Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-13 / 190. szám

1977. augusztus 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kádermunka Magasabb követelmény NINCS A KÁDERMUNKÁ­NAK egyetlen olyan területe sem, ahol ne történt volna ja­vulás, de nincs egyetlen olyan sem, ahol mindent vég­rehajtottunk volna, amit a Központi Bizottság 1973 no­vemberi határozata előírt. Aligha lehet ennél tömöreb­ben kifejezni azt a bonyolult munkát, amelyet a káderpo­litikai határozat végrehajtása jelentett, s ma is jelent a gya­korlatban. Benne van az ed­dig végzett munka, de épp úgy a feladatok, amelyek na­ponta és folyamatosan meg­oldásra várnak, mert bárhogy is nézzük: politikailag és szakmailag alkalmas vezetők nélkül aligha jutnánk előbb- re. Nyíregyháza az utóbbi tíz évben az országos átlagot meghaladó ütemben fejlődött, s ez nemcsak jobb káder­munkát követelt, hanem iga­zolja a kádermunkában be­következett javulást is. Poli­tikai, gazdasági és kulturális eredményeink bizonyítják, hogy a vezetők döntő többsé­ge megfelelt a magasabb kö­vetelményeknek, és azt is jel­zi, hogy a pártszervek és pártszervezetek körültekintő­en foglalkoztak a káderek po­litikai, szakmai műveltségé­nek emelésével, olyan vezetői és utánpótlás kinevelésére tö­rekedtek, mely felkészültsé­gében alkalmas a magasabb követelmények ellátására. A megyfeszékhely pártbi­zottsága nem először tűzte napirendjére e fontos terüle­ten végzett munka gyakorlati tapasztalatainak értékelését, méghozzá kritikus értékelé­sét. Jelentős helyet kaptak az eredmények, de nem hallgat­ták el a gondokat sem. Mert eredmény, hogy mind a város politikai irányító testületé­ben, mind az apparátusban nőtt a megfelelő felkészültsé­gű fizikai dolgozók, nők, fia­talok aránya, a politikai és szakmai képzettség, vagy hogy a pártszervezetek és alapszervezetek titkárainak túlnyomó többsége nemcsak megfelelő képzettséggel, vég­zettséggel rendelkezik, de a gyakorlatban is eleget tesz a magasabb követelményeknek. Eredmény, hogy két év alatt 45 pártalapszervezeti titkár cserélődött ki, s a csere oka: magasabb gazdasági funkció­ba való kinevezés. Ám a ká­derkiválasztás hiányosságaira utal, hogy 11-et alkalmatlan­ság miatt kellett leváltani. EREDMÉNY, HOGY A GAZDASÁGI VEZETŐK — igazgatók, főmérnökök, fő­könyvelők — képzettsége nőtt: 46 százalékuknak van felső-, vagy középfokú poli­tikai, 57 százalékuknak felső szintű állami végzettsége. A javuló kádermunkát igazolja az az egészséges cserélődés, amely az utóbbi három évben bekövetkezett. Gond, hogy 1975 óta alkalmatlanság mi­att 30 vezetőt mentettek fel, de eredmény, hogy a megfia­talodott káderállomány nagy többsége megfelel a hármas követelménynek. A vezetői posztok betöltésénél jobban számításba vették a fiatalo­kat, az erre alkalmas nőket, de a vezetői utánpótlás fon­tos forrásaivá váltak a tár­sadalmi munkában, közéleti- ségben kitűnt fizikai dolgo­zók, az egyetemet, főiskolát végzett fiatalok. Egyre in­kább foglalkoznak azokkal a fizikai dolgozókkal, akik al­kalmassá váltak a továbbta­nulásra, az ő útjukat ösztön­díjakkal segítik. Az utóbbi években jelentő­sen növekedett a gazdasági vezetők önállósága, jogköre, s ezzel együtt a felelősségük is. A káder- és személyzeti mun­kában azonban az egysze- mélyben felelős vezetők több­sége nemcsak kikéri, hanem figyelembe is veszi a párt- szervezetek véleményét, s ez a tapasztalatok szerint nem csökkentette a vezetői önálló­ságot. AZ ELÉRT EREDMÉNYEK ELLENÉRE bőven van még tennivaló. Egyes helyeken a káderutánpótlással ma is csak szűk körben foglalkoz­nak, a képzés és utánpótlás nem átgondolt, nem tervsze­rű és céltudatos tevékenység. Ha megnézzük Nyíregyhá­za első számú gazdasági ve­zetőinek életkorát, kiderül, hogy 10—15 százalékuk 5 év alatt nyugdíjba vonul. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy után­pótlásról kell gondoskodni, s ez bizony jelenleg csak rész­ben látszik megoldottnak, mert a vezetők között van­nak, akik nem foglalkoznak tudatosan utódjuk kinevelé­sével. MÉG MINDIG ALACSONY a nők aránya a vezetésben, pedig politikai, szakmai vég­zettségük, közéleti tevékeny­ségük alkalmassá tenné őket. Ma is az a jellemző, hogy csak középvezetői munkakör betöltéséig jutnak el, mert nem elég tudatos és célratö­rő vezetővé nevelésük. Na­gyobb tartalékok rejlenek a fiatalok kinevelésében és ve­zetővé válásában. Bár szórványosan, de elő­fordul, hogy a pártszervek, pártszervezetek egy része a vezetőkkel szemben bátorta­lanul él jogkörével. Nem lép­nek fel időben azokkal szem­ben, akiknél kispolgári szem­léletmód jegyeit tapasztalják, esetleg visszaélnek a bi­zalommal, vagy megsértik a szocialista erkölcs írott és íratlan szabályait. Ezek olyan feladatokat je­lentenek, amelyeket nem le­het kampányszerűen megva­lósítani: következetes és fo­lyamatos törődést igényel. Balogh József NSZK-megrendelésre gyártanak csuklyás női kabátokat a Nyíregyházi Divatruházati Vállalat Csályi Ferenc utcai üze­mében. Felvételünkön: Szpodnyl Erzsébet betanított munkás a kabátujj és hátrész összeállítását végzi. Textilipar — kevés szakmunkással Pörögnek az orsók LEHETNE JOBBAN I Tökéletesen illeszkedik a falusi utca képébe a Kender-, Juta- és Textil­ipari Vállalat nagyhalászi gyára. A fák mögött, a ha­talmas gyárudvar mélyén a kenderfeldolgozó elődök ódon épületei a múltat idézik. A műúton utazó idegen észre sem veszi, hogy egy modern nagy­üzem környezetbe lapuló csarnokai mellett suhan tova. — Az itt lakókhoz hozzá­nőtt a gyár — kezdi a beszél­getést Bordás Miklósné beta­nított matrackészítő. a Gaga­rin bronzkoszorús szocialista brigád tagja. — A községben az én korosztályom, meg az idősebbek évtizedekig télen, nyáron, esőben, fagyban fél hatkor, meg hatkor a gyár dudájának messzehangzó hangjára ébredtek. Huszonöt éve vagyok a gyár dolgozója. De ki tudja már az itt dolgo­zók közül, hogy régen hányán fulladtak a kenderáztatóba? Hányán maradtak nyomoré­kok a kendertiloló fogaitól? Hányán lettek asztmások, tü­dőbajosok a sok lenyelt por­tól?... A tanfolyamnak ide kell jönni! Bordásné maga is kegyet­len utat járt be. Huszonöt év­vel ezelőtt kezdte áztatni, törni,. tilolni a kendert. Gye­rekfejjel. Mindössze négy osz­tályt végezhetett el. Két gye­reke van. Egyedül neveli őket. A gyár fejlődött. Jöt­tek az újabbnál újabb tech­nológiák. Lépést akart tarta­ni a fejlődéssel. Magánúton egy év alatt elvégezte a felső négy osztályt. Ha a gyárban korábban komolyan gondol­tak volna a felnőtt szakmun­kásképzésre, már régen szak­munkás-bizonyítványa is len­ne. Áz idén már megtették az első lépést. Az ősszel egy felnőtt szövődéi szakmunkás- képző csoportban megkezdik a képzést. — Én is tíz éve vagyok itt — folytatja a gondolatot Koz­ma József né segédmunkás. — Most zsákvarró gépen dolgo­zom. Szeretem a gyárat én is. Egy gyerek mellett szakmát tudnék tanulni. De a tanfo­lyamnak ide kell jönni a gyárba. Másutt ezt már régen így csinálják. Mi ebben le­maradtunk, pedig a 850 dol­gozó — zömében nők — eb­ben az évben is 865 millió fo­rint értékű tervet valósít meg. A lemaradásért nem a mos­tani vezetést marasztalom el. hanem a többszöri gazda­cserét, az ezzel járó huzavo­nát ... Az előkészítőben hatalmas jutabálák. Oldalt monstrum kártológép, melyet Lukács Sándorné „etet”, ö is, meg Bodnár Gyula üzemlakatos is a szétforgó hengerek közül szedik el az ott felgyülemlő hulladékot. Ahogy kísérőm­mel. Szabó Imréné, szb-titkár_ ral közeledünk a fonodához, úgy erősödik a gépek zaja. Itt a zajcsökkentő fülvédőt senki sem használja, nem tartják jónak ... Háromszor körüljárni a