Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-07 / 210. szám
1977. szeptember 7. KELET-MAGYARORSZÁC 3 Művelődés a közösségekben Beszélgetés dr. Molnár Bélárai, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárával. A közművelődés össztársadalmi kérdés, megoldása nem korlátozódhat hivatalból érdekelt állami szervekre. A Hazafias Népfront, mint minden nagyobb jelentőségű probléma megoldásában, társadalmi eszközeivel ebben is részt vesz. Erről kérdezte munkatársunk dr. Molnár Béla elvtársat, a Hazafias Népfront űrszágos Tanácsának titkárát, — A Minisztertanács határozatban kérte (el a Hazafias Népfront Országos Talen Ül. A valóságban megengedhetetlenül magas azoknak a száma, akik ebben az életkorban nem fejezik be az iskolát. Ennek oka a szülők gondatlansága és gyakran a törvény liberális értelmezése. Társadalmi jelzésekre történtek is konkrét intézkedések, ez azonban önmagában kevés. A Népfront éppen ezért tartja egyik fő feladatának a szülők egyéni felelősségének hangsúlyozását. A segítségnek egyik fő csatornája a szülői munkaközössénácsát, hogy sajátos eszközeivel segítse elő a köz- mtívelödési törvényben meghatározott feladatok végrehajtását. Milyen fö területei vannak e tevékenységnek? gek hálózata. A Hazafias Népfront az Oktatási Minisztériummal és a tanácsokkal együttműködve irányítja, segíti munkájukat. — Én az első helyen szeretném említeni a politikai műveltség fejlesztését. Ez ugyanis a korszerű műveltség elszakíthatatlan része. A Népfront ebből a megközelítésből foglalkozik vele, ésszerű munkamegosztásban más szervekkel, intézményekkel. — Milyen konkrét feladatai vannak a Népfront-mozgalomnak a politikai műveltség fejlesztésében? — Ez sokrétű munkát foglal magába, de talán fontossága miatt a Népfront-bizottságok által tartott sorozat jellegű politikai fórum- rendszert emelném ki. Ezekre általában a téli időszakban kerül sor, mert a vidéki emberek akkor jobban ráérnek. Szinte nincs olyan falu, ahol bizottságaink ne tartanának ilyen találkozókat. Szeretném elmondani, hogy több százezer ember vesz részt ezeken a beszélgetéseken, amelyeknek formái rendkívül változatosak. Az utóbbi egy-két évben azt tapasztaljuk, hogy erőteljesen megnőtt az érdeklődés a szocialista életmóddal ösz- szefüggő kérdések iránt. Igénylik az emberek a téma mélyebb megvitatásának, megértésének lehetőségét. — A Népfront-közművelődési tevékenység másik fő területe a részvétel a közoktatás fejlesztésében. Az a meggyőződés vezet bennünket, hogy a közoktatás sem csak a hivatalos intézmények dolga, hanem társadalmi feladat. — Mi az, amiben a Népfront itt hatékonyan tud közreműködni ? — Mindenekelőtt a tankötelezettségi törvény érvényesítésének elősegítésében. Magyarországon régóta törvény, hogy a gyerekek kötelesek elvégezni a nyolc- osztályos általános iskolát lehetőleg tizennégy, de tizenhat éves korukig feltét— Következő nagy közművelődési tevékenységi területe a Népfrontnak a különböző társadalmi művelődési mozgalmak gondozása és támogatása. — A mozgalom a közművelődés közösségi formáit tekinti a legfontosabbnak, ezeket_táraogatja leginkább. Két jelentős társadalmi köz- művelődési mozgalom gazdája vagyunk. Egyik az „Olvasó népért” mozgalom. Nagyon nagy a fejlődés; ebben az évben például 82 olvasótábort szerveztek az országban, 4000 ember részvételével. A résztvevők többsége fiatal, pontosabban általános és középiskolás diák, de már több felnőtt olvasótábor is van. Ezek az olvasótáborok, ámelyeket a népfrontbizottságok az író- szövetség fiatal tagjaival együttműködve szerveznek, szinte az „Olvasó népért” mozgalom káderképzését töltik be. A mozgalmat gazdagítják különböző konkrét akciók, például az MSZBT által kezdeményezett „Kell a jó könyv” akció. — A harmadik ilyen moz- galom, amely szinte külön szelvénye a közművelődésnek: a klubmozgalom. — Igen, a klubmozgalom nagyon elterjedt, és ha sikerül ezekben nem csak jó szórakozást, de az önművelődést is vonzóan szolgáló közös cselekvést meghonosítani, akkor a hatása még szélesebb lesz. Ebben a munkában vannak mindig bizonyos alkalmakhoz kötődő események. Ilyen például az Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója, amely meghatározó a közművelődés minden területén. A következő két esztendőben, 1978-ban és 1979- ben ilyen meghatározóvá válik közművelődési tevékenységünkben az 1918-as polgári demokratikus forradalom, majd az 1919-es Tanácsköztársaság 60. évfordulója. B. Z. Gyors ütemben épül Nyíregyh ázán a Taurus gumigyár mellett a mezőgazdasági abroncsgyár (utballpálya nagyságú üzemcsarnoka. „lói jött a műszakpótlék!" Nehéz posztok a húsipari vállalatnál A 0Szabolcs-Szatmár megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál 1230- an, harminc szocialista brigádban dolgoznak. Hétszázmillió forintos éves termelési tervet teljesítenek. Azt mondhatnánk, hogy jó vagy rossz közérzetünk néha-néha jó vagy rossz munkájuk függvénye. Az üzembe érkezőt zsír szaga fogadja. A portán belépő észre sem veszi, hogy vágóhídra érkezett. Pedig az állatforgalmi és húsipari vállalat elnevezés, itt Szabolcs- Szatmárban, Nyíregyházán is ezt fedi. Ezt bizonyítja, hogy 1977-ben 159 ezer sertést és 15 ezer marhát vágnak le és dolgoznak fel. Hűszakonként 650 Az üzemudvar zsúfolt. A sertésvágócsarnok művezetőjétől, Gulácsi Gézától kértük, mutassa be legjobb szakmunkását. Hívására gumicsizmában, fekete nadrágban, fehér szakácskabátban és sapkában, vízhatlan kötényben markánsarcú fiatalember lépett elő. Derekát — tokba helyezett késekkel, egyéb kéziszerszámokkal — öv fogta át. Bal kezén alkarvédő és lánckesztyű. — Nagy József húsipari szakmunkás vagyok, a Toldi ezüstkoszorús brigád tagja — mutatkozott be. Újsághirdetésre jelentkeztem tanulónak. Itt szabadultam. Négy éve vagyok a szakmában. Megszerettem. El sem tudnának zavarni. Munka van bőven, a pénzzel is elégedett vagyok. Eddig háromezer-ötszáz forintot havonta mindig hazaadtam. A műszakpótlék most, gondolom, 400 forinttal emeli Nőtlen vagyok. Építkezni fogok. Engem a nyolc óra nem fáraszt ki, pedig a „lánc” hajt. Bőr előfejtést végzek gép alá. Júliusban például műszakonként 650 darab sertés ment át a kezem alatt... Magas vonalon Megtudtam, hogy a sertésvágó vonalon 58 munkafázis — szúrás, bőrfejtés, belezés, hasítás, szalonnázás — van. Nagy József mindet bármikor mesterfokon végzi. Közben a magas vonalon előbb egész, majd fél sertések 40 másodpercenként gurulnak tova. Minden munka- műveletnél emberek. Egy sertés 50 perc alatt „megy” át a szalagon. A belszervek szétszedését egy erőtől duzzadó fiatalasszony, Pethő Lász- lóné végzi. Pátroháról jár be. Három apró gyermeket nevel egyedül. Ő is a Toldi brigád tagja. — Betanított munkás vagyok, két műszakba járok dolgozni — mondta. — Itt a fizikai erő mellett a gyakorlottság a döntő. Én három éve végzem a zsigerek szétszedését. Ezért tudom 40 másodperc alatt továbbítani a szalagot. Jól jön most a műszakpótlék, mert építkezni fogok. Most kapjuk először. A szalagon új emberek állnak társaik mellé. Műszakváltás. Készül a kolbász, a szalámi és a többi töltelékáru. A tőkehús meg a készáru a hűtőkbe kerül. Innen szállítják a hentesüzletekbe. Indulnak a hűtőkocsik — Három műszakban dolgozunk. Naponta átlag háromszáz mázsa zsiradékot olvasztunk — tájékoztat bennünket Papp Péter húsipari szakmunkás, a zsírüzem csoportvezetője, az Április 4. szocialista brigád tagja. — Élelmiszereket állítunk elő. Itt a munkára mindig oda kell figyelni. Mi is többet, jobbat, ízletesebbet szeretnénk a fogyasztók asztalára tenni. Ez erőfeszítéseket követel minden dolgozótól. Ezért esett jól az anyagi elismerés, a műszakpótlék, amely az én 4200 forintos átlagkeresetemhez plusz 800 forintot jelent. A hátsó kapun ütemesen érkeznek az élő állatokat szállító teherautók. Az első udvarról pedig hajnalonként áruval megrakott hfltőkoesik gurulnak ki a megye minden részébe. Viszik a húst, a hentesárut az üzletekbe. Sigér Imre B ár — annak idején —, Bihar derűs paraszti ege alatt láttam meg a napvilágot, másfél évtizedes szabolcsi tartózkodásom úgy oltotta kitörülhetetlenül bihari nyelvezetembe Szabolcs népének zamatos beszédét, mint jó kertész oltó bicsakja rózsafába az oltványt. ízes beszédem ma is feltűnést kelt országszerte. Hát még külhonban, ha idegen nyelven szólok távoli atyafiakhoz! Hogy angol tudományommal — enyhén szólva — nincs minden a legteljesebb rendbon. már akkor tapasztaltam útban Anglia felé, midőn a sors különös játéka folytán merő véletlenségből Calais-ban nem francia komphajóra vezéreltettünk világjáró Trabantunkkal együtt, hanem mindjárt egy angol járatra. Az útiokmányainkat vizsgáló ifjú és rokonszenves anglius tiszt elé kanyarodva, oly épületes pidginenglish nyelven tudtam kifogástalanul értekezni — méghozzá folyékonyan —, hogy egy csapásra elszállt bensőmből a félsz. Mondtam is nejemnek: — Látod, kár volt izgulni. Ez a gentleman beszéli az igazi angolt! De, minthogy sürgetett az idő, na meg a hátunk mögött idegeskedő autósok sisereha- da, inkább megköszöntem Utikaland emberünknek útirányunkra vonatkozó felvilágosításait, majd beletaposva a gázba, ezzel máris mögöttünk tudtuk Dover fehér szikláit, kikötőjével együtt. Amint aztán bekerültünk a forgalomba — mármint a „balra hajts!” forgalmába —, Töfikének becézett kis Trabantunk nekilódult büszkén az útnak, Canterbury felé. S minthogy a campinget jelző táblák kifogástalanok voltak mindenütt az út mentén — és főleg idejében, megfelelő helyen és jól láthatóan voltak elhelyezve —, minden további keresgélés és érdeklődés nélkül, egyenesen bekanyarodhattunk Canterbury városának tarka sátorrészlegébe. — Huh! — nyögtem egy nagyot e váratlan teljesítmény után, s talán örömömben legszívesebben mindjárt markomba is köptem volna, ha elébünk nem vágódik irodája ajtajából egy nyurgára sikeredett mogorva angol polgár, szája csücskében elmaradhatatlan pipájával. — Heló Miszter!... — üdvözöltem keresetlen szavaimmal s már boldogan nyújtottam volna felé baráti jobbomat, ha utolsó pillanatban észre nem veszem, hogy az én ángliusom boldogabbik markával ugyancsak kíváncsian vakarja kocsink láttán testének hátulsó pólusát, ezáltal tüntetőén jelezve, hogy a maga részéről nincs különösebb szándéka senki emberfiával parolázni. Ezt látva, kissé lelohadtak kedélyeim. A lehető legma- gabiztosabb nyelvjárásomban, mindjárt előadtam őkéimének idejövetelünk célját. Csak nézett maga elé és úgy bámult ránk, mint csodabogárra szokás. Jobb híján elismételtem ékeimének másodjára is zengzeíes textusomat. De ő továbbra is úgy bámészkodott képembe, mint pecsenyés tálból sült hal a fogyasztóra. Végre, megunva a hallgatást, mégis megszólalt, s ő is ^óliaszíi^ ■ gépudvart négy részre n osztották. Minden erő- ™ és munkagépnek megvan a helye. Külön részt kapott a kertészeti ágazat, az IKR gépsorok, a takarmánytermesztési gépek és a szállítójárművek. A gépek gondosan felbakolva, könnyen hozzáférhető helyen. Amikor szükség van egy munkagépre, a traktoros minden kerülgetés nélkül elé áll, felakasztja a vonóhorogra, a hidraulikára és már viheti is. A gépek között rend és tisztaság. A kétkedők nyilván úgy fogadják ezt, hogy ilyen gépudvart csak kitalálni lehet. Pedig a fenti képet a mária- pócsi Rákóczi Termelőszövetkezetben láttam. Sajnos, kevés ilyen gazdaság található a megyében — talán az országban is — ahová ki lehetne tenni, ha lenne ilyen tábla: „Tiszta gépudvar, rendes termelőszövetkezet!” Nagyon sok súlyos baleset adódik a hanyagul elhagyott és lerakott munkagépek felborulásából, vagy . váratlan elindulásából. Többször félórákig szabadítják ki az el- barrikádozott gépet a többitől, a hulladékoktól. Tavasz- szal kikéi az ősztől a pótkocsin maradt vetőmag, a trá-' gyában a gyomnövény. Hely pedig mindenütt lenne erre a célra, ahol le lehet takarítani a már használaton kívüli munka- és erőgépeket és tárolásuk is megoldható. Nem szabad elhanyagolni, közprédára, ebek harmin- cadjára hagyni az értékes gépeket. Egy Rába-Steiger másfél millió forintba kerül. Ugyanennyi egy Claas Do- minátor kombájn is. De az olcsóbb gépek is ugyanilyen értékesek, különösen ha elromlik és sürget a munka, akkor tudja meg igazán az ember, valójában mennyit is érnek ezek. Máriapócson a Rába-Stei- gerük nem fért be egyetlen fedett helyre sem a szövetkezetben. Erre gyorsan ösz- szeácsoltak egy fóliával burkolt, hullámpalával fedett ideiglenes színt. Az új elkészültéig ilyet kap az ősszel a két Claas Dominátor és más gépek is. Szinte hulladékból pár nap alatt felállítható. Egy téli időjárás ugyanis sokat árt ezeknek a gépeknek. Félreértés ne essék, ez csak egy példa a — remélhetőleg — mind több jó közül. (sípos) mondott valamit, amire viszont én meresztettem nagyra a szemeimet. — Please, Mister —. kapaszkodtam a szavaiba —, ismételje meg! És tényleg, megismételte szavait az ebugatta... De erre meg mór úgy néztem rá, mint tudományszomjas analfabéta az atomtudósra. — Hungry! Hungry... — hajtogatom többször is, mire az én atyámfia serényen mutogatni kezdett a büfé felé. Végül kezembe nyomott ezek után egy plajbászt, kézzel- lábbai magyarázva, hogy írjam már le, mit is akarok tőle? Cirkalmas nyomtatott betűkkel tudattam hát vele, amit szóban eddig hiába próbáltam megértetni. Kár is lett volna minden szóért. Úgy sem értettük volna meg egymást, minthogy ő a kenti angolt beszélte. A többit részleteznem felesleges. E gyedül Londonban boldogultam angol tudományommal valahogy. Ott ugyanis hozzá voltak az emberek szokva a százféle nyelven szóló idegenhez. Holott, kies hazámban szépen beszéltem a nyelvet. Mármint az angol nyelvet. Legfeljebb — szabolcsi tájszólásban ... Madas János
