Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-15 / 217. szám

1977. szeptember 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Negyvenötösök I PCJem a „hányás vagy”? kérdésére válaszol a megje­lel lölés: negyvenötösök. Hiszen akad közöttük, aki J-ml még a századforduló idején született, s olyán is, aki a második évtized vége felé pillantotta meg a napvi­lágot. Más köti össze, fogja egységbe őket: párttagságuk kelte. Az a tény, hogy közvetlenül a felszabadulás után, 1945-ben (illetve egyes tiszántúli területeken már 1944- ben) lettek tagjai pártunknak, s miként akkor, azóta is rendíthetetlen képviselői, harcosai a szocializmus ügyének. Az évek telnek, egyik követi a másikat, s az idő mú­lásával lassan megváltozik a negyvenötös kommunisták helyzete. Mind többen érik el közülük a nyugdíjkorhatárt. S egyre sokasodnak körülöttük, mellettük azok, akiknek már történelem az az idő, amikor ők megkezdték politi­kai, közéleti tevékenységüket. A fiataloknak bizony lassan már ők is veteránok, „régi harcosai” a munkásmozgalom­nak, „nagy idők részesei, tanúi”. Igaz, más helyzetben kapcsolódtak be a párt harcaiba, mint azok, akik még a felszabadulás előtt találták meg az utat a forradalmi munkásmozgalomhoz. Amazoknak a ha­lállal kellett szembenézniük, börtön, koncentrációs tábor ásta alá egészségüket. Nagyon is indokolt és méltányos az a fokozott gondoskodás, amellyel a megvalósuló szocializ­mus társadalma őket körülveszi. A negyvenötösök eseté­ben az efféle különleges gondoskodás indokolatlan lenne. Ám annál szükségesebb az odafigyelés a szavukra, tapasz­talataik hasznosítása, a megfelelő feltételek biztosítása ah­hoz, hogy érdemi részesei lehessenek a pártmunkának, a közéletnek. Ezzel együtt nem kevésbé fontos, hogy mindig és mindenütt érezzék a pártszervezetek erkölcsi megbe­csülését és a segítőkészséget személyes gondjaik megoldá­sához. Tetteikkel teremtettek alapot ehhez az erkölcsi meg­becsüléshez. Hiszen elsősorban a kommunista párt tagjai­nak, a baloldali szociáldemokratáknak köszönhető, hogy a magyar munkásosztály a felszabadulást követően élni tu­dott a szovjet hadsereg győzelme nyomán létrejött lehető­ségekkel, s a szocializmus útjára tudta vezetni hazánkat. Csatáztak a reakcióval, agitáltak, szervezték a tömegmeg­mozdulásokat, döntésig vitték a politikai küzdelmeket. Alapvető részük volt abban, hogy a munkásosztály és szö­vetségesei javára dőlt el a „ki kit győz le”? történelmi kérdése. S ezt követően is részesei maradtak a küzdelem­nek — sokan közülük fontos és nehéz posztokon —, együtt az újonnan felnövő-csatlakozó generációkkal. Ha akadtak is közöttük, akik a történelem vagy személyes életük vala­melyik fordulóján félreálltak, kiálltak a sorból, a többség a harcosok között maradt. Sok, nagyon sok tapasztalatot szereztek ezekben az év­tizedekben. Már a legelső esztendőkben is, amikor nyílt politikai harcot kellett folytatni, meggyőző érvekkel kel­lett elfogadtatni az emberekkel a párt igazságát, okosan párosítva a nagy tömegakciókat a szívós mindennapi apró­munkával. A politikai tömegmunkában ma is hasznosítha­tunk ezekből a tapasztalatokból, ma is szükség van az ak­kor kifejlődött politizáló érzékre. De természetesen a szo­cialista építés majd három évtizedének közéleti tapaszta­latai is fontos politikai tőkét jelentenek. Olyat, amit ve­szendőbe hagyni komoly kár lenne, amit hasznosítani po­litikai érdek és kötelesség. C^^|indezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a párt­it Vi I tagsági könyvek cseréjét kísérő eszmecserék feltár­^ ták, hogy ebben a tekintetben nincs nálunk