőgazdasági áruk elszállítására vállalkozik a Vo­lán, vasárnap főleg a lakosság szállítási igényeit elégíti ki. N yírmadán a Jókai utcá­ban a sok új ház kö­zött, szerényen meghú_ zódik egy öreg vert falú épü. let. Nyáron ugyan a szőlőlu. gas valamelyest palástolja, hogy a fal kidőlni készül, s hogy a tornácoszlop sem tart­ja már a tetőt, korhadtak, a több évtizedes tehertől, meg­hajoltak. A tető azonban mindenről leplezetlenül árul­kodik: a foghíjas palák kö­zött minduntalan utat talál az eső, amit még a padláson elhelyezett vedrek, teknők sem képesek felfogni. Egv idős házaspár él eb­ben a házban, tőlük kaptuk a következő sorokat:, .......mind­ketten jóval túl vagyunk a hatvanon, egészségünkkel nem dicsekedhetünk. Férjem moz­gásképtelen. Nyugdíjunkból úgy ahogy megélünk, de ar­ra már nem telik, hogy a há­zunkat rendbehozassuk, pe­dig életveszélyes. öt oszlop kellene hozzá, meg egy kis segítség. A közelmúltban ív­tam a tanácsnak, ott annyit tettek ügyünkben, hogy kéré­sünket a nyírmadai hizlalda vezetőjéhez továbbították — mivel néhány évet ott is dol­goztam. Sajnos onnan még csak válaszra sem méltat­tak”. Fekete István, a hizlalda vezetőjét nem érték váratla­nul a kérdéseink. A levélre ugyan nem válaszoltak, de nem feledkeztek meg róla. Naponta témájuk, miként se. gíthetnének az öregeken. Ott- jártunkkor is ezért hívta rö­vid megbeszélésre Szabó Jó­zsef párttitkárt, Kátai Ist­ván és Kolveg Ferenc szoci­alista brigádvezetőket. Ki­tűnt. hogy ők is ismerik Ma­jorosék gondját. Bár a fiata­lok nemigen emlékeznek rá, hogy az ötvenes években Ma. Öt H ■■■£»'■ oszlop ff riska néni személyzetise, majd ^árttitkára volt a hiz­laldának. tőlük azonban megszokott, hogy segítenek, akinek csak tudnak. Most is sok hasonló vállal­kozásuk van. idejük szűkös, mégis megígérték, hogy részt vállalnak a ház felújításából, ha hozzávaló anyagot kap­nak. Mert az öt gerenda sze. rény számítások között is két- háromezer forint, s erre a brigádnak nincs pénze. Honnan várható a további segítség? — ezzel a kérdéssel kopogtattunk be a tanács igazgatási csoportvezetőjéhez Estefán Bertalanhoz, aki el­mondta: a községi tanács leg­feljebb csak egyszeri segélyt adhat, ezzel pótolják a ge­rendához szükséges össze­get, de segíteni tudnak a költségvetés elkészítésében — ha erre szükség van — mű­szaki szaktanácsadásban, és az ügyintézésben. Közremű­ködést vállaltak abban is, hogy ha az anyag megvan, társadalmi munkára mozgó, sítják a brigádokat. Ä termelőszövetkezetben a segíteni akarás igazán szép példájával találkoztunk. Az öregek érdekében elmondott néhány szó után Deme Al­bert elnök máris vette a nap­tárát és feljegyezte: milyen oszlopok szükségesek Majo­rosék házához, melyeket a fatelepükön előkészítenek és ki is szállítják. Beszélgetés közben Tolnai Ferenc párt- titkár csak ennyit jegyzett meg halkan: „egymás kö­zött is elintézhettük volna, ha jelezte volna a tanács, hogy valakinek sürgős se­gítségre van szüksége”. H a igaz, az öt fenyőoszlop már Majorosék udva­rában van, az Ígéret szerint a segítőkész brigádok munkája sem várat sokáig magára. Soltész Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents