Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-23 / 224. szám
1977. szeptember 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Termékszerkezet és export árualap Helytállni a piacon NYÍREGYHÁZA iparára — ahogy az egész megyére is — a gyors fejlődés jellemző. A mennyiségi növekedés számai például azt mutatják, hogy 1970 és 1975 között duplájára nőtt az ipari és építőipari termelés, s ebben az ötéves tervben hasonló mennyiségi gyarapodásnak nézhetünk elébe. Azonban a város iparában — amely a megye termelésének a felét adja, tehát meghatározó az egész megyét nézve is — már túljutottunk a kizárólagos meny- nyiségi szemléleten. Nem a minden áron való többlettermelés a cél, hanem olyan áruk előállítása, amelyek minden piacon jól értékesíthetők. Változás következett be a megyeszékhely iparának ágazati megoszlásában is. Bár továbbra is vezető ágazat az élelmiszeripar, azonban súlya egyre inkább csökken, s helyette a vegyipar és a könnyűipar lép előre. S a dinamikusan fejlődő iparágakban olyan, exportra kerülő, vagy az importot helyettesíthető árukat termelnek, amelyeknek az előállítása gazdaságos, műszaki színvonala vetekszik a világ legjobb termékeinek minőségével. Természetesen hiba lenne azt állítani, hogy a városban előállított minden termék ilyen, ám a vállalatok, gyáregységek törekednek arra, hogy minél kevesebb legyen a gazdaságtalan termékük. Az adatok azt mutatják, hogy csökken a gyártott termékek száma, egyre erőteljesebb profiltisztítást hajtanak végre az üzemekben. A Szabolcs Cipőgyárban például két évvel ezelőtt a termelési érték 13 százalékát tette ki a gazdaságtalanul előállított áru, ma már ezeknek a gyártását megszüntették. Hasonló jó eredményekről adhat számot a papírgyár, a konzervgyár, a vasipari szövetkezet. Azonban sokszor előfordul, hogy vállalatok, gyáregységek nem tudják reálisan megítélni a helyzetüket. Ugyanis többségük a közvetett exportban vesz részt, kevés az ismerete arról, hogy milyen népgazdasági támogatások módosítják az árarányokat, a jövedelmezőséget. A tröszti vállalatoknál pedig a termelői áron való elszámolás torzítja a helyes árarányokat. Ezen az információk javításával, a tájékozottság emelésével lehet változtatni — ahogy azt a párt városi végrehajtó bizottsága is megállapította, amikor az ipari üzemek termelési szerkezetének korszerűsítéséről tárgyalt. AZ ÁLLAMI IRÁNYÍTÁS szintén segíti az üzemeket, hogy olyan termékeket gyártsanak, amelyek jól megállják a helyüket mind a hazai, mind a külföldi piacokon, amelyekből növelni lehet az exportot. Ezt segíti elő a Magyar Nemzeti Bank exportárualap-növelő hitele. Ennek alapján készül el Nyíregyháza és a megye legnagyobb V. ötéves tervi ipari beruházása, a mezőgazdasági abroncsgyár, egymiliárd forintos költséggel. Mellette viszont kevésnek tűnik a többi üzem részvétele a tőkés export növelésében, hiszen mindössze négy városi székhelyű vállalat, illetve szövetkezet és az állami gazdaság kapott hitelt ily módon a fejlesztésre. A tervek szerint már a jövő év végére elkészülnek a beruházások — építésre kevésbé van szükség, inkább új gépek beszerzéséről van szó. A hitelt igénybe vevő vállalatok 1976-hoz viszonyítva mintegy 30 százalékos árbevétel-növekedést terveznek, tőkés exportjuk pedig másfélszeresére nő. JÓL ALAKUL A FEJLESZTÉSEK jövedelmezősége, a befektetett eszközökhöz képest képződő nyereség mindenütt meghaladja az országos átlagot. Ez ösztönözte a városi pártbizottságot arra, hogy felhívja az üzemek figyelmét lehetőségeik felülvizsgálatára, hogy újabb igénylők jelentkezzenek az export árualapok növelésére, a termékszerkezet korszerűsítésére. A városi helyzet ismeretében a helyi pártszervek és -szervezetek is napirendre tűzik a gazdálkodást, intézkedési tervet készítenek egyrészt a veszteséges termelés megszüntetésére, másrészt az export fokozására. Lányi Botond Bőröndök Kallóból Londonba 1800 darab bőröndöt indítottak útnak csütörtökön Nagykállóból Londonba. Megkezdte termelését a Nagykállói ÁFÉSZ bőrdíszmű üzemének Il-es számú részlege. A volt művelődési házban 5 millió forintos támogatással bőröndüzemet létesítettek, amely kizárólag angliai megrendelésre termel. A jól felszerelt üzemben 50 fő — többségükben új dolgozó — gyártja a szép kivitelű bőröndöket. Az elképzelések szerint jövő évben már 80 ezer darab különböző méretű és színű exportterméket kell előállítani bérmunka jelleggel, mintegy 8 millió forint értékben a Nagykállói ÁFÉSZ-üzemben. Elek Emil képriportja A késztermék utolsó fázisát, a meózást Ács Ferenc* né, a csomagolást Harsányi Béláné végzi. Hétszázmillió* érték Rekordtermés dohányból EBBEN AZ ÉVBEN — VÁRHATÓAN — AZ UTÓBBI 25 ÉV LEGJOBB DOHÁNYTERMÉSÉT TAKARÍTJÁK BE SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEMEIBEN ÉS A HÁZTÁJI GAZDASÁGOKBAN. A MEGYÉBEN ÖSSZESEN 7600 HEKTÁRON TERMESZTENEK DOHÁNYT. EZ 150 HEKTÁRRAL TÖBB A TAVALYINÁL ÉS A TERMÉSÁTLAG IS MAGASABB LESZ — SZÁRAZ DOHÁNYBAN SZÁMÍTVA — MINTEGY MÁSFÉL MÁZSÁVAL. A HEKTÁRONKÉNTI HOZAMOT TÖBB, MINT 14 MÁZSÁRA BECSÜLIK A SZAKEMBEREK. ÖSSZESEN 1100 VAGON TERMÉST VÁRNAK AZ EGY ÉVVEL EZELŐTTI 970 VAGONNAL SZEMBEN. Száz kanadai kombájn a betakarításban A Rákóczi Tsz pócspetri dohányszárító kamráiban tűsorkere- tekbe rakják a zöld dohányt. Jó ütemben halad a megyében a nagy levelű dohányok betakarítása. Eddig a termés több, mint 80 százalékát törték le, és előreláthatóan szeptember végére befejeződik a betakarítás. A nagy termés miatt minden fellelhető pajtát dohánylevelekkel töltenek meg, sőt szükség- szárítókat is építenek. Nagy feladatot jelent a közel 'háromezer hektáron termesztett hevesi dohány betakarítása és mesterséges úton történő szárítása. Hektáranként 80 mázsás zöld dohánnyal számolva a negyedmillió mázsa levéltömeget négyszáz ipari és termelői szárítópajtában szárítják. Egy korszerű alumíniumvázas pajtába egy hektár termését lehet egyszerre berakni. Eddig mintegy kétezer vagon zöld dohányt szárítottak a gazdaságok és a dohány- fermentáló. A még betakarításra és szárításra váró 500 vagon hevesi dohánnyal október 10-ig végeznek. Ehhez azonban az szükséges, hogy minden időt kihasználjanak a törésre, a szárítókamrákat pedig teljes kapacitással üzemeltessék a gazdaságokban. Nem mindenütt rendelkeznek még mesterséges szárítóval, ezért az összterület termésének a kétharmadát természetes úton, a hagyományos pajtákban szárítják a termelők. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat nemcsak Szabolcsban termelt dohányt dolgoz fel. A vonzáskörzetébe több, mint tízezer hektáros ültetvény tartozik Hajdúból, Borsodból, és kis részben Békésből. A négy megye együttesen az ország dohány- termésének a kétharmadát adja. A nagy levelű kállói dohányt közel ötezer hektáron termesztik. Szabolcs- Szatmár megyében a betakarítást mintegy 100 univerzális kanadai gyártmányú Ba- thes-Harvester kombájn segíti. A dohányfermentáló a mezőgazdasági nagyüzemeket gépek, berendezések, vegyszerek soron kívüli juttatásával segíti. A két dohánytermesztési társuláson — a má- riapócsi nyírségin és a nyír- tassi felső-szabolcsin — keresztül jó minőségű vetőmaggal látja el a társgazdaságokat, amelyek a megye mező- gazdasági nagyüzemi dohányterületének a felével rendelkeznek. A dohánylevelek törését általában legkorábban július közepén kezdik meg. A korai érésűek betakarítását szeptember végén, a későbbieket pedig október végére fejezik be. Ebben az évben mintegy 6—700 millió forintos termelési értéket képvisel a dohány a megye mezőgazdaságából. Ez a jelentős érték részben a szántóföldön van még, részben már a feldolgozó üzemben. Az utóbbi években gyakran előfordult, hogy a termés 10—15 százalékát — alj- és hegyleveleket — nem törték le. A dohányiparnak szüksége van a megtermelt növényre, hiszen a hiány pótlására importálni kell a megfelelő mennyiséget. A nagy termés ellenére is minden levél letörésével és szárításával érezhetik csak a gazdaságok „zsebükben” a jó munka jutalmát. (s. b.) A BNV-n járva nem a személygépkocsik, a sokat ígérő Ladák és a modernizált Skodák, nem is a világ négy tájáról ide küldött élelmiszerek, háztartási gépek, szép szövetek és bútorok kötötték le figyelmemet, hanem — nem szégyellem bevallani —, a játékok. Nem a homo ludens, játékos ember mondatja velem ezt, hanem többet hivatkozott ikertestvére, a homo sapiens, a gondolkodó ember. Mert — maradva a gépkocsinál — nem tudom, hogy az ország hatszázezer személyautó-tulajdonosa közül hányán vagyunk képesek, ha bajba jutunk, saját erőnkből kijavítani járgányaink hibáit, különösen akkor, ha a hiba kijavítása logikát, kombinációt kíván. De folytathatnánk a sort, pontokba szedve Képtelenségeinket, utalhatnánk sokszor oly szegényes fantáziánkra, említhetnénk megelevenítő képességeink csekély voltát, szerszámhoz, géphez gyakran suta kezünket. Miképp kerül mindez a játékhoz? Ügy, hogy legtöbben — mai felnőttek — keveset játszottunk, legalábbis olyan játékkal melyek a hiányolt adottságok fejlesztését már a minden alapkészség elsajátítására alkalmas gyerekkorban rVá- sá- l ron . elősegítik. Meglehet: ennek hiányát nyögjük mi. A BNV-n csodálatos játékokat láttam. Nem villany- vasút-költeményekre gondolok, csillogó-villogó, „majdnem mint az igazi” szirénázó és tülkölő autókra síró- rívó beszélő és daloló babákra, hanem a különböző nagyságú, szinte a végtelenségig egymásba illeszthető kockákra, az eltérő formájú és színű műanyag vagy szivacselemekre, amikből szinte rhinden elkészíthető, amit a gyerek maga körül lát, és fürge elméjével továbbfejleszt. Sikerük van ezeknek a többségükben külföldi játékoknak; gyereksereg nyüzsgi körül őket a vásáron, s mert lehet, játszanak velük önfeledten, órákon át. Kezük alól járművek, házak, várak, minták kerülnek ki, embereket állítanak össze belőlük. Az apróságok dolgoznak. Nekik a játék a munka; és amíg időre sem figyelve munkálkodnak, felnőttek figyelik őket: pszichológusok. Azt vizsgálják melyik korosztály, hányán és mit választanak a játékok és közöttük a — szakszóval élve — kreativitást, fejlesztők közül? Teszik ezt a kereskedelmi vállalatok felkérésére, akik kimondva- kimondatlanul ígérik ezzel, hogy nálunk sem lesz hiány ezekből a korszerű játékokból. Hiszen — mi tagadás — a boltokban kevés van belő- v lük, és a vásár azt is bizonyítja: nem elsősorban azért, mert a mi vállalataink nem tudnának hasonlókat gyártani. Tudnának, de a kereskedelem eddig rest volt, beérte a már megszokottakkal. P pszichológusok tanulmányban számolnak be tapasztalataikról. Bízzunk benne: a tanulmány azt a szerepet tölti be, amire hivatott: az életet szolgálja majd. Hogy így lesz-e, nemcsak az értekezés szerzőin múlik. Ha a kereskedelem illetékesei megszívlelik a vizsgálódás — gyerekigényeket kifejező — tanulságait, utódaink ügyesebbek lesznek mint mi, észjárásuk logiku- sabb, látásmódjuk sokszínűbb, fantáziájuk alkotóbb lesz a miénknél. Speidl Zoltán