min­den rendben. Néhol elhalványult a negyvenötös párttagok tetteinek emléke, csökkent a figyelem helyzetük, problé­máik iránt, nem vonták be őket eléggé a pártszervezetek tevékenységébe, a társadalmi életbe. A Központi Bizott­ságnak a tagkönyvcserét lezáró határozata ezért hívja fel külön a figyelmet a népi demokratikus rendszer megte­remtésében részt vett, nagy tapasztalatokkal rendelkező párttagok erkölcsi megbecsülésére, s fokozottabb bevoná­sára a párt- és társadalmi munkába. Erkölcsi kötelezettsége ez a fiatalabb generációknak. Gy. L. Táskagyár Záhonyban Egy régi épület átalakításával indították meg a termelést Záhonyban a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vál­lalat leendő gyáregységében. Egyelőre mintegy 50 lány és asszony vállalt munkát a kis üzemben, ahol női táskákat ké­szítenek. A héten tértek át a kétműszakos termelésre. A vál­lalat 30 millió forintos beruházással 1980-ra 600 munkásnak épít gyáregységet Záhonyban. Képünkön: gépi szegecseléssel erősíti fel a táskára a fogantyút Szirmai Lászlóné. (Császár Csaba felvétele) BNV ÖT ÉV ALATT MEGYÉNKBEN Milliárdos fejlesztés az elektromos hálózatban A mátészalkai villamos alállomás jelentős felada­tot teljesít a térségben. Szabolcs-Szatmárban 1960- ban alig több, mint 40 ezer megawatt óra villamos ener­giát értékesítettek, amelynek egyötödét használta fel a la­kosság. Tizenöt évvel később, 1975-ben már ennek tízszere­se fogyott és ez öt év alatt, 1980-ra majdnem megkét­szereződik. Szabolcs-Szatmár­ban — az ipar és a mezőgaz­daság gyors iramú fej­lődése következtében — különösen ugrásszerű az igény, pedig nagyobb mér­vű villamosítás már nincs, ez gyakorlatilag már 1963-ban befejeződött. A villamosener- gia-fogyasztás országosan ál­talában tízévenként duplázó­dik, de az energiaéhes Sza­bolcs-Szatmárban még ennél is nagyobb az ütem: 1960-tól 1980-ig, tehát húsz év alatt tizennyolcszoros lesz a növe­kedés. A villamos energia továb­bítása, szállítása nem olcsó. Az áramtermelő erőművek építésén kívül az állam eddig és továbbra is óriási össze­geket költ a vezetékrendsze­rek építésére, bővítésére, kor­szerűsítésére és az áramát­alakító fő- és alállomások építésére. A megye ipari, kommunális, mezőgazdasági és egyéb villamosenergia-fel- használási igényeit jelenleg a nyíregyházi két, a kisvárdai, a mátészalkai és fehérgyar­mati nagy alállomások biz­tosítják. A nyíregyházi Simái úti főelosztó alállomáson kí­vül ezek mind az utóbbi öt évben épültek. Fő tendencia, hogy a meglévő 35 ezer voltos hálózatot tovább már nem fejlesztik, ezek helyett 120/20 kiiovoltosokat terveznek és építenek. A TITÁSZ Szabolcs-Szat- már megyében, ebben az öt­éves tervben — a nyíregyhá­zi és mátészalkai üzletigaz­gatóságok területén — közel egymilliárd forintot költ a fej­lesztésekre. Hasonló nagysá­gú lesz a VI. ötéves terv be­ruházási összege is. Ebben az évben került sor a nyírbá­tori és tuzséri főelosztók épí­tésének megkezdésére. Jövőre készül el egy Vásárosnamény. ban. Tiszalökön 1980-ra na­gyobb teljesítményűre cseré­lik ki a transzformátort, a következő évben Fehérgyar­maton kétoldalú betáplálást teremtenek meg és tartalék D ankó Aladár tanácstag sohasem tart fogadó­órát. Többre becsüli a személyes beszélgetéseket. A családok látogatását beoszt­ja, így mindegyikre sort ke­rít egy év alatt többször is. Ahol több gond adódik, ott gyakori és szívesen látott vendég. A családlátogatás szokását édesapjától tanulta, akitől négy éve vette át kör­zetét, a Sarkantyú, az Ószőlő, a Morgó utcák és a Morgó zug lakóinak képviseletét. Az ötvenedik évében járó tanácstag harmincöt éve la­kik Nyíregyházának ezen a részén. Úgy ismeri a környé­ket és az itt élő embereket, mint a tenyerét. Pár éve küzdelmes és nehéz feladatot kapott, olyat, amely nem sok tanácstagnak adatik meg. — A megyeszékhelynek ez a területe a legelhanyagol- tabbak közé tartozott. A há­zak többsége vert falú, száz évesnél idősebb volt. A la­kásokkal együtt öregedtek meg a bennük élők is, amit mutat az ittlakó idős embe­rek magas száma. Mivel rég­óta szerepelt ez a környék a szanálandók között, fejleszté­sére érthetően nem sok gon­dot fordítottak az illetéke­sek. Viszont az itteniek zú­golódása is természetes volt. transzformátort is kap az ál­lomás. Ibrányban 1982-ben jön lét­re a kétoldalú kapcsolat 120 000 voltos vezetéken Nyír­egyházával, két transzformá­torral. A következő évben a nyíregyházi erőműben léte­sül egy 120/10 kilovoltos táp­pont. Baktalórántházán, va­lamint Tégláson (bár az utób­bi nem a megye területén van, de nagy szeerepet ját­szik Szabolcs déli részének villamosenergia-ellátásában) létesítenek nagyállomásokat. A következő áramátalakító nagyelosztó állomás már csak 1990-ben épül Nyíradonyban és Nyíregyházán készül el az úgynevezett bujtosi állomás, 120/10 kilovoltos kivitelben. Ezekkel a beruházásokkal tulajdonképpen már távlati igényeket is ki tud majd elé­Esős napokon az utcák jár­hatatlanok voltak, bármeny­nyire is igyekeztünk társa­dalmi munkában salakozni. A vízhálózat elkészítését is vállalták az emberek, de a jövendő bontások miatt ez már felesleges kiadás lett volna. így Dankó Aladár nem te­hetett mást, mint türelemre intette az embereket. Ha újabb információkat kapott a városi tanácstól, azonnal elújságolta a lakóknak. Vá­laszolt és utánajárt minden egyes kérdésnek, kívánság­nak, míg végre eljött a sza­nálások ideje. — Nem volt kevesebb dol­gom a bontások, a lakások értékelésekor sem. Sok csa­ládnál hol azért, mert elége­detlenek voltak a felkínált összeggel, hol a fellebbezé­sek megvitatása miatt töltöt­tem számtalan szombatot és vasárnapot. A bontások, a költözködések végül is min­denki megelégedésére történ­tek, még olyan esetben is, amikor a háztulajdonos az új lakás mellett pénzt nem ka­pott. Tudja, ezek a régi há­zak már nem sokat értek. Segített az idősebbeknek a költözködésben is, habár ő már ekkor a Jósavárosban élt. Rábírta a költözni nem gíteni a TITÁSZ Szabolcs- Szatmár megyében. Természe. tesen a szükséges szinttartó beruházások, korszerűsítések mellett. A fejlesztésre, kor­szerűsítésre szánt összeg lé­nyegében még a következő ötéves tervekben is megkö­zelíti az egymilliárd forin­tot. Ez csak jóval később mu­tat majd csökkenő tendenci­át, amikor az alapvető elosz­tó állomások mind megépül­nek és a hozzá szükséges na­gyobb keresztmetszetű veze­tékek váltják fel a jelenlegi, kisebb kapacitású energiato­vábbítókat. Az ellátásban — szerencsére — nincs gond. Az iparág egyetlen mással ösSze ne hasonlítható, óriás léptű fejlődése ellenére sem lesz villamosenergia-hiány a megyében. Tóth Árpád akarókat az új lakás elfoga­dására. Meglátogatta azokat is, akik már új környezetük­ben éltek. Látta a csinosan berendezett házgyári lakáso­kat, nézte az örömtől kipi­rult arcokat. — A szanálásoknak lassan a végére járunk. Az utolsó családok ezekben a hetekben költöznek. Velük együtt az én régi körzetem is felbom­lott, átalakult, de ez a válto­zás örömteljes. A sok gondot adó lakáskérdések megszűn­tek, most már az új környe­zet csinosítása marad hátra. Ezután sem fogok fogadóórát tartani, maradok a bevált gyakorlatnál és magam kere­sem fel az embereket. L esz bőven más teendője