Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-14 / 191. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET Költészetük közös vonásai Ady és Jeszenyin f^ortársak voltak. Életük tragikusan ért K véget. Sok másban is hasonlítanak egymásra. Összehasonlításukat a romániai Kovács Albert professzor végezte el nagy hozzáértéssel és szeretettel. Kovács professzor jogosan zárja ki Ady és Jeszenyin kölcsönhatásának lehetőségét. Különbözőségük mellett közérthetően mutatja be költészetük és a világról alkotott képük közös vonásait. Ady és Jeszenyin költészetének közös elemei hasonló forrásokból fakadnak. Mind a ketten faluból indulnak és eltávolodnak tőle. Hasonlóan foglalkoznak a kapitalista civilizáció világában élő ember elidegenedésének kérdésével. Mindketten a szocialista forradalom ideáljában kísérlik megkeresni eszméjüket. Kijárják a modernizmus iskoláját, amiből továbblépnek és folytatják nyugtalan kutatásaikat. Az összehasonlító elemzésben Kovács professzor Ady és Jeszenyin költészetéből több közös központi motívumot ragad ki. A hazatérés motívuma Adynál a Hazamegyek a falumba, Jeszenyinnél Hazatérés a szülőföldre, Rólad álmodom, szülőföld c. költeményben és még több versükben is jelentkezik. A hazatérés gondolata az elidegenedésből fakad. A „városi bújdosó” és a „világgá- futott” költők az elidegenedés érzéseit forradalmi témákkal tudják részben leküzdeni. A meghasonlás és az elidegenedés nagy helyet foglalnak el költészetükben. Az arany, a Nagyúr és A fekete ember hasonló motívumok. A legjellemzőbb versek költészetük e szakaszán Az ős kaján (Ady) és A fekete ember (Jeszenyin) c. vers. A forradalmi témákban a tavasz, a május és a vörös csillag — hasonló motívumok. Mindketten kerülővel jutnak el a szocialista forradalom gondolatáig. Adynál a Dózsa- ciklus, Jeszenyinnél a Pugacsov-poéma a kerülőút. A közös motívumok Adynak a munkásosztályról és Jeszenyinnek Leninről szóló verseiben és a Ballada a Huszonhatról c. költeményében fordulnak elő. Kovács professzor e motívumok bemutatása után elemzi költészetük közös vonásait és különbözőségét. Ady és Jeszenyin találkoznak a modernizmussal, a szimbolizmussal és népies eszközöket is alkalmaznak. Ady és Jeszenyin költészetének összehasonlító elemzése erőteljesen kirajzolja a nagy nemzeti költők eredeti arculatát, akiknek munkássága nem csupán a századeleji for- f radalmi időszakkal van kapcsolatban, hanem I költészetük a mai magyar és szovjet embereknek is szól, méltó helyük van a világirodalomban is. Dr. Bállá Tamara Újabb pont a zenei térképen í Nyírbátori zenei napok 1977 Néhány éve Nyírbátor neve felkerült az ország zenei térképére. Az angol és német nyelven megjelenő zenei kalauzban olyan „társaságban” találjuk a fiatal szabolcsi várost, mint Budapest, Veszprém, Martonvásár, Kőröshegy, Keszthely, Tihany, Eger, Pécs, Győr, Szeged, Főt, Szekszárd, Miskolc és Vác- rátót. A komolyzenei hangversenyek eddig ismertté vált színhelyei eggyel gyarapodtak. Nyírbátor a Tiszántúl egyetlen komolyzenei rendezvényének otthona, immár tizenegyedik alkalommal... Tíz év kemény és elszánt munkája testesül meg a nyírbátori műemlék református templomban. 