Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-03 / 207. szám
1977. szeptember 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Milliókat érő ötlelek a átszólag rutin ellenőrzési téma került a Nyíregyházi Városi Tanács V. B. elé a legutóbbi ülésen: a lakásépítési terv időarányos teljesítését és feladatait tekintette át a város egyik vezető testületé. 1,7—1,9 milliárd forint fel- használásáról van szó (eny- nyit költhet lakásépítésre öt év alatt a tanács). Az összeg egymaga Is aláhúzza nemcsak a lakásprogram, hanem a városfejlesztés szempontjából is lényeges munkák jelentőségét. A vb tagjai azonban most nemcsak ezért kapcsolódtak nagy aktivitással a színvonalas előterjesztéshez, hanem azért is, mert a rendszeresen visszatérő elszámolás ezúttal sokkal több volt a „darabszám — pénz — határidő'’ regisztrálásánál: számos új, továbbfejlesztésre érdemes ötletet tartalmazott. Ez azért is lényeges, mert változások következnek be a nyíregyházi lakásépítésben. Az utóbbi hat-nyolc évben ugyanis a Jósaváros „uralta a mezőnyt”, a házgyári építkezés gyorsaságával, szervezettségével mindenki elégedett lehetett, hiszen csaknem húszezres városrész épült fel a hetvenes években. Az utolsó paneleket azonban a héten helyükre emelték — tehát az építők Jósavárosból hamarosan más területre vonulnak. Az építtető tanács számára ezt azt is jelenti, hogy a nyolcvanas évek elejéig (amikor a Keleti lakótelep építése indul), nem lesz nagy területű, szanálásmentes építési terep, amely ellensúlyozhatja a több lebontott lakás árán megszerzett területeket. A vb-ülés vitája során kiderült, hogy a látszólag kedvezőtlen helyzet ellenére mégis gyorsítani lehet az építkezéseket. Az igazolódott, hogy a jobb lehetőségek keresését nem szabad feladni egy középtávú terv közepén sem. Kiderült ugyanis, hogy nagyon sokba kerülne a bontás a Kígyó utcán, az Erdősoron, a Mező utcán — tehát számos kínálkozó lehetőségről le kell mondani a költségek miatt. De például szinte „ajándékként” került a területelőkészítők elé az öz utca, ahol a kőrúthoz csatlakozva kisebb lakótelep épül hamarosan, s az új lakásoknak csak 7—8 százalékát kell feláldozni a bontások miatt — kedvező a szanálási arány. A körút mentén több ilyen rejtett, építésre kész közművesített terület van, ezeket is megnézik. Végleges lett a 4-es főút városi átkelési szakasza (ez a nagykörút keleti fele), amely szinte egyik hónapról a másikra előlépett éí máris sürgetően igényli, hogy beépítésének gondolatával foglalkozzanak. Hogy hol lesz a legkedvezőbb az építkezést megkezdeni, hamarosan eldől. □ isszajátszott tervezési folyamatok: kinek, mikorra, mit kell elvégezni, hogy időben kapcsolódhassák a tervező után az engedélyező, kivitelező, közműépítő — most ez is valóság Nyíregyházán. A Szamuely lakótelep talán az ottlakóknak is meglepetés lesz építési gyorsaságával. A résztvevők hétről hétre összehangolt munkája a garancia, hogy a déli városrész újabb 450 lakásába 1980-ig beköltözhetnek a lakók. ötletek, következetesség, segítőkészség — pénzbe nem kerülő dolgok. Az eredmény azonban milliókban mérhető. Marik Sándor Milyen lesz az első óra? Pályakezdő pedagógusok „Én ... esküszöm” — s mormolta mindenki a nevét, ki büszkén, felemelt fővel, ki megille- tődve, könnyeivel küszködve, majd egy mederbe terelődve hömpölygőit tovább az eskü szövege. Kétszáz fiatal pedagógus tett fogadalmat választott hivatása mellett, ennyivel több óvónő, tanító, tanár oktat és nevel megyénkben az új tanévben. Közös jellemzőjük, hogy önálló életük most kezdődő új szakaszáról egyelőre még semmit sem tudnak, legfeljebb találgatják: milyen lesz az első óra, milyenek a gyerekek, a szülők, a kollégák, sikerül-e beilleszkedni a tantestületbe, az új faluba — és hogyan? nítani. Nyírszőlősre megy — haza. — A második osztályt kaptam. Talán ez a legjobb, az elsősök még túl kicsik, a felsőbb évfolyamosok már túl nagyok. De lehet, hogy bármelyiket kaptam volna, mindnek találtam volna valami előnyét. S hadd büszkélkedjem: engem jelöltek csapatvezető-helyettesnek. Ez azt jelenti, hogy a kisdobosok hozzám tartoznak, aminek külön örülök, mert a mozgalmi munkát mindig szívesen végeztem. A munkába állást igyekeztek megkönnyíteni, emlékezetessé tenni azzal a megyei ünnepséggel, ahol a megyei tanács vezetőitől kaptak tájékoztatást a szűkebb haza életéről, fejlődéséről, eredményeiről, gondjairól. Ünnepségre szólt a meghívójuk — eskütételre. Ám közben a cseppet sem ünnepélyes valóságból kaptak egy kis ízelítőt. Mi is csupa ünnepélyes arcú fiatalt kértünk beszélgetésre — a leendő hétköznapokról. Szívesen, lelkesen és általában konkrét terveket fon- tolgatva-elemezve beszéltek a jövendő első tanévről. Arra voltunk kíváncsiak: mi foglalkoztatja elsősorban a pályakezdéssel kapcsolatban a négy fiatal tanítót. anyagot, ezt dolgozta fel diplomamunkájában, s ennek veszi most hasznát, mindjárt az első órán. — Vegyes osztályt fogok tanítani, amelyben elég sok lesz a cigánygyerek. Sokan félnének ettől a feladattól. Engem vonz, talán azért, mert így nehezebb ... GERGELY JÓZSEFNÉ is szerződést kötött a főiskolai évek alatt. így kerül most Ópályiba. — Nem lesz egy álom a pályakezdés, a bejárás miatt. Kilométerben ugyan nem nagy a távolság Mátészalka és Ópályi között, mégis naponta buszra kell szállnom. De egyelőre ez „nem jellemző”. Sokan így kezdünk. Ennél sokkal fontosabb, hogy megvalósíthassam álmaimat. Már tárgyaltam az iskola vezetőivel a terveimről, konkrétan a gyermekek egészséges testi neveléséről. Gyermek- torna-csoportot szeretnék ... TOMOSI ARANKA számára már hetekkel korábban „megkezdődött” a tanév. Többször bement a nyári szünidőben az iskolába, ismerkedni, bepillantani a jövő évi dokumentumokba, ellesni az előző éviből a kötelező formaságokat. — Szerencsém van, hazakerültem, Nyírbéltekre. Szerződésem volt, s ezt abban az esetben tartom jó megoldásnak, ha valaki már 18 éves korában tudja: mit akar. Ráadásul — ahogy a többiektől tájékozódtam — a fizetésem is a jobbak közé tartozik. 2450-nel kezdek. Aranka már az utolsó főiskolai évben, a szakdolgozat írásakor leendő gyakorlati munkájára gondolt. A cigánytanulók foglalkoztatásával kapcsolatban gyűjtött TÓTH ÉVA furcsa helyzetbe kerül, mert egyszerre fog városi és falusi iskolában taTARPAI ISTVÁN is úgy döntött, hogy megpróbálja, lesz-e belőle próféta a saját hazájában? — Már az útját-módját is kitaláltam ennek a bizonyos „prófétaságnak”. Nem a fő teendőmmel függ össze, de bízom benne, hogy a harmadik osztály tanítását és a továbbtanulást össze tudom egyeztetni. Testnevelés szakon szeretném magam to vábbképezni, valószínűleg sor kerül arra is, hogy a felsőben taníthatok testnevelést, vagy szakkört vezetek. S szeretnék tenni valamit a pát- rohai községi sport fellendítéséért is... Színes tervek, félig kész, vagy kidolgozott ötletek, ök négyen — véletlenül — nem küzdenek lakásgondokkal, a pályakezdés fogalma mégis olyan sok mindent takar — a keresettől az első pedagógussikereken át a tömegsportig. Néhány nap, s friss diplomájuk a gyerekek szemében már ugyanannyit jelent, mint minden tanítóé, aki az első órán így szól hozzájuk: én foglak tanítani benneteket ... B. E. Aki válaszol: Az MSZMP Központi Bizottsága 1976 decemberében határozatot hozott a munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban szocialista brigádvezetőket: milyen területen látnak eddig kihasználatlan tartalékokat? Aki válaszol: Böszörményi Zoltán, a kisvárdai Rákóczi Termelőszövetkezet Dózsa György traktoros szocialista brigádjának vezetője. — Nemrég fejeztük be az aratást, s máris itt van az újabb csúcs, az őszi betakarítás. Most éppen a legtöbb munkát a burgonya adja, de már megkezdődött az alma szedése is, és nemsokára jön a kukorica, a cukorrépa, meg még nagyon sok minden. Most aztán újból eldől, ki hogyan áll a talpán, ki milyen traktoros. Most lesz igazán nagy jelentősége a 'tervszerű megelőző karbantartásnak, hiszen ha csak egy-két gép esik ki a szállítási, betakarítási munkából, könnyen el lehet képzelni, mennyi problémát okoz. Maradjunk a mostani munkánál, a burgonyabetakarításnál. Ha elromlik a burgonyafelszedő gép, az emberek is megállnak, meg kell várniuk, míg kijavítják a gépet. A megelőző karbantartás mellett a másik fontos feladat, a gépszerelőkkel való jó kapcsolat kialakítása, bővítése. Mert rajtuk is múlik, hogy minél gyorsabban kijavítsák az elromlott /gépet, s úgy javítsák meg, hogy azt másnap ne kelljen ismét bevontatni a gépszerelő műhelybe. Persze rajtunk, traktorosokon is sok múlik, hiszen nem mindegy az, hogyan bánunk a géppel. Űzzük, hajszoljuk, nem törődünk a következményekkel, vagy pedig okosan, a józan ész diktálta lehetőségek között dolgozunk velük. Korábban voltak olyan problémáink, hogy néhány brigádtag bizonyos esetben elfelejtett bejönni dolgozni. Buszvezetői tanfolyamra járBÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN szocialista brigádvezető tak, s mikor vizsga volt, minden bejelentés nélkül távolmaradtak. El lehet képzelni, milyen problémák adódtak ebből, hiszen teljesen felborították az előzetes tervet, s nagyon sok esetben ez igen rossz hangulatot eredményezett a többiek között. Hiszen az a feladat, amit nekik kel lett volna elvégezni, ránk maradt. Ez különösen ilyen kor, a betakarítási csúcsnál nagy gond, hiszen ekkor a jó szervezésen, az összehangolt munkavégzésen múlik minden. Az idei ősznek már nélkülük vágtunk neki, s eddig nem is volt semmi komolyabb fennakadás. A vezetők jól szervezik a munkát, s mi is úgy dolgozunk, hogy ne le gyen fennakadás. De ez a mi érdekünk is, hiszen így töb bet keresünk. A mi brigádunk is csatlakozott a csepeli munkások felhívásához, s igyekszünk becsülettel teljesíteni a válla lásainkat. Kommunista vasárnapokat szervezünk, fákat ültetünk, s az eddigieknél jobban vigyázunk az anyagtakarékosságra. Hiszen nem mindegy az, hogy mennyit fogyaszt naponta egy-egy gép. Igaz, mi nem milliókban számoljuk a takarékosság eredményeit, de sok kicsi sokra megy. S ha közvetve is, de mégiscsak a mi zsebünk is megérzi ennek az eredményét. Gergely Józsefné |ost egy házat épít és a fűtését az országban, a világon egyedülálló módon, forró levegő befúvá- sával oldja majd meg. Már bütyköli a kazánt, a levegő- csatornákat, de közöl még néhány bizarrnak tűnő dolgot, szenvedélyéről, hobbyjá- ról, a barkácsolásról. Újító. Az volt korábban is, de hivatalosan csak néhány napja az. Elfogadott és elismert újítóvá a pályadíjak tették. A pályázatot a termelő- szövetkezetek területi szövetsége hirdette meg és Szabó Béla két harmadik díjat, 12 ezer forintot kapott. Amikor zsebbevágta a pénzt, arcizma sem rezdült, csak némiképp csodálkozott. Bevallotta, nem igen gondolt ő soha arra, hogy az ilyesmi pénzt ér. Bár egyszer a díjakat megelőzően is volt már haszna az egyik újításából. Amikor Tunyogmatolcsra, a Zalka Máté Termelőszövetkezetbe hazatért (Matolcson született), készített egy szecskavágót. Úgymond egy elfekvő Faun típusú adaptert alakított át olyan önjáró szecskázógéppé, amely a kötegelt kukoricaszárat a háztáji gazdaságokban pillanatok alatt felaprította. Csillog a szeme, ahogyan magyarázza: a gép beáll a szövetkezeti tag udvarára, rakják bele a kévéket és a szecskát oda fújja — csűrbe, istállótérbe — ahová a gazda kívánja. A szecskavágó bevált. Bizonyíték az elismerés. Hiszen ját, hogy minden rendben menjen, hogy a meglévő gépekkel a lehető legtöbbet teljesítsék. A díjazott újításokat is a szükség szülte, az, hogy nin- csennek bőviben a jó eszközöknek. Mert jó géptípus az ETB-tárcsa — közli —, de ahogy Géberjénből hazahívták, csak próbaidőre alkalmazták 3200 forintos fizetésért. A szecskavágó után véglegesítették, a fizetését 300 forinttal emelték. Huszonnégy éves. Műszaki vezető, öt lakatos, hat szerelő és két kovács munkáját irányítja, mindennapos dolgát igazgatja. Fiatal még korban és szolgálatban, de tettei, szavainak bölcs megfontolása férfiasán érett. Azt mondja, az élet kényszeríti az újításra. Mert hiába van a termelőszövetkezetnek egy Rába-Steigere, egy fecske nem csinál nyarat és a géppark nagyon elavult. Mindig keresni, kutatni kell a módosak újkorában, hamar tönkremegy, főleg azért, mert nehéz vele bánni, a traktorosok gyakran kinnhagyják a mezőn. A Szabó-féle ETB, az már más. Függesztett kivitel, a traktoros könnyen kezelheti, gyorsan megy vele a munka és nem hagyják kinn a határban. A másik 'újítás az XT—3- as tárcsatagok felhasználásával készített tárcsaborona, a gyümölcsfák közének talaj- munkáját könnyíti, gyorsítja. Szállítása, munkahelyzet-beál- lítása egyszerű. Olyan munkaeszköz ez, amelyet akármelyik termelőszövetkezetben köny- nyel el lehet készíteni, ahol műhely van. — Ahol műhely van — ezt hangsúlyozta a fiatal műszaki vezető — de most az egyszer ellent kell mondani. A műhely az csak harmadrangú kérdés, ötlet és akarat kell, olyan csendesen, makacsul kitartó ember szükséges, mint Szabó, aki hozzáfog egy UNHZ 500-as markoló átalakításához, mert nincs hozzá alkatrész és mert nem szeretné, ha „talonba” kerülne. Elsősorban ilyen ember, illetve emberek kellenek. Nem az újítási díjért, hanem a gépek, eszközök jobb hasznosításáért, a már rozsdás, elfekvő anyagok életrekeltéséért, mozgásba hozásáért kell fáradozni. N incs jobb dolog, ha valakit az élet kényszerít hasznos cselekedetekre és nem csak cselekszik, de alkot is. Néha meg is lehet lepődni. Díj is jár az újításért. A legnagyobb díj az, ahogyan már mondták a faluban: „Van esze a fiúnak”. Persze a soron kívüli fizetésemelés serossz. A 12 ezer forintból is futja némi anyagra, ami kell még a házépítéshez, amely nem olyan lesz, mint más ház. Méltó gazdájához, építőjéhez. Seres Ernő