is. Úgy, ahogy koráb­ban nemegyszer a bé­kebíró szerepét vállalta csa­ládi perpatvarok, válófélben lévők esetében. Az idős em­berek képviselete is ad sok munkát. Éppúgy, mint pár éve egy közeli kocsma bezá­rásának, átalakításának ki­harcolásakor. Már eddig is sokat tett közösségéért, de legnagyobb sikere mégis a vert falú, régi házak eltűnése volt, a leendő körút helyén. Balogh Júlia A z olvasó, ha figyelem­mel kísérte a megje­lent tudósításokat, a legnagyobb kiállítók készü­lődését, már tájékozott. Tudja, hogy 31 országból, valamint Honkongból ér­keznek résztvevők a holnap nyíló őszi Budapesti Nem­zetközi Vásárra, amely im­már évek óta a nagyközön­séget legközelebbről érdek­lő fogyasztási cikkek széles körű bemutatására szakoso­dott. Igen, szakosodott, úgy is, hogy az „Öltözködés”, az „Otthon”, a „Háztartás”, a „Szabad idő” jegyében ösz- szeválogatott árucsoportjai­ban — ez idén még az IN- TERPLAYEXPO elnevezésű nemzetközi játékszer-kiállí­táson is — tárja a látogató elé a jelentkezett külföldi, nagyobb súllyal természete­sen a hazai iparvállalatok kiemelkedő készítményeit és újdonságait. A fogyasztó kíváncsiságá­tól hajtva tömegesen meg­nézi az őszi BNV-t — súlyt helyezvén a kőbányai kiál­lítás vásár jellegére. Arra, hogy ami magyar árut ott lát, az előbb-utóbb megvá­sárolható, illetőleg a hely­színen megrendelhető le­gyen. Ez utóbbi egyébként a gyártónak és a kereske­delemnek is hasznos, mert felmérhetik belőle, mekko­ra érdeklődésre számíthat­nak. De azt a látogató is tudja, hogy azt az újdonsá­got, ami csak a minap ké­szült el és érett meg a vá­sári bemutatásra, nem vá­sárolhatja meg másnap. Minden cég — legalábbis . típusban, formában, színben stb. — többet tervez, mint amit ténylegesen sorozat-, vagy különösen tömeggyár­tásban megvalósít, éppen a hazai és persze a külfödi érdeklődés kipuhatolása céljából, és erre felhasznál­ja a vásár, a BNV kivéte­lesen jó alkalmát is, vagy... Vagy igen helytelenül arra szorítjuk a magyar kiállí­tót, hogy kizárólag azt vi­gye ki a vásárra, ami — legalábbis elvben — már kereskedelmi forgalomban van, avagy lesz záros ha­táridőn belül. Ilyen módon azonban nem lenne igazi újdonság a vásáron, ami képtelenség, és a vevőnek, a tájékozódni kívánó ér­deklődőnek sem jó. Mindenki tudja, hogy az Elzett zárai kitűnőek és igen keresettek. Most egy új konstrukciójú szériát mutat be a vállalat a vásá­ron. Ki garantálhatja, hogy ennek minden válto­zata mindenkor kapható lesz, amikor a régebbi típu­sok is csak hellyel-közzel hozzáférhetők? Vagy. Re­mek szekrényfal-variációt szerkesztett a BUBIV, már itt-ott be is mutatta; a ne­ve: Réka. Az érdeklődés, sőt a tényleges megrende­lés e pillanatban mintegy kétszerese annak a meny- nyiségnek, amit a vállalat hamarosan le tud gyártani. Nos, a Réka ott lesz a vá­sáron is. Vagy ne legyen? De hát akkor a vásárt sze- gényítjük, szürkítjük el és térítjük el egyik fontos hi­vatásától. Mindez nem menlevél a gyáraknak a felelőtlen ki­állításra, bemutatásra. Sa­ját érdekük is az őszi vá­sár lehetőségeinek teljes kiaknázása, a fogyasztói szükséglet és a termelés jobb összehangolása. De miután az érdeket sem is­meri fel mindig mindenki tökéletesen, marad a fel­ügyelő, ellenőrző hatósá­goknak is tennivalójuk: Csak ne ígérgessenek! K ezdődik a vásár, mil­lió szem mustrálja majd a kiállított árut. És győz a jobb. Ha nem is feltétlenül mindig az, amelyik az előzetesen — talán túlságosan is elsi­etve — a vásárdíjat nyeri. Csak a versenybíró ne ma­radjon tétlen. B. J. Körút a vert íal helyén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents