Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-13 / 190. szám

2 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1977. augusztus 13. Piaci hangulatok A környezetvédelem bázisvállalata A füst és a korom ellen Lesz-e évente 9 ezer cserépkályha? A Szabolcs-Szatmár megyei Kommunális és Szolgáltató Vállalat — volt kéményseprő vállalat — 1976. január else­jén kapta új nevét, amikor is a megyei tanács az ötödik ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően a vállalat szol­gáltatói tevékenységét bőví­tette és kiterjesztette a me­gye valamennyi jelentősebb településére. A névváltozás nem volt formális, ezt a szá­mok is bizonyítják. Míg 1974- ben mindössze 5 millió forint gatója elmondta, évente je­lentős összeget fordítanak műszaki fejlesztésre. Bizo­nyára kevesen tudják, hogy például ma a' kémények fe­lülvizsgálatát végző szakem­berek urh adó-vevő készülé­ket használnak. Többszintes épületeknél szinte nélkülöz­hetetlen munkaeszköz, hiszen így tudnak jelzéseket, utasí­tásokat adni egymásnak az épület különböző szintjeiről. Több cserépkályha zán kívül Mátészalkán, Kis­várdán, Nyírbátorban és e városokhoz közel eső telepü­léseken, valamint Fehérgyar­mat és Vásárosnamény kör­nyékén is. E kirendeltsége­ken jelentheti be igényeit a lakosság. Sajnos, az eddigi ta­pasztalat szerint — elsősor­ban vidéken — viszonylag ke­vesen kérik a vállalatnak ezt a szolgáltatását. Pedig ott, ahol nincs szennyvízcsatorna, bizony környezetvédelmi szempontból rendkívül fon­tos, hogy az úgynevezett fo­És száll a meseléggömb a piac fölé, ahol már kora reg­gel százak és ezrek járják a standok világát, hallgatva a kínáló szóözönt: „tessék, tes­sék, itt a finomság, a szépség, tessék a kosár, a mézeskalács, Szűz Mária a tükör közepén, az élő virág, a műanyag szeg­fű, a zöldbab és a barack”, szólnak a hangok, s tétovák nézik, melyiket válasszam a sok közül, mert a kínálat óriási, kapható itt minden, mi szem és száj ingere, ami kell ebédhez, vacsorához, de van itt minden, amit elkép­zel a vevő: ajtó és kötél, sző­nyeg és cserép, ruha és cipő, kendő és farmer, blúz és bi­zsu, sorolni is sok lenne, hisz a nyíregyházi piac két oldala olyan, mint a keleti városok rengetege, s a vásáros sem hallgatag, hanem kínáló és rábeszélő, egyformán lelkesen ajánlja a krumplihámozót, a gipsz őzfejet, a dáliát és gö- mölyét, mert eladó az egész világ, és vevő az egész világ, magyarok, csehek, lengyelek, autóval érkezők és gyalogo­sok, válogatósak és gyorsan döntők, fitymálok és igénye­sek, alkudók és nagyvonalú­ak, mindenféle akad, a vevők világa legalább olyan színes, mint a választék, mely a gyü­mölcsös oldalon tarka és szí­nes és illatos, és csábító, a értékű szolgáltatást végeztek, ez 1977-ben eléri a 30 millió forintot. Háromszázhúsz­ezer kémény Szolgáltatásai révén a vál­lalat a lakosság nagy részé­vel kapcsolatban áll, hiszen szakembereik valamennyi épületben megfordulnak, 320 ezer kémény tisztítását, füst­nyomáspróbáját stb. végzik rendszeresen. Ezen kívül szá­mos üzem, közintézmény fű­tőberendezését vizsgálják fe­lül, tisztítják, s ha szükséges, a javítást is elvégzik. Közel kétezer termoforkémény van megyénkben, ezek szakszerű vizsgálata most folyik, het­ven javítás alatt áll. Ezt a munkát a vállalat a fűtési idény kezdete előtt — au­gusztus 31-ig — be is fejezi. URH a tetőn Egyre több lakásban van ma már gázfűtés, amelynek kísérőjelensége a hagyomá­nyos és a termoforkémények korróziója. A hibákat általá­ban műszeres vizsgálattal szűrik ki. Ezek a műszerek igen drágák, több tízezer fo­rintba kerül egy-egy. Amint Dézsi István, a vállalat igaz­kellene A vállalat sokrétű felada­tát mutatja, hogy az olajkály­hák garanciális és általános javítását is vállalják, bár az utóbbi időben csökkent a megrendelések száma. Vi­szont annál nagyobb az ér­deklődés a vállalat kerámia­üzemében készülő kályha­csempék iránt. Évente hat­ezer cserépkályhát gyárta­nak, ebből jelenleg kétezer­kétszáz jut a megye lakossá­gához. A megrendeléseket folyamatosan teljesíti a vál­lalat, de néhánynak a beépí­tése még így is a jövő évre húzódik át. Nagy gondjuk — említette a vállalat igazgató­ja —, hogy a jelenlegi kerá­miaüzem korszerűtlen, mind az épületet, mind pedig a technológiáját tekintve. Még csak terv, hogy új telephe­lyen, egymillió csempeegység gyártására képes üzemet épí­tenek, s ha ez elkészül, a la­kosság részére évente 8—9 ezer cserépkályhát tudnak majd készíteni. A kommunális szolgáltató- vállalat 1976 januárjától úgy­nevezett településtisztasági munkát is végez: Nyíregyhá­lyékony hulladékot higiéni­kus módon távolítsák el és semmisítsék meg. A vállalat igazgatója megjegyezte, hogy felvilágosító munkával vál­toztatni lehetne a jelenlegi szemléleten, ez elsősorban azonban egészségügyi feladat, amelyben a KÖJÁL a közel­jövőben közreműködést is vállal. Település­tisztasági munka A Szabolcs-Szatmár megyei Kommunális és Szolgáltató Vállalatot a lakossággal kö­zös érdek köti össze. Hiszen a kémények, a fűtőberende­zések rendszeres karbantartá­sával súlyos károkat okozó tűzeseteket lehet megelőzni, elkerülni. És nem utolsósor­ban említendő, hogy a füstöt, kormot ontó kémények szeny- nyezik a levegőt, tehát kör­nyezetvédelmi szempontból is fontos és jelentős a válla­lat munkája. A lakosság is segítségükre lehet azzal, ha rendszeresen igénylik szol­gáltatásaikat, és a hibákról időben értesítik a vállalatot. S. A. letre szánt, tarka-barka min­denféleség, ahol mindent ta­lálni, amit piac kínálhat ve­vőnek, érdekességet nézelő- dőnek, hetente kétszer, szer­dán és szombaton, amikor a nagy üzlet jegyében él, forog, mozog, nyüzsög délig a fél vá­ros, a fél megye három aia- con, hirdetve: nem múlt el a cserélő kedve az embernek, hogy öröm maradt a jó bolt reménye, a tenyérbecsapós alkú örök színt adó hangula­ta ... (b) (Gaál Béla felvételei) MENNYIBE KERÜL AZ ALKOHOLIZMUS? másikon, a bazárok között nyüzsgő és élénk színű, feltű­nő, arrébb a baromfiak kö­zött tollas, csipogó, gágogó, szalmás, tyúkól illatát idéző, sajátos, s másutt nem talál­ható, nem, hiszen a piacok világa itt őriz valamit az ősi hangulatból, a Búza téren éppúgy, mint a zsibogón, ahol felvonul minden a múltból és jelenből, ami mozgatható, tir­pák biblia, villanykörte, bőr­kabát, kézimunka, gyűrű, pelenka, ponyva, szekérten­gely, vízcsap, kóc és kacat, új és hibátlan, padlásról halá­szott, külföldi, csomagból származó, kínban otthon ta­lált, lopott és bizományba át­vett, szükségből kínált, üz­(2.) Nincs csodaszer ellene Az eddig megtett intézke­déseket, az erőfeszítéseket hosszan sorolhatnánk, de nyomban hozzátehetjük, hogy azok nem bizonyultak elég hatásosnak, nem sikerült az alkoholizmus terjedésének út­ját állni. A negatív jelensé­gek a kilengések kapcsán mind határozottabb a felhá­borodás. gyarapszik az alko­holizmus elleni harc tábora. A harc azonban csak részben szervezett és tudatos. Néme­lyek drákói szigort követel­nek. s a kormányzatot liberá­lisnak tartják, a belkereske­delmet pedig haszonleső cin­kossággal vádolják. Sokan úgy gondolják, hogy ha több a kár. mint a haszon, akkor a