Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-17 / 193. szám
1977. augusztus 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szakszervezet a termelőszövetkezetben VAN-E LÉTJOGOSULTSÁGA a szakszervezetnek a termelőszövetkezetben? Életképesek-e? Miben segíthetik a közösségi életet? Alig egy esztendővel ezelőtt segítette a tsz-ekben a szakszervezeti alapszervezetek életre hívását a ME- DOSZ Szabolcs megyében. Ezek az érdekvédelmi szervek az MSZMP KB titkárságának 1975. június 9-i határozata alapján születtek. Kevés idő ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le. Annyi máris megállapítható, hogy a termelőszövetkezeti szak- szervezetek jelentős szerepet játszhatnak a munkahelyi demokrácia fejlesztésében, az alkalmazottak érdekvédelmében, s javaslataikkal hozzájárulhatnak a szövetkezeti élet formálásához. Nyírmadán a Béke Tsz- ben serkentői voltak a munkaversenynek, hozzásegítették a párt- és gazdásági vezetést a szocialista brigádmozgalom fellendítéséhez. Ősszel az alma betaka rításában több mint 63 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a tsz-al- kalmazottak. Tímáron, a Béke Tsz-b n a szakszervezeti alapszervezet kezdeményezte az alkalmazottak munkaszerződéseinek felülvizsgálatát. Eljárt abban, hogy ezek a dolgozók is kapjanak illetményföldet. így jutottak segítségük révén a szervezett dolgozók munkaruhához, s kezdeményezésükkel elősegítik a munkakörülmények javítását. Megalakulásától kezdve példásan tevékenykedett az szb a nyírbátori Űj Barázda Tsz-ben. így sikerült javítani a dolgozók élet- és munkakörülményeit, kaptak öltözőt, zuhanyozót, télen a traktorosok melegedési lehetőséget. És most épül az ebédlő is. Itt 66 alkalmazott dolgozik, s közülük 48 tagja van a szakszervezetnek. Nagykállóban, a Zöld Mező Tsz-ben idén épült meg a fatelepen az ebédlő, biztosítanak tisztálkodási lehetőséget. Kiterjedt a figyelme- az szb-nek arra is, hogy a megérdemelt munka jutalmaként kirándulást szervezzen Egerbe. SZABOLCS-SZATMÁR 44 TSZ-ÉBEN, szakszövetkezetében és tsz-vállalkozásá- nál alakult szakszervezeti alapszervezet, működik szb. Ezenkívül 20 tsz-ben szak- szervezeti csoport alakult. A legutóbbi mérések szerint a közös gazdaságokban több mint 2 ezer szakszervezeti tag tevékenykedik. A tsz- ekben dolgozó alkalmazottak fele szakszervezeti tag. Ez már önmagában is bizonyítja a szakszervezet élet- képességét, létjogosultságát a szövetkezeti mozgalomban. Várhatóan ez évben tovább javul a szervezettség. Különösen ott eredményes ez a munka, ahol szívügyének tekinti az üzemi pártszervezet vezetősége és a gazdaságvezetés. Ez tapasztalható Hodászon, a Béke Tsz-ben, Érpatakon, a Rózsa Ferenc Szakszövetkezetben és az aranyosapáti Üj Élet Tsz-ben. Mi a feladata a tsz-ekben a szakszervezetnek? Csak néhányat emelünk ki a fontosabbak közül. Elsősorban az, hogy a párt eszmei, politikai irányításával szervezzék és neveljék a szövetkezetek és társulásaik alkalmazotti dolgozóit szocialista társadalmunk politikai és gazdasági erejének növelésére, a munkás-paraszt szövetség és a munkáshatalom erősítésére. FIATAL ÉRDEKKÉPVISELETI SZERVEK. Tanulják, s munka közben érvényesítsék a párt határozatát. Akadnak már példák a jó együttműködésre a párt- szervezetek és a tsz-ben működő szb között. Nyírlu- goson, Dombrádon, Nyírtasson tsz-pártvezetőség tárgyalta a szakszervezetek munkáját. Nyírmeggyesen a tsz pártvezetősége a szak- szervezettel közösen szervezi a politikai oktatást. Sok helyen igénylik kezdeményezéseiket. Több tsz-ünk- ben a gazdasági vezetés anyagilag is hozzájárult az alkalmazottak gyerekeinek az üdültetési költségeihez. Ófehértón, a vásárosnamé- nyi SERKÖV-ben anyagiakkal is támogatják a szak- szervezet munkáját. EZEK A PÉLDÁK egyértelműen bizonyítják a szak- szervezetek létjogosultságát a termelőszövetkezetekben. Ezzel a közös gazdaságokban és vállalataiknál dolgozó alkalmazottak olyan érdekképviseletet kaptak, amelyek törvényszerű működésükkel nagyban hozzájárulhatnak egy-egy közösség szocialista arculatának formálásához, fejlődéséhez is. Farkas Kálmán Munkában a közösségért Iszály Péter tanácstag A szépen berendezett, frissen festett belvárosi lakásba a zárt ablakon keresztül is behallatszik a megyeszékhely délelőtti forgalmának zaja. Azé a városé, mely 51 éve ad otthont vendéglátómnak, Iszály Péternek. Az otthonadásért sokat követelt a város ettől a hajdúsági születésű embertől, hiszen minden idejét és erejét fejlesztésére, gazdagítására fordította. S most, amikor megelégedetten tekint vissza az elmúlt évekre, elégedettségében benne van: nem vethetnek egymás szemére semmit. — Az előbb azt kérdezte tőlem, hogyan lettem tanácstag? A kérdésre nem válaszolhatok röviden, egy csat- tanós történettel sem, mert eddigi életem a felelet rá. Csak így értheti meg, hogy lettem itt mindenki Péter bácsija. — A tanácsi munkám tulajdonképpen a felszabadulással kezdődött. A háború, mint mindenhol, itt is csak romokat és mérhetetlen emberi szenvedést hagyott maga után. A helyreállítás éveiben a két gyereket egy állomás melletti fa árnyékába ültettük, míg a feleségemmel a síneket raktuk a helyükre. Éjjel-nappal jártuk a várost, hogy mihamarabb helyrehozzuk a villanyvezetékeket. Nem volt olyan lakás a városban, amelyikben meg ne fordultam volna, összeszedtük a villanykörtéket és sokáig ebből láttuk el Nyíregyházáin a közvilágítást. 1949- ben részt vettem saját vállalatom, a Villany telep Rt. államosításában nemcsak itt, Nyíregyházán, hanem Pesten is, a trösztnél. Az újjáépítés során jó kapcsolatba kerültem a város vezetőivel, ezért mindig tudtam, hol mi a feladat és nem hiányoztam egyikből sem. Ismerettségi köre tovább bővült, amikor 1950-ben a villanytelep vezetőjévé nevezték ki a hajdani ellenőrző szerelőt. Most már hivatalból is sokasodták a tennivalók. Nemcsak vállalata ügyeit kellett intéznie, hanem a város vezetőinek kérései, megbízásai mellett jöttek az emberek is. — Senkinek sem tudtam nemet mondani. Aki villanyt „kért”, kapott is, a megyében, a tanyabokrokban. Leg- meghatóbb emlékeim közé tartoznak a fényünnepek. Sohasem tudom elfelejteni az emberek szemében csillogó örömkönnyeket, amikor portájukon kigyúlt a fény. A vállalatvezetés, a sok társadalmi munka mellett Péter bácsinak tanulnia is kellett. 1954-ben elvégezte az üzemmérnöki diplomát adó gazdasági-műszaki akadémiát, majd a marxista egyetemet. Eközben dolgozott, intézte a város és az emberek ügyes- bajos dolgait, nevelte családját. Egy újabb megbízatás sem váratott sokáig magára, 1963-ban megválasztották a Morgó-zúg tanácstagjának. Azóta egyszer cserélt kerületet, ma a Körte, a Keskeny és a Nyírfa utcák lakosai fordulnak hozzá. — Mindig jellemző a város fejlődésére az is, milyen kérdésekkel jönnek hozzám legtöbbször az emberek. Éveken át a villany bevezetése volta legégetőbb gond, aztán az út-, az utca-, a járdaépítés, később és a mai napig a lakásügyekkel, a szanálásokkal kapcsolatban keresnek meg a legtöbben. De sokan megállítanak az utcán ismerőseim és közérdekű problémákra is felhívják a figyelmemet. Kivétel nélkül minden bejelentésnek utánanézek, intézke- dek a szakigazgatási szerveknél, vagy a tanácsüléseken beszéljük meg a gondokat. — Körzetemben olyan emberek laknak, akik megértik a tanács gondjait és türelmesek. Tudják, hogy egyik napról a másikra nem lehet minden javaslatot megoldani. Sok köztük a tevékeny, a társadalmi munkát szerető ember, de vannak közömbösek is. Ezzel együtt szépen fejlődik körzetünk, állandó mozgásban van. Hat évvel ezelőtt ment nyugdíjba Iszály Péter. Napirendje csendesebb lett, de elfoglaltsága nem csökkent. Igaz, a nyugdíjas tanácstag előtt nehezebben nyílnak az ajtók, mint amikor még dolgozott, de most is megtalálja a segítőkész embereket. A városi műszaki és kommunális bizottság tagja és ez is ad számára bőven munkát. — Véleményünket kérték a kiskörűt kialakításában, és a viták eredményeképpen, 70— 80 lakással több fog ott megépülni a tervezettnél. Az idén a város területén a villanyhálózat és a közvilágítás helyzetét mérjük fel és dolgozunk ki tervezetet. Bár nevek nem szerepelnek a tanácsterem asztalain, mégis mindenki tudja, hogy a második sor kettes széke az ősz hajú, mosolygós Iszály Péteré. Ha nem nyújt be interpellációt, az csak azért történik, mert szereti maga elintézni a rábízottakat, s bárki ügyét úgy kezeli, mintha a sajátja volna. Mindent tud a városról és a városban élőkről, és végzi munkáját, míg egészsége engedi, Balogh Júlia EMBEREK A Amíg feldübörög a mozdony Behúzott áramszedőkkel, hatalmas pókokként várakoznak a villanymozdonyok a nyíregyházi vontatási főnökség szerelőcsarnokában. Kint kellemetlen, csípős szél csapkodja a hidegen szemerkélő esőt, a város fölött álmos, szürke félhomály terpeszkedik. Azonban itt, az új, inpo- záns csarnokban tudomást sem vesznek a kinti helyzetről, fütyörészve dolgoznak a szerelők a mozdonyok tetején, s bent a gépházban. Igaz, a gépházat nyugodtan, akár bálteremnek is nevezhetnénk, legalábbis a nagyságát illetően. No nem mintha táncolni lehetne benne, hiszen a hatalmas gépek mellett csak lapjával lehet közlekedni. A laikus újságíró elképedve bolyong a rengeteg műszer, berendezés között, s tanácstalanul töpreng, hogyan lehet itt egy hibát megtalálni, kijavítani. Meg lehet tanulni — Nem olyan ördögi mesterség ez — egyenesedik fel az egyik műszer mellől Pásztor József —, s mint mindent, ezt is meg lehet tanulni. Igaz, a V—43-as mozdonyok berendezése jóval bonyolultabb, mint mondjuk a gépkocsiké, de egy idő múltán már nem kell napokig keresgélni egy-egy hibát. Meg aztán a mozdonyok gazdái is sokat segítenek, hiszen először ők észlelik a hibát. Siska András műhelyfőnök és Aranyosi András művezető mosolyog a kérdésen, hogy évenként hány mozdonyt javítanak meg. Ugyanis nem az a lényeg, hogy mennyi darabot, hanem az, hogy hányszor javítják őket. A nyíregyházi vontatási főnökséghez 72 villany- és 52 Diesel-mozdony tartozik. Ezekből aztán egyes típusokat 24, illetve 48 óránként ellenőrzik, s év közben minden masina átmegy az úgynevezett nullás, egyes, kettes, hármas javításokon, meg évente a háromszori nagy karbantartáson. így aztán csoda, ha az idei év második negyedében összesen 3370 javítást, ellenőrzést végeztek Pásztor József a munkások. Vajon hogyan győzi ezt a 124 ember? Aki egyszer belekóstol... — A szervezésen, meg a munka szeretetén múlik minden — magyarázza Asztalos Sándor bácsi, aki 30 esztendeje a mozdonyok árnyékában Asztalos Sándor keresi a kenyerét. — Aki egyszer ebbe belekóstol, nemigen tudja abbahagyni többé. A 30 évből én is csak néhány hónapig voltam hűtlen a vasúthoz, de egy-kettőre visszatértem. S vannak többen is, akik már több, mint 20 esztendeje dolgoznak itt. De egyre kevesebben, jönnek a fiatalok. Csak nem elegen. Nem nagyon ismerik ezt a szakmát, pedig ha egyszer beteszi valaki ide a lábát, el sem lehet zavarni többé. Nincs is annál szebb dolog, mikor a nagyne- hezen behúzott döglött mozdonyok kis idő múltán feldübörögnek. — Az is jól esik az embernek, ha napközben be-benéz a mozdony gazdája, s kérdezi, hogy állunk a javítással — veszi át a szót Pásztor Jóska, az alig 20 esztendős brigádvezető. — Van nálunk olyan ember is, aki valóságos otthont varázsol a vezetőfülkébe. Fényképeket tesz a falra, az ablakok fölé vékony függönycsíkokat ragaszt. Az ilyen mozdonyokat még mi is szívesebben javítjuk. „...arról ábrándoztam" További tervei felől faggatva, elgondolkozva felel: — Általános iskolás koromban mindig is csüngtem a sínek melletti kerítéseken. A Ság- vári-telepen laktunk, s én arról ábrándoztam, hogy egyszer mozdonyjavító leszek. Most már ezt elértem, de hogy mikor lesz belőlem jó szakmunkás? Ahhoz még évek kellenek, legalább any- nyi, mint az Asztalos Sanyi bácsié. Igaz, Sanyi bácsi? — néz össze, s nevet egymásra a két férfi. Egymás szemében tükörként látják a mozdonyok képét. Balogh Géza Konveyorpálya-építés a HAFE-ban.