földet? Pörögnek a fényesen csil­logó orsók. Közöttük gyors lábú nők sietnek üresen futó orsótól orsóig, hogy minél előbb összekössék az elsza­kadt szálat, hogy az orsók ne forogjanak haszontalanul. — Én már annyit jártam az orsók között — mondta a gyorsan mozgó betanított fo­nónő, Harangi Anikó, a Béke szocialista brigád tagja, — hogy akár háromszor is kör­bejárhattam volna a földet. Ketten két gépet, kétszáz or­sót látunk el. Ha rossz az anyag, futkoshatunk ötven kilométert is. Ide láb kell, meg tüdő. Hogy nem szököm meg? Szeretem ezt a mun­kát, a gyárat, az embereket. Anikó fiatal. Arcán, kendő­ből előbúvó haján porsze. mek. őszinte, szókimondó. Ezért mindenki szereti. Perel a jobb munkakörülménye­kért. a sokáig cigarettázók- kal. a gépet lassan javító tmk-ssal. Járt középiskolába is. Anyagi okok miatt maradt ki. Egyszer talán tovább foly­tatja. A szövődében a fogaskere­kek mozogásának engedel­meskedve a motollák járják táncukat: le. fel, le, fei; elő­re. hátra, előre, hátra. Szövik a zsákot. Mivel itt kevés a munkáskéz egy-egy ügyes szövőnő akár tíz gépet is el­hajthat. A gyesről bejönnek segíteni — Gyermekgondozási se­gélyen vagyok — mondta Móré Gyuláné betanított szö­vőnő, a Tyereskova brigád tagja. — Most, hogy a válla­latvezetés kérte, jöjjek be és segítsek, jöttem. A hívó szóra egy hónapot dolgozom. Ez a külön pénz meg jól fog jönni. A gyerek most pici, de a kö­vetkező két év nem vész el hasztalanul. Én is tanulni fo­gok az ősszel induló szak­munkásképzőben. A brigádról csak annyit, hogy a gyár egyik legszorgal­masabb kollektívája. 12 tagja van. Most nyolcán vannak szülésin. Ha szükség van rá­juk. valamennyien bejönnek segíteni. Kevés a textilipari szakmunkás. Sigér Imre Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1976. decemberé­ben határozatot hozott a munka színvonalának javí­tására. Minden ember a ma­ga munkaterületén tudja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg soro­zatunkban szocialista bri­gádvezetőket : milyen terü­leten látnak eddig kihasz­nálatlan tartalékokat? Aki válaszol: Rendes Zoltán, a ZÖLDÉRT almatároló Zal­ka Máté szocialista brigád­jának vezetője. — Mint a legtöbb karban­tartó brigádnak, nekünk is rendkívül szerteágazó a munkánk. Ilyenkor nyáron is, amikor tulajdonképpen nem is olyan feszes a tem­pó, sokrétű feladatokat vég­zünk. Ekkor hajtjuk végre a nagy nyári karbantartáso­kat, s az igazi szezon, az őszi csúcs még csak ezután következik. — Huszonhármán dolgo­zunk a brigádban, s ez a szám kevés. Hiszen vannak közöttük segédmunkások, kőművesek, akiknek termé­szetszerűleg nem az a dol­guk, hogy az elromlott gé­peket kijavítsák, a folyama­tos üzemelést biztosítsák. Ráadásul a vállalat elvállal- ta néhány tsz hűtőtárolójá­nak a karbantartási munká­it — ennek fejében almát tárolhatunk itt — s ezzel jócskán megnőttek felada­taink. De ez nem is lenne gond, hiszen előre elkészí­tett ütemterv szerint dolgo­zunk, s az idény kezdetére mindenképpen kijavítjuk ezeknek a tárolóknak a hi­bás hűtőberendezéseit. A probléma ott kezdődik, amikor egy tsz-hűtőtároló- nak tulajdonképpen nincs gazdája, s mikor kime­gyünk a szükséges javításo­kat elvégezni, csak egy fél napi keresgélés után talál­juk meg a kulcsot. De ez még a jobbik eset, hiszen néhány nappal ezelőtt a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz almatárolójának ajtaját — mivel nem találtuk meg a kulcsok gaz­dáját, — le kellett fe­szíteni, hogy a gépekhez férkőzhessünk. Ilyenkor aztán istentelenül felbosz- szantja magát az ember, hi­szen több milliós értékről van szó. — Természetesen mi is csatlakoztunk a csepeli mun­kások felhívásához. Vállala­tuk az anyag- és energiata­karékosság fokozását, a munkaidő jobb kihasználá­sát, s a munkafegyelem szi­lárdítását. Az anyagtakaré­Aki válaszol: RENDES ZOLTÁN szocialista brigádvezető kosságot úgy képzeltük el, hogy az elavult, kiselejte­zett gépek alkatrészeit fel­újítjuk, s ismét működőké­pessé tesszük. Például a Csepel kocsik kiselejtezett féltengelyeiből kisebb mé­retű, de a targoncákhoz tö­kéletesen megfelelő félten­gelyeket készítünk. Ezzel darabonként 500 forintot ta­karíthatunk meg. S ezekből a féltengelyekből már több is a targoncákban műkö­dik. — A mi munkánk nagyon szreteágazó, több helyen dolgoznak egyszerre a bri­gádtagok, így ellenőrizni szinte képtelenség őket. S ha mégis a munkafegyelmet akarjuk szilárdítani, azt csak úgy érhetjük el, ha a bri­gádtagok öntudatára épí­tünk. Mikor még csak ter­vezgettük ezt, el sem mer­tük hinni, hogy ilyen jól si­kerül majd. Ma már nem jelent problémát az, ha egy társunknak egyedül kell dolgozni. Ugyanúgy elvég­zik a rábízott munkát, mintha állandóan a nyaku­kon ülne egy ellenőr. S jól végzi el! Mert ez sem mel­lékes. — Terveink között szere­pel a már szocialista brigá­dokkal való kapcsolatok bő­vítése, elmélyítése. A Má­jus 1. szocialista brigáddal már sikerült ezt megvalósí­tani, s ennek mindkét bri­gád, meg természetesen a vállalat is hasznát látja. A Május 1. brigád villanysze­relőkből áll, s a karbantar­tásokat gondosan összehan­golt tervek alapján végez­zük. Ügy is mondhatnám, szinkronban vagyunk egy­mással, s nem kell a másik­ra várni. Ha más brigádok­kal is sikerül hasonló kap­csolatokat kialakítani, mun­kánk gyorsabb, hatékonyabb lehet. Honvédelmi szaktábor Egy hétig táboroznak a me­gye minden részéből érkezett úttörők a sóstói KISZ-iskolán augusztus 15-től. Idén negye­dik alkalommal rendezik meg itt a megyei honvédelmi szak­tábort, melynek munkájában úttörő közlekedési rendőrök és tűzoltók, valamint úttörő honvédelmi szakaszok vesz­nek részt, összesen mintegy háromszáz gyerek érkezik a táborba, melyet a megyei út­törőelnökség és a fegyveres testületek rendeznek. A tábor az újonnan meg­alakuló úttörőgárda szerveze­ti felépítése szerint fog mű­ködni. A pajtások különböző szakpróbákat tesznek. Lesz járőrverseny főzéssel, KRESZ- és tűzvédelmi vetélkedő, tá­bori olimpia és karnevál a VIT jegyében, valamint me­netdalverseny, melyet augusz. tus 20-a tiszteletére rendez­nek. A zárótábortűzre augusz­tus 19-én kerül sor. 4 PÉNZ A pénz az utcán he- ver. Húsz fillér. Barátommal meg­állunk és nézzük. — Pénz — mondom. — Az — mondja. — Húsz fillér — állapí­tom meg. — Annyi — hagyja helyben. — Egy féldoboz gyufa ára — közlöm. — Nem árulnak féldo­boz gyufát — jelenti ki. Nézzük a pénzt és vá­runk. Jönnek, mennek az emberek, tekintenek jobb­ra, balra, de a föld felé egysem figyel. Pedig a pénz az utcán hever. Hiá­ba. ma emelt fővel járunk. Egyenes derékkal és emelt fővel. Nincs miért lesütni a fejünket. Ha féltégla hever ott, legyen. Inkább keresztül esünk, de csak előre né­zünk. Ez a világ rendje. Azért tenni kéne. — Nem veszed fel? — kérdem. — Nem ettem meszet. Hát mit gondolnának ró­lam. ha meglátnak. Ennyi­re csóró, vagy zsugori va­gyok? Legyen az embernek tartása. Különben is mi­csoda hapsik vannak. Szemtelenek. Közben beáll a busz, felgyűrjük magunkat. Tü­relem a jegyváltásnál, az­tán következem én. Szá­molom az aprót oda-visz- sza. Meglep a hideg verej­ték. Eg'" nyolcvan. A hú­szast én ejtettem el. Meg­döbbentő felismerés, mert nincs nálam több pénz. Dadogva nyögöm: — Nincs nálad egy hu­szas? A barátom kivesz egy százast. — Ez van — nyújtja át fenségesen. A busz áll, a vezető visszaad. Sokan morognak és a tömegből tisztán csen­dül egy hang. — Mi lesz már? Men­jünk már, mert a.z idő pénz! A ellemetlen. Jól tu­dom: az idő pénz, most már azt is: néha nagyon nagy pénz az is, ami az utcán hever. Csak el ne felejtsem. (seres)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents