Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-23 / 224. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. szeptember 23. Gromiko: A szovjet fél kész közös nyelvet találni az amerikai kormánnyal Carter ma tárgyal a szovjet külügyminiszterrel Andrej Gromiko külügyminiszter szerdán, magyar idő szerint a késő esti órákban New Yorkból Washingtonba érkezett. A szovjet diplomácia vezetője csütörtökön beható tárgyalásokat folytatott amerikai kollégájával, Cyrus Vance-szel. A két külügyminiszter a kora délelőtti óráktól kezdve tárgyalt a State Department épületében, majd — ugyanott — munkaebéden vett részt. A délutáni órákban folytatódtak a tárgyalások, amelyek középpontjában a SALT- egyezmény kérdései állanak. A tervek szerint pénteken James Carter amerikai elnök tárgyal Gromikóval a SALT- megállapodásról, valamint a szovjet—amerikai viszony más időszerű kérdéseiről. Washingtoni kormánykörökben változatlanul arról beszélnek, hogy nem várható „áttörés” a SALT nyitott kérdéseiben. Valójában ezekben a körökben sem tagadják, hogy az év eleje óta támasztott új, s a korábbi megállapodásokat elvető amerikai álláspont akadályozza az október elején lejáró első SALT-megállapodás meghosz- szabbítását, illetve újabb egyezmény megkötését. Általános várakozás szerint Gromiko washingtoni tárgyalásai módot adhatnak arra, hogy a két nagyhatalom megegyezzék az első SALT- szerződés hatályának haliga tólagos meghosszabbításában, s a tárgyalások folytatásában. Washingtonba érkezésekor adott rövid nyilatkozatában Gromiko hangoztatta: jószándékkal érkezett az amerikai fővárosba, s a szovjet fél kész közös nyelvet találni az amerikai kormánnyal a nyitott kérdések rendezésére. Az eredmények mindenesetre attól függnek, készen áll-e mindkét fél az előrelépésre? — mondotta a szovjet kül ügyminiszter. Waldheim beszámolója a nemzetközi biztonság megszilárdításáról Az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhelyén nyilvánosságra hozták Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár beszámolóját „a nemzetközi biztonság megszilárdítására vonatkozó nyilatkozat végrehajtásáról”. Az ENSZ-tagálla- mok kormányainak a fenti kérdésről szóló üzenetei alapján elkészített dokumentum hangsúlyozza, hogy a világ lakossága jelentős rétegeinek a békéért vívott kitartó harca eredményeként az utóbbi időben sikerült pozitív változást elérni a nemzetközi kapcsolatok alakulásában. A már elért eredmények megszilárdítása és a további haladás elérése érdekében most minden erőt korunk legsúlyosabb és leghalaszthatatlanabb problémáinak megoldására, a fegyverkezési hajsza megfékezésére és a leszerelésre kell fordítani. A Szovjetunió kormányának a kérdéssel foglalkozó, s a beszámolóban felhasznált üzenete megállapította, hogy a Szovjetunió kitartóan küzd a fegyverkezési hajsza meny- nyiségi és minőségi korlátozásáért, s a kölcsönösen elfogadható, igazságos feltételek mellett megvalósuló leszerelésért. Erről tanúskodnak azok a fontos javaslatai is, amelyek megkönnyítik az említett kérdésekre vonatkozó szerződések megkötését. Az üzenet egyszersmind felhívja a figyelmet arra is, hogy a feiyverkezési hajsza fokozásában, a katonai kiadások növelésében, s új fegyverfajták létrehozásában érdekelt körök még mindig akadályozzák a nemzetközi kapcsolatok pozitív átalakítását. A leszerelés megvalósításának szükségességét hangsúlyozza a Mongol Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, Barbados, Finnország, Irán és más országok kormányának üzenete is. Az ENSZ új tagállamai 33 ország köszöntötte a Vietnami Szocialista Köztársaságot Az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán szerdán 33 ország képviselője köszöntötte a Vietnami Szocialista Köztársaságot és Dzsibuti Köztársaságot abból az alkalomból, hogy felvételt nyertek az ENSZ-tagok sorába. Az üdvözlő beszédék után emelkedett szólásra a két érintett ország képviselője. Nguyen Duy Trinh, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettese, külügyminisztere mindenekelőtt köszönetét mondott a nemzetközi szervezetnék döntéséért. A vietnami külügyminiszter köszönetét mondott mindazon országoknak, amelyek ebben segítséget nyújtanak és amelyek követelik, hogy az Egyesült Államok is járuljon hozzá e célok megvalósításához. Nguyen Duy Trinh hangsúlyozta, hogy országa rendezni kívánja kapcsolatait az Egyesült Államokkal és a sokoldalú gyüttműködés fejlesztésére törekszik a békés együttműködés elvei alapján. Ennek megfelelően folytatni kívánja a tárgyalásokat a függőben lévő kérdések kielégítő rendezése céljából. Hasszán Guled Aptidon, a Dzsibuti Köztársaság elnöke, hasonlóképpen köszönetét mondott a függetlenné vált ország felvételéért. Szovjet vezetők üdvözlete a VSZK-nak A VSZK-nak az ENSZ-be történt felvétele alkalmából a szovjet vezetők táviratban üdvözölték a a vietnami népet. — Ez a nevezetes esemény annak a hosszú és kitartó harcnak az eredménye, amelyet a vietnami nép és a szocialista közösség országai vívtak a vietnami állam törvényes jogainak nemzetközi téren való biztosításáért — állapítja meg Leonyid Brezs- nyev és Alekszej Koszigin, a vietnami vezetők részére küldött táviratban. — Az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjaként a Vietnami Szocialista Köztársaság új, széles körű lehetőséget nyer arra, hogy a testvéri szocialista országokkal, s földünk valamennyi békeszerető államával együtt hatékonyan hozzájáruljon az általános béke és biztonság megszilárdításához, a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez — hangsúlyozza az üzenet. Lemondásra kényszerült Bert Lance James Carter amerikai elnök szerdán első nagy belpolitikai vereségét ismerte be sajtóértekezletén közölte, hogy Bert Lance, a kormány költségvetési hivatalának igazgatója lemondásra kény szerült. Az elnök érezhető elkeseredettséggel adta hírül, hogy kormányának egyik gazdasági kulcsembere, testi lelki jóbarátja, az ellene folyt kongresszusi vizsgálat után nyújtotta be lemondását. A szenátus illetékes bi zottsága az elmúlt hetekben kiterjedt vizsgálatot folytatott a vádakról, amelyek szerint Lance, az ismert georgiai bankár, különböző szabálytalanságokat, visszaéléseket követett el mielőtt az idén vezető tisztet kapott volna a Fehér Házban. Lance lemondó levelében arról írt, hogy a vizsgálat tisztázta a vádak alól, de mégis úgy döntött, hogy visz- szatér eredeti foglalkozásé hoz. Carter szenvedélyes sza vakkal védte meg barátját, s kijelentette: a Lance elleni vádak közül „sok túlzott volt, egyes vádak pedig alaptalanok”. Az elnök azt mondotta, hogy nem kérte ugyan Lance lemondását, de — jóllehet tisztázottnak látja minden vád alól — egyetértett lemondásával, mert a történ tek után a kormány igazgatási és költségvetési hivatalának vezetője nehezen tudta volna maradéktalanul ellátni feladatát. OLAJ VACV KAVIÁR? A Kaszpi-tenger a híres orosz csemege, a fekete kaviár legfőbb „szállítója”. Am a tenger- szint süllyedése, és ennek következtében a megszokott íváshelyek pusztulást, és még néhány más ökológiai tényező miatt a tokhal mennyisége jelentősen megcsappant. A szaporításukra tett intézkedések most már biztató eredményeket mu. tatnak. Mi legyen a tengerrel, amikor a természet olajjal és gázzal is bőven megáldotta a Kaszpi-tengert? Ez a világ legnagyobb édesví- zű tava. mélyéről termelik ki az egész azerbajdzsáni olaj 63 százalékát és éven. ként 8 millió köbméter föld_ gázt. A természeti kincsek ekkora gazdagsága most már magát a természetet veszélyezteti: az intenzív olajkitermelés, a partokon az újabb ipari centrumok megjelenése végül is a Kaszpi-tenger vízének elszennyeződéséhez és ezzel együtt az értékes halfajták csökkenéséhez vezetett. Megmenteni a tenger hal. állományát és kitermelni az olajat is — ez volt az elv annak idején, amikor egy sor intézkedést foganatosítottak a Kaszpi-tenger természeti kincseinek ésszerű kiaknázására és védelmére. A végrehajtás sikeresen halad. Szigorú rendelkezések születtek, amelyek célja nemcsak az, hogy megakadályozzák a tenger elszeny- nyeződését, hanem az is, hogy a víz visszakapja egy. kori tisztaságát. A szovjet kormány Azerbajdzsán ál_ lami szerveivel egyetértés, ben egy sor. a Kaszpi-tenger jövőjét illetően nagyon fontos határozatot hozott és nagy összegeket biztosított a tenger tisztaságának védelmére. A probléma megoldása komplex módon történik. Lényege: a tengeri olaj kitermelésével és szállításával kapcsolatos valamennyi folyamat teljes és hermetikus elkülönítése, víztisztító berendezések hálózatának kiépítése és az ipari szenny, hulladék tengerbe öntésének maximális csökkentése. A gurevi és a bakui olaj. feldolgozó üzemek, és má_ sok is, új tisztító berendezé. seket helyeztek üzembe, a meglévőket felújították. A szumgaiti ipari nagyüzem, nél megkezdte működését egy új biológiai tisztító álló. más, amely huszonnégy óra alatt csaknem 200 ezer köbméter ipari szennyvizet „frissit” fel. A tisztító berendezések költsége 30 millió rubel volt (kb. annyi, mint egy korszerű ipari nagyüzem építési költsége.) A Kaszpi-tenger valamennyi hajója, a halászhajók is fel vannak szerelve szeméttároló berendezések, kel, amelyekben az olajtól szennyezett vizet és a fáradt olajat felfogják, illetve spe_ ciális parti vagy úszó álló. másokra átrakják. Minden, a Kaszpi-tenger partvidékén található kikötőben, ahol kőolajat rakodnak, vagy termelnek, parti tisz. tító berendezések épültek a tankhajók szennyvízének kiemelésére. A kikötőben kis hajók járnak, amelyek megtisztítják a víz felszínét az olajtól és egyéb szennyeződéstől. A szovjet tudósok nagy küzdelmet folytatnak azért, hogy megakadályozzák az olaj kiszivárgását a tengerfenéken. Különleges berendezések segítségével kollektorba gyűjtik az olajat, ami aztán a népgazdaságban felhasználásra kerül. A fúrólyukak öblítéséről és kifú- vásából származó minden termék speciális olajgyűjtő berendezésekbe kerül. A Kaszpi-tenger vízének megóvására külön vízügyi felügyeletet hoztak létre központi hidrokémiai labo. ratóriummal. Rendszeresen ellenőrzik azoknak az intézkedéseknek a végrehajtását, amelyek azt célozzák, hogy a tengerbe ne kerüljenek a halakra és a tenger egész élővilágára ártalmas szennyező anyagok. Raszim Agajev Á Sehleyer-ügy margójára Hetek és másodpercek A terrorizmus jelensége kilenc éve nyugtalanítja a nyugatnémet közvéleményt. Az első hullám 1970 és 72 között zajlott, ekkor került sor tömeges merényletekre, utána 1975 bizonyult véres és puskaporos esztendőnek, végül 1977 tavasza óta a terrorizmus „minőségileg új szakaszáról” beszélnek. Az állítólag hetven nevet tartalmazó „célpontlistáról” eddig három áldozat került ki. Siegfried Buback, a meggyilkolt főállamügyész, akinél egyértelműen halálos merényletet akartak elkövetni; Jürgen Ponto bankár, az NSZK „fináncpolitikai külügyminisztere” — az ő esetében már eltérnek a vélemények, gyilkosság vagy túszszedés volt-e eredetileg a cél; végül Schleyer, akinél a kísérők tudatos elpusztítása párosult az emberrablással. S folytatása következhet. .. Tulajdonképpen nem nagy erők állnak a terroristák táborában. Legfeljebb 150—200 körülire tehető a mindenre elszánt bűnözők száma, s néhány száz a bűnpártolóké. A terroristák rendelkeznek pénzzel és fegyverekkel, rendszerint kettős életet élnek, s a közép- és nagypolgári körökből származó fiatalembereket nemegyszer a családi háttér is védelmezi. A terrorizmusnak, jóllehet képviselői ultrabalos jelszavakat hangoztatnak, természetesen semmi köze sincs a baloldali, demokratikus, an- tiimperialista és antikapitalista mozgalomhoz. Annál több a szélsőjobboldal különböző formációsorozatához, Strauss keresztényszocialistáinak, a neonáciknak és másoknak aknamunkájához. A párhuzamosok ugyan csak a végtelenben találkoznak, de a politikában a különböző előjelű szélsőségek még a „végesség” határain belül összefonódhatnak. Egy ilyen állítás ellen bizonyosan mindkét irányból nagy felhördülés lenne a válasz, s nyilvánvalóan nem is szervezett kapcsolatokról van szó. A terrorizmus jelenleg „kereszteshadjárata” azonban ürügyül szolgál a reakciónak egy másik kereszteshadjáratra, hogy a „polgárháborús állapot” lélektanát terjesszék el. „Erőt és rendet” követelnek, szükségtörvényeket, a „terroristákkal rokonszenvező háttér” felszámolását — az igazi csapásokat azonban a valódi baloldal ellen irányítják, beleértve a szociáldemokrata párt, a szakszervezetek őszintén demokratikus képviselőit is, nem szólva a kommunistákról, a haladó diákszervezetekről, békemozgalmi erőkről. Mind nyilvánvalóbb lehet, hogy a jobboldal nem a terrorizmust akarja megszüntetni, hanem a rettegés légkörét kiaknázva szeretne a maga számára kedvező fordulatot elérni az ország vezetésében. A terroristák pedig a „minél rosszabb annál jobb” taktikával éppen ezt várják, s arról a képtelenségről próbálják magukat meggyőzni, hogy majd egy fasizálódó NSZK-ban bizonyosan tömegtámogatást élvezhetnének. Ez a lényeg, ezért hívja fel minden gondolkodó ember a figyelmet nem csak a terrorizmus közvetlen veszélyeire, de tágabb kihatásaira, közvetett számlájára is. Harmadik hete a válság stábé a főszerep Bonnban. Kénytelenek voltak lemondani magas rangú külföldi látogatókat és nem kerülhetett sor Schmidt kancellár nagy érdeklődéssel várt varsói látogatására sem. Amint a korábbi terrorakciók is éppen akkor sújtották az NSZK-t, amikor a keleti szerződésekről folyt a heves vita, a reakció hideg parlamenti puccsot készített elő és rendkívüli választásokat kény- szerített ki. A bel- és külpolitikában egyaránt a zavarra, a szerény lehetséges lépések megakadályozására vagy halasztására játszanak... A helyzet nem könnyű, s nem mentes a bonyodalmaktól. A nyugatnémet kormánynak miközben szembe •kell néznie saját, korábbi következetlenségeinek következményeivel is, fel kell lépnie a kétoldali kihívással. A józan erők egységére ma nagyobb szükség van, mint bármikor, hogy Nyugat-Né- metország hétköznapjaiból kiiktathassák az utcákon végbemenő terrort, s az egyesek által kormányszinteken tervezett ellenterrort... R. E.