döntés magától adódik: korlátozzák a szeszes italok termelését és kiszolgálását. De hogyan? Korlátozzák az el­adást néhány kijelölt üzlet­re? Emeljék fel a jelenlegi árakat többszörösére? Vezes­senek be jegyrendszert? Vagy tiltsák meg — a narkotiku­mokhoz hasonlóan — a sze­szes italok mindennemű ter­jesztését. fogyasztását? A család fizetné meg A tapasztalatok félreérthe­tetlenül bizonyítják, hogy kényszerítő eszközökkel, ad­minisztratív nyomással nem jutunk messzire. Az áreme­lés például nem csökkenti a szeszes italok fogyasztását, az alkoholistákét pedig még át­menetileg sem. Legfeljebb a család, a környezet fizet na­gyobb árat a szenvedélyért. A legális termelés és forga­lom mindenféle korlátozásá­val a józanéletűek ellátását is nehezítenénk és növelnénk az egyébként is tiltott zug. pálinkafőzés és -kimérés kon­junktúráját. Az alkoholisták mértéktelensége nem vezet­het a másik véglethez: a szeszes italok árulistáról való törléséhez. Gyors javulás nem várha­tó. mert nincs csodaszer, nincs radikális és hatásos megoldás. Az alkoholizmus összetett társadalmi és gaz­dasági jelenség, terjedésének megfékezése, visszaszorítása a társadalom és a gazdasági ve­zetők közös ügye. De az egy­másra mutogatás, a fellépés, az intézkedés másoktól, fent- ről való várása ezúttal sem célravezető. A kormányzat, a belkereskedelem, illetve a vendéglátás, az üzlethálózat dolgozói sok mindent tehet­nek még, hogy kedvezőbb feltételeket teremtsenek az alkoholizmus elleni harchoz. A nagyobb szigor és követke­zetesség. a céltudatosan sza­bályozott és kulturált eladás, kiszolgálás, az egészségügyi ellátás, az utógondozás fej­lesztése még sokféle lehetősé­get kínál, nem mondhatunk le róluk. Szeszmentesíteni a munkahelyeket A legnagyobb tartalékok azonban a társadalom, a la­kosság és mindenekelőtt a munkahelyi kollektíva és ve­zetés szervezettebb, tudato­sabb fellépésében rejlenek. Legfőbb ideje például, hogy érvényesítsék a vezetők sze­mélyes felelősségét a munka­helyek szeszmentessé tételé­ben is. Az ellenőrzés, a pat- ronálás megszervezése és szükség esetén a büntetés, vagy a munkahely-, a mun­kakörcsere biztosítása vezetői feladat. De ahhoz, hogy mun­ka előtt és munkaidőben min­den dolgozó sértődés nélkül elutasíthassa az italra invi­tálást — ahogyan ezt a gép­kocsivezetők többnyire már megteszik és megtehetik — a kollektíva egyetértő támoga­tása szükséges. A dolgozók, a lakosság kellő aktivitása nél­kül nem, vagy nehezen lep- lezhetők le az alkoholizmus törvényen kívüli vámszedői: a zugpálinkafőzők és munka­helyi bizományosaik. Társa­dalmi ellenőrzés híján sok más. szigorú intézkedés szin­tén hatástalan marad. A leghumánusabb feladatok egyike A brigádmozgalom 2 mil­liós tagságán túl a fejlett szo­cialista társadalom építésén munkálkodó népünk mind szélesebb köre is azon van, hogy szocialista módon dol­gozzon, ‘anuljon, éljen. A szocialista embertől, a szo­cialista életmódtól idegen az aszkétizmus. de idegen min­denfajta gátlástalanság, mér- téktelenség. A mi életideá­lunk, hogy az ember feszte­lenül saját örömére, kitelje­sedésére éljen a természet, a társadalom, a gazdaság, a kultúra értékeivel, lehetősé­geivel. Az emberi szabadság nélkülözhetetlen feltétele, hogy uraljuk ezeket az esz­közöket. lehetőségeket és ne váljunk rabjaivá. Az alkoho­lizmus megelőzése testet-lel- ket, családot pusztító hatásá­nak visszaszorítása, felszámo­lása. ezért a leghumánusabb — és ha egyáltalán lehet ezt fokozni — a legszocialistább feladatok egyike. Kovács József

Next

/
Thumbnails
Contents