Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-18 / 220. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. szeptemb *9 A pultnál T ibor bácsi, a nyugdíjas azért jár a város másik részében lévő ABC- be vásárolni, mert a sarki fűszer- csemegében megsértették. „Képzelje él, vénségemre meggyanúsítottak!” Kikérte magának. Elnézést kértek, de ő nem bocsát. Évek óta be sem teszi a lábát a boltba. Egyik ABC vezetője újságolta: a minap egy vidéki értelmiségi felháborodva „rontott” be hozzá a kis pecuba — az irodájába —, s amiatt replikázott, hogy őt a sör árával becsapták. Egy másik vásárló ugyancsak sörárügyben kért bocsánatot a pénztárnál. Tudunk tanácsot adni a kereskedelemnek, hogyan oldja meg betegség esetén az üzlet nyitvatartását, s mit tegyenek a szakképzett kereskedőkért, a mosoly állandósításéért, az idegesség megszüntetéséért, a hiánycikkek pótlásáért. Akkor persze hallgatunk, ha azt mondja a Kossuth féri ABC vezetője, hogy ■tizennégy dolgozójuk hiányzik (beteg, szabadság stb.), de így is kell ugyanazt a munkát elvégezni, mintha teljes lenne a létszám. Nem akarom én a kereskedelmet, s az itt dolgozókat a védőszárnyaim alá venni. Kevés lennék hozzá, különben sem szóróinak rá. Annyit talán mégis illik tudnom vásárlóként, hogy a pult másik oldalán is érző emberek dolgoznak. Ha netán halványabb a mosolya a szokottnál Ilikének, nem biztos, hogy azért van, mert ránk haragszik. Talán összekülönbözött vőlegényével. Ha kissé kedvetlenül válaszol kérdésünkre az eladó, meglehet azért van így, mert fiának nem sikerült a főiskolai felvételi. A zöldség-gyümölcs pult mögött az ABC- ben a köpenyes segéd úrt talán az aggasztja, miért nem tud ő első osztályú szőlővel szolgálni. Azt mondják a szakavatottak — s gondolom így van —, hogy a kereskedelemben még a legnagyobb személyes gondok közepette is mosolyogni kell. Ebben az állandóan elfogyó, megújuló, újra feltöltődő, fogyasztó nagyüzemben a pult mögé állóktól, a pénztárgépek mellett ülőktől, a presszósoktól, vezetőktől, mindenkitől elvárják, hogy udvarias legyen, mosolyogjon. Úgy vélem, valaki mégis hiányzik a felsorolásból. A kereskedő ember. Mert addig, amíg a „jó reggelt kívánok”, „köszönöm”, „tessék kérni, tessék parancsolni”, „viszontlátásra uram” — elhangzik, sok minden történik a kulisz- szák mögött. Kevés annyi visszeres lábú nőről tudok, mint amennyi a kereskedelemben dolgozik. Cipekednek, súrolnak, s órákat állnak, informálnak. Három évtizede egy „menő” üzletben 200 féle áru döm- pinget jelentett. Most egy olyan áruház, mint a Nyírfa, a Csemege, a Kossuth téri ABC ezer, meg ezer féle-fajta hazai és külföldi árut kínál, s ad el. Fillér tévedés nélkül! Tamás Imréné, a Kossuth tériben „árubemondó”. Egy közepes forgalmú nap délelőttjén 1000 tételt blokkolt. Szellemi munka? Igen. Sokan nem is hinnék, hogy emellett nehéz fizikai munkát végez. Egy önkiszolgáló kosár 60 deka. Ha a vevő átlag csak 1 kilónyi árut vásárol, az említett délelőtt 10 mázsa súlyt mozgat meg. És ha árváltozások is vannak? Egy-egy műszakban, egy ekkora üzletben legalább kétezer ember, vásárló várja az információt. Árukról, árakról, minőségről. Mindezt pontosan, színes szóval és mosolyogva szükséges „szolgáltatni”. Mert ez hozzá tartozik a kereskedelemhez. A vásárlót csak a megrakott polcok, hűtők, tárolók érdeklik. Kik, honnan, hány mázsát cipekedve hordták oda, az nekik már mellékes. S ha kinyitnak az üzletek, a pult két oldalán ezernyi információ cserélődik. „Friss a kenyér? Nincs margarin, kérem? Farmerünk a jövő héten érkezik.” Zsong, kavarog az áruház. Műszak végére megfájdulnak a fejek, elzsibbadnak a lábak. Vasárnapi INTERJÚ Hovánsxki Jánossal, a MEDOSZ megyei titkárával a szakszervezeti munkáról Negyedszázada ismerjük a nevet: MEDOSZ. Megszoktuk. Vajon tudja-c minden ember pontosan, mit jelent a rövidítés? — A mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozók biztosan. Egyébként a pontos név: Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete. 1952. január 9-én, az akkor összehívott kongresszuson alakult, kizárólag a bérből és fizetésből élő dolgozókat vette fel soraiba. Ez azt jelenti, hogy 1952 előtt a mező- gazdaságban nem volt szakszervezet? A nincstelen parasztság, a kubikosok, a részesaratók, a favágók érdekeit nem képviselte korábban semmilyen szerv, vagy szervezet? — Földmunkásmozgalom volt, egyletek, de szakszervezet, olyan mint például a vasas, nem létezett. A földmunkásmozgalmat a leírások alapján itt Szabolcs-Szatmárban is messzire lehet visszavezetni. ^ Említene néhány példát? — Zoltán Jánosné apagyi földbirtokos 1897-ben Budapest közeléből hozott birtokára ácsmunkásokat, akik látták a parasztok végtelen kizsákmányolását, sztrájkra buzdították az apagyiakat. Éppen nyolcvan évvel ezelőtt szeptember 12-én kezdődött a sztrájk. Ez elődje volt annak a földmunkásmozgalomnak, amely 1906-ban jött létre: megalakult a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége. Akkor ötvenezer tagja volt. Földmunkásegyletek működtek a már említett Apagyon, Leveleken, Nyírbélteken, Bak- talórántházán és másutt, főleg ott, ahol nagy volt a szegénység és még nagyobb a kizsákmányolás. Lehet-e a szabolcs-szatmári parasztság kizsákmányolásának, kiszolgáltatottságának nagyságát valamivel mérni, valamihez viszonyítani? — A Földművelőben jelent meg Laskod- ról az a levél, amelynek írója azt mondja el, hogy a község lakossága még mindig jobbágysorban él, emberszámba - sem veszik. Nagy elkeseredés kellett ahhoz is például, hogy az aratók sztrájkoljanak. 1914-ben Mátészalkán Zselinszky Róbert gróf birtokán júliusban szüntették be a munkát. A Ez hát a század eleji földmunkásmozga- ^ lom, de a felszabadulást követően miért nem alakulhatott meg az egységes, minden bérmunkás parasztot egyesítő szakszervezet? — -Idő kellett a sorok rendezéséhez, politikailag és gazdaságilag megerősödni. Egyébként már közvetlenül a felszabadulást követően a földmunkásszövetségtől erősebb, egységesebb szövetségek jöttek létre. A FÉ- KOSZ 1945. május 6-án alakult, 1946 őszén az új földhöz juttatottak országos szövetsége, 1948-ban a DÉFOSZ, (Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége.) A már említett kongresszus, 1952-ben ezeket a szerveket, szövetségeket egyesítette és létrehozta a mezőgazdasági dolgozók egységes, erős érdekvédelmi szervét. A A MEDOSZ megalakulásakor hány tag- ^ ja volt ennek a szakszervezetnek megyénkben? — Tizenkétezer körül. Mert kik jöhettek számításba? Az állami gazdaságok, az erdőgazdaságok, a fafeldolgozó üzemek, a mezőgazdasági kutatóintézet és a gépállomások dolgozói. 1953-ban a vízügyi dolgozók is a MEDOSZ-hoz csatlakoztak. ^ A 25 éves múltról hogyan emlékeztek meg? — Szerényen, valamennyi vállalati, üzé* mi bizottság és a megyebizottság méltatta az eltelt 25 évben végzett munkát. A szakszervezeti mozgalom élenjáró aktívái kitüntetésben, jutalomban részesültek. Máté Imre, a Balkányi Állami Gazdaság dolgozója, Bak Jolán a Nyírlugosi Állami Gazdaság kertészeti szakmunkása a szakszervezeti munkáért érdemérem arany fokozatát, hárman az ezüst fokozatát kapták, 25-en oklevelet, 24- en jutalomban részesültek. 0 Értékelték 25 év munkáját. Összefoglalhatnánk ezt most néhány mondatban? — Mindenekelőtt azt kell látni, hogy a felszabadulást követően újfajta mezőgazda- sági munkásság jött létre és rá várt a szocialista mezőgazdaság kialakításának történelmi munkája. Természetesen a feladat nem volt ennyire egyszerű, ahogyan azt most megfogalmazhatjuk. A MEDOSZ-nak szembe kellett nézni azokkal az ellentmondásokkal, amelyek a munkát nehezítették. 0 Pontosabban? — Például az üzemi bizottságok megalakultak — helyenként formailag — de nem tudtak kellő segítséget adni a termelési célok végrehajtásához, többek között a munkafegyelem gyors megszilárdításához, másrészt a gazdasági vezetők egy része nehezen értette meg a szakszervezeti szervek érdek- védelmi tevékenységének fontosságát. A gondokat növelte, hogy a MEDOSZ-tagság nem rendelkezett a szervezeti élethez szükséges ismeretekkel. A munkakörülmények és termelési feltételek akkor az örökölt, elavult és hiányos gépekkel, épületekkel rossz volt. Ha volt is valahol modernebb technika, a hozzáértés volt gyenge és hiányos. A Mindez azt jelenti, hogy az átlagosnál nagyobb erőfeszítésekkel kellett a feladatokat végezni? — Pontosan. Gáspár elvtárs ezzel kapcsolatosan mondta: „A szakszervezetnek igazodni kell a társadalmi fejlődés .által meghatározott feladatokhoz.” Ez megtörtént. A MEDOSZ tevékenysége, a mozgalmi munka, az érdekvédelem, a mezőgazdasági üzemekkel párhuzamosan fejlődött. Elsődleges volt a káderek képzése és továbbképzése. A A sokrétű és nemegyszer nagyon nehéz feladatok teljesítésében milyen segítségre, aktivahálózatra számíthatott a szak- szervezet? — Alapvető, hogy szakszervezeti mozgalmunk mindenkor élvezte a párt irányító és segítő munkáját, de a gazdasági vezetéssel is fokozatosan kialakult a jó és hasznos együttműködés. Az aktívahálózat nagysága a szakszervezeti mozgalom mindenkori helyzetének megfelelően alakult. Jelenleg 96 alapszervezete van a MEDOSZ-nak, 44 az állami üzemekben, vállalatoknál, 42 a termelőszövetkezetekben. Az aktívák száma több mint 3000. A termelőszövetkezeti alapszervekkel kapcsolatban el kell mondani, hogy ott a szakszervezeti mozgalom 1976- ban indult, a szervezettség ma 50 százalékos, ez évben tovább szerveződik. A szakszervezeti tagok száma ma 20 ezer 138 fő. tíz évvel ezelőtt viszont 20 ezer 500 fő volt. A Mi az oka annak, hogy a taglétszám — w annak ellenére, hogy most már a termelőszövetkezeti alkalmazottak is a MEDOSZ-hoz tartoznak — nem nőtt, hanem csökkent? — Egyértelműen a termelés korszerűsödéséből adódik. A technikai fejlődéssel párhuzamosan egyre kevesebb munkaerőre van szükség a mezőgazdaságban a korábbinál jóval nagyobb hozamok, termelési eredmények eléréséhez. A felszabadult munkaerő az iparban keres és talál magának helyet. A szakszervezeti tagság tehát nem csökken, csak aki korábban a MEDOSZ-nak volt tagja, az a vasashoz vagy más szakszervezeti szervhez került át. ^ Nem jelent ez gondot? — Nem. Illetve csak annyiban, hogy a munkássá nevelés egyáltalán nem könnyű feladatát ismét és ismét elölről kell kezdeni. A MEDOSZ már eddig is sok tízezer ember mozgalmi és gazdasági tevékenységének elő- iskolája volt és lesz is. Az ipari munkások nagy része a megyében a mezőgazdaságban sajátította el azokat az ismereteket, amelyek képessé teszik a korszerű gépek kezelésére, az üzemi termeléshez, az üzemi légkörhöz való alkalmazkodáshoz. ^ És aki marad? — A mezőgazdasági termelés egyre inkább közelít az ipari termeléshez és nem csak a gépek, a kémiai szerek tömeges és korszerű alkalmazásával, de a munkakörülményekben is. Minden igényt kielégítő munkásszállások épültek és épülnek, öltözők, mosdók, üzemi étkeztetés, a mezőgazdasági munkásszállítás és legújabban az ebédidőtérítés fokozatos bevezetése vonja meg az egyenlőségi jelet.' £ Ezek szerint nincsenek nagy differenciák? — Ezt nem mondtam. Pontosabban úgy lehetne fogalmazni, hogy a nagy hátrányokból már sokat lefaragtunk, megszüntettünk. 1970-ben például az átlagkeresetek az állami gazdaságokban 2155 forinttal, a MEZÖ- GÉP-nél 1501 forinttal, vízügyi szerveknél 2304 forinttal, a FEFAG-nál 732 forinttal voltak elmaradva éves szinten az országos átlagtól. Hasonlóak voltak a részarányok az élet- és munkakörülményekben, a munkavédelemben és munkásellátásban. Ma már nincs ilyen nagy differencia. De bizonyítják más számok is a fejlődést. 1970-hez viszonyítva ma már 1000-rel kevesebb azoknak a száma, akik nem végezték el a 8 általános iskolát, 800-zal több a betanított, illetve szakmunkás, vagy amíg 1970-ben 103 tanfolyamon 2831-en végeztek szakszervezeti, politikai iskolát, addig ugyanebben az oktatási formában az 1976/77-es oktatáson 175 tanfolyamon 3970 fő tanult. Az elmondottak valóban beszédesen bizonyítják a fejlődést, az érdekvédelmi és mozgósító tevékenység sikerét. Szólna néhány szót a további feladatokról is? — A további feladataink a XI. párt- kongresszus és a szakszervezeti kongresszus határozataiból, a megyei pártértekezlet és a pártbizottsági határozatokból adottak. További erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy a a tagság élet- és munkakörülményei javuljanak, a személyes és családi jövedelmek tovább közelítsenek az országos átlaghoz. Ennek alapfeltétele, hogy minden dolgozó ismerje és teljesítse is termelési feladatát. Találkozzék a népgazdasági, az üzemi és a személyes érdek. A Említette: minden dolgozó ismerje és w teljesítse termelési feladatát. Ebben milyen szerepe van a szocialista munkaversenynek, a brigádmozgalomnak? — Felbecsülhetetlenül nagy. A csepeli felhívás után 940 brigád mintegy 14 ezer tagja tett versenyvállalást a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére. A vállalások értéke 44 millió forint termelési és minőségi többlet, ezen túl a brigádok mintegy 110 ezer társadalmi munkaóra teljesítésével segítik a gyermekintézményeket, iskolákat. £ Van-e már értékelhető eredménye a munkaverseny-vállalásoknak? — A féléves értékeléseket az üzemekben elvégezték. A MEDOSZ-hoz tartozó üzemek többsége azonban, állami gaazdaságok, termelőszövetkezetek termelésszerkezete olyan, hogy értékelhető forintokat a nyár végi, ősz végi betakarítások után kapnak. Ez a növénytermesztésre, zöldség-, gyümölcs- termesztésre vonatkozik, de értékelhető volt az állattenyésztésben tett versenyvállalás, például az árutejtermelés növelése. 1976 első fél évéhez viszonyítva megyénkben az egy tehénre jutó tejtermelés 8 százalékkal növekedett, az árutej-értékesítés 10 százalékkal. Ez több, mint az eredeti vállalás. A A vállalások megtételével kapcsolatban ^ brigádtagokat és nem szocialista brigádokat említett. — Valóban, hiszen a brigádmozgalom szélesebb, sok olyan munkabrigád van, amelyeknél még nem értek meg a személyi és egyéb feltételek ahhoz, hogy a szocialista brigádmozgalomban a szocialista cím elnyeréséért folyó versenyben részt vegyenek. De ilyen vonatkozásban is nagy a fejlődés. 1971- ben 294 brigád küzdött a szocialista címért 3908 taggal. Ma 541 a szocialista brigádok száma 6837 fővel. A szocialista címért újabban a versenybe bekapcsolódott 159 brigád, 2220 fővel. Ezek a számok bizonyítják, hogy mind a brigádmozgalom, mind pedig a versenymozgalom erőteljesen fejlődik. £ Milyen szerepük van a szakszervezeteknek a versenymozgalomban? — Elsőrendű a termelést segítő tevékenység a párt irányításával, a gazdasági vezetéssel együttműködve; szervezni a szocialista versenymozgalmat. Ez is egyfajta érdekvédelmi tevékenység, hiszen a dolgozók élet- és munkakörülménye, ennek javulása, függvénye a termelésben elért eredményeknek. .Ahol jól dolgoznak, mennyiségben és minőségben több árut termelnek, ott nemcsak a vállalat, vagy üzem árbevétele, nyeresége lesz magasabb, növekszik a dolgozók keresete, életszínvonala A Végül engedjen meg néhány személyes ” kérdést. Mióta vesz részt a szakszervezeti mozgalomban, mikortól titkára a megyebizottságnak? — A szakszervezeti mozgalomnak fiatal koromtól részese vagyok, már a DÉFOSZ munkájában is részt vettem. A MEDOSZ- nak alakulásától vagyok a tagja, megyei titkára 1964-től. Kezdetben a Nyírlugosi Állami Gazdaságban végeztem szakszervezeti munkál, az ottani munkakörömből választottak megyei titkárrá. Ezért is tudom értékelni a megtett utat amelyet itt a megyében végigjártunk, és nem eredménytelenül. 0 Köszönöm az interjút. Seres Ernő
