Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-11 / 188. szám

1977. augusztus 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mostohagyerekek? LEHET-E TERMELÉSI TERVET a duplájára emel­ni úgy, hogy a teljesítésé­hez szükséges feltételek hi­ányoznak? Lehet, de nem szabad. Egy ilyen terv ir­reális, megalapozatlan. S ami egyáltalán nem mellé­kes : kapkodáshoz, szervezet­lenséghez vezet. Idegességet okoz vezetőkben, munkások­ban egyaránt. Jogosan szólt ellene a gyári szb. és ellenezte a gazdaságvezetés. Ekkor né­mi módosításra hajlandók voltak „fent”, az anyagyár­ban. így csökkentették 50 millióval a Magyar Acél­árugyár tiszaszalkai gyár­egységének idei tervét. El­gondolkoztató, hogy emiatt az szb-nek kellett szót emel­ni, mert korábban nem jöt­tek rá, hogy teljesíthetetlen a terv. (Valójában ez is ér­dekvédelem.) Azt gondolja az ember, hogy a terv mó­dosításával minden rende­ződött, pont került az ügy végére. Nem így történt. Igaz, hogy csökkentették a tervelőírást, de a korábbi terv alapján határozták meg a nyereségfeltételeket, ami mégiscsak a tiszaszal- kaiak hátán csattantja az os­tort. Előfordul, különösen vidé­ki gyáregységek esetében, hogy szakszervezeti bizottsá­gainknak éles vitát kell folytatnia a törzsgyárak gazdasági, esetenként szak- szervezeti vezetőivel is egy- egy ilyen rázós kérdésben. Csak azért, mert úgy tűnik, hogy egyesek „fent” mosto­hagyerekként kezelik a nyírségi üzemeket. Rend­szeres volt, hogy a Magyar Acélárugyár munkaerőhiá­nyát — 35-40 szakmunkást — tiszaszalkai üzeméből pó­tolta. Egyszerűen felrendelte az embereket. Ez eddig rendjén is lenne. Segíteni kell egymáson. Csakhogy milyen áron? Ugyanis a felrendelt munkások terme­lési eredményeit a fővárosi üzem számítja be, ugyanak­kor a dolgozók minden költ­sége (bér, szállítás, külön­élés) a tiszaszalkai üzemet terheli. EZEK MIATT EMELT SZÓT az szb, egyetértve a gazdasági lés pártvezetéssel. Remélhető, hogy orvosolják is a jogos sérelmeket. De mi történjék ott, ahol va­lamely szerv nemtörődöm­sége miatt nincs szakszer­vezeti bizottság? Mert ilyen is van. Az Egyesült Izzó Kisvárdai Gyáregységében több mint ezer ember dol­gozik. Vajon miért csak műhelybizottság működik itt? Egyszerűen érthetetlen, hogy miért nincs szakszer­vezeti bizottság? Kétségte­len: ha szb működne, ha megalakítanák — márpedig törvényesen meg kell alakí­tani! — akkor a szakszer­vezet hatásköre és jogköre is megnövekedne. így jelen­leg csorbán érvényesül a munkahelyi demokrácia. Nincs olyan fórum, amely hivatott lenne a termelés­sel, fejlesztéssel, a szociális kérdésekkel, a munkahelyi körülményekkel kapcsolat­ban véleményt mondani. A műhelybizottság java­solhat, véleményezési joga van. De nem lehet partnere a gazdaságvezetésnek. Ezt a szerepet csak az szb tölthe­ti be hivatalból. Valame­lyest jobb a munkások ér­dekképviselete az Újpesti Gyapjúfonó újfehértói gyár­egységében, ahol az egyik műhelybizottsági titkárt bízták meg, vállalja az ösz- szekötő szerepét a törzsgyá­ri VSZT és üzemük között. Ez is csak félmegoldás. Törvény szerint nem vállal­hatja magára azokat a jogo­kat és kötelességeket, ame­lyek az szb-t illetik meg. Van önálló gazdaságveze­tés, de nincs megfelelő szakszervezeti partner, szükséges jogképviselet. SAJNOS A KÖZPONTI GYÁRAK VSZT-i nem nyújtanak rendszeres, érde­mi segítséget a gyáregysé­gek szakszervezeti munká­jához. Pedig a mozgalmi munka nem nélkülözheti a helyi ismeretet, az emberek­kel való közvetlen foglalko­zást. Jórészt papírra, telex­re és telefonra hagyatkoz­nak. Ezt tette szóvá a METRI- POND fehérgyarmati gyá­rának szb-titkára is. „Ha Hódmezővásárhelyre ren­delnek egy tanácskozásra, vonattal az út csaknem 3 nap. És másfél- két óra az értekezlet. Mennyivel hasz­nosabb lenne, ha onnan jön­nének, és helyben segítené­nek.” Ez volna az igazi, érdemi munka. Farkas Kálmán Erik pjuvi: párbeszéd ÉN (javításra nyújtom az őrá. mat az átvevőnek). ÁTVEVŐ (ki­húzza az asztal fi­ókját, kotorászik benne). ÉN (kezemben tartom a javításra szánt órát). ÁTVEVŐ (a fi­ókban meglát egy köteg pénzt. át. számolja. Nem stimmel. Mégegy- szer átszámolja, egészen izgatottan. Maga elé kapja a számlát, idegesen kopog a papírvá­gó késsel. Har­madszor is átszá­molja. Stimmel.) ÉN (rendületlen nyugalommal te­nyeremen tartom az órát). ÁTVEVŐ (meg­pillantja a golyós­tollat. Elhessenti vele a legyet. A toll a földre esik, a légy elrepül. A to- vaszálló légy után bámul. A légy a plafonra száll.) ÉN (hátrahúzom a kezem). ÁTVEVŐ (fel­veszi a lepottyant tollat, kipróbálja egy papíron, ho­gyan fog. Kicsa­varja, kihúzza a betétet, a fény felé tartja, elmélyülten szemléli. A betét sötét tónusú, lát­szik, frissen van töltve. Visszadug­ja a betétet, akku­rátusán becsavar, ja). ÉN (újra nyúj­tom az órát). ÁTVEVŐ (külö­nös gonddal hely­re igazítja homlo­kába hulló tincse­it. Kihúzza az asz­tal fiókját, előke­res egy fésűt, be­tolja a fiókot; megfésülködik, ki­húzza a fiókot, elő­kotor egy zsebtük­röt, elmélyülten bámulja magát benne. A haja tö­kéletes rendben. Visszateszi a tük­röt, betolja a fió­kot, aztán kihúzza a fiókot, beteszi a fésűt, betolja a fi­ókot). ÉN (meglenge­tem kezemben az órát). ÁTVEVŐ (feláll, a jobb oldali ajtó felé indul). ÉN (visszahú­zom a kezem). ÁTVEVŐ (visz- szatér a jobb olda­li ajtón, leül, fe­lém nyújtja a ke­zét). ÉN (rápillantok a kinyújtott kézre. A tenyere üres. Belepottyantom az órát). ÁTVEVŐ (feláll, eltűnik a bal olda­li ajtón). ÉN (a bal oldali ajtót fixírozom). ÁTVEVŐ (visz- szajön a bal oldali ajtón, leül. felém nyújtja az órát, tagadólag rázza a fejét). ÉN (elveszem az órát. bólintok. Minden világos: nincs pótalkat­rész.) (Baraté Rozália fordítása) Cipőgyár Cs A Minőségi Cipőgyár csengeri üzemében 143, — többségében nő dolgozik. Ha megvalósítják a tervezett bővítést, 300 főre növelhető a dolgozók száma a szatmári részlegben. A betanítás után jelenleg szandálok felsőrészét készítik. 1. Munkában a brigád. 2. Fóti Erzsébet a szé- lezőgép kezelője. 