Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-25 / 226. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. szeptember 25. A HÉT — CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ: Pakisztánban ismét őrizetbe veszik All Bhuttót — A PFSZ Központi Tanácsa Damaszkuszban ülésezik — Dél- Libanonban súlyosbodnak a harcok KEDD: New Yorkban megkezdődik az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszaka, a Vietnami Szocialista Köztársaságot és Dzsl- butit felveszik a tagok sorába — Az izlandi kormányfő Moszkvába érkezik — Callaghan Rómában. SZERDA: Párizsban folytatódik a baloldali pártok csúcsértekezlete, de továbbra sincs megegyezés — a KGST és a Közös Piac képviselőinek megbeszélése kezdődött Brüsz- szelben — Az Interparlamentáris Unió szófiai konferenciája CSÜTÖRTÖK: Kádár János és Joszip Broz Tito jugoszláviai tárgyalásai — A Fehér Házban bejelentik Lance költségvetési igazgató lemondását PÉNTEK: Gromlko washingtoni tárgyalásai Carter elnökkel és Vance külügyminiszterrel — A nyugatnémet CSU kongresszusa Münchenben SZOMBAT: Változatlan hevességgel folynak a fegyveres összecsapások Etiópia területén — Az afrikai frontállamok értekezlete a mozambiki Maputóban elsőizben járt a héten izlandi kormányfő a Szovjetunióban. (A két ország jó példát teremtett azzal, hogy a kölcsönös előnyök alapján rendezték a bonyolult tengerjogi és halászati kérdéseket.) Bejelentették Gromiko olaszországi útját, rövidesen Moszkvába látogat Barre francia kormányfő és Owen brit külügyminiszter, s folynak az előkészületek a kilenc nap múlva kezdődő belgrádi találkozóra is. Újra felvette a kapcsolatot egymással a KGST és a Közös Piac, hogy erőfeszítések történjenek a két jelentős európai gazdasági tömörülés viszonyának rendezésére. A tárgyalásokról szóló hía hét három kérdése 1. Mit várhatunk az ENSZ- közgyűlés üsésszakától? A nyitó hét legfontosabb eseménye a Vietnami Szocialista Köztársaság és Dzsibuti felvétele volt a New York-i üveg-beton palotában. Mindenekelőtt Vietnamé, amelynek jogos világszervezeti tagságát négyszer akadályozta meg amerikai vétó. A harcmezőkön aratott győzelmet most betetőzte a diplomáciai siker is, s az ENSZ valóban egyetemessé vált. (Svájc hiányzik még tagjai közül, de már Bernben is gondolkodnak a semlegességgel indokolt távolmaradás feladásán: s a félszigeten kialakult ismert körülmények miatt Korea egyelőre nem képviselheti magát.) A világ- szervezetnek ma csaknem háromszor annyi tagja van, mint alapítása idején, s jóllehet az általános vitában idén is Brazília küldötte lesz az első felszólaló (1945-ben ugyanis ez a B-betűs ország állt a névsor élén), csak a tradíció miatt van így, az ábécében jócskán elébe kerültek más államok. Eddig 126 napirendi pont vár vitára, s lehet, hogy ez a szám menet közben bővülni fog. Elsőrendű világpolitikai kérdések; a leszerelés, a nemzetközi biztonság éppúgy megtárgyalásra kerülnek, mint a válságövezetek tennivalói; de a közép-amerikai fűszersziget, Grenada például UFO-ügyben is előterjesztést tett, hogy együttesen próbálják meghatározni a titokzatos égi objektumokat. Az ENSZ természetesen olyan, mint maga a világ, csodák semmiképpen sem várhatók. A világszervezeti munka azonban jó kereteket nyújt az álláspontok kifejtésére, s lehetőségeket biztosít diplomáciai érintkezésre, az üléstermeken kívül is. Máris arra számítanak, hogy egy időben legalább 120 külügyminiszter lesz jelen az ENSZ- palotában. 2. Hogyan haladnak a különböző kelet—nyugati tárgyalások? „Belegázoltunk a folyóba és még nem értünk partot. Sok zátony van még előttünk. Hogy mikor érünk ki, egyelőre nem tudom megmondani. Türelemre van szükség, sikerre törekszünk a tárgyalásokon...” A szemléletes hasonlatot Gromiko szovjet külügyminiszter mondta az újságíróknak, amikor Washingtonban a szovjet—amerikai eszmecsere fejleményeiről faggatták. A Carter elnökkel és Vance külügyminiszterrel folytaCarter fogadja a szovjet küiügy minisztert. (Kelet-Magyarország telelőtől A kelet—nyugati tárgyalások legfontosabb szála a szovjet—amerikai párbeszéd, de szembetűnő élénkülés tapasztalható mindén területen. Uj bejegyzés a moszkvai diplomácia vendégkönyvében, toni vezető állásokba került 169 georgiai, az elnök földijei és barátai mindenesetre összerezzennek, ha túlságosan firtatják a múltjukat. Réti Ervin tott eszmecsere központjában a SALT-problematika állt. Jövő hétfőn lejár az 1972-ben kötött első egyezmény érvénye, s felvetődött a kölcsönös kötelezettségvállalás lehetősége, miszerint továbbra is betartják az egyezményeket. rek azonban főként az európai kontinensről és Észak- Amerikából érkeznek. A válságövezetben nincs jele megegyezésre irányuló párbeszédnek, sőt a héten egyre hangosabb fegyverzaj hallatszott Libanonból és az etiópiai frontokról. 3. Miért kellett távoznia Bert Lance-nak? Négyszeres áron adta el georgiai házát Bert Lance bankár, amikor Carter elnökké választása után Washingtonba költözött. Biztos lehetett dolgában, hiszen ő volt az, akit az új elnök elsőként jelölt kormányhivatali tisztségre, méghozzá nem is akármilyen posztra. Az igazgatási és költségvetési hivatal, amelynek vezetője lett, kulcspozíciót tölt be a gazdasági élet befolyásolásában, az állami kiadások ellenőrzésében. Aztán egyre-másra keltek szárnyra a hírek Lance múltjának foltjairól: kölcsönök felvétele és adása megengedhetetlen feltételekkel, némi korrupció, s gyanú, túlságosan nagyvonalú elszámolások. Az igazsághoz tartozik, hogy Vance — washingtoni mértékek szerint — egyáltalán nem követett el főbenjáró bűnöket, nem volt sem jobb, sem rosszabb hivatali elődjeinél, a számlájára írt vétségeket csaknem minden amerikai bankár elkövette vagy elköveti. Ám Carter a tiszta kéz varázsszavával költözött a Fehér Házba, s a Watergate-botrány után komolyan növelte esélyeit, amikor az „ez nálam lehetetlen” jelszavát ismételte. A kínos ügyeket eleinte szerette volna eltussolni, de végül előnyösebbnek látta a tisztáldozatot, s Lance lemon- datását. A január óta washingFolyik az ENSZ 32. ülésszaka. Holtai Imre, hazánk ENSZ-nagy- követe felszólalás közben. (Kelet- Magyarország telefotó) A SALT—1. azonban már eddig sem volt kielégítő, feltétlenül szükséges lenne a továbblépés. Részben a SALT—2. vonatkozásában, részben az amerikaiak által szorgalmazott új fegyverkezési törekvések (neutronbomba, szárnyasrakéták, MX-rakéták stb.) megakadályozása érdekében. Elsősorban ezen múlik, hogy mikor lehet majd kilábalni a folyóból... Páríxsi levelünk Ilyen a világ T alán fél óra is eltelt azóta, hogy megbűvölve nézdk egy táncost. Egy 2x2 méteres deszkapódiuman, a földdel majdnem egyenlő szinten. A férfi 25 év körüli.. Izmos teste szinte szétfeszíti ingét. Egy hevesebb mozdulatára szét is szakad mellén az átizzadt ruhadarab, s anélkül, hogy megállna a táncban, ledobja magáról. Félmeztelen teste fényesen csillog, s ez még jobban kiemeli izmainak játékát, mozgásának harmóniáját. Fekete haja olykor arcába hullik, de amikor karjait a tomboló spanyol ritmusokra széttárja, visszarepül s szabadon hagyja szép vonású arcát. Farmernadrágot visel, lábain puha gau- cho csizma, a dél-amerikai lovaspásztorok öltözéke. A csizma kissé magas sarkú és a tánc szinkópáját kopogja vele olyanformán, ahogyan a kasztanyettel szokták követni táncukat a dél-amerikaiak. Itt azonban nincs kasztanyett, a táncot egyetlen dobos kíséri, vagy éppen a tánc követi a dobok ördögi gyorsaságú ritmusait és bravúros rögtönzéseit. A társaság harmadik tagja idősebb indián, hosszú fényes, fekete hajjal, arcán szinte semmiféle érzelem nem tükröződik, majd hogy nem egykedvű. De amint jobban megbarátkozom vonásaival, egyúttal a büszke méltóságot is megérzem rajta, s eszembe jut, hogy az indián férfiak megvetik az érzelmi kitárulkozást. Az indián hirtelen kötelet dob a táncosnak, aki elkapva azokat, pörgetni kezdi teste hossztengelye körül. A kötél végén vasgömb, a híres boló, amivel az argentin pásztor egy jólirányzott dobással megállítja a pampán vágtató bikát vagy lovat. Most azonban ugyanazt szolgálja, mint a fokos, amivel nálunk a pásztortáncot szokták bemutatni. A dob elnémul, csak a bolók adják a ritmust: esőkopogást, vágtató csordák patáinak dübörgését, ostorcsattamást, táncoló lábak dobogását, mindent, amit csak a művész ki akar fejezni vele. S aztán a két boló lezuhan, az utolsó csattanás szinte megáll a levegőben, néhány másodperc dermedt csönd, s a nézők tapsorkánba törnek ki. Valódi, igazi argentin táncművészetet láttunk. A táncos azonban most mikrofont kap a kezébe, s még kissé ziláló tüdővel a következőket mondja: „Elvtársak, nekünk argentin kommunistáknak ez volt az első alkalmunk, hogy eljöhettünk ide közétek az Hu- manité ünnepére, s ez rendkívüli nap nekünk. El akarjuk nektek mondani, hogyan harcolunk odahaza, ahol ma tízezer politikai fogoly sínylődik a börtönökben és másik tízezer nyomatalanul eltűnt...” A közönség jó része továbbra is ott marad, hallgatja a művészt, aki most már politikai agitátorként küzd az ügyért, amelyet szolgál. Szavai olykor belevesznek a szomszéd brazil pavilon rumba zenéjébe. Kissé távolabb illatos füst száll a levegőbe, ott spanyolok sütik a marenguezt, a finom kolbászfélét. Nem messze tőlük jordániai kommunisták burnuszt és plakátokat árulnak, a vietnamiaknál csúcsos pálmarost kalapot vásárolnak a franciák, az algériaiak filmeket vetítenek országukról, a tahiti és oguadelou- pi kommunisták képekben mutatják be a gyarmatosítás utókövetkezményeit. A Cité Internacionál, a nemzetközi negyedik nagyszínpadán éppen a moszkvai Bolsoj kórusa zeng robusztusán, majd Kukorica Jancsi nézi szomorúan a piros mentés, lovas magyar huszárok mutatványait. A bábjáték-előadás elé kimozdíthatatlanul lecövekelnek a párizsi gyerekek. I tt van Párizs, itt van Franciaország és egy kicsit itt van a világ is. Minden arc, minden bőrszín, minden típus. Bábel, amelyben szemmel láthatóan mindenki otthon érzi magát. Egy familiáris Bábel, ahol illik megszólítani a szembejövőt, ahol ismeretlenek tegezik egymást, ahol pezsgővel kínálnak, vagy a pártba akarnak beléptetni, ahoi röplapot nyomnak a kezedbe az új chilei bebörtönzöttekről, vagy adakozásra szólítanák fel valamelyik kerület választási alapjára. Bábel, ahol az, hogy „harmadik világ”, megszemélyesül, mert barátokat szerzel Marokkóból, Szenegálból, vagy Peruból, ahol munkanélküli tanárakkal ismerkedhetsz Lyonból, s mindenekfölött egymással szolidáris kommunistákkal a földgolyó legkülönbözőbb pontjairól Ebben a Bábelben egy kicsit jobban megérzed és jobban elhiszed, hogy ilyen a világ. Hogy ilyen is a világ. Mert azért bármilyen nagy is a Párizs melletti Courneuve Park, ahol ez a milliónyi ember megfordult a „Huma” két napja során, ez a millió egy kicsit mégis egymásközt volt. De amint kilépsz, azt is megérted, hogy ott künn, kemény harc folyik. Ha te a kommunistákkal vagy szolidáris, akkor szembe kell nézned azzal, hogy a polgári világ többé veled nem szolidáris. Párizsban még ma se tudnak napirendre térni afölött, hogy a hírneves és közkedvelt karikaturista, Wolinski otthagyta a Charlia Hebdo nevű folyóiratot és átment a „Huma”-hoz. Wolinski most megrajzolta, hogy mi minden történt azóta vele. A Huma- nité Dimanch ünnepi számában azt a címet adta rajzsorozatának: „És te nem félsz, hogy megbélyegeznek?” Azóta, hogy rajzaim a Humanitéban jelennek meg, az emberek magatartása megváltozott irányomban — fűzi hozzá. És Wolinski ott áll rajzain, körülfogva „barátaitól”, akik csodálkoznak, fenyegetik vagy szapulják, vagy éppen arra bíztatják, hogy „menjen el még tovább”, pszichológushoz küldik, vagy sajnálkoznak rajta, hogy ilyen tehetséges és intelligens ember hogy tehetett ilyesmit. És a másik oldalon új munkatársai és barátai, a „Huma” folyosóin, akik kidugva fejüket az ajtón, egy kis itókára hívják, meglocsolni az alkalmat, hogy közéjük állt. Igen, Wolinski előtt most bezárulnak némely ajtók, de kinyílnak mások. A munkásoké, a baloldaliaké és a kommunistáké. S hogy éppen a Wolinski-ügy kavart ilyen nagy port a párizsi polgári értelmiség körében, az sem véletlen. A nagytőke sajtója hónapok óta vonultatja fel az antikommunizmus új csodagyerekeit, az agyonreklámozott „szellemi disz- zsokékat”, főként olyanokat, akik balról jobbra dezertáltak, s így lettek „szakértők” a marxizmusban. Nincs az a nyilvánosság, amit meg ne adnának például André Glucks- mannak, akiről még a polgári sajtó is azt írja, hogy „eddig még egyetlen filozófus se tombolt ilyen merészen a marxista porcelánboltban”. Ezek az úgynevezett „új filozófu- fusok” (és 120 év óta valamennyi elődjük) nem kevesebbre vállalkoztak, mint a marxizmus „végleges megcáfolására”. A francia nagytőke sajtója csak a prím-hangot adta meg, a nemzetközi antikommunista zenekar viszont teljes hangerővel kíséri. A Humanité Dimanche ünnepi száma ezért vette a fáradtságot, hogy bemutassa az amerikai Time címlapját Marx képével, amelyre vörös betűkkel nyomtatták: Marx halott. M egtehette a Dimache és megtette. Mert aki itt, ezen a milliós demonstráción kinyitotta a lapot és rápillantott a képre, aztán a valóságra, amely körülvette, az csak derülve felelhetett: „Marx halott? De hiszen soha nem volt élőbb a szelleme, mint éppen most!” (V.&Z.UL Jlálúá Közös közlemény a magyai jugoszláv tárgyalásokról (Folytatás az 1. oldalról) kiindulva — önállóan és szuverén módon alakítja ki saját politikáját, történelmi cél- jei elérésének útját és módját. Az MSZMP és a JKSZ a Berlinben közösen elfogadott dokumentum alapján síkraszáll a kommunista és munkáspártok, az összes haladó erők önkéntes együttműködésének és internacionalista szolidaritásának fejlesztése mellett, a békéért, a demokráciáért, a társadalmi haladásért és a szocializmusért vívott harcban. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége a szocialista eszmék fejlődése és a munkásmozgalomban az együttműködés előmozdítása érdekében kiemelt jelentőséget tulajdonít a kommunista és munkáspártok közötti egyenjogú, konstruktív és nyílt véleménycserének. A két fél kifejezésre juttatta meggyőződését, hogy Kádár Jánosnak a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban tett látogatása és az ez alkalommal folytatott átfogó véleménycsere újabb jelentős hozzájárulás a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, valamint a két szomszédos szocialista ország népei barátságának és együttműködésének további fejlődéséhez. Kádár János magyarországi látogatásra hívta meg Joszip Broz Titót, aki a meghívást köszönettel elfogadta.
