Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-07 / 210. szám

2 KIVZT-MAOTARORSZAG 1977. szeptember 7. Szeptember 13 és 14-én: Egészség- nevelési napok megyénkben Premier Tunyogmafolcson Zalka Máté szülőfalujában, Tunyogmatolcson vetítik elő­ször a legendás hírű forradal­márról készült magyar—szov­jet koprodukciós filmet, melynek címe: „Fedőneve: Lukács.” Ma, szeptember 7- én este hattól mutatják be a tunyogmatolcsi moziban a filmet, előtte megkoszorúz, zák a Zalka szülőházán elhe­lyezett emléktáblát. Holnap, szeptember nyolca­dikén Nyíregyházán mutatják be a filmet, hat órakor kez­dődik a díszbemutató a Krúdy moziban. A vetítésen részt vesznek megyénk párt- és állami vezetésének kép­viselői. meghívót kaptak Zal. ka Máté nevét viselő szocia­lista brigádok tagjai, valamint azok az idős veteránok, akik részt vettek a Szovjetunió­ban a fehérek elleni küzde­lemben. vagy a spanyol pol­gárháborúban. A film több éves munká­val készült. Zalka Máté életé­nek azokról az éveiről szól, melyeket Spanyolországban töltött, ahol negyven évvel ezelőtt a harctéren utolérte a halál. Zalka megszemélyesí­tője Kozák András. Sok ne­ves magyar és szovjet szí­nész kapott szerepet a film­ben; Bessenyei Ferenc. Buj- tor István, Oleg Vavilov. A filmet a szovjet Manosz Za- hariosz rendezte, két szovjet alkotó forgatókönyve alapján. Az ünnepi bemutatókon részt vesznek a film alkotói, sze­replői is. Homokot hasznosítanak a szakcsoportok Jól fizetett a málna, uborka Hagyományos eseményso­rozat kezdődik szeptember 13-án megyénkben, ötödször rendeznek egészségnevelési napokat, ez alkalommal Nagykálló és Nyírbátor ad otthont a fontos rendezvé- , nyéknek. A megyei egészség- nevelési csoport mint fő ren­dező, társadalmi és gazdasá­gi szervek egész sorát vonta be az előkészítésbe és lebo­nyolításba. Valóban társadal­mi eseményről beszélhetünk tehát, melynek célja: előmoz­dítani az emberek okosabb, egészségesebb életvitelét. Az első napon Nagykálló- ban lesznek előadások és vi­ták. Középpontban az egész­séges életre nevelés áll. Ez alkalommal megvitatják a soron következő feladatokat, az egyes szervek lehetőségeit is. Lesz kiállítás és bemuta­tó is a művelődési házban. A második napon Nyírbá­torban a gyermekkel kapcso­latos legfontosabb problé­mák kerülnek szőnyegre. Kü­lönös hangsúlyt kapnak a légúti megbetegedések, ezek megelőzése és gyógyítása. Ezenkívül számos parazitoló- giai kérdés is szerepel a meg- tárgyalandók között. Az egészségnevelési napok résztvevői számára a délutá­ni órákra gazdag programot szerveznek, melyek között szerepel a tisztelgés Korányi emléke előtt, valamint az érintett települések kulturá­lis és művészeti emlékeinek megtekintése is. Tóth Sándor szobrászmű­vész alkotásaiból nyílik kiál­lítás Nyíregyházán. Szeptem­ber 15-én, a képzőművészeti világhét alkalmából a Ben- czúr-teremben lesznek látha­tók az elmúlt években szüle­tett alkotások. Tóth Sándor, aki jeles reprezentánsa a magyar éremművészetnek, ez alkalommal a nagyközön­A nyírbátori járás száraz, homokos talaján az egyik leggazdaságosabban ter­meszthető mezőgazdasági kultúrnövény a málna. Ezt ismerve különösen a Nyírbél- teki ÁFÉSZ területén érnek ség elé tárja azokat az érme­ket, melyek nemzetközi, or­szágos és megyei pályázatok­ra készültek, s jelentős si­kert arattak. Számos szobor is látható lesz a kiállításon, figurális alkotások, melyek a szobrász életigenlő felfogá­sáról vallanak. A tárlat, amelyen lehetőség nyílik a vásárlásra is, szeptember 29- ig lesz nyitva. el évről évre figyelemre mél­tó eredményeket a szakcso­portokba tömörülő tagok. A szövetkezet első málna­termesztési szakcsoportja még a 60-as évek- közepén alakult meg, jélenleg három ilyen csoport működik. A Nyírbélteken, a Penészleken és Nyírlugoson működő szakcsoportok több mint két­száz tagja jelenleg 85 hektá­ron termeszt málnát. Az ÁFÉSZ korábban hozott segítő szándékú határozatai most kezdik éreztetni hatásu­kat. 1972-ben. 1973-ban és 1974-ben kedvezményes áron szaporítóanyagot biztosított a tagok számára, termelést elősegítő eszközöket vásárolt, növényvédő híradókban tá­jékoztatja folyamatosan a málnatermesztőket az idő­szerű növényvédelmi mun­kákról. Évente többször szak­mai továbbképzéseket, meg­beszéléseket szervez, s min­den tagnak kilogrammonként 50 fillérrel többet fizet az átlagos árnál. A szövetkezet málnafelvá­sárlási rekordéve 1975-ben volt, amikor 89 vagonnal vet­tek át a termelőktől. Az el­után az idén újból szép ter­mést hozott a málna, 38 va­gonnal vásárolt fel a szövet­kezet, A málnaterület az idén, s a következő évben tovább nő, a szövetkezet 150 ezer darab dugványt szándé­kozik ültetni, ami közel 40 hektárt foglal majd el. A málna mellett a másik fő jövedelemforrás Nyírbél- tek környékén az uborkater­mesztés. Ezzel komolyabban 1974-ben kezdtek el foglal­kozni, s azóta egyre sikere­sebb éveket zárnak. Két év­vel ezelőtt tíz, az elmúlt év­ben 74 vagonnal vettek át a szövetkezet szakemberei, az idén viszont már 200 vagon­nál tartanak, s még további termésre lehet számítani. Az uborka termesztéséhez is je­lentős segítséget nyújt a Nyírbélteki ÁFÉSZ, hiszen a növényvédelmi költségek je­lentős részét fizeti. Jelenleg 140 hektáron ter­mesztenek kedvező köFülmé- nyek között uborkát, s a szö­vetkezet segítségével a tagok — főleg egres telepítésével — újabb területeket hódítanak el a homoktól. Beszédes számok Tóth Sándor kiállítása Nyíregyházán házasságról, válásról A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1976-ban 100 457 pár kelt egybe Magyarországon. (1970-ben 96 612, 1960-ban pedig 88 566 házasságot kötöttek.) A válások száma ugyanezen Időben egyenletes emelkedést mu­tat : 1960-ban 16 590. 1970-ben 22 841, 1975-ben 25 997, tavaly pe­dig már 27 200 válást mondtak ki. A felsorolt évek adatait sorra vé­ve minden ezer fennálló házas­ságra 6,5. 8,4, 9,3, Illetve 9,7 válás jutott és ez sajnos nemzetközi mércével mérve is elég magas arány. Az elváltak közül sokan remé­lik, hogy egy újabb házasság majd jobban sikerül, mint az elő­ző. Az elváltak egy része tehát ismét igent mond az anyakönyv­vezető előtt: az 1976-ban házassá­got kötő férfiak 15,2 százaléka az elváltak közül került ki, az előző évben ez a százalékarány 15,3 volt. Az elvált nők pedig a há­zasságot kötők 13,8, illetve 13,9 százalékát tették a férjhez me­nőknek. Hány éves korban men­nek az anyakönyvvezetőhöz? A tizenhat éven aluliak közötti fia­talemberek még nem házasodnak. A tizenhat éven aluli lányok ará­nya pedig erősen csökken: 1960- ban a 16 év alatt házasuló lá­nyok aránya 0,9 százalék volt. 1970-ben 0,5, 1976-ban pedig 0,4 százalék az összes házasságot kö­tő nőhöz viszonyítva. A tizenéves házasságkötők aránya (16-tól 19 évesig) a fiatalembereknél tavaly 8,8 százalék volt. a lányoknál 35,4 százalék! Húsz és 29. életéve kö­zött nősült a házasulok 72,6 szá­zaléka. míg a férjhezmenő nők­nek valamivel több mint féle állt huszonévesen az anyakönyvveze­tő elé 1976-ban. 30—39 éves volt a házasságot kötő férfiak 9,9 és a nők 6,5 százaléka. 40 éves vagy idősebb volt a házasuló férfiak 8.7 százaléka, s ennek a korosztály­nak nőtagjai is találtak még pár­ra: százalékarányuk 6,1 volt. És mit mutatnak a számok, ha azt nézzük, hogy milyen volt a tavaly elváltak kor szerinti meg­oszlása? Nos, 20 évnél fiatalabb volt az elvált férfiak 0,3 és a nők 3,2 százaléka. A 20. és 29. év kö­zött volt az elvált férjek 33,8 szá­zaléka és majdnem azonos a nő­ké: 34,2 százalék. Az ötödik X után vagy még később bontotta fel a házasságát az összes tavalyi elválók közül a férfiak 13,4, vala­mint a nők 8,8 százaléka. Melyik a házasságok kritikus éve? Egy évnél rövidebb ideig élt együtt az 1976-bant elváltak 3.2 százaléka. Egy-négy évi házasság után vált minden harmadik váló­peres pár: 32,7 a százalékarány, öt-kilenc évet ért meg a válás­sal végződött házasságok 26,3 szá­zaléka. 10—14 év után vált az ösz- szes 1976-ban válók 13,6 százalé­ka, 15—19 évig tartó házasság után vált 10,2 százalék, és 20 év vagy még több kellett a válópere­sek 14 százalékának ahhoz, hogy rájöjjenek: nem egymáshoz va­lóéi múlt évi átmeneti visszaesés B, G. Biomix Nyírbátorból Naponta hetvenezer 400 gr-os csomagolású Biomix mo­sószer készül a növényolajgyár nyírbátori gyáregységében. Felvételünkön: Szabó Béláné és Vasvári Sándorné a Hesser adagolóautomata gép kezelői. QKÉPERNYŐ ELŐTT Ha egy-egy ország vagy egy kontinens kisebb-na- gyobb része a politikai ese­mények vagy bármi más következtében a figyelem fókuszába kerül a hírügy­nökségek jelentései révén, természetes óhajunk támad, hogy többet tudjunk meg az eseményekről, hátterükről, az okokról, azokról az or­szágokról, amelyek érdekel, tek a történtekben, a vár­ható fejleményekben. A te­levízió az utóbbi években igen sokat tett — s napja­inkban egyre többet tesz — ezeknek a kívánságoknak a teljesítéséért. Jeles dolgo­kat művelnek a televízió ri­porterei és operatőrei, a filmtudósításokban a fris­seség. a gyorsaság sem szá­mít ma már külön dicséren­dő erénynek, annál inkább természetes kritériumnak. Éppen ezért az hatott külö­nösnek, hogy az etiópiai helyzetről átfogó képet adni igyekvő, A fojtogatott or­szág című riport-összeállí­tást az idén tavasszal ké­szült riportokból, interjúk­ból szerkesztették. Olyanok­ból. amelyekben ugyan ma is érvényes tények hangza. nak el, de az időszerűséget mégis az észrevehetően (igaz: nem is titkoltan) utó­lag hozzáírt, „alámondott” szöveg hordozza. Miért kell hónapokig dobozban tarto­gatni ilyen érdekes film­anyagot? Mark Donszkojnak híres, sikeres filmjei is vannak (pl. a Gorkij-trilógia). Vára­kozással ültem hát a tévé elé, hogy megnézzem a mo­ziban elmulasztott filmjét, a Nagyezsdát. Azt reméltem, visszaemlékezve Donszkoj jó filmjeire, hogy valami igazán emberit, életközelit tudok meg Krupszkájárói, de főleg Leninről. Nem in­timitásokat vártam, de va­lami olyat, amitől megme­legszik az ember, amiből megtudja, hogy a huszadik század legnagyobb politikai lángelméje épp olyan fiatal­ember volt annak idején, mint mások (csak éppen na­gyobb tudású, biztosabb ítéletű), épp olyan szerel­mes volt, mint más egész­séges fiatal férfiak, hosszú leveleket írt Nagyezsdának, s ábrándozott is róla. Beval­lom, csalódtam. Igaz. a film középpontjában Krupszkaja áll. róla. fiatal éveiről, töb. bet is kell megtudnunk. De Lenin elválaszthatatlan tő­le, s érzelmeiket biztosan nem bujtatták a mozgalmi tennivalókról szóló szavak mögé, ahogyan ezt Donszkoj filmje bemutatja. Ami ne­mesen emberi, az sohasem rombolja le a nagy szemé­lyiségről alkotott képet, sőt inkább élővé teszi, és pél­daképpé sem a szoborrá vagy festménnyé, portrévá merevített lény válik, ha­nem az ember, a maga sa­játos egyéniségével. Ez hi­ányzott ebből a filmből. Seregi István A RADIO MELLETT A Rádiószínház múlt heti bemutatója, Káló Flórián Gyászolók című hangjátéka voltaképpen kettős mondan­dót illusztrált a festő Bélus öngyilkosságának baráti „okmányozása” kapcsán. Nevezetesen elsődlegesen azt, hogy mindhárom barát többszörösen is elmulasztott segítséget nyújtani a nehéz helyezetekbe kerülő Bélus- nak, noha ő kérte, és nekik talán módjuk lett volna rá. (Mindenesetre több, mint amit tettek.) Továbbá: azt a közhelyet, hogy az élet bi­zony megy tovább. (A ven­déglőbeli alkalmi halotti toron mindenki a maga ügyeiről beszélt a Bélus halála ürügyén, s a túlélők bőséges eszem-iszom köze­pette elsősorban a saját múltjukat, ifjúságukat si­ratták el á tragikusan el­hunyt helyett...) Egy színészszerző több­nyire óhatatlanul abba a gyanúba kerül, hogy inkább szerepeket ír, mint valódi' darabot. Néha indokoltnak tűnik ez az averzió, mint a Gyászolók hallatán is. Ugyanis a kétségkívül ru­tinos — bár kissé hossza­dalmas — „jelenetezés” a mondanivaló kibontakoz­tatásában alig haladt előre (a történet elején jóformán mindent megtudhattunk), nemhogy meglepetést, de új fordulatot sem igen tar­talmazott, még kevésbé dramaturgiai felépítettsé- get, és jóformán csak nagy­jából egymás mellé szer­kesztett monológokból állt. A szereplők jól jellemezték ugyan önmagukat de a tör­ténet így különösebb emóci­ók keltése nélkül gördült tova a meglehetősen pointi- rozatlan kifejletig. Mindez nem von le semmit a ran­gos kitűnő színészek (a fő­szerepekben Kállai Ferenc, Márkus László és Garas Dezső) teljesítményéből, és az illusztris szerző valós társadalmi jelenségeket megfigyelő készségét, művé­szi reagálását is végered­ményben kellemes utóér­zéssel nyugtázhatjuk. Mi lappang itt? — tette fel a kérdést Galgóczi Er­zsébet Vesztesek című kis- hangjátékának újságírónője (Berek Kati), mikor az igazságukat kereső egysze­rű parasztházaspár (Hor­váth Sándor és Törőcsik Mari) felkereste őt a meg­jelenített kora reggelen. Ami lappang: a néha nem egyenlő mércével mérés, a rang, az összeköttetés torzí­tása a jogi és morális igaz­ságszolgáltatáson. S az író­nő rokonszenve — miként a rádióhallgatóké is bizony­nyal — a gyengébb félé, esetünkben az igazságkere­sőké, mert „... ők azok, aki­ket semmi nem illet meg... s nem is fehér (olykor) a hó, szemcsés koromréteg tapad rá, mint sebre a var...” Még akkor is, ha ők elmaradottságuknak és tájékozatlanságuknak is ál­dozatai egyúttal. A Vesztesek-ben a felleb­bezés megírását jsersze, hogy vállaló újsagírónő komentáló belső, monológ­jai ragyogóan harmonizál­tak az egyidejű történéssel, s az alig félórába rendkívül sokat sikerült Galgóczinak besűrítenie ^mind proble­matikában, mind az esemé­nyek (a szegény házaspár fiának korántsem szándék- talan fejbelövése) felidézé­sében. A Zsebrádiószínház­nak ez a remek adása a 3. műsor technikailag lehetsé­ges hallgatóitól szélesebb nyilvánosságot is megérde­melt volna. Merkovszky Pál

Next

/
Thumbnails
Contents