Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-18 / 220. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. szeptember 18. HÉTFŐ: Leonyid Brezsnyev fogadta Moszkvában Waidheimet, az ENSZ főtitkárát — Edward Gierek Párizsba érkezett — Ian Smith Pretoriában Vorster dél-afrikai miniszterelnökkel tárgyalt KEDD: Erich Honecker látogatása Bulgáriában — A norvég választásokon a munkáspárt kapta a legtöbb szavazatot SZERDA: Budapestre érkezett a csehszlovák párt- és kormányküldöttség, élén Gustáv Husákkal — Sziad Barre, Szomáliái elnök ismét Kairóban tárgyal — Félbe szakadt a baloldali csúcstalálkozó Párizsban CSÜTÖRTÖK: Nyugatnémet kormányprogramot terjesztettek be a Bundestagban 3 belső biztonság növelésére — Steinhoff nyugatnémet nyugalmazott tábornok látogatása Kínában — Kínai katonai küldöttség Párizsban PÉNTEK: Raymond Barre francia kormányfő ismételten találkozott Carter elnökkel — Karin Söder svéd külügyminiszter látogatása Berlinben, az NDK fővárosában — Dayan Brüsszelben tárgyal — Ismét letartóztatták a hét elején szabadon engedett Bhutto volt pakisztáni miniszterelnököt SZOMBAT: A Schelyer-ügy miatt Scmidt kancellár lemondta varsói utazását — Jaro- szewicz lengyel kormányfő Bécsben hivatalos látogatáson — Több külügyminiszter megérkezett New Yorkba az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakára. A HÉT HÁROM KÉRDÉSE A szocialista országok vezetői ezen a héten igen nagy horderejű és szerteágazó diplomáciai tevékenységet végeztek, mind államaik egymásközti kapcsolatainak még szorosabbra vonása végett, mind a békés egymás mellett élés elve alapján a tőkés világ országaihoz fűződő viszony megjavításának szolgálatában, mind pedig a világpolitikai helyzetnek az enyhülés irányába való befolyásolásáért. Mi a jellemzője ennek a diplomáciai munkának? A nyugati világban ugyanekkor bizonyos kardcsörtetés- nek lehetünk tanúi: a NATO különböző őszi hadgyakorlatai túlmennek a szokásos mértéken. Miért ez az atlanti erőfeszítés? A francia politikai helyzet ezen a héten belső és külső vonatkozásaiban egyaránt sok újdonságot hozott, hiszen új dolog az, hogy a kormányfő hivatalos látogatásra Washingtonba utazott, aztán az sem mindennapos, hogy a hatóságok a munkanélküliség nagyarányú növekedését ismerték el. Végül figyelmet érdemel a baloldal csúcstalálkozójának félbeszakadása az egységet veszélyeztető . véleménykülönbségek miatt. Merre tart Franciaország? — vetődik fel mindezek nyomán a kérdés. O Mi a jellemzője a szocialista országok vezetői által kifejtett, mostanában megsűrüsödött diplomáciai tevékenységnek? A „csúcsdiplomácia" a szocialista világ belső kapcsolataiban éppúgy nagy jelentőségre tett szert, mint a tőkés országokkal kialakult viszonyban. Ami a Magyar Népköz- társaságot illeti, a héten a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal való együttműködésnek adott új lendületet a Kádár—Husák találkozó, a magyar és a csehszlovák pártós kormányküldöttség tárgyalása, az ez alkalommal aláírt néhány új megállapodás. Leonyid Brezsnyev a hét elején Moszkvában fogadta dr. Kurt Waidheimet az ENSZ főtitkárát, eszmecseréjük hozzájárulást jelenetett a világ- szervezet munkájának eredményesebbé tételéhez, különösen most, a közgyűlés 32. ülésszaka előtt. Edward Gierek a hét elején Párizsban járt, Ja- roszewicz, a lengyel kormány elnöke pedig a hét végén Bécsben tárgyalt. Különösen a gazdasági elemekre hívták fel a figyelmet a hír- magyarázók a lengyel—francia és lengyel—osztrák kapcsolatokban: például a lengyel szén még nagyobb meny. nyiségben talált vevőre. Az NDK és a többi szocialista ország kétoldalú szerződésrendszere a héten Bulgária és az NDK új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésével is teljesebb lett: Erich Ho- necker énnek aláírására utazott Szófiába. Az NDK nemzetközi súlyának növekedését a közelmúltban Kekkonen finn köztársasági elnök berlini látogatása mutatta, a héten a svéd diplomácia vezetője, Söder miniszter asszony járt Berlinben. Ez volt az első svéd külügyminiszteri látogatás az NDK-ban. O Miért az atlanti erőfitogtatás a' hadgyakorlatokon? A NATO harmincegy hadgyakorlatot rendez az idei őszön Észak-, Közép- és Dél- Európában. Ez a szám önmagáért beszél. Mindenkor az ősz volt a nagy hadgyakorlatok időszaka, másutt is. hogy a NATO főparancsnoksága — nyilván a tagállamok politikai és katonai vezetésével teljes egyetértésben — most a szokásosnál jóval több hadgyakorlatot szervezett, s hogy ezeken több ország több katonája, repülőgépe, hadihajója, harckocsija, rakétája, lö- vege stb. vesz részt, az túlnő a manőverek katonai jelentőségén. A kardcsörtetésnek politikai tartalma van. Furcsa logikával éppen a hadgyakorlatok számának, méreteinek növelését használják fel a nyugati propagandisták annak az állításuknak az igazolására, hogy — a Szovjetunió fokozza katonai erőfeszítéseit. s ha a hadgyakorlatok tulajdonképpen a nemzetközi helyzet feszültségének irányában hatnak is, nyugaton vállalják ezt, mert a feszültnek tűnő helyzetben tudnak csak újabb dollármilliárdokat előteremteni újabb fegyvermegrendelésekre, a fegyverkezési iparban a monopóliumok mohóságának kielégítésére. A A nyugati világot sújtó gazdasági válság körülményei közt és akkor, amikor a békés egymás mellett élés gondolata világszerte teret hódítva a fegyverkezést fölöslegessé tenné, az atlanti kormányok szükségét érzik, hogy mesterségesen megteremtsék a feszültség látszatát. Ugyanakkor természetesen a katonai felkészülés szempontjából is igénylik a NATO-had- gyakorlatokat. S különösen örvendenek annak, ha a korábban a NATO katonai integrációjától távolodó franciák. portugálok, görögök, törökök is ott vannak a hadgyakorlatokon. Vagy például a belga partok előtt lezajló tengeri manőverekben — spanyol hajók is részt vesznek ... © Merre tart Franciaország kül- és belpolitikájában? Több mint tíz éve fordított hátat De Gaulle tábornok a NATO katonai szervezetének, a mai francia kormány azonban egyre több alkalmat keres arra, hogy új kapcsolatokat teremtsen az Atlanti Szövetség szerveivel. Erre vall, hogy az úgynevezett „NA- TO-parlament”, tizenöt ország honatyáinak gyülekezete, most Párizsban ülésezik. Vitájuk többé-kevésbé akadémikus jellegű, inkább csak a különböző vélemények ki- nyilvánítására alkalmas, de az is bizonyos, hogy tíz éven át ilyen testület tagjai nem tehették be a lábukat a francia fővárosba! Raymond Barre, a francia miniszterelnök ugyanekkor hivatalos látogatáson Wantgglónapokig dolgozott I I w egy svájci közgazda- sági kutató intézet — az NSZK-ból kapott megbízás nyomán — a távprognózison: vajon mikor várható, hogy csökken a világ egyik leggazdagabb tőkés országában a most több, mint egymilliós munkanélküli hadsereg száma? A válasz: 1980-ig biztosan nem. Ami pedig a következő öt esztendőt, vagyis a következő évtized első felét illeti, a svájci közgazdászokat az sem lepné meg, ha akkorra másfél millió fölé emek- kedne a dologtalanságra kényszerítettek száma. Hasonló rossz hírek érkeznek máshonnan is. A „munkaerőpiacon” továbbra is jóval nagyobb „kínálat” várható, mint „kereslet". Úgy számolnak, hogy Franciaországban a következő esztendőkben a munkanélküliek aránya a mostani 4,3 helyett 5,5, Nagy-Britanniában 5,5- ről 6,5 százalékra emelkedik. Az Egyesült Államokban sem jobbak a kilátások, jóllehet ott már júliusban a „kvóta” megközelítette a 7 százalékot. A szakértői vélemények „konjunkturális válságról” beszélnek. Csakhogy ez így nem igaz. Valamennyi nagy konszern profitja 10—15. sőt 20 százalékkal nőtt a legshingtonban járt. Francia kormányfő majd két évtizede nem fordult meg ott, De Gaulle tábornok mindig is megvetően beszélt azokról a politikusokról, akik amerikai alamizsnáért megalázkodtak... Most szintén a gazdasági kérdések állottak az amerikai—francia tárgyalások középpontjában, az atomerőművektől a Concorde leszállási engedélyéig. Kétségtelen, hogy Párizs és Washington közeledésének újabb jele volt ez a kormányfői látogatás. Az is bizonyos, hogy Franciaország gazdasági és szociális helyzete nem rózsás. A hivatalos adatok, amelyeket a héten nyilvánosságra hoztak (s amelyeket a baloldali ellenzék kevesell!), az utolsó negyedszázad legnagyobb arányú munkanélküliségét jelzik. A francia külkereskedelmi mérleg augusztusban aggasztó hiányt mutatott. Az infláció fokozódik, nem 6 százalékos lesz, mint ahogyan Barre ígérte, hanem legalább a duplája, ha nem több. S a kormánynak, az uralkodó osztálynak fél év múlva választási erőpróba elé kell majd állni! Az egysége, baloldal eddig, esélyesebbnek látszott, nem csoda tehát, ha a tőkések, a jobboldal pártjai részéről most kísérletek történtek a baloldal pártjainak szembeállítására. Az egység- bontó szerepére a kis baloldali radikális csoport vállalkozott. (Tudni kell, hogy a radikális párt Franciaországban mindenkor jellegzetesen tőkés párt volt, Fabre követői ma is amolyan liberális, polgári baloldali, de tőkés rendet kívánnak.) A héten Georges Marchais, Francois Mitterrand és Robert Fabre vezetésével a három baloldali párt küldöttsége összeült, de a baloldali radikálisok kivonultak a tárgyalóteremből, túlzottnak ítélve a Francia Kommunista Párt államosítási programját. A kommunista álláspont az, hogy jobb ma tisztázni a szándékokat, terveket, mint kétértelmű programmal belebocsátkozni a választásokba, s a végén még akár a győzelem után is politikai válságba jutni az eltérő törekvések következtében. Még hónapok állanak rendelkezésre ahhoz, hogy a francia baloldal pártjai végérvényesen eldöntsék: mit akarnak, milyen programmal állanak 1978 tavaszán a választók elé, a nép elé. Pálfy József Amerikai levelünk Állati históriák K i gondolta, hogy New York nemcsak a lakosság számát, hanem a városban található háziá'* tok mennyiségét tekintve is méltán vívta ki a „légi* nagyobb” jelzőt az amerikai városok között. Egy nemrég készült felmérés szerint New Yorkban csak a kutyák és a macskák száma megközelíti a másfél milliót. A 41 városban egyszerre végzett felmérésből kitűnik, hogy az amerikai városi lakásokban 23 millió kutyát és 27 millió macskát tartanak, s ezek száma százalékos arányban gyorsabban nő, mint a lakosság létszáma. Az állatbarátok országos egyesülete emiatt nagy örömét fejezte ki s a növekedést az „emberek jóságának” könyvelte el. Nem kommentálta viszont a felmérésnek azt az adatát, hogy az említett házon belüli állatokon kívül 25 millió kóbor kutya és macska is csavarog az amerikai városok utcáin. E kóbor jószágok közül évente 4—6 milliót pusztítanak el, méghozzá igen magas költséggel. A megvizsgált 41 város 13,9 millió dollárt fordít a kóbor állatok elpusztítására. Chicago évente 1 millió dollárt költ a kóbor állatok ellenőrzésére és pusztítására. A kóbor jószágoknak a „legkutyább” sorsa talán a floridai Dede megyében van, amelyben Miami város is található. Az itt élő kóbor állatok számát 130 ezerre becsülik, s közülük évente 20 ezret pusztítanak el több mint 700 ezer dolláros költséggel. Megkérdeztek 1031 polgármestert, mi a legnagyobb gond városának utcáin. 61 százalékuk a kóbor állatokat említette és csak 40,7 százalékuk a forgalom ellenőrzését. New Yorkban 400 ezer kóbor állat — a patkányokat nem számítva — csavarog az utcákon s ezek ellenőrzésének és pusztításának költsége évente lakosonként 22 cent. Ismeretes, hogy a szorosan vett város lakossága — tehát az elővárosok nélkül — csaknem nyolcmillió. Ennyiszer 22 centet hasznosabb dolgokra is lehetne költeni. De New York állatállományát nemcsak az ölebek, kóbor kutyák, házi cicák adják. Bár hivatalosan tilos minden olyan állat tartása a városban, amelyek vadak vág}; veszélyesek, a New York-iak itt is előszeretettel szegik meg a törvényt. A város központi parkja közelében például egy lakos méheket tart a lakásában több dolog miatt is: a parkból magukat látják el élelemmel és még finom mézet is gyűjtenek a gazdinak. De találhatók halak, kanárik, gyíkok. Ez utóbbiakat a minden lakásban ott található különleges svábbogarak pusztítására tartják. Vagyis hasznosak és sétáltatni sem kell őket, így mentesülnek a sétáltatás közben kialakulható különféle konfliktusoktól is. De mit lehet kezdeni a kis krokodilokkal, a teknősbékákkal, kígyókkal, majmokkal? Egy krokodillal vagy egy kígyóval mégse lehet sétálni a Bro- adwayn. Az állatbarátok egyesülete minden évben súlyos szavakkal ítéli el azokat az „állatbarátokat”, akik szabadságra indulva terhesnek találják kutyáikat, macskáikat, ezért kocsival kiviszik a város szélére és otthagyják őket. E jelenség a kóbor állatok kiapadhatatlan forrása. Szükségszerű következményéről most készült el egy hátborzongató film. A lényege: egy kis szigeten a szabadságukat, töltő turisták otthagyják kutyáikat. Azok falkába verődve iszonyú módon elvadulnak, megtámadják és megeszik a később a szigetre érkező turistákat, egykori gazdáikat. E gyik filmkritikus a városi kóbor állatok számának gyors szaporodásán morfondírozva gondolatban áttette a film színhelyét New Yorkba. Mi lenne, ha a New York-i elhagyott kóbor állatok is bosszúállásba kezdenének? Morbid ötlet, amikor az Egyesült Államokban viszonylag könnyen elfelejt az ember, mert — a rendőrségi jelentés szerint az országban minden 48 percben eldördül egy halálos lövés. Csak New Yorkban 1622 gyilkosság történt tavaly, s ezzel „csak” a 16. helyet foglalja el az amerikai városok között a gyilkossági statisztikában. A törvényesen üldözött kóbor kutyák így egyelőre lényegesen kisebb veszélyt jelentenek a békés lakosságra. mint a törvényesen fegyvereket viselő gyilkosok. New York, 1977. szeptember DCoiuíes 3ittwn FIATALOK Nyugat-Európában utóbbi esztendőkben. S jóllehet állítólag a megrendelések számának további növekedése, Vagyis a kapacitások eddiginél jobb kihasználtsága várható, a munka- nélküliség mégis tovább növekszik. A londoni Financial Times arról ír, hogy „a munkanélküliség nem rövid távú jelenség, és a recesszió befejeződésével nem fog eltűnni”. A lap cikkíróját — mint valamennyi tekintélyes tőkés folyóirat szerzőit — elsősorban fiatal munkanélküliek rendkívül nagy száma nyugtalanítja. „A kérdésről szóló csaknem valamennyi szakértői tanulmány arra a következtetésre jut — így * a Financial Times —, hogy Nyugat-Európában még legalább egy évtizedig folytatódik" a fiatalok tömeges munkanélkülisége és közülük soknak egész életében nem fog sikerülni megfelelő álláshoz jutnia”. Egyre újabb, riasztóbb statisztikák látnak napvilágot, így például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet nemrégigen Genfben közzétett jelentése szerint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagországaiban a 25 éven aluli munkanélküliek száma meghaladta a 7 milliót. A Közös Piac 9 tagországában az 5 millió munkanélküli közül minden háromból egy 25 éven aluli. Angliában az arány még rosszabb: az ösz- szes munkanélkülieknek csaknem fele a fiatal korosztályokhoz tartozik. Franciaországban ugyanez a helyzet. Ami pedig Olaszországot illeti: három munka- nélküli közül kettő még nem töltötte be a 25. életévét. Azt mondják, hogy az olasz egyetemeket jövőre elhagyó 132 ezer diplomás közül 57 ezernek reménye sincs arra, hogy élete során képzettségének megfelelő munkahelyhez jusson. Ezeknek a fiataloknak a sorsa természetesen nem hagyhatja közömbösen a tőkés országok kormányait. Tanácskozásaik során rendszeresen foglalkoznak az egyre súlyosbodó kérdéssel. A Newsweek rámutatott, hogy ennek az aggodalomnak a fő oka nem annyira a fiatalok jövőjéért érzett felelősség- érzet, hanem az, hogy „egyes európai vezetők attól tartanak, hogy az illúzióját vesztett, nyugtalan ifjúság a baloldal felé fordul”. Nyugat- Európában nemcsak a kormányférfiak, de a közvélemény is tudja: a probléma az iparilag nem olyan fejlett, s nem annyira gazdag szocialista országokban egyáltalán nem létezik. Keleten a munka nemcsak magától értetődő, hanem az alkotmányokban és törvényekben lefektetett jog is. Valéry Giscard d’Estaing francia elnök a fiatalok munkanélküliségének problémáját „ideológiai kihívásként” jellemezte. B rre a „kihívásra” a nyugati kormányok > rövid távú programokkal igyekeznek válaszolni: tanfolyamokat indítanak, adókedvezményeket adnak a gyáraknak, vállalatoknak, amelyek hajlandók fiatalokat munkába állítani. A munkanélküliség, s ezen belül a dologtalanságra kárhoztatott fiatalok száma még sem csökken, hanem növekszik. P. I.
