Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-17 / 193. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. augusztus 17. Külpolitikai kommentárunk Kipukkadt léggömb A z arab világban óriási vihart, másutt gúnyos megjegyzéseket és nagy vitákat kavart az izraeli kabinetnek egy most bejelentett döntése. Eszerint az izraeli állampolgárokra vonatkozó egészségügyi és szociális rendelkezéseket kiterjesztik a Jordán folyó megszállt nyugati partján és az ugyancsak megszállt gazai övezetben élő arab lakosságra is. Az igazság az, hogy ezek a rendelkezések voltaképpen jogok bizonyos ingyenes vagy filléres egészség- ügyi és hasonló vonatkozású szolgáltatások igény- bevételére. Magyarul: ha mindentől elvonatkoztatunk, az új helyzet a korábbinál kedvezőbb a közvetlenül érintettek, a megs2 egyes bői. Csakhogy, a politikában — mint általában, az életben —, nem lehet a dolgokat „önmagukban” ösz- szefüggéseikből kiragadva szemlélni. Hiába igyekszik Menáhem Begin izraeli miniszterelnök — a maga körülhatárolt céljainak megfelelően nem ügyetlenül, — „pusztán humanitárius intézkedéseknek” feltüntetni a történteket, világos, hogy enyhén szólva nem elsősorban erről van szó. A döntés olyan átlátszóan és egyértelműen politikai természetű, hogy még a kedvezményekben részesülők sem örülnek neki, sőt, mint a hírszolgálati irodák jelentik, tömegesen tiltakoznak ellene. De miért? Hiszen ezután ingyen vagy majdnem ingyen vehetnek igénybe olyan szolgáltatásokat, amelyekért eddig fizetniük kellett? Az ok világos. Ök is tudják: a Begin-kabinet azért hozta ezeket az intézkedéseket, hogy újabb politikai-jogi lépést tegyen e területek teljes bekebelezése felé. Nincs megfigyelő, akinek kétsége lenne aziránt, hogy az izraeli katonai vagy félkatonai telepek létesítése után ez a lépés újabb mozgás egy olyan irányba, amely rendkívüli módon megnehezíti a jövőbeni tárgyalásokat. Az egyik ilyen léggömb pukkadt most ki — a léggömbök sajátosságainak megfelelően, meglehetősen nagy zajjal... H. E. Egy Ä zsoldos o portréja állt területeken élő arabok?%zempontjá(A moszkvai Krokodilból) McGovern szenátor elutazott Budapestről George McGovern szenátor, az Amerikai Egyesült Államok szenátusa külügyi bizottságának tagja, aki néhány napot Budapesten töltött, kedden elutazott Budapestről. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Nagy János külügyminiszterhelyettes és Darvasi István, az országgyűlés külügyi bizottságának tagja. Ott volt Philip M. Kaiser, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Elutazása előtt az amerikai szenátor a repülőtéren sajtó- nyilatkozatot adott. Elmondta McGovern, hogy magyarországi látogatása során alkalma nyílott találkozni és megbeszéléseket folytatni számos magas rangú magyar vezetővel. Megbeszéléseink — tette hozzá — jó légkörben zajlottak le. Tito Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról) Forradalmi Érdemrendet Joszip Broz Titónak, a Jugo- A moszkvai dolgozók hosz- szláv Szocialista Szövetségi szán tartó forró ünneplésben Köztársaság elnökének, a Ju- részesítették Joszip Broz goszláv Kommunisták Szö- Titót és Leonyid Brezsnye- vétségé elnökének, vet, akik ezt követően kísé- Joszip Broz Titót a nemzet, retük tagjaival gépkocsiba közi kommunista és munkásMoszkvába erkezett Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának elnöke, államfő. A moszkvai repülőtéren Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke fogadta a vendéget. (Kelet-Magyarország telefotó) szálltak és a szovjet fővárosba hajtatták. A