3. Mándi Istvánná osz­lopos tűzőgéppel dolgozik. Elek Emil HAT HÓNAP ALATT tttmilliárdért vásároltunk Mérleg megyénk kereskedelmi forgalmáról Az ötmilliárd forintot is meghaladta az év első felé­ben Szabolcs-Szatmár megye kiskereskedelmi áruforgalma, s ez 12,1 százalékkal magá- sabb. mint egy évvel koráb­ban. Ez tulajdonképpen any- nyit jelent, hogy a megye minden lakója 8827 forintot költött élelmiszerekre, ruház­kodásra, vegyes iparcikkek­re, vagy hagyott °tt a ven­déglátóhelyeken, 634 forinttal többet, mint tavaly ilyenkor. E jelentős forgalomnöveke­dés következménye annak, hogy a kínálat jobban megfe­lelt a keresletnek, hogy a zöldség-gyümölcs, piac na­gyobb választékot és több ter­méket kínált, de annak is, hogy emelkedett ól lakosság bevétele. A forgalomnövekedésre természetesen számított a ke­reskedelem, hiszen a megye idei terve az egész gazdaság dinamikus fejlődését irányoz­ta elő, ami két oldalról is visszahat a kereskedelemre. Az ipar, a mezőgazdaságfej­lődése több árut jelent, de a dolgozóknak nagyobb kere­setet is. ami a vásárlóerő nö­vekedését jelenti. A fél év során a termelőkapacitások korszerűsítése, a gyártmány- strüktura javítása, a piaci igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodás meghozta gyü­mölcsét: 15 százalékkal nőtt az ipari termelés és a mező- gazdaság — a kedvezőtlen Időjárás ellenére — is telje­síti feladatát. Ezeknek kö­szönhető. hogy a megye la­kosságának pénzbevétele 15,6 százalékkal emelkedett. Tu­lajdonképpen erre alapozták a kereskedelem fejlesztését, azt, hogy az áruforgalom nö­vekedését 8—9 százalékra ter­vezték. A fél év ettől jobban zá­rult: vegyes iparcikkekre kö­zel kétmilliárdot, élelmisze­rekre másfél milliárdot. ru­házkodásra háromnegyedmil- liárdot költöttünk, a vendég­látók áruforgalma is megha­ladta a háromnegyedmilliár- dot. Tavaly, s azelőtt már né­hány évig az élelmiszerek forgalma emelkedett legna­gyobb mértékben, most az idén a fejlett országokra jel­lemző kerékvágásba értünk. Ha ennek okait keressük, akkor elsősorban az ellátás színvonalának javulásáról kell beszélni, hiszen műszaki cikkekből, vasárukból, üveg- és porcelánárukból a koráb­bi évekétől jobb volt a kíná­lat, de folyamatos és jó volt az ellátás hűtőszekrényekből, tévéből és rádióból is. Nem mondható el ugyanez a mo­sógépekről. centrifugákról, villanyboylerekről. fürdőkád­ról, magyar gyártmányú férfi és női kerékpárról, gyermek és kempingbiciklikről, vagy épp a tüzelési idényben aka­dozott az ellátás kályhákból, nem volt igény szerinti kíná­lat gáztűzhelyekből. 17 és fél százalékkal nőtt a tartós fogyasztási cikkek for­galma. Különösen kiemelke­dett közölük is a járművek, a gyermekkocsi, a fényképező­gépek forgalma, ugyanakkor — kínálati gondok miatt — jóval az átlag alatt maradt a híradástechnikai és ház­tartási gépek, felszerelések forgalma. Mérséklődött a bú­torok — elsősorban a lakó­szobák — iránti kereslet, s ellátási gondok voltak az épí­tőanyagokból. Kisméretű tég­la, fenyőfűrészáru, alapozás­hoz szükséges bányakavics hiányzott a legtöbbször. Az élelmiszer-ellátás ki­egyensúlyozott és jó volt, en­nek tudható be a 11,1 száza­lékos forgalomnövekedés. Hosszú évek óta talán elő­ször írhatjuk le, hogy hús és húskészítményekből is ki­egyensúlyozott volt az ellá­tás, növekedett a húskészít­mények részaránya. így a ko­rábbitól nagyobb volt a vá­laszték. Mérséklődött viszont a baromfiforgalom, amelynek oka a választék szűkülése volt, de elmarasztalható a ke­reskedelem is a megrendelé­sek, a propagandamunka, a vendéglátás lehetőségeinek nem kellő kihasználása mi­att. Több fogyott kenyérből, péksüteményből s 13,7 száza­lékkal tejből is. Javult az édesipari termékek, a kon­zervfélék választéka, de nem mondható el ugyanez a gyorsfagyasztott termékekre. A zöldség-gyümölcs ellátás is javult: a 850 vagon tárolt ter­mék biztosította a tavaszi el­látást. primőrökből is jobb volt a felhozatal a tavalyitól. Javultak az áruforgalom tárgyi feltételei: közel 4500 négyzetméterrel bővült a ke­reskedelmi hálózat. Terv­szerűen adták át Nyíregyhá­za és Mátészalka új városne­gyedének boltjait, ebben az időszakban adták át a vásá- rosnaményi éttermet, a raka- mazi éttermet és bisztrót, 6 bolt átalakításával bővült a korszerű kiszolgálási formá­ban működő egységek száma. Az év második felében 4 ABC. 4 élelmiszerbolt, 3 ven­déglátóhely átadása várható, de előkészület alatt áll a ré­gi Szabolcs étterem rekonst­rukciója és a nyíregyházi pi­accsarnok építése is. Balogh József MI LEGYEN? a M e hagyják kihasz­nálatlanul, töltse­nek be hasznos célt — írtuk a megszűnt tanyai iskolákról egy ko­rábbi népi ellenőrzési vizsgálat nyomán. Az ideális az lenne, ha a kis települések, tanyák klubjává, találkozóhe­lyévé válna a volt isko­la, ahol bárki jól eltölt- heti szabad óráit. Nemrég arról kaptunk hírt, hogy a Kállósem- jénhez tartozó Üjfalurét volt tanyai iskolája ügyében falugyűlést hí­vott össze a helyi ta­nács. Az egy tanterem­ből és szolgálati lakásból álló épület jelenleg fe­lemás szerepet tölt be. A tanteremben televízió is van, és egyszerű bútor­zatával is alkalmas len­ne, hogy klubbá váljék, ha lenne egy társadalmi klubvezető, aki rendet tartana, olykor program­ról is gondoskodna. Je­lenleg azonban ez a te­rem „csak van”, benne templomi zászlók; he­tenként két alkalommal istentisztelet színhelye is a volt tanterem. A hoz­zátartozó lakrészben ed­dig egy erdőgazdasági munkát végző család la­kott, most pedig a járási vadásztársaság szerefné megkapni. A felemás helyzet to­vább folytatódna, ha a vadásztársaság kapná meg a lakást. Nehezen képzelhető el, hogy va­lamikor is kialakulhat itt — egy fedél alatt a fácáncsibékkel — egy ta­nyaklub, amelyre nagy szükségük lenne az itt lakóknak. (Igaz, néhá- nyan csupán azért hada­koznak, hogy a tanterem megmaradjon az egyházi szertartások céljára.) A falugyűlés jegyző­könyvéből kiolvasható az igény, hogy a tanyai em­berek jobban szeretnék „maguknak” megtarta­ni a volt iskolai épüle­tet. J ó lenne a tanyai művelődés köz­pontjává tenni a volt iskolát, mivel a szétszórt településen nincs más, erre alkal­mas szabad épület. De a volt iskola önmagában csak lehetőség, ha nem gondoskodnak tisztelet- díjas klubvezetőről, aki egy kicsit gazdája lenne az épületnek és nemcsak a rendre, a tisztaságra ügyelne, hanem alkal­mas programokról is gondoskodna. (P) 112 létesítmény határidő előtt Nem volt határidő-elhúzó­dás a létesítmények átadásá­nál az elmúlt fél évben a Ke­let-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat munkate­rületén. A hazai szerződéses kötelezettségek alapján a sa­ját programtervben 122 léte­sítmény átadását ütemezték be, ezekből 112-őt sikerült határidő előtt átadni. A sa­ját programhoz viszonyítva átlagosan hat nap időmegta­karítást értek el az átadott létesítményeknél.

Next

/
Thumbnails
Contents