Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-28 / 228. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. szeptember 28. Kiállítás, ismertetők, üzemlátogatás A pályaválasztás rí rr* segítői Hyolcezer iskolást kell tájékoztatni 1 Üj, 12 tantermes iskola épül Üjfehértón. Kevés a méz I Hitelakció a méhészet fejlesztésére A megyei pályaválasztási tanácsadó intézet 1972-ben alakult meg Nyíregyházán, s az eltelt évek alatt nem kis munkát végeztek. Feladatuk elsősorban valóban tanácsadás — de ez nem pusztán annyit jelent, hogy a hozzá, juk fordulókat látják el tanáccsal. Már a megalakulást követő évben megszervezték a megye iskoláiban a pályaválasztási felelősök .,csapatát”, számukra alaptanfolya- mot indítottak. hogy annak elvégzése után valóban szakképzett felelősökhöz fordulhassanak a továbbtanulni szándékozó, pályaválasztás előtt álló fiatalok. Amiért nem fizetnek A tanfolyamot mintegy két és fél száz pedagógus végez, te el a megyéből — ám ma a pályaválasztási felelősök jó része mégis szakképzetlen. Nagy a cserélődés köztük — csak egy részük végzi valóban szeretettel ezt a munkát, a többiek, amint lehet, átru. házzák másra... Az is igaz: ezt a feladatot nem honorálják, mint mondjuk az osztályfőnökséget vagy még más pluszmunkát. .. Most azzal kísérleteznek: harminc pedagógusból meg. alakították a pályaválasztási felelősök megyei munkaközösségét és az oktatási kabinettel közösen arra készítik föl az ebben részt vevőket, hogy szűkebb körű tanfolyamokon adják át tudásukat a kezdőknek. Az intézet munkájának ez csak kis részét jelenti. Egy pillantás az idei programjukra és kiviláglik: nem kampányszerűen. azaz nemcsak a jelentkezési lapok beadásának idején munkálkodnak. Már a tanév elején megkezdik azt a széles körű felvilágosító munkát. melyeknek eredményeképpen hasznos információkhoz jutnak a szakmaválasztás előtt állók. 32 szakma bemutatkozik ben más érdeklődésűek számára sokszor közömbösek a látottak, és esetleg a többiek kedvét is elveszik ...) A kiállítás idején nyílt napokat rendeznek a megyeszékhely középfokú iskoláiban: ez is egyfajta üzemlátogatás. Pályaegészségügy A kiállításnak (és az intézet munkájának) új területe: a pályaegészségügy. A szokatlan szó komoly dolgokat, takar: alkalmas-e valaki egészségben. alkatban egy-egy pályára? Ezt vizsgálják ugyan — ám sokszor formális a dolog. így lehetséges, hogy a gépjárművillamossági-szere_ lőnek tanuló másodéves diákról kiderül, hogy színvak — vagy ami még súlyosabb, ha ez egy 8-10 éve villanyszerelőként dolgozó szakmunkásról derül ki. Szeptemberben „így képze. lem a jövendő pályámat, szakmámat” címmel pályázatait hirdettek az általános iskolások között. A pályázattól nemcsak jó rajzokat várnak — az is figyelemre érdemes lesz. milyen szakmák, foglalkozások bukkannak föl a rajzlapokon. Az a'fányokból sokféle következtetés adódhat a pályaválasztás irányításán dolgozók számára! Az intézet eredménye: sikerült rávenni megyénk sok üzemét, hogy készítsenek ismertetőket önmagukról. A füzetben a vállalatok szakemberigényei. szociális-kulturális körülményei, fejlődési távlatai találhatók meg. Készül az intézetben a továbbtanulási útmutató általános iskolások számára, és a középiskolásoknak is készítenek egyet a felsőfokú intéz, ményekről. A nyíregyházi pályaválasztási tanácsadó intézet munkáját minősíti egyébként az a rendezvény is, melyet október 10. és 15. között rendeznek Nyíregyházán: az ország összes hasonló intézetének igazgatója ide érkezik egy tanácskozásra... (tarnavölgyi) Elégedetlenek az idén a szabolcsi méhészek. A természetes édesítőből feltűnően keveset sikerült begyűjteni. Az eddigiek alapján méhcsaládonként mindössze 13 és fél kilogramm az átlag — alig 60 százaléka az előző évekének. Kevés a méz. Főleg a rendkívül szeszélyes, változékony időjárás miatt. Hiszen a hirtelen jött tavaszi melegben korán szirmot bontott az akácvirág — aztán jószerével ki sem nyílt, máris áldozatul esett a fagynak. A méhek legfőbb gyűjtőforrása tehát idejekorán kiapadt. Ezt a lemaradást pedig a gyakori vándoroltatással sem sikerült pótolni. Míg évente átlagosan 1—2, az idén 4—5 alkalommal is vándoroltatták a családokat. A napraforgós, lucernás területekre, a mély fekvésű virágos rétekre — mivel ezek a legjobb legelők. A HUNGA- RONEKTÁR Vállalat fuvarkedvezményt is biztosított a tenyésztőknek: átvállalta a szállítási költségek 60—80 százalékát. Szabolcs-Szatmárban 39 méhész szakcsoport működik. Jelenleg a birtokukban lévő 28 ezer 414 méhcsalád téli fölkészítése a legfontosabb. A természetből már aligha gyűjthetnek tartalékot a rovarok, amit pótélelemmel helyettesítenek a termelők. E célra cukorszörpöt használnak, amiből — hagyomány szerint 1977-ben is — ad méhcsaládonként tíz kilogrammot engedményes áron a HUN- GARONEKTÁR. Most kell megalapozni a jövő esztendőt. Az ÁFÉSZ- ek méhészei részére kedvezményes kaptár- és gyógyszeres cukorlepény-vásárlási akciót szerveznek. Ez utóbbi a tavasszal pusztító súlyos emésztőrendszer-betegség ellen védi meg a rovarokat, mely éppen az akácmézgyűjtés idején támad. Ez évben hat esztendős hitelakciót indítottak útjára a méhészet fejlesztésére. A szakcsoportok tagjai maximálisan 50 ezer forintot vehetnek föl az állomány bővítésére (új családok, felszerelések vásárlására) az OTP- től vagy a takarékszövetkezettől. A 8 százalékos kamatból a tenyésztő csupán kettőt fizet. A lejárat — függetlenül a felvétel idejétől — 1982 decembere. A kölcsön egyik legfontosabb feltétele: családonként évi 24 kilogramm méz átadása a HUN- GARONEKTÁR Vállalat részére. * SIKERES KEZDET <r A szatmári Északi Színház vendégjátékáról Októberben pályaválasztási kiállítás nyílik a sóstói kiál. lítási csarnokban. Eltérően az eddigi évek gyakorlatából, most egy nagy kiállításon mutatják be a gyerekeknek a választható iskolát, munkahe. lyek, szakmák sajátosságait — eddig ugyanis mindez több kisebb kiállításon aprózódott szét. Harminckét szakmát mutatnak be — és tegyük hozzá: néhány jól ismert szakma nem lesz köztük! Például az autó-motor szerelői, a fodrász-, vagy a pincér, szakma. E szakmákra ugyanis igen nagy a túljelentkezés — divatszakmák. S mivel a kiállítás fő célja kedvet csinálni — a többi szakma szorul erre inkább. A kiállítás ideje alatt üzem- látogatások egész sorát szer. vezik — így nemcsak a fényképeken. írásokban, hanem az üzemi pályaválasztási felelősök segítségével a hely.' színen is találkozhatnak egy- egy munkahely, szakma szépségeivel és nehézségeivel! Az intézet munkatársai igyekszenek olyan csoportokra osztani a gyerekeket, hogy ki-ki érdeklődésének megfelelő üzembe juthasson el. (Az egyik nagy hátránya ugyanis a „pályaválasztási üzemláto. gatásoknak". hogy egy kalap alá veszik ezeket a tanulmányi kirándulásokkal. A merőZsúfolásig megtöltött nézőtér, nagyszerű színházi élmény — így lehetne röviden jellemezni a szatmárnémeti Északi Színház vasárnap esti nyíregyházi vendégjátékát. A bemutatott darab, Paul Iochim Nem vagyunk an- gyalok-ja jól jellemzi e gazdag hagyományú színtársulat törekvéseit, amelynek repertoárjában ott találjuk a kortárs román és a romániai magyar drámairodalom kiemelkedő alkotásait. A Nem vagyunk angyalokban a szerző arra keresi a választ, miképpen lehet az, hogy intelligens, tehetséges, odaadó emberek tévednek — olykor súlyosan — ráadásul embertársaik kárára; hogyan fordulhat elő, hogy az embert megillető méltóság, a szerelem, az őszinteség, a becsület, az áldozatvállalás, az odaadás hiányzik, vagy hamis színben csillog. Ez a politikával, humánummal, erkölcsi kérdésekkel átitatott kamaradarab Radu Verés családjába kalauzolja a nézőt, ahol kettős ünnepet ülnek. A család egyszem fia tölti be tizennyolcadik évét, az édesapát pedig vezérigazgatóvá nevezik ki. Az öröm teljes lenne, ám ezt a régi barát megérkezése zavarja meg. A családfő ismeretlen embereket bevádoló tettének felidézésével nem csak zsarolja Verest egykori barátja, de az egész családot önvizsgálatra, a múlttal való szembenézésre készteti. Régi sérülések, jellembevágó botlások, embertelenségek kerülnek terítékre. Ezek meg is határozzák a család, különösen a családfő cselekedeteit, aki eddigi kompromisszumokkal teli életét újabb megalkuvással akarja folytatni. Egyik oldalról a nyugdíjas munkásapa tiszta embersége, tisztességet követelő kérdései — olyan nehéz dolog szépen, becsületesen, bátran, önzés nélkül élni? —, másik póluson a feleség és a fiú segítik a családfőt a mindent vállaló becsületes lépés megtételére. A rendezés — Kovács Ferenc — érdeme, hogy ezt a darabot mindig a fő mondanivaló körül tartotta és nem veszett el az epizódok külön- külön is problémakört hordozó szövevényében. A színészek közül a Du- mitrut alakító Török István játéka emelkedett ki, aki úgy formálta meg szerepét, hogy nem csak hitt neki a néző, de szuggesztivitása miatt maga is önvizsgálatra kényszerült. Radu Veres alakítója, Acs Lajos is hiteles figurát teremtett. Izzott játékában a vágy a becsületesebb életre, de cipelte hibáinak súlyát is. Székely Ferenc, Elekes Emma, Kovács Éva, Dengyel Iván és Szugyiczky István árnyalt, mindig a darab kiteljesülését szolgáló játéka harmonikusan kapcsolódott a rendező elképzeléseihez, a darab sikeréhez. Külön is dicsérni kell a színpadról elhangzó szavak tiszta csengését, a kulturált beszédstílus művészivé ötvözését, Szatmári Ágnes díszleteit. A közönség szűnni nem akaró vastapsa azt is jelezte: nagy jelentősége van annak, hogy a két szomszédos megye sokoldalú kapcsolatait a színházi életre is kiterjesztettük. S mivel a következő évadtól már Nyíregyházán is működik társulat, ez a bemutatkozás jó alapja lehet színházi kapcsolataink bővítésének. Sigér Imre A RADIO MELLETT Litauszky István nem először szerepelt hangjátékkal az Ifjúsági Rádiószínpad bemutatóján. A múlt héten elhangzott darabja, A negyedik ágy szintén fiatalok körében játszódik, az eseményekbe azonban meghatározó módon beleszól az idősebbek szemlélete is. Az alapállás egyszerű, mondhatnám azt is, ősi: egy fiú és egy lány szeretik egymást, a szerelmesek útjába azonban akadály kerül: a fiú szüleinek ellenkezése. (Ezt a tiltakozást, melynek a lány, Erzsi előtt is hangot adnak, maradi, kispolgári szemléletük szüli és fűti.) Ennek ellenére mégsem az a helyzet valójában, hogy a két fiatal áll szemben a két öreggel, tehát nem a nemzedékek közti konfliktus a témája a hangjátéknak. Erzsi egyedül marad, pontosabban: egyedül van kezdettől fogva, erre azonban csak a végén döbben rá. Feri ugyanis nem csupán azért nem száll szembe szüleivel Erzsiért, mert gyenge akaratú hozzájuk képest, hanem főképp azért nem küzd meg a lányért, mert nézetei tulajdonképpen azonosak a szülei felfogásával (az utolsó dialógusból ez világosan kitűnik). Szerelme sem leheit tehát azonos értékű az Erzsiével. Szellemileg és moralitásukat tekintve nincs azonos szinten a két fiatal, Feri alul marad ebben az összehasonlításban. Annyira kiviláglik a fiú törpesé- ge, hogy szemernyi rokon- szén v sem ébred iránta a hallgatóban. Azért nincs igazi, nagytűzű dráma, ösz- szecsapás, mert sem a fiú, sem szülei nem olyan nagy formátumú egyéríiségek, hogy indulataikban mélység és erő lenne, amely sodró erejű drámát szülne. Litauszky István hangjátékában is (mint minden drámai műben) eszmék ütköznek ösz- sze, de nem eléggé egyéni- tett formában, az általános (jelen esetben inkább: a különös) nem az egyesben, a sajátosban (az egyéniségben) jelenik meg, ölt testet, hanem megmarad az általánosság (itt: a jellemsablon) szintjén. A lány alakja a leginkább kimunkált, de még az övé is eléggé vázlatos. A jellemet a cselekedetein kívül, hangjátékban is kimondott és ki nem mondott gondolatai minősítik. Sajnos, ebben a rádiójátékban a gondolatok is a közismert utakon járnak, közhelyértékűek. Úgy látszik, a fiatal szerző még dramatúrgiai problémákkal van inkább elfoglalva, a benne kétségtelenül munkálkodó súlyosabb, mélyebb gondolatok kifejtésére még nincs megfelelő mértékben felkészülve. Egyenetlenségeit eláruló, de mégis erőteljes, hatásos összeállítást készített László Lajos és Borenich Péter a Bányamentőkről. Az egyenetlenségen a különböző műfajú anyagok keveredését épp úgy értem, mint a hangminőség erőteljes különbözőségeit, vagy a szerkesztés következetesen végig nem gondolt koncepcióját. A hangszőttes (ahogyan ők maguk nevezik összeállításukat) izgalmasan mutatta be a bányamentők nehéz és veszélyes munkáját. Azonban az izgalmat, a feszültséget — szerintem — nem jó helyeken törték meg a magyarázatokkal, a kommentárokkal. Seregi István A hét végi szórakoztató tévéműsorok közül legnagyobb érdeklődéssel a Karinthy Ferenc elbeszéléséből készített Hátország című tévéfilmet várhattuk. Elsősorban azért, mert kitűnő próza- és drámaírónk művei mindig lényeges társadalmi érdekű mondanivalóval szolgálnak, s már-már szociografikus hitelű megfigyelései többnyire érdekes, fordulatos történeték keretében öltenek testet a pompásan jellemzett hús-vér figuráiban. A Hátország csak részben tükrözi az író ismert erényeit, főképpen mozaikossága miatt. Az 1943-as balatoni nyár *,csak egy nap a világ” hangulatában sodródó, flörtölő, jellegzetes múltbéli alakok, a felelőtlen közömbösök valójában történelmi felelősségüket példázták. Az ő kis- szerűségüket — háttérben a háborús idők számukra alig valamit jelentő, távolba mosódó baljós jeleivel — sikerült ugyan érzékeltetni a tévéfilmben, s a környezetrajzot, meg az atmoszférát is hitelesnek érezhettük, csakhogy összefogott cselekmény híján mindez nem fó- kuszálódott eléggé egységessé és igazán hatásossá. A Vidám Padlás első adása, a „3 K” szombat esti első része még csak inkább arra volt bizonyíték, hogy a tévékabaré továbbra is keresi önmagát, semmint arra, hogy ezen a padláson már meg is találta. Mindenesetre a keret, a közvetlen, intim hangulatteremtés lehetősége már megvan hozzá. Mint ahogyan a kiváló szereplőgárda is. Ami viszont — úgy látszott — nincs, az elsősorban új, vagy legalább is újszerű elegendő jelenet, tréfa, kabarészám, no meg valami sajátosabban tévés kabaréstílus. Több frissesség, jóízű móka volt viszont a pályakezdő színészek fiatalosan lendületes, vidám műsorában. (.Kaptunk egy labdát... Félkész cirkusz.) A kapott labdát mindegyik szereplő igyekezett teljes szívvel megjátszani, ami már akkor is nagyon rokonszenves, ha egy-két „akció” még további tökéletesítésre szorul... (Műsorukat Molnár György sok ötlettel rendezte meg.) A vénlány című francia— olasz film irodalmi értékű forgatókönyvből (a rendező Jean-Pierre Blanc munkája) készült. Két ember legbelső világa tárult fel benne finoman árnyalt fokozatossággal, Muriel és Gabriel egymásra találása során. Az óvatos „önvédelmi” zárkózottságot, a rideg női tartózkodást fokról fokra feloldó, becsületes egyszerűség, a néha bumfordinak ható, köznapi férfiúi jámborság (antihódítás!) elmélyült ábrázolásával a kiváló film mindvégig le tudta kötni a figyelmünket. Két remek színészi alakításnak (Annie Girardot Muriel-je és Philippe Noiret, mint Gabriel) is köszönhető ez elsősorban, Szemes Mari és Sinkovits Imre egyenrangú szinkronizálásában. Merkovszky Pál "képermyői?Tiíí
