Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-14 / 191. szám
4 kelet-magyarország 1977. augusztus 14. Szertefoszlott remények... Vance ma tájékoztatja Cartert esetleges háborúban az amerikai hadsereg kezdetben visszavonulna és eleve feladná az NSZK egyes területeit. A közlések érthető riadalmat okoztak a nyugatnémet politikai körökben, elsősorban a CDU—CSU honatyái és a hozzájuk közelálló lapok publicistái kongatták meg a vészharangot a szövetségi köztársaság biztonsága, sőt fennmaradása fölött. Aztán sorra- rendre napvilágot láttak a cáfolatok: a washingtoni kormány épp úgy mint a bonni, egymásután bizonygatta, hogy ilyesmiről szó sincs. Az USA továbbra is biztosítja az NSZK békéjét, biztonságát, az amerikai védelem teljes és tökéletes. Persze, addigra a propa- amda nagy köve már elrepült ... A lélektani hadviselés szakértői javában számolgathatták, hogy a várt röppá- lyát írja-e le, eléri-e a célját. Mi is lehetett hát most a szándékuk a fegyverkezési hajsza fokozását szorgalmazó imperialista köröknek, hogy a szovjet—bolgár kommüniké szóhasználatát alkalmazzuk. A belgrádi előkészítő megbeszélések viszonylagos sikere után, az október 4-re kitűzött belgrádi értekezlet előtt újabb kísérletet próbáltak tenni a közvélemény megzavarására és nyomást akartak gyakorolni a nyugatnémet kormányra. Arra a Schmidt- kabinetre, amely több fontos kérdésben ellentmond a Carter-kormányzat elképzeléseinek. A nyugatnémet közvélemény nagy többsége elítéli az amerikai terveket a neutronbomba gyártására, háborús hisztériát kell kelteni, hogy Bonnban és Münchenben azt mondják az emberek: „Ne adják fel az amerikaiak Nyugat-Németorszá- got, akkor már inkább a neutronbomba...” 3. Mennyiben felelős az imperializmus Afrika mai válságaiért? Hadd térjünk visz- sza ismét a Krímben lezajlott találkozók visszatérő megállapítására: az imperializmus és a reakció erői mindent elkövetnek azért, hogy gyöngítsék az afrikai országok egységét, összetűzéseket szítsanak közöttük, aláássák a szocialista fejlődés útját választó országok helyzetét. Egyre sokasodnak a nyugati hivatalos és félhivatalos, vagy csak a sajtóban napvilágot látó beismerések: az USA vagy egyik-másik volt gyarmatosító hatalom ilyen vagy Világszerte folytatódik a neutronbomba elleni tiltakozás. Képünkön: egy moszkvai gyár munkásainak tiltakozó gyűlése. amolyan eszközökkel segítette az Etiópiával, a Líbiával, az Angolával szembeforduló országokat, így ígértek fegyvereket Egyiptomnak, Szudánnak és így tovább. Lehetnek és vannak függőben maradt, megoldatlan kérdések, határproblémák olyan országok között is, amelyeket korábban egyformán kizsákmányolt valamelyik gyarmatosító hatalom. Ezek az országok függetlenné válásuk után az imperializmus ellenében sorakoztak fel, s belső fejlődésükben a nem kapitalista módszereket választották. Meg kell azonban akadályozni az ilyen országok egymásnak ugratását! Biztosítani kell, hogy a gyarmati rendszer idejéből fennmaradt vitás kérdéseket békés eszközökkel döntsék el. Pálfy József Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere — miután Londonból hazautazott —, vasárnap számol be a washingtoni Fehér Házban James Carter elnöknek közel- keleti tárgyalásai eredményeiről. A külügyminiszter tizenegy napos közel-keleti körútjáról abban a tudatban érkezik vissza hazájába, hogy a rendezéshez fűzött reményei csaknem teljesen szertefoszlottak — állapította meg egyik hírmagyarázatában a Reuter. Állón bírálja Begint Jigal Állón volt izraeli külügyminiszter péntek esti tv- nyilatkozatában leszögezte, hogy a Begin-kormány Cisz- jordániával kapcsolatos álláspontja lehetetlenné teszi Izrael és az Egyesült Államok politikájának összehangolását. Figyelmeztetett arra, hogy ha Izrael és a Carter-kor- mány között válság robbanna ki, akkor aligha lehetne mozgósítani az amerikai közvéleményt a Fehér Ház ellen. Begin szemére vetette, hogy politikájával megakadályoz minden esetleges megállapodást Jordániával. Mose Dajan izraeli külügyminiszter pénteken a rádióban nyilatkozott. Azt állította, hogy az egymással szembenálló közel-keleti felek között „máris megkezdődtek a béketárgyalások”. Jóllehet Cyrus Vance amerikai külügyminiszter legutóbbi eszmecseréin „nem ért el feltűnést keltő eredményeket”. Ahol Carter nem firtatja az emberi jogokat ' (A berlini Horizont karikatúrája — KS) AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ: 28 kommunista és munkáspárt nyilatkozatban tiltakozott az amerikai neutronbomba tervezett gyártása ellen — Eltemették Makariosz érseket — Belgrádban bejelentették, hogy Tito augusztus végén Pekiugbe látogat. KEDD: Leonyid Brezsnyev a Krímben találkozott Todor Zsivkovval — Church amerikai szenátor Kubában tárgyal — Púja Frigyes külügyminiszter Mongóliába utazott SZERDA: Az Afrikai Egységszervezet felhívta Etiópiát és Szomáliát, szüntessék be a fegyveres harcot — Vance tárgyalásai Izraelban nem módosították az izraeli kormány merev álláspontját. CSÜTÖRTÖK: Egyes hírek szerint Pekingben ülésezik a kínai pártkongresszus — Befejeződött II. Erzsébet királynő látogatása Észak-Irországban. PÉNTEK: Leonyid Brezsnyev megbeszélése Cedenbállal — Újabb harcok Ogadenban — Megegyezés a Panama-csatorna jövőjéről. SZOMBAT: amerikai—angol— dél-afrikai külügyminiszteri tárgyalás Londonban Rhodesiáról — De Guiringaud francia külügyminiszter Zambiában tárgyal. A HÉT HÁROM KÉRDÉSE: 1. Hogyan fogadta a világsajtó a krími találkozókat? öt éve minden nyáron nagy jelentőségű találkozók színA világsajtó nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista országok pártvezetői immár rendszeressé váló találkozóinak. Természetesen a hírmagyarázók a kiadott közleményeknek a nemzetközi helyzettel kapcsolatos megállapításait kísérik mindenekelőtt figyelemmel, akik például az ugyancsak a héten lefolyt szovjet—bolgár találkozó kommünikéjéből azt emelik ki: „A fegyverkezési hajsza fokozását szorgalmazó bizonyos imperialista körök tevékenysége ellenére .folytatódik és elmélyül a nemzetközi enyhülés irányzata.” Ugyancsak hangsúlyt kap a nemzetközi sajtóvisszhangban, hogy a tanácskozásokon mindvégig kifejezésre jutott az aggodalom az afrikai országok közötti feszültség, ellenségeskedés láttán. A mégoly szovjetellenes sajtó sem tudott a Krímben lezajlott találkozók során olyan jeleket találni, amelyekből a legnagyobb képzelőerő segítségül hívásával bárminő ellentétekre következtethetett volna. A reakciós toliforgatók is kénytelenek voltak elismerni, hogy a krími találkozókat a szocialista országok egységes állásfoglalásai, a nemzetközi porondon való közös fellépéssel jellemezték. 2. Miért most robbant ki vita az amerikaiak nyugateurópai stratégiájáról? Az helye a Krím-félsziget. A Fekete-tenger partján tartózkodik, a nyári hónapokban itt dolgozik Leonyid Iljics Brezsnyev, aki ilyenkor „a krími Kreml”-ből irányítja az első és legnagyobb szocialista államnak, a Szovjetuniónak és pártjának, az SZKP-nak a tevékenységét. Az utóbbi években így nyár derekán külön-külön találkozott Leonyid Brezsnyev a szocialista országok pártvezetőivel. így történt ez az idén is. Utoljára Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KP Központi Bizottságának első titkára, a nagy népi hurál elnökségének elnöke járt a Krímben. Mint emlékezetes, Kádár János július végén folytatott eszmecserét Leonyid Brezsnyev vei. Hármas külügyminiszteri találkozó Londonban. Vance amerikai külügyminiszter és Owen, az angol diplomácia vezetője (képünkön) a Dél- Afrikai Köztársaság külügyminiszterével, Bothavai, a rhodesiai helyzetről tanácskozik. (Kelet-Magyarország te- lefotó) amerikai sajtó egy része, nyilván sugalmazásra, arról adott hírt, hogy Washingtonban felülvizsgálják a Nyugat- Európa megvédésére vonatkozó stratégiai terveket. Egy Tartalékos rendőri alakulatokat szervezett a Salisbury-i rezsim. A rendelkezések értelmében minden fehér férfi és nö köteles részt venni a Smith-kormány valamelyik fegyveres alakulatának tevékenységében. A Warren-bizottság egyes bírálói azt állítják, hogy Kennedy meggyilkolása után a maffia a maga „szilárd sérthetetlenségét” arra használta fel, hogy megállítsa a CIA és más szövetségi szervek által kezdett vizsgálatot. Mindez valószínűtlennek látszik, de kitűnő választ ad számos, Jack Rubyt érintő kérdésre. A Warren-bizottság véleménye szerint, Ruby mulatótulajdonos meglehetősen ártalmatlan, bár lelkileg kiegyensúlyozatlan ember volt, akit csupán viszonylag jelentéktelen, apró bűn terhelt. A bizottság teljesen elvetette azokat a gyakran ismételt vádakat, amelyek szerint Ruby- nak kapcsolatai voltak a szervezett bűnözéssel. Nem vette figyelembe az egyik dallasi detektív tanúvallomását, aki azt közölte, hogy „nyomozó munkájában Rubyt tájékoztató forrásként használta fel.” Egyszerűbben szólva, Ruby a rendőrség tájékoztatója volt, különösen a kábítószer-kereskedelem terén. Scott professzor véleménye szerint a bizottság nem vette figyelembe azt az FBI rendelkezésére álló értesülést sem, hogy hét évvel a gyilkosság előtt Ruby tartotta fenn a kapcsolatot a maffia és a független kábítószer-kereskedők között Dallasban. A bizottságnak különben aligha lehetett szüksége ezekre az adatokra. Rubynak a gengszterekhez és a rendőrséghez fűződő kapcsolatai Dallasban közismertek voltak. Még a volt dallasi kerületi seriff is részletesen beszámolt Ruby múltjáról — de a bizottság ezt sem vette figyelembe. Egyszerűen kijelentette, hogy „Rubynak a bűnözőkkel való kapcsolatai főként... a hivatásos játékosok köré korlátozódnak.” Rubynak azonban éppen ahhoz fűződött valóban érdeke, hogy a havannai szerencsejáték-üzlet újra meginduljon. A Warren-bizottságnak tehát — még a vizsgálat megkezdése előtt — egy már „kész gyilkos”-t mutattak be. Ha indítóoka nem volt — ilyet ki lehetett találni. A bizottság megállapítása szerint Oswald azért ölte meg Kennedyt, mert úgy érezte, hogy élete zsákutcába jutott. Gerald Ford sürgetésére a bizottság indítóokaihoz még hozzátette Oswald „kommunista meggyőződését”. Marina Oswald pedig azt bizonygatta, hogy szörnyű tévedés történt, mivel Lee valójában Connallyt akarta megölni és csupán véletlenül találta el Kennedyt. John Kennedy gyilkosainak keresése — zavaros, sötét dolog. A kereséssel foglalkozó emberek túlságosan régóta tapogatóznak sötétben. A bizottság megállapításaival szemben megnyilvánuló bizalmatlanság egyre szélesebb körben terjed. Manapság már nemcsak megszállottak, hanem köztiszteletben álló, idős hölgyek is kérdéseket tesznek fel. Ha a bizottság valamikor elnökének nevére és tekintélyére számíthatott, ma az Earl Warren- féle bizottság munkája eredményeinek puszta említése is gúnyos megjegyzésekre ösztönzi a gyilkosság történetét tanulmányozó embereket. Tény, hogy ma már a tömegtájékoztatási eszközök nagy része is kezd kételkedni a hivatalos változat szavahihetőségében. A New York Times azonban, amely saját kiadványban jelentette meg a Warren-jelentést, valamint egy „Tanúk” című kötetet is kiadott (ebből gondosan kihagyták mindazokat a tanú- vallomásokat, amelyek a hivatalos verziónak ellent- mondtak), továbbra is makacsul védelmezi a bizottság jelentését. A Time Incorporated, amely megvásárolta Zap- ruder eredeti filmszalagját, páncélszekrényben tartja azt. A televíziós társaságok közül a CBS védi a legszívósabban a bizottság álláspontját. Mindez azonban megváltozhat. A Watergate-ügy tanulságai arra ösztönzi a kutatókat, hogy felülvizsgálják álláspontjukat. Mint a Warren-bizottság egyik kritikusa megjegyezte: „Az újabb vizsgálattól csupán egy botrányos leleplezés választ el bennünket.” Amerika már nem ugyanaz, ami 1963-ban volt. Nincs szükség a kellemetlen kérdések elfektetésére. A „szeny- nyes pletykák” ma már nagyon is hasonlítanak az igazsághoz. (Vége) TH11 Tva m~.m. I^TIk Lali kT 1 I __ IZRAEL A Kennedy-ügy újra kísért (10) ü'