1966-ban még kevesen hitték, hogy sikerül meggyökereztetni a leginkább nehezen művelhető és népszerűsíthető komolyzenét az akkori nagyközségben, ahol — csakúgy mint a megyében általában — nem voltak hagyományai a komolyzenének. Ha nem lettek volna helyi patrióták, a kockázattal is szembenéző kezdeményezők, aligha került volna fel az ország zenei térképére az alig négy éve várossá nyilvánított Nyírbátor. Az életbenmaradás erkölcsi alapjait a zenei napok intéző bizottsága teremtette meg, akik elindultak a járatlan úton, zenekarokkal, kórusokkal, előadóművészekkel léptek kapcsolatra. És töretlenül — minden évben színvonalasabbá, szervezettebbé téve a zenei napok hangversenyeit — csiszolták, formálták a programot. A zenei napok — csaknem valamennyi nyírbátori közös ügyévé váltak, s az első évek mérsékelt érdeklődését felváltotta a már- már divattá vált tömeges méretű hangverseny-látogatás. Üjabban elővételben elkel a 800 ülőhelyes hangverseny-templom valamennyi helye, hisz a nyírbátori zenei napok hangversenyeire a megyén túl is válthatók jegyek. Igen bíztató a tíz évről készült mérleg, amelyből megtudhatjuk, hogy eddig tizenkét zeneszerző 34 művét adták elő 53 produkcióban. Kilenc zenekar és 13 kórus lépett a közönség elé, valamint 47 szólóénekes és 21 karmester. Viszonylag hamar kialakult a zenei napok profilja is, az 1488—1511-ben épült gótikus templom kínálta a barokk zenei művek megszólaltatását, a képzőművészeti alkotások környezetében felhangzó oratórikus művek ritka élményekkel ajándékozzák meg a művészetszeretőket. A műsor karakteréhez tartozik a minden évben nagy sikerrel előadott Kodály-mű, a Psalmus Hungaricus. Nem kis szerette volt a helyi erőfeszítéseken kívül — a járási és a megyei tanácsi szervek erkölcsi és anyagi támogatásának is. Művészileg az újjászervezett és magas művészi nívót képviselő Szabolcsi Szimfonikus Zenekar is hozzájárult a zenei rendezvény rangjának megalapozásához. A tíz év alatt olyan országos és világhírű művészek, karmesterek léptek fel Nyírbátorban, mint Ferencsik János, Simándy József, Le- hotka Gábor, Vaszy Viktor, Gulyás György, Kóródy András, László Margit. A külföldiek közül: Szem jón Szmit- kovszkij, Boethe Wolfgang és az idén is vezénylő Ko- bayashi Ken-lchiro. Hosszú lenne a kórusok és zenekarok felsorolása, közülük csak néhányat említünk: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara, a Budapesti Zene- művészeti Főiskola KISZ Kamarakórusa, a Budapest Kórus, a Debreceni Kodály Kórus, a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar, a Budapesti MÁV Filharmonikusok, a miskolci, a szegedi, a váci szimfonikusok. S természetesen a megyén belüliek is: a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar, a Nyíregyházi Egyesített Vegyes Kar é6 a Nyírbátori Gyermekkar. Mit nyújt az idei program? Augusztus 13-án került sor az első hangversenyre, amelyen Kobayashi vezényelt, közreműködött a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar. Nagy sikerrel mutatkozott be a Musashino japán kórus. A második hangversenyre ma kerül sor, ekkor hallhatja a közönség a nyírbátori nemzetközi ifjúsági vonós zenei tábor zenekarának produkcióját, melyet Jancsovics Antal vezényel. Közreműködik Ruha István romániai művész. Ebben a műsorban szerepei a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar. Augusztus 20-án Simándy Józsefnek tapsolhat a közönség, csakúgy mint a másnapi hangversenyen, amelyen a Miskolci Bartók Kórus és a Nyírbátori Gyermekkar lép fel. Gondoskodtak az idén is kiegészítő rendezvényekről. A Báthori István Múzeum gazdag gyűjteményén kívül a Nemzeti Galéria anyagából Munkácsy, Benczúr és Szimnyei-Merse emlékkiállítás nyílik. Mindezek nyitányát jelezte szombaton este a műemlék templom melletti fa harangtoronyban megszólaló Tinódi-dallam, a nyírbátori zenei napok szignálja. (P. G.) B. L. felv. Sgjl Dögé E gy szomszéd falubeli kőműves megvette a dögéi tanácsházát, és elvitte a helyéről. Mosolygásra késztető hír volt ez tavaly — de így igaz. Lényegében semmi különös nem történt — egy régesrégi, omladozó mennyezetű kastélyban volt a dögéi tanácsháza, lassacskán életveszélyessé vált az épület, le kellett hát bontani. Akadt egy mesterember Fényeslitkéről, aki elbontotta, anyagát elhordta, felhasználni a felhasználhatót. Udvarán ma is látható a kerítésen egy fából faragott csillag — ezt megőrizte emléknek a tanácsház homlokzatáról... A régi kastély helyén most embermagasságú kenderszálakat döntöget a szél, bólogat fölöttük az a néhány megmaradt vén fa, mely túlélte a háború utáni meggondolatlan parkpusztítást. — Gyönyörű volt az a park — sóhajtott Kovács Mihály tanácselnök. — Micsoda szép pihenőhelyet csinálnánk belőle. De hát — legyintett félig megértőén —, annak idején nem sokat töprengtek effélén az emberek. Mindenesetre jómagam már csak képről ismerem, hiszen csak tizenkilenc évvel ezelőtt kerültem ide... „Csak” tizenkilenc éve... Lassan két évtizede áll a falu élén, jól ismeri hát minden gondját-baját az itt élőknek, akárcsak Szűcs Imre, a végrehajtó bizottság titkára, ö egy évvel előbb került Dögére, 1957-ben lett titkár. Mindketten másfelé születtek, nem lepődtek hát meg a kérdésen, mely mindenkiben ott motoszkál, aki itt idegen: mit szólnak a falu nevéhez? Hiszen semmiképp sem lehet ráfogni, hogy kellemes hangzású községnév... — Ami igaz, igaz: én is meghökkentem kissé, amikor először hallottam Dögé nevét — mondta a tanácselnök. A titkár bólogatott: volt már kísérlet a falu nevének megváltoztatására, de a „keresztelő” meghiúsult. — Nem is tudom már, hány éve lehetett, biztos vagy tíz is van, amikor egy újságcikk jelent meg arról, hogy Dögé neve csúnya, változtassuk meg. Javaslatok is születtek, én a Széplak névre emlékszem. Keresgélni kezdtünk: honnan is ered a falu neve. Irtunk ide-oda, szakvéleményeket kértünk. Lényegében az derült ki, hogy az itt élő hiedelemmel ellentétben nem a kisvárdai vár védőinek temetője volt itt (bizony meglehetősen furcsa is lett volna, ha egy hadi temetőt így neveznek...) — Valami német eredetet derítettek ki: Düghe néven szerepel a legrégebbi iratokban a község. Bár... ez a mai hangzáson, illetve a képzettársításokon nem sokat változtat. összehívtuk a tanácsülést, hogy döntsünk a névváltoztatás fölött. A falu tanácstagjai úgy szavaztak: nincs szükség változtatásra, nekik ez a név megfelel és különben is, ha a krumplijukat dögéi krumpliként árusítják, annak keletje van! A dögéi faluszél és a Kisvárda határát jelző tábla között talán egy kilométer sincs a távolság, közbül húzódik a négyes főútvonal széles sztrádája. A Kisváráéról Szabolcsveresmartra futó aszfaltút végigkanyarog a falun, ez a főutca, mellette több kilométer hosszan húzódik a házsor. A tavaly elkészült általános rendezési tervre pillantva rögvest az ötlik az ember eszébe: ez a falu fejjel Kisvárda felé fordul, hiszen arra láthatóan kiterjeszkedik, míg a túlsó végén elkeskenyedik. — Szinte összeérünk a várossal, jogos hát a gondolat, hogy egyszer ahhoz fogunk tartozni. Ez persze még nincs eldöntve, viták folynak a falu sorsáról. A másik lehetőség ugyanis: nagyközséget létrehozni Veresmartból, Fényeslitkéből és Dögéből. Mi szívünk szerint a „városkörnyéki” vagy „városi igazgatású” község mellett szavazunk. A város teljesen beépült a dögeiek életébe — a falu dolgozóinak jelentős része a kisvárdai üzemekbe jár, főleg a nők találtak jó munkahelyeket a nemrég ide települt gyárakban. A férfiak egy része távolabbra is eljár: a záhonyi átrakókörzet határán fekszik a falu. Sok a vasúti dolgozó, s nem kevés a tuzséri fatelepre eljáró ember sem. összesen 2300 az itt élők~száma — és senkinek nem okoz fejtörést, ha valami elfogy a helyi üzletekben. Buszra szállnak, vagy jó időben kerékpárra ... Az autóbusz a kisvárdai állomástól indul napjában jó párszor. Éppen csütörtök volt, amikor felszálltam, nem volt kevés az utas már itt sem. De a városka főterén aztán megrohanták a buszt. Piacnap a csütörtök. A dögéi főtéren, a posta előtt tucatnyi fekete kendős-ruhás öregasszony szállt le. Az egyik néni, kétkilós kenyeret cipelt kosarában. — Én biz’ inkább bemegyek Várdába kenyeret venni! Itt a boltban sokszor szikkadt a kenyér, nékem meg már nincs sok fogam... — panaszolta özvegy Vajda Péterné —. Meg húst is vettem, itt nemigen lehet kapni. Vagy nem bírok érte állni... Sírósra fordul a hangja: hetvennégy éves korára egyedül maradt a házban. Tragikus egymásutánban meghalt a férje és két fia. Az utolsó fiú Záhonyba nősült, ott is dolgozik: mozdonyvezető. Hálálkodva emlegeti a téesz- vezetőséget, meg a községi tanácsot: elintézték helyette, hogy kis tsz-nyugdíját második fia halála után 680-ról 1200 forintra emeljék. A Kossuth utca 11. szám alatti portán szép, új ház magasodik. Fiatalasszony tevékenykedett az udvaron, körötte téblábolt egy való- színütlenül szöszke kisfiú. Dobos Józsefék számára készül a ház — a férj ekkor kombájnon ült, csak az asszony és a három év felé közeledő Józsika volt otthon. — Március utolsó hetében költöztünk ki az itt álló régi házból. Nem mentünk messzire: az utca túloldalára, albérletbe ... Amíg felépül az új ház. Nemrég fejezték be a mesterek a munkát, most a belső dolgok következnek. Lesz még itt mit csinálni — úgy tervezzük, őszre azért már beköltözhetünk! 1974-ben házasodtak össze — a férj gépszerelő a téeszben, az asszonyka eddig nem vállalt munkát. Most aztán, mivel óvodába mehet a kicsi, szeretne munkahelyet találni. Esetleg a tsz-irodán, hiszen érettségije mellé a gyermek gondozása közben magánúton gépelni is megtanult... — Kisvárdán érettségiztem hetvenhárom- ban. Naponta bejártunk a gimibe kerékpárral, busszal, sokszor még gyalog is. Nem távolság. Ügy vettük már szinte, hogy mi is Várdában lakunk. Ma sem más a helyzet, hisz rendszeresen bejárunk. D obosék itt építkeznek — de mint kiderült, nem kevés az olyan fiatal házas sem, akik Kisvárdán építenek lakást. Többnyire OTP-társasházba társulnak be — egyrészt közelebb kerülnek munkahelyükhöz, bent vannak a városban, másrészt pedig meglévő vagy leendő gyerekeik után kedvezményt is kapnak... Ez a faluban nem lehetséges. Ennek ellenére nem jelentős az elvándorlás Dögéről — hiszen jószerivel a Kisvárdán építők is otthon maradtak ... Varga Béláné négy éve áll a művelődési ház élén, és jól működő, összeszokott klubok, körök jelzik: valóban nincs oka szerénykedésre! Dögén például jól dolgozik a színjátszócsoport, amely más községekben bizony egyre ritkább! — Az általános iskolával együttműködve „úttörőklubot” alakítottak a művelődési házban — erre se nagyon van példa másutt... A dögeiek nemcsak falujuk nevéről nem hajlandók lemondani — önálló fejlődésükről, elképzeléseikről sem akarnak megfeledkezni. Nem érzik magukat a város árnyékában, mint ez néhány más város- környéki községnél tapasztalható (okkal vagy ok nélkül). Még a pár kilométernyire átköltözni szándékozókat is otthon szeretnék tartani: a Kisvárda felé eső faluvégen egy sor új telket osztanak ki az építeni szándékozóknak Türelmetlenül várják, mi is lesz a falu sorsa — de addig sem ülnek ölbe tett kézzel. S hogy ez a falu lakóira szó szerint is vonatkozik, azt igazolja: három évvel ezelőtt Dögé nyerte meg a falvak közötti társadalmi munkaversenyt a megyében! Tarnavölgyi György 1977. augusztus 14. KM
