Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-28 / 228. szám
\ KELET-MAGYARORSZÁG Segítség Csengerben, Nagydoboson 1977. szeptember 28. Húsprogram A sertésvonal Jó munkát, katonák! A pótkocsiról egyenesen a vagonba pakolják az almát a nagydobosi állomáson. (Hammel József felvételei) MEGNYUGTATÓ, HOGY ORSZÁGOSAN és itt Sza- bolcs-Szatmár megyében is az 1975. évi krízis után a sertéstenyésztés a kívánt szinten stabilizálódott, majd lassú, de folyamatos fejlődés következett. A kedvező változásnak sok összetevője van: a termelői kedv helyreállításában és fokozásában szerepük volt és van a kormányintézkedéseknek és a helyi termeltetői, felvásárlói szervek, termelőüzemek erőfeszítésének. A húsprogram sertésvonalán a termelés bázisa, a fejlődés alapja egyre inkább a szakosított, nagyüzemi tenyésztés. Szabolcs-Szatmár- ban jelenleg 15 szakosított sertéstelep üzemel: 11 termelőszövetkezeti, illetve szövetkezeti társulás, 3 állami gazdasági és egy vállalati kezelésben. Együttesen —\de tanácsi szektorra bontva szintén — ma a szakosított telepek a hízott sertésnek több mint 50 százalékát adják. Adott annak a lehetősége is, hogy ez az arány a következő években tovább növekedjék. Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetet értékén mérjük, a perspektíváit lássuk, az elmúlt évek — nem mindig problémamentes — termelésére kell utalni. A különböző rendszerű: bábolnai«jpe- zőpanel, agrokomplex telepek üzembe helyezése, betelepítése a beruházási programban meghatározott > termelési mutatók elérése egyáltalán nem volt zökkenő- mentes. A produktum: a tervtől és lehetőségektől jóval alacsonyabb termelés, 1973- ban például a termelőszövetkezeti telepeknél összesen 10 millió forint veszteséget jelentett. 1974-ben még minimális, 5 millió forintos nyereség, egy évvel később már jobb, 9 millió forintos nyereség jelezte az egyenesbe kerülést. A döntő változás 1976-ban történt. Az átlagos kocalétszám a tervezett 4635 helyett 5044 volt. A benépesítés 9 százalékkal haladta meg az eredeti irányszámot. Nőtt a fialási átlag, csökkent az elhullás mértéke és a hizlalókból először értékesített 70 ezernél több sertést a tsz- érdekeltségű 11 szakosított telep. A nyereség 18 millióra nőtt. Az említett terrsfelési mutatók 1977-ben tovább javultak. Az eddig eltelt hónapokban a fialási átlag további 2 tized darabbal, a választási átlag 0,8 tized darabbal nőtt, a malacelhullás 2,4 százalékkal csökkent. Mindez együttesen az év végéig történő értékesítésnél a tavalyihoz viszonyítva 2—3 ezerrel több hízott sertést jelent. A SZAKOSÍTOTT sertéstelepek tehát elérkeztek ahhoz a ponthoz, amikor már nem a technikai gondok megoldása igényli a fő energiát, de a termelésfejlesztés mennyiségi, minőségi oldalával úgy foglalkozhatnak, hogy az az országos és üzemi érdekeket a legjobban szolgálja. Ez fogalmazódott meg legutóbb a szakosított sertéstelepek vezetőinek koordinációs tanácskozásán is, amit 1973-tól minden negyedévben rendszeresen tartanak. A távlat: a szakosított sertéstelepek a szövetkezeti szektorban elérjék az évi 100—120 ezer értékesítési darabszámot. A megyében most éves szinten mintegy 190 ezer hízott sertés felvásárlására lesz lehetőség. Ez csak visszaállás az egyszer már elért szintre, a többlet jövőre és az azt követő években várható. A koordinációs bizottság egyik előadója úgy fogalmazott, hogy a negyedmillió hízolt- sertés-termelés megyei szinten lehetséges. Ehhez a meglévő szakosított telepek minden szektorban, valamint a termelőszövetkezetek, a háztáji és kisárutermelők termelésének további fejlesztése szükséges. A szakosított sertéstelepek lehetősége és tartaléka — a termelési mutatók telepenként jelzik — a legjobb, vagy a jó eredrhényekhez való közelítés. Az állami gazdasági szakosított telepeken például tavaly jobb volt a fialási, a választási átlag és fele arányú az elhullás! százalék, mint a tsz-telepeken. A nem szakosított termelőszövetkezeti sertéstenyésztés növelésének egyik útja a régi, már sok helyütt üresen hagyott istállók rekonstrukciója, újratelepítése. Ehhez a húsipar szerződéses alapon anyagi támogatást is ad. Szinten tartásra, sőt fejlesztésre van szükség a háztáji termelésben. A háztáji gazdaságok az árusertés kétharmad részét termelik és hogy ez az arány megmaradjon, jó ötlet, hogy a szakosított telepek is részesedni kívánnak a termeltetésnek ebből a változatából is. Hasznos elképzelés olyan társulás. vagy társulások létrehozása — a Fehérgvarmati SERKÖV komolyan foglalkozik ezzel —, amely a háztáji termelésre alaoul. NEGYEDMILLIÓ HÍZOTT SERTÉS előállítása nem könnvű, de nem is lehetetlen feladat. Ebben az oroszlán- rész a szakosított sertéstelepeknek volt és van szánva. A mezőgazdasági termelésnek ez az „iparága” ma már van olvan erős és lesz olvan ütőkénes. hogy salát feladatát teljesítve az egyéb területekre vonatkozó tervek megvalósítását is segítse. .. Seres Ernő Az eső sártengerré változtatta a vidéket. Cipőben itt nem lehet boldogulni. Akinek nincsen gumicsizmája, akár be se menjen. Cuppog a sár, az ember erősen tartja lábfejével a fekete lábbelit, hogy ki ne lépjen belőle. Mindenütt sár, sár és sár... A hatalmas táblán paradicsom piroslik. Igaz, az eső kissé becsapta, de világít érett, tüzes a színe. Gyorsan telnek a ládák, akik pedig szedik, katonák. Az ember azt hinné erős kezük fegyverhez szokott, de nemcsak. Ujjaikkal óvatosan fogják meg a paradicsomot, azonban rakodáskor megkeményednek az izmok. — Még csak három napja érkeztünk — újságolja Goj- sza Mihály, sorállományú őrmester, parancsnokhelyettes. — Rosszabbat vártunk, nagyon jó elhelyezést kaptunk. Többször voltunk már mezőgazdasági munkán, több helyen, úgy éreztük eddig itt a legjobb. Sajnos most nem lehet almát szedni az eső miatt. A laktanyában még úgy tudták, hogy almaszedés lesz a munkájuk. Sokan szolnokiak, hevesiek, újdonság nekik az almafa. Az eső azonban keresztülhúzta a csen- geri Lenin Termelőszövetkezet számítását is. Égetően sürgős az almaszedés, hiszen hatszáz vagon alma termett. Nem gyerekjáték ennek a mennyiségnek a leszedése, manipulálása és elszállítása. Eddig mintegy kétszáz vagonnal került le a fáról. Minden tsz-tag — az elnöktől kezdve az éjjeliőrig — huszonöt mázsa szedését vállalta. — Egységben az erő, valljuk a csengeri termelőszövetkezetben — mondja nevetve Lengyel György, a szövetke*- zet elnöke. — Ezért is örültünk a katonai segítségnek. Az előző években is jártak már nálunk, mindig elégedettek voltunk a munkájukkal. Ezek a fiúk most három hétig maradnak. Az első napok munkája után nyugodtan merem állítani, hogy a teljesítményük egyenlő a tagjainkéval. Szállást á központi telepen biztosítottunk egy szociális épületben, étkezést pedig a helyi étteremben. Csenger körzetében három nap alatt harmincegy milliméter csapadék hullott. A víz tócsákban, kisebb tavakban áll. A katonák legtöbbjén gumicsizma, hátukon, vállukon az eső ellen vegyvédelmi köpeny. Messziről úgy tűnnek terepszínű köpenyeikben, mint valami Marslakók. Balogh János tv-sze- relő, Ópályiból vonult be. — Messze esik tőlem a mezőgazdaság, de mégis közel van — mondja. — Kissrác koromban sokat dolgoztam, aztán más pályára kerültem. Most újból érzem a fizikai munka örömét. Nyolc brigádban dolgozunk és versenyt hirdetett a termelőszövetkezet vezetősége. Persze mi egymás között, brigádon belül is versenyzünk. A mennyiségi mellett minőségi értékelést is végzünk. Reggel héttől délután öt óráig dolgoznak. Közben egy óra az ebédidő. Munka után van aki pihen, van aki kimenőre megy. Már beszéltek a szövetkezet KISZ-titkárával is, szeretnének kapcsolatot kialakítani a helyi KISZ- esekkel az itt-tartózkodásuk idejére, összeállítottak egy gyors programot: először egy ismerkedési estet terveznek, majd közös klubesteket, vetélkedőket és ami még jön. Közülük többen zsebükben hordanak egy centimétert, amelyen az utolsó szám tizenöt. Nekik Csenger már a szülőfalut, a civil életet juttatja eszükbe. Nagydoboson az alma szállítását végzik a katonák. Az állomáson vagonokat pakolnak meg Csehszlovákiába és az NDK-ba irányított almákkal. — Kétszáz vagon téli almát várunk— mondja Kocsis Barna, a nagydobosi Petőfi Termelőszövetkezet főkertésze. — Ennek a felét exportra szállítjuk. Nagyon sokat segítenek nekünk a katonák. Nemrég érkeztek s az eddig leszedett és becsomagolt almát szállítják most. Négy brigád dolgozik Nagydoboson. Közülük három a mátészalkai almatárolóba szállít, egy pedig a helyi állomáson pakolja át az OPW-s vagonokba a pótkocsikról a háztartási jonatánt. — Tegnap öten kétszáz mázsát rakodtunk — mondja Dányi József tizedes. — Ma meglesz a kétszázötven mázsa. Gyorsan, szó nélkül dolgoznak, mintha mindig ezt csinálnák. Gyakorlott mozdulatokkal emelik fel a ládákat, s teszik sorban egymás mellé a vagonokba. Az almát legkisebb ütés, rázkódás sem éri. Néha beleharapnak egy gyümölcsbe, csak úgy, menet közben. ízlik a jászsági embernek a finom szabolcsi jonatán. Az egyik láda tetején táskarádió szól. Az utolsó láda lerakása után felszállnak a pótkocsira és azonnal belekezdenek egy katonanótába: „Ez a vonat most van indulóban...” Hamarosan ők is leszerelnek, de addig még becsülettel helytállnak. Sipos Béla Szorgalmasan szedik a paradicsomot a csengeri Lenin Termelőszövetkezetben. „Elvtárs, hisz te vagy a Vörös Segély. Testvér, segítsd a lebukottakat”. H ózsef Attila sorai nálánál jobban senkire sem illettek. Akik ismerték, együtt dolgoztak, harcoltak vele, vallották, ma is vallják: a törékeny, kis asszony szinte egymaga képes volt tartalommal megtölteni a munkásszolidaritás eszméjét. Az elnyomatás, a kizsákmányolás ellen küzdő, s ezért börtönbe került, meghurcolt, nemegyszer megkínzott baloldaliak reménye névtelenül is felé irányult. Névtelenül, hiszen a cellák lakói többnyire nem ismerhették azokat, akik a Vörös Segély illegális munkáját irányították. A Horthy-rendszer rendőrsége mindent megtett, hogy szétzúzza az üldözöt- tek-elítéltek segélyszervezetét. A Vörös Segély aktivistáinak tehát rejtőzniük kellett, hogy az állandó üldöztetés ellenére is elvégezhessék munkájukat. így az ő nevét sem tudhatta a börtönökben tengődő sok ezer politikai fogoly, akihez megtalálta az utat a szolidaritás szervezete. Nem tudhatták — vagy csak nagyon kevesen —, hogy az ellen- forradalmi korszakban Magyarországon is oly fontos szerepet játszott szervezet vezetője, a lebukott baloldaliak ügyének legáldozatkészebb szolgája egy fiatal nő, Martos Flóra volt. Ma lenne nyolcvan esztendős. A Tanácsköztársaság leverése után fiatal baloldali szociáldemokrataként Martos Flóra a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségében dolgozott, s itt került kapcsolatba az Martos Flóra (1897—1938) illegális kommunista mozgalommal. Akkoriban már voltak tapasztalatai az ellenforradalmi hatalom módszereiről és segélyező munkájáról is. De a passzív együttérzés számára nem volt összeegyeztethető saját bel-' ső nyugalmával. Azt csak akkor érhette el, ha mindent megtett, amit emberi érzései diktáltak. Először a zalaegerszegi internáló tábor foglyaihoz juttatott el élelmet, s vállalva a veszélyt, meg is látogatta őket, hogy erőt próbáljon önteni beléjük. Útja ezután szinte törvényszerűen vitte az 1923-ban nálunk is létrehívott Vörös Segélybe. Bekapcsolódása a kommunista mozgalomba lehetővé tette számára, hogy ezt az egyéniségéhez, hajlamaihoz legjobban illő illegális rriunkát végezze. 1927-ben már ő vezette a szervezetet, amelynek egyre több és egyre veszélyesebb feladata volt. Martos Flóra maga, az illegális tevékenységén túl, a munkahelyén is igyekezett segíteni a dolgozóknak, védte érdekeiket. A Shell Kőolaj Vállalat csepeli telepén dolgozott a laboratóriumban. A munkások természetesen mit sem tudtak a „Labor kisasz- szony” másik életéről. Azt viszont tudták, hogy bármi bajuk, sérelmük -. an, hozzá bizalommal fordulhatnak. 1930-ban ő is lebukott. A rendőrségnek feltűnt, hogy a börtönök politikai foglyai rendszeresen kapnak könyveket látogatóiktól. A nyomozás során a könyvek mennyisége arra mutatott, hogy valahol egységes elosztóközpont működik. Rájöttek, hogy a régóta hiába keresett Vörös Segély nyomára bukkantak. Hatalmas apparátussal kezdték meg az üldözést, s a szálak végül elvezettek Martos Flórához. Heteken keresztül vallatták, kínozták, hogy megtudják tőle munkatársai nevét — hiába. A mindig csendes, gyenge fizikumú asszony hihetetlen állhatatossággal hallgatott illegális munkájáról. Végül bíróság elé állították, de bizonyítékok hiányában fel kellett menteni. A Vörös Segély tovább élt. A következő években elsősorban az c munkájának eredményeként a Vörös Segély jelentősen kiszélesítette tevékenységét. A párttagok és az egyszerűen csak rokonszen- vezők, együttérzők megmozgatásával sikerült elérni, hogy rendszeres legyen a bebörtönzött kommunisták és családtagjaik anyagi és erkölcsi támogatása, jogvédelme. A hatóságok eredménytelen hajszát folytattak a Vörös Segély aktivistái után. Éveken keresztül nem tudtak megfelelő bizonyítékokat összeszedni Martos Flóra ellen sem. De azt sejtették, hogy kiemelkedő szerepe van az illegális munkában. így is volt. 1935-ben a párt komoly feladatokat bízott rá. Mivel régtől fogva jó kapcsolatai voltak a szociáldemokrata párt egyes vezetőivel, neki kellett kapcsolatokat keresni a legálisan működő másik munkáspárttal. Nagy jelentősége volt ennek abban az időben, amikor Európa-szerte napirenden volt a munkás- mozgalomban a növekvő fasiszta veszély elleni egységes népfront megteremtése. 1935 nyarán aztán a rendőrség ismét letartóztatta. Bizonyítékuk illegális munkájára akkor sem volt, ezért koholt vádakkal vetették börtönbe. Kémkedéssel gyanúsították és több mint húsz hónapig, pontosan 614 napig tartották vizsgálati fogságban. Mire sor került tárgyalására, a brutális kihallgatások és a börtön rettenetes körülményei következtében olyan súlyos beteg lett, hogy hordágyon kellett a bíróságra vinni. Hatalmas lelki erővel azonban betegen is keményen, határozottan utasította vissza a hazaárulás képtelen vádját. Ismét nem sikerült semmi terhelőt rábizonyítani. Felmentették. 0 súlyos beteg asszonyt a párt kijuttatta Prágába, hogy egy szanatóriumban visszanyerje egészségét. Szervezete azonban nem tudta legyőzni a betegséget. 1938 decemberében, amikor a hitleristák már legázolták Ausztriát, Csehszlovákiát Martos Flóra haldoklott. Betegágyát csak titokban látogathatták meg harcostársai, akiket az utolsó pillanatáig optimistán bíztatott. Két nappal az 1939-es esztendő előtt halt meg. Nevét ma iskolák, hivatalok, utcák őrzik. S emlékét az egymást követő nemzedékeké— Avar Károly