két államférfi 1971 óta ezúttal hatodik alkalommal folytat eszmecserét egymással a szovjet—jugoszláv kapcsolatok és a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista- és munkás- mozgalom időszerű kérdéseiről. Kedden a Kremlben Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke átnyújtotta az Októberi mozgalomban való aktív részvételéért. a fasizmus ellen vívott közös harcban szerzett érdemeiért, az SZKP és a JKSZ, a Szovjetunió és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti testvéri barátság és sokoldalú együttműködés fejlesztéséhez és megszilárdításához való hozzájárulásáért 85. születésnapja alkalmából tüntették ki az érdemrenddel. A kitüntetés átadása alkalmából beszédet mondott Leo. nyid Brezsnyev és Joszip Broz Tito. 1 A jövő energiaforrása D Föld melege A mikor Szibéria irdatlan területein hóviharok tombolnak, a hőmérő pedig mínusz 30—40 fokos hideget mutat, az örökké átfagyott talaj alatt 3—4 kilométer mélységben gigantikus forróvizű tenger terül el. Megállapították, hogy a szibériai föld mélyében rejtőzik a világ legnagyobb termálvízmedencéje. A víz hőmérséklete eléri és meghaladja a 100 fokot. — E magas hőmérsékletű vizekben összpontosult óriási hőmennyiségek ipari hasznosítására éppen olyan nagy szükség van, mint a szibériai kőolaj- és gázlelőhelyek kiaknázására, — mondja Kjamil Mangusev, a műszaki tudományok doktora, a geotermál energia egyik vezető szovjet szakértője. Az Állami Tervbizottságnak a komplex tüzelőanyag- és energetikai problémákkal foglalkozó intézetében most az ő irányításával készül az a program, amely a föld mélyében rejlő,, hő szélesebb körű népgazdasági felhasználása céljából a Szovjetunióban végrehajtandó munkálatokra vonatkozik. Ma már senki sem vitatja, hogy a földben a szó szoros értelmében felmérhetetlen energetikai kincsek vannak — véli Kjamil Mangusev. Becslések szerint még a mai technikával elérhető 7—10 kilométeres mélységben is annyi hő halmozódott fel, amelynek együttes mennyisége ötezerszeresen meghaladja a bolygónkon fellelhető valamennyi tüzelőanyagfajta hőfejlesztési képességét. Csupán a Szovjetunióban több mint 60 nagy forróvízmedencét fedeztek fel, amelyeknek ipari kiaknázása gazdaságilag már most indokolt lenne. A szakemberek legnagyobb figyelmét a termálvizekkel üzemelő elektromos erőművek létrehozásának távlata köti le. A Kamcsatkában létesített két kicsi kísérleti geotermál hőerőmű üzemeltetésének tízéves tapasztalata igazolta kétségtelen előnyeiket. A jelentéktelen termelési költségek és a csaknem ingyenes tüzelőanyag egy- harmadával olcsóbbá teszik ezeknek az áramfejlesztőknek a termékét a villamosenergia többi válfajához képest. Itt akarják felépíteni az új, 50 000—70 000 kilowatt kapacitású Nyiznye— Koseljov-i geotermál erőművet. Ami a „vizi fűtőanyag” készleteit illeti, a természet bőkezűnek bizonyult, ugyanakkor azonban „nem gondoskodott” azok előnyös földrajzi elosztásáról. A hőenergia-források többsége a lehetséges felhasználóktól távol fekszik. Dr. Mangusev véleménye szerint ez az egyik fő oka annak, hogy a Szovjetunióban jelenleg a felderített termálvíz-készleteknek csupán három százalékát használják fel. A természet hibája azonban kiküszöbölhető, állítja a tudós. A geotermál energia ipari kiaknázása gyakorlatilag az ország bármely körzetében megszervezhető, — mondja Mangusev. Ebből a célból az emberek szolgálatába kell állítani a különböző mélységekben mindenütt előforduló forró kőzeteket. A Szovjetunió sok termoanomális körzetében, például az Uraiban, Közép-Ázsiában, a Kaukázuson-túli területeken, Kelet-Szibériában, a kőzetek hőmérséklete már a felszíntől számított másfélkét kilométer mélységben eléri, sőt meghaladja a 70— 100 fokot. A „száraz” rétegek hőjének kiaknázására két fúrólyukból álló rendszert javasolnak. Az egyik fúrólyukon keresztül hidegvizet nyomnak a forró rétegbe, s ezt a már felforrósodott vizet a másik fúrólyukon keresztül kiemelik. A geotermál energia kiaknázásának ez az elvileg új módja valóban kimeríthetetlen lehetőségeket nyit meg a hasznosításra. Már van egy érdekes terv, amelynek szerzői azt javasolják, hogy a mesterséges termálvizeket használják fel a Csukcs-félszigeten lévő átfagyott aranytartalmú talajok felmelegítésére. A föld melegével működő első földalatti „gőzkazán” a Csukcs-félszigeten lévő egyik aranylelőhelyet látja el majd forróvízzel. Ezzel megszüntethető az aranybányászat idényjellege, a vállalat évi termelése kétszeresére—háromszorosára növelhető. Kjamil Mangusev szerint egy későbbi szakaszban megjelenik a működő és kialudt vulkánok magmati- kus gócaiban összpontosult hő feldolgozásán alapuló villamosenergetikai ágazat. Az eddigi adatok szerint egyedül az Avacsinszki vulkánban (Kamcsatka egyik magmatikai gócában, amely 3—5 kilométer mélységben van,) akkora mennyiségű hő halmozódott fel, amely 500 esztendőn keresztül biztosíthatja egy 5 millió kilowatt kapacitású erőmű munkáját. N ehéz lenne előre megmondani, milyen helyet foglal majd el a geotermál energia a Szovjetunió általános tüzelőanyag- és energetikai komplexumában, jelentette ki befejezésül Mangusev doktor. Nem .kétséges azonban, hogy ez az energia már a nem távoli jövőben turbinákat fog forgatni, kőolajat és más hasznos ásványokat fog kitermelni. Ivetta Uszejnova Ostromgyűrű Etiópia körül Az afrikai földrészen a gyarmatosítás történelmi örökségeképpen egész sor, világpolitikai méretekben is veszélyes feszültséggóc alakult ki. Ezeknek a sorában is különleges helyet foglal el az a mind nagyobb szabású manőver, amelynek Célja az etiópiai forradalom megfojtása. Nem véletlen, hogy Etiópia körül ilyen rendkívül éles helyzet alakult ki. Ennek határozott politikai és stratégiai magyarázata is van. Ami az ügy politikai részét illeti: egyre több jel mutat arra, hogy az Etiópiát kormányzó katonai forradalmi tanács és elnöke, Mengisztu Mariam a tudományos szocializmus elvei alapján igyekszik elindulni azon a rendkívül hosszú úton, amelyet a rabszolgatartó rendszerből és a feudalizmusból éppenhogy kiemelkedő országnak meg kell tennie. Á vezető katonai csoportnak ez a törekvése a politikai gyakorlatban azt jelenti, hogy az etiópiai rendszer a Szovjetunió sokoldalú — mindenekelőtt diplomáciai és gazdasági — támogatásával kíván előre haladni. Ha mindez egy kisebb és kevésbé érzékeny fekvésű országban történne, akkor is szükségszerűen elindítaná az imperialista és neokolonialis- ta erők ellenreakcióját. Etiópia azonban tizennégyszer akkora, mint Magyarország, lakossága afrikai viszonylatban tekintélyes: megközelíti a 30 milliót. Éppen nagy kiterjedésénél fogva stratégiai ösz- szekötő kapocs Kelet-Afrika északi (Egyiptom, Szudán) és déli (Kenya, Tanzánia) része között. Mind politikai, mind pedig hadászati szempontból bonyolítja még ezt a helyzetet a Vörös-tenger és az Adeni- öböl kijáratának, valamint Szomáliának a problémája. Itt három egymással összefüggő, veszélyesen feszült kérdést kellene megoldani. Az egyik Etiópia északi tartományának, a Szudánnal határos Eritreának a szeperatis- ta mozgalma. Ezt a mozgalmat a forradalmi kormányzat a császári Etiópiától „örökölte”. A szeperatista mozgalom előjele azonban megváltozott, hiszen más dolog leszakadni egy feudális császárság testéről és ismét más dolog megbontani egy politikailag haladó, forradalmi rezsim egységét. Emellett az Eritrea-kér- dés nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy Eritrea nélkül Etiópiának nincs vörös-tengeri partvonala. Eritreával együtt azonban körülbelül 800 kilométer hosszúságban kézben tartja a Vörös-tenger nyugati partjának déli felét. Márpedig: a közel-keleti olaj 10 százaléka a Vörös-tengeren keresztül halad Nyugat-Európa felé. Ezzel összefügg a Szomália és Etiópia közötti viszony. Szomália Etiópiához hasonlítható forradalmi politikát folytat — a két ország között mégis rendkívül éles a feszültség. Lényegében azért, mert Szomália igényt tart az egyik nagy etióp tartomány, Ogaden egy részére. Szomália e pillanatban valószínűleg egész Afrika stratégiailag legfontosabb állama. Afrika úgynevezett „szarván” fekszik, tehát övé az Adeni-öböl déli partja, szemben az Arab-félszigettel. És övé csaknem 1500 kilométer hosszúságban ettől délre az afrikai partvonal az Indiai-óceán mentén. Ez az az útvonal, ahol a közel-keleti olaj további 80 százaléka hajózik Nyugat-Európa felé. Ha tehát a forradalmi Etiópia és Szomália szövetségesek, akkor Kelet-Afrika stratégiai helyzete döntően megváltozik mind az imperializmus politikai, mind pedig katonai és gazdasági érdekeinek kárára. A jelenlegi helyzet lényege éppen az, hogy a legkülönbözőbb politikai erők eddig sikerrel torpedózták meg Etiópia és Szomália közeledését. Azonos vagy nagyon hasonló politikai vonaluk ellenére a két országot heves és elkeseredett viszály állítja szembe egymással. Ennek a viszálynak része a harmadik stratégiai elem, a most függetlenné vált hajdani francia gyarmat, a Dzsi- buti Köztársaság. Ez éppen az egész körzet stratégiai gyújtópontjában helyezkedik el, pontosan a Vörös-teger kijáratánál, Szomália és Etiópia között. Végül: itt van Etiópia egyetlen, létfontosságú vasútvonalának, az Addisz-Abe- ba—Dzsibuti vasútnak a végállomása. Aligha lehet csodálni, hogy óriási erők mozdultak meg Etiópia elszigetelésére és megfojtására. A legközvetlenebb szerepet ebből a szempontból Szudán játssza, amely az Etiópia-ellenes erők propaganda- és utánpótlási központja, s az eritreai szeperatista hadsereg fő támogatója. Szudán mögött sorakozik fel Egyiptom, bankárként Szaud- Arábia és természetesen a háttérben az egész stratégiai koncepció kidolgozója: az Egyesült Államok. (Nem érdektelen megemlíteni, hogy a legutóbbi hetekben Kína is csatlakozott ehhez a szövetséghez. Pekingben fogadták a szudáni külügyminisztert és egyértelmű támogatásról biztosították.) A íront másik szárnya Szomália. Itt az a különleges helyzet alakult ki, hogy a rendszer megtartotta belppli- tikailag forradalmi orientációját — miközben objektív szövetségesévé váltak mindazok a nemzetközi erők, amelyek Etiópia megfojtására törnek. Éppen ezért a helyzet kulcsát Etiópia és Szomália viszonyában kell keresni. A világ haladó erői arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy a két ország közötti feszültséget feloldják. Ha sikerül felülemelkedni a t-.rzsi múltban gyökerező, makacs, de voltaképpen másodrendű területi problémákon — a két rendszer természetes szövetségese egymásnak. A „déli front” helyzetének alakulásától függ, hogy az imperializmus be tudja-e zárni az ostromgyűrűt Etiópia körül. —I —e
