Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-11 / 188. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. augusztus 11. Külpolitikai kommentárunk Változatlan forgatókönyv A mióta a világ világ, hadgyakorlat mindig volt, s nincs okunk feltételezni, hogy a jövőben másként lenne. Csakhogy hadgyakorlat és hadgyakorlat között is mutatkozhat különbség. Amire például mostanában már javában készülnek a NATO tábornokai, az jóval meghaladja a szokott kereteket és formákat, amelyek csupán azt firtatják, vajon egy ország hadserege kellő mértékben elsajátította-e a harcászati tudnivalókat, s adott esetben képes-e megvédeni az államhatárokat. A hamburgi Spiegel augusztus 1-i számában olvastuk : „Néhány nappal azt megelőzően, hogy Helmut Schmidt kancellár októberben Leonyid Brezs- nyev szovjet államfővel és párt vezető vei a Rajna mentén a Nyugat és Kelet közötti kapcsolatok megjavításáról tárgyalna, Alexander Haig tábornok, az amerikai NATO-főpa- rancsnok német földön a második világháború óta legnagyobb szabású hadgyakorlatot rendezi meg." Való igaz: az idei őszre tervezett harmincegy észak-atlanti hadgyakorlat közül tíz az NSZK területén zajlik majd. S aligha lehet a véletlenek összejátszásának tulajdonítani, hogy szeptember közepétől valóságos feltételezett „csatamezővé” válik az NSZK keleti határvidéke, Alsó-Szászország- tól Hessenen át Bajorországig, beleértve Észak- Raj na-Veszti áliát és Pfal- zót. Százezer katona manővereinek színhelye lesz majd ez a térség — amely aligha mellékesen a Varsói Szerződés tagállamai nyugati határvidékének tő- szomszédsága ... Megismétlődik majd a Reforger elnevezésű gyakorlat, amely elsősorban az Egyesült Államokból Európába átdobott mintegy 12 ezer amerikai katona gyors bevetésének módozatait teszik próbára. Az óriás szállítógépeken he' -et foglalnak majd a hírhedt amerikai tengerészgyalogosok, a „ran- gers”-alakulatok, amelyek Vietnamban alapozták meg kegyfetlen hírnevüket. Részt vesz a hadgyakorlatokon a nyugatnémet Bundeswehr és több más NATO-tagállam hadereje is. Katonai szakértők szerint az atlanti tábornokok — ellentétben a nyilvánosságra hozott tervekkel — valójában támadó hadműveleteket vezényelnek csapattesteiknek. Azt talán mondani is fölösleges, hogy az újabb, nagyszabású provokatív hadgyakorlatokon a „feltételezett el; lenség” ismét a Varsói Szerződés. Változatlan tehát a forgatókönyv, csupán a légkört hevítik a korábbinál magasabb hőfokra. Ebben sajnálatos módon a NATO tábornokai bizonyos politikai körökben megértő szövetségesekre leltek. Gyapay Dénes Vance tárgyalásai Izraelben A közel-keleti körúton tartózkodó Cyrus Vance amerikai külügyminiszter szerda délelőtt három és fél órás megbeszélést tartott Mena- hem Begin izraeli miniszter, elnökkel. A kormányfő a találkozó után sajtóértekezletén kijelentette. hogy Vance egy szóval sem gyakorolt nyomást Izraelre annak érdekében, hogy fogadja el a Palesztinái Felszabadítási Szervezet rész. vételét a közel-keleti rendezésben. Izraeli sajtójelentések szerint viszont Vance közölte az izraeli vezetőkkel, hogy nincs esély a béke elérésére a Közel-Keleten, amennyiben a tárgyalásokon nem vesz részt a PFSZ képviselője is. Begin ezekkel az értesülésekkel kapcsolatban azt mondta, hogy „nagy szakadék van a valóság és a között, amit a sajtó állít”. A damaszkuszi rádió szerdán Khaled el-Fahumra, a PFSZ Központi Tanácsa elnökére hivatkozva közölte, hogy augusztus 25-ére halasztották el a központi tanács ülését. A testület a PFSZ és az Egyesült Államok esetleges párbeszédével kapcsolatos álláspontját, illetve a párbeszéddel szemben támasztott feltételeit dolgozná ki. Hafez Asszad szíriai államfő kedden ismét állást foglalt amellett, hogy a felújítandó genfi közel-keleti konferencián egységes arab küldöttség vegyen részt. Az ország öt. hatalmon lévő pártját egyesítő nemzeti haladó front központi vezetőségének tagjai előtt Asszad kifejtette: ha azonban nem sikerül egységes delegációt alakítani, akkor „Szíriának, Egyiptomnak, Jordániának és a PFSZ-nek önálló küldöttségekkel kell majd magát képviseltetnie, feltéve, hogy ezeknek az álláspontja teljesen összehangolt”. A földi személyzet ellenőrzi a szovjet Kozmosz űrlaboratórium működését. A mesterséges holdon — amelyen biológiai kísérleteket végeznek — több tőkés és szocialista ország, köztük Magyarország műszereit helyezték el. (Telefotó — TASZSZ) Működésben a közös nrlaboratórium Á Kennecly-üg] újra kísért (7) Oswald letartóztatása után jóformán azonnal olyan hírek terjedtek el Dallasban és Washingtonban, hogy a vádlott a titkosszolgálatok egyikének ügynöke volt. Ezek a hírek azon alapultak, hogy a letartóztatásakor elkobzott noteszában megtalálták James Hostynak, az FBI dallasi ügynökének nevét, hivatali igazolványának számát és telefonszámát — ő ugyanis néhányszor felkereste Oswaldot a lakásán. E látogatások ténye kétségtelen. Maga Hosty is megerősítette, s azt a magyarázatot adta, hogy az a felforgató elemek megfigyelésének rendszeréhez tartozott. A bizottság számára kellemetlenebb volt az a feltevés, hogy Oswald nemcsak az FBI megfigyelése alatt állt, hanem a hatóság szolgálatában is. Amikor Richard R. Carr, Texas állam főügyésze, ezekről beszámolt a Warren-bi- zottságnak, jelentését a hivatalos okmányok szintjére emelték. Carr kijelentette, hogy információit megbízható forrásokból szereztet mint később kiderült, a dallasi ügyészség munkatársaitól), s közölte, hogy Oswald mint „tájékoztató”, havi 200 dollárt kapott az FBI-től, személyi nyilvántartási száma pedig 179 volt. Carr tájékoztatása megrendítette a bizottság tagjait. A „szigorúan titkos” bélyegzővel ellátott jegyzőkönyvből kitűnik, mennyire komolyan vette a bizottság ezt a históVíziútrendszer előnyökkel G yors ütemben folytatódik a Duna—Majna—Rajna-csatorna építése, amit teljes hosszúságában a 80-as évek elején adnak át a forgalomnak. A 8 országot keresztülszelő vi- ziút összeköttetést létesít a Fekete-tenger és az Atlanti-óceán között. Ahhoz, hogy a viziút a nemzetközi „szabványoknak” megfeleljen, vízlépcsőkkel, mederszabályozásokkal kell a hajózás követelményeinek alkalmassá tenni. A Majna— Duna-csatornából már 416 kilométer és 37 lépcső készült el eddig, 141 km és 7 lépcső építése folyamatban van. A hajóút 150 m szélességű, 3,5 m vízmélységű lesz. 1 km csatorna építése például Nürnberg térségében — 16 millió márkába kerül, ezzel szemben 1 km új vasút lefektetésének költsége 25 millió, a müncheni földalattié kilométerenként 60— 80 millió márka között mozog. A csatorna megépülése után a viziút forgalmának évi 10%-os növekedésével számolnak a szakemberek. Az Európai Gazdasági Bizottság kimutatása szerint a Rajna—Majna—Duna között létesítendő összeköttetés évente 4%-os nemzet- gazdasági nyereséget hoz az NSZK-nak. A víziútrendszer kiépítése, az érintett országok, vidékek gazdasági életét rendkívül kedvezően befolyásolja, mert a tapasztalatok szerint — a nagy viziutak mellett az ipar és általában a gazdaság gyorsabban fejlődik. Az épülő Majna-csatorna mellé — például Nürnber- gig — 1945 és 1970 között 230 nagy- és kisipari üzem települt, melyeknek évi termelési értéke meghaladja a 30 milliárd márkát. A Duna komplex hasznosítási terve a Morva folyó torkolata és a Fekete-tenger között 11 vízlépcső építését foglalja magában. Elkészült már a Vaskapu-erőmű Drobeta—Turnu-Seve- rinnél, további vízlépcső épül a román—bolgár Du- na-szakaszon is. Előkészületek történtek a pozsony— nagymarosi Duna-szakasz komplex hasznosítására, a Budapest alatti folyórész hajózhatóságának tökéletes biztosítására. Adonynál és Bajánál újabb vízlépcsők megépítését tervezik. A „neutronbomba-művelet” Az amerikai kormányzat újabb lépést tett a fegyverkezési hajsza fