Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-25 / 226. szám

1977. szeptember 25. o Asztal mögül M iért tagadnám, csakúgy, mint so­kan mások, magam is meglepőd­tem, amikor hírét vettem, hogy a nyíregyházi papírgyárban rendszeresen a munkacsarnokban tart amolyan „kisj- vizitet” a főfoglalkozású üzemorvosnő. Amikor megkérdezte az újságíró, miért csinálja ezt, válaszul annyit mondott: úgy vette észre, az emberek megszokott környezetükben szívesebben beszélnek gondjaikról, panaszaikról. Ugyancsak a közeli napokban mondta egy pártmunkás, hiába győzködi az egyik kulturális terület felelősét arról, hogy nem egészen olyan rossz az az irá­nyítása alá tartozó kollektíva, amilyen­nek ő tartja, az illető hajthatatlan. Ko­nokul ragaszkodik hozzá, hogy az emlí­tett területen tespedt, kényelmes embe­rek dolgoznak. A pártmunkás jól tudja, hogy ez az ember csak a legvégső eset­ben szakad el íróasztalától, hónapok óta be sem teszi a lábát azokhoz, akikről le­sújtó véleménnyel van. Ha már itt tartunk, hadd mondja el a krónikás is keserű tapasztalatát. Is­merek olyan embert, aki egyetlen újsá­got sem járat, legfeljebb a fodrásznál üti fel a sportlapot, amíg a sorára vár, — ennek ellenére baráti körben rend­szeresen hangoztatja elmarasztaló véle­ményét a lapokról. Példák hosszú sorát lehetne itt egy­más után rakni, amelyben könnyen ki­mutatható a közös vonás. Az tudniillik, hogy milyen nagy érték lehet a szemé­lyes tapasztalat és milyen sértő, bántó, mi több, romboló a vélemény, a megíté­lés kialakításában a tapasztalat hiánya. Az élet legkülönbözőbb területein talál­kozhatunk ezzel a hatással. Panaszolja például az egyik szülő, hogy teljesen mindegy, ha a gyermek „betéve” tudja is az anyagot, a tanár nem ad neki kö­zepesnél jobbat, mert az ő gyermekét eleve csak közepesnek tartja. Máskor üzemekben hallani, hogy nem egyforma a brigádok megítélése. Akadnak olyan kollektívák, amelyeknek a kisebb telje­sítményét is nagyra értékelik, így biztos helyük van a jutalmazottak, a kitünte­tettek között, míg más kollektíváknak a legkisebb botlást is felnagyítva hányják a szemére. A sértett, vagy a sértődésre hajlamos ember, aki ráadásul az irigységnek sincs híján, valószínűleg túlzásokba esik, ami­kor a maga sikertelenségét magyarázza. Csakhogy ebben sem általánosíthatunk: nem mondhatjuk, hogy nincsenek okkal sértődött emberek, kollektívák; olyanok, amelyek nem tündökölnek ugyan állan­dóan a gyári, a munkahelyi közvéle­mény fényében, csak pontosan teszik a dolgukat. Az ilyenek joggal mondhatják, őket csak távolból ismeri — ha egyálta­lán ismeri — a döntésre jogosult vezető­ség, mert velük nemigen szoktak talál­kozni, uram bocsá’ — parolázni. Az íróasztal, netán a párnázott ajtó — sajnos — egyesek szemében hovatovább státusszimbólummá nőtt. Az ilyenek e tárgyak bűvöletében élnek, s úgy gon­dolják, hogy az íróasztal másokat is el­bűvöl. Még súlyosabb az eset, ha az asz­talnál ülő úgy véli, ő csupán a helyze­ténél fogva is, egy csapásra bölcsebb, csalhatatlanabb lesz. Hiba volna persze az is, ha úgy vél­nénk, hogy aki íróasztalt kap, az mind ilyen. Ellenpélda is tucatjával kínálko­zik. Olyan például, mint amit az egyik megyebeli építővállalatnál tapasztalni: reggel fél 9 után már hiába keresik az építésvezetőket hivatali szobájukban, üres a székük, mint itt mondják, már bottal üthetik a nyomukat. Ennél a vál­lalatnál az építésvezetők többsége vé­gigjárta ama bizonyos létrát, amelyen eljutott az íróasztal mögötti magasabb székig. így tehát jól tudja, hogy bár kell az asztal, mert akad papírmunka is, de a dolgok nem az üveglap fölött, hanem a munkaterületen dőlnek el jól vagy rosszul, ök is jól tudják, amit az orvos­nő ismert fel a papírgyárban: azt, hogy az emberek a megszokott környezetben bátrabban mondják el örömeiket, gond­jaikat, kisebb a gátlásuk. Nem árt ezt szem előtt tartanunk... Vasárnapi INTERJÚ k Bán Jánossal, ax MHSZ megyei titkárával a honvédelmi szövetségről A Milliók látták augusztus 20-án a televí­zióban, hogy mit is tudnak az MHSZ versenyzői, fiataljai, vizen és levegőben. Az ünnepi bemutató impozáns volt, de milyenek a hétköznapok az MHSZ-ben? — Korántsem olyan látványosak, rend­szerint rengeteg gyakorlással telnek el. A ki­emelkedő eredményekért nálunk ugyanúgy meg kell küzdeni, mint bárhol, ahol a tudást mérni lehet. Ezt az MHSZ-ben űzhető ver­senysportokra értem — a nálunk zajló mun­kának ugyanis ez csak egy része. Az MHSZ- sportklubokon kívül — amelyekről a közvé­lemény a sikeres eredmények jóvoltából sok mindent tud — az MHSZ kereteiben zajlik a honvédelmi előképzés és a tartalékos utó­képzés. Egyébként ez utóbbiakban is tar­tunk versenyeket; a szabolcs-szatmári tarta­lékosok például csaknem minden esztendő­ben országos első, vagy „dobogós” helyet is szereznek valamelyik korcsoportban. A Mi tehát a tulajdonképpeni feladata a Magyar Honvédelmi Szövetségnek? — Csak az MHSZ feladatát kiememi nem célszerű, hiszen szinte minden tevé­kenységünket közösen végezzük állami és társadalmi szervezetekkel. Ez utóbbiakkal együtt azonban már jól megfogalmazható a mi feladatunk is: a társadalmi szervezetek saját munkaterületükön szervezik, irányít­ják és támogatják a lakosság hazafias neve­lését és honvédelmi felkészítését; segítséget adnak az egyes honvédelmi kötelezettségek teljesítéséhez. A haza védelmében ifjúsá­gunk honvédelmi nevelésének, oktatásának, előképzésének nélkülözhetetlen szerepe van. Mindez az iskolákban, az úttörőmozgalom­ban, a Kommunista Ifjúsági Szövetségben, majd — a fiatalok életének meghatározott szakaszában — a Magyar Honvédelmi Szö­vetségben valósul meg. Az MHSZ például az arra önként jelentkezők közül évente sok gépjárművezetőt, könnyűbúvárt, rádiótáví- rászt, általános híradót képez, és sok más ágazatban folytat még klubjaiban konkrét előképzést. Nagy segítség ez a hadseregnek, mert nem az elemi alapoknál kell kezdeni a képzést, felkészítést. De előnyös ez a fiata­loknak is, mert lényegesen megkönnyíti a katonai szolgálatba való beilleszkedésüket, s nem közömbös az sem, hogy a nálunk ta­nult ismeretek nagy része a polgári életben is jól hasznosítható. A Ki vehet részt az MHSZ szaktanfolya- w main és klubjainak munkájában, s mi­lyen szempontok szerint döntenek abban, hogy ki mivel foglalkozzék, repüléssel, rádiózással vagy éppen lövészettel? — A pontos válasz érdekében kissé hosz- szabb időtartamot kell áttekinteni. A tanuló- ifjúság honvédelmi oktatása az oktatási in­tézményekben folyik, természetesen mi azt sokoldalúan segítjük. Aki a 17. életévét be­töltötte és nem tanul valahol nappali tago­zaton, az nyolcvan órás tanfolyam keretében általános honvédelmi oktatásban való részvé­telre kötelezhető. Ez legfeljebb két éven át tarthat, s a fiatalnak lehetőleg a sorkatonai szolgálatra történő behívást közvetlenül meg­előző években kell honvédelmi oktatásban részesülnie. A szaktanfolyamainkon viszont önkéntes jelentkezés alapján vehetnek részt az érdeklődők. E tanfolyamok célja, hogy le­hetővé tegyék a fiatalok számára az adottsá­gaiknak, érdeklődési körüknek és képzettsé­güknek megfelelő honvédelmi szakismeretek elsajátítását és fejlesztését — az általános tanfolyamon való részvétel helyett. Mindez egyben jelzi azt is, hogy az egyes szakok ki­választása általában a jelentkező fiataloktól függ. Ugyanez a helyzet a klubokkal is, de ez már nagyobb érdeklődést, több szakismeretet igényel, s az MHSZ-nél folyó munka más területét érinti. A Vegyünk egy konkrét példát. A fiatalok w többségének szíve megdobban a repülés lehetőségének hallatán. Ki lehet például a repülőklub tagja? — Minden klub szabályzat alapján mű­ködik, s ez többnyire így kezdődik: „... tag­ja lehet minden 14 évesnél idősebb fiatal nemre való tekintet nélkül...” Az életkor azonban változó: a repülő és ejtőernyős klub­ban 15 év az alsó korhatár, de a könnyűbú­vároknál például hat, a modellezőknél tíz év. Ez utóbbiak közül sokan megmaradnak ere­deti elképzelésüknél és később is modellez­nek, mások azonban valódi gépre ülnek. Elő­ször vitorlázó, majd motoros gépre. Többen élethivatásuknak is választják a repülést; a hadsereg nagy sebességű gépein, vagy heli­kopterein teljesítenek szolgálatot... Nálunk minden klubnak van egy „törzsgárdája”, amely körül a fiatalabbak, újak csoportosul­nak. A modellezőket például Hársfalvi Sán­dor a rádiósokat Venczel Miklós vezeti. Ma­guk is aktív versenyzők, válogatott, kitünte­tett sportolók. Szakavatott irányításukkal készülnek a fiatalabbak — rengeteg gyakor­lással. Elméletben legtöbb klubtagunk már akkor szinte szakértője a sportágnak, mielőtt először valódi gépre ülhet. Ez így van nem­csak a repülőknél, hanem a gépkocsivezető­képzésben, a búvársportnál és a rádiózásban is. Elmondhatom: klubjainkban nem a siker mindenáron való hajszolása a fő cél, hanem az, hogy minél több fiatallal szerettessük meg a honvédelmi sportokat. Munkánkhoz kedvezőek a lehetőségek, az új honvédelmi törvény megjelenését követően nőtt a sorkö­teles fiatalok érdeklődése a mi oktatási for­máink iránt — többen jelentkeznek és sok­oldalúbbak az igények. A Mit ajánl az MHSZ, miben választhatnak w a jelentkező fiatalok? — Közel háromszáz MHSZ-klub műkö­dik a megyében. A többségük lövészklub, amelyek közül kettő — a Nyíregyházi Építők és a Mátészalkai MOM lövészklubja — a mi­nőségi sportot szolgálja, a többiek pedig a tömegsportot. A lövészklubok vonzzák a leg­nagyobb tömegeket. Legeredményesebb szak­águnk a rádiótechnikai képzés és sport. Az országos válogatott keretnek megyénkből ki­lenc tagja van, a nemzetközi és országos ver­senyeken tavaly hét alkalommal álltak a do­bogó legmagasabb fokára megyénk verseny­zői. 1975-ben Venczel Miklós személyében avattak először nyíregyházi Európa-bajno- kot, a múlt héten Jugoszláviában Kapczár László lett ifjúsági Európa-bajnok, Orosi Já­nos pedig az 1977. évi felnőtt Európa-bajnok magyar csapat tagja. Mielőtt további klubokról beszélnénk, kérem szóljon kissé részletesebben a rá­dióssport „kulisszatitkai”-ról, mert az amatőr rádiózás közismert, de az utóbbi években újabb és újabb versenyágakról hallhatunk. „Rókavadászatról”, rádiós többtusáról és hasonlókról, amelyek meg­honosodtak megyénkben. Mit jelentenek ezek? — A „rókavadászatot” a tájékozódási fu­táshoz hasonlítanám. Ott tájolóval, térkép alapján ellenőrző pontokat kell megkeresni, itt ez még négy—hat rejtett rádióadó (ún. „róka”) felkutatásával egészül ki. A hat— nyolc kilométeres futás — többnyire erdős, hegyes terepen — komoly fizikai erőt igényel, a térképes, rádiós tájékozódás pedig alapos elméleti és szakmai ismereteket. Ha egy ilyen versenyt lövészettel és más honvédelmi is­meretekkel kötnek össze, már rádiós többtu­saként említjük. Ezek az újabb sportágak megyénk rádiósainak erősségei, klubunkat az ország legjobbjai között tartják számon. Az MHSZ megyei központjában működő rá­dió adó-vevő 1976-ban például a világlista 13. helyén szerepelt, 1977-ben pedig rádiósa­ink világviszonylatban is az elsők között lé­tesítettek kapcsolatot az OSCAR—6 és —7 műholddal. Rádiós klubtagjaink között főis­kolai tanár és általános iskolai tanuló egy­aránt tevékenykedik; a napi munka, tanulás után éjszakákat ülnek a készülék mellett és figyelik az étert. És közben tanulnak — mert a technika fejlődik, s a rádiós „világnyelv” az angol. A Az MHSZ a Nyírségi Kupa repülőmo­dellező versennyel a megye rangos őszi rendezvénysorozatát, a Nyírségi Oszt gazdagítja, s az idén újabb szép prog­rammal — a motoros műrepülő verseny­nyel rukkoltak ki. Milyen további terve­ik vannak? — A modellezésnek régi hagyománya van, de az ma már korántsem egyenlő a ré­gi versenyzéssel. Nálunk jelenleg a hajó- és repülőmodellezés kedvelt és meghonosodott a rakétamodellezés is. Ezeken belül is sokfé­le ágazata van már mindegyiknek; a lényeg a műszaki-technikai képességek magas szint­re emelése. A modellezésben egyébként ha­marosan új ágat ismerhet meg megyénkben a közönség. A szomszédos szovjet kárpát­ukrajnai terület honvédelmi szövetségének segítségével útjára indítjuk az autómodelle­zést is, amelynek előnye, hogy több közvet­len gyakorlati haszna van, s a versenyei nem maradnak majd el látványosságban sem. El­sőként a repülőmodellezést tartottuk alkal­masnak, hogy a Nyírségi ősz visszatérő prog­ramja legyen; másodikként — 1977-ben elő­ször — a motoros műrepülést. Ezt szeret­nénk (talán már jövőre) nemzetközi verseny rangjára emelni. A Repülőink, ejtőernyőseink évekkel ez- w előtt beírták nevüket a magyar sport aranykönyvébe, aztán most mintha meg­torpantak volna. Fellendülés következik talán? — A holtponton már túl vagyunk, két éve újra kezd kibontakozni a repülőssport és javul a minőség is. A magyar műrepülő vá­logatott harmada—fele jelenleg nyíregyházi. Feltétlenül jobb felszerelést szeretnénk szá­mukra, mert most elég kedvezőtlen lehetősé­gek mellett dolgoznak, bár tavaly már 1810 felszállást hajtottak végre ami már kellő alap a jó eredményekhez. Jó az együttmű­ködés a MÉM repülőgépes szolgálattal is; az MHSZ versenyzőinek többsége vagy a szol­gálatnál oktat, vagy olt tápul. Az újjászüle­tő régi, hírneves klub mellett egy teljesen új klubunk is erősödni kezd: meghonosodik a könnyűbúvárképzés és -sport. A klubtagok nemcsak a sorköteles képzésben vesznek részt, hanem az árvízvédelemre is felkészül­nek. Eredményeik ígéretesek: a napokban vettek részt országos versenyben, s a jó me­zőnyben a negyedik helyen végeztek, amivel az alakulás óta eltelt másfél esztendő gyü­mölcse ért be. A vázlatos felsorolás is jelzi, hogy gaz­dag sportélet zajlik az MHSZ-ben. Ho­gyan becsülik meg a honvédelmi sportok legkiválóbbjait? — Klubtagjaink a legmagasabb hazai és nemzetközi sportkitüntetéseket is megkapták. Soraink között dolgozik a Népköztársaság Érdemes és Kiváló Sportolója címmel kitün­tetett versenyző, Európa-bajnok, arany- és gyémántkoszorús kitüntetéssel rendelkező re­pülő, ejtőernyős ifjúsági és felnőtt válogatott. Az MHSZ nemcsak a honvédelmi elő- és utó­képzés feladatait oldja meg, hanem sok szép sportsikerrel is gazdagítja a megye hírnevét. Eddig kevés szó esett a tartalékosokról, akiknek többsége nem vesz részt rend­szeresen versenyen. Számukra mit nyújt az MHSZ? — Szívesen látjuk klubjainkban a tarta­lékosokat, számukra külön* rendezvényeket, képzést és versenyeket szervezünk. Abban segítünk, hogy ismereteik frissek maradja­nak, s megismerkedhessenek az újabb tech­nikával is. Közülük sokan vesznek részt a lövészversenyeken, de különösen értékes az a támogatás, amelyet az iskolákban a honvé­delmi nevelés segítésében — különösen a tartalékos tisztek és tiszthelyettesek — ki­fejtenek. A Megyénkben sok helyen épült új létesít- ~ mény az MHSZ számára az utóbbi évek­ben, s mint mondta, nőtt a taglétszám is. Hogyan tartanak kapcsolatot más szer­vekkel? — Nagy gondot fordítunk a megyében működő állami, társadalmi, gazdasági szer­vezetekkel kialakított együttműködés fejlesz­tésére. Ehhez jó alapot teremt a honvédelmi törvény. Egyre több' helyen tapasztaljuk, hogy a hazafias, honvédelmi nevelést való­ban össztársadalmi feladatnak tartják. Lé­tesítményeink többsége — így a színvonalas igényeket kielégítő megyei központ is — tár­sadalmi összefogás igénybevételével épült. Mátészalkán, Kisvárdán és Nagykállóban is jó körülmények között dolgoznak klubjaink, Nyírbátorban, Fehérgyarmaton és Vásáros- naményban pedig a jövőben kapnak új léte­sítményeket a járási központjaink. A váro­sokban, falvakban sok helyen a tanácsok, vállalatok, termelőszövetkezetek adják a mű­ködéshez szükséges helyiségeket és pénzt, esetenként eszközöket is. A Ma az MHSZ-ről az is többet tudhat, aki v képzési vagy klubmunkában nem vesz részt rendszeresen, hiszen nemrégiben megyeszerte nyilvánosan zajlottak le a klubközgyűlések. Milyen cél vezette eb­ben az MHSZ-t? — A haza védelmének vállalása a leg- magasztosabb feladat mindenki számara, fon­tos tehát a felkészülés is. Mi — a szövet­ség alapvető céljaiból kiindulva — szervezett formában segítjük annak megvalósítását. Ezért szeretnénk minél szélesebb körben megismertetni a mi munkánkat. Segítjük az ifjúság és az idősebb generáció honvédelmi nevelését, képzését, s ennek során is köze­lebb kívánunk kerülni a munkahelyek dol­gozóihoz, a lakossághoz. Ezt a célt szolgál­ták a nyilvános klubközgyűléseink. De nem­csak ez volt új ezeken a közgyűléseken, ha­nem az is, hogy sorainkba hívtuk azokat is, akik oktatásainkon és klubjaink munkájá­ban rendszeresen nem vesznek részt, de egyetértenek szövetségünk céljaival és tevé­kenyen kívánják segíteni azok megvalósítá­sát. A pártoló tagok sorába már az első he­tekben, hónapokban sokan léptek be, köz­tük párt-, tanácsi és gazdasági vezetők, tár­sadalmi szervezetek aktívái, fiatalabbak és idősebbek egyaránt. Ezt a szövetség mun­kája társadalmi értékelésének tartjuk, amely honvédelmi nevelési és sporttevékenységünk további javítására ösztönöz bennünket. 0 Köszönöm az interjút. Marik Sándor KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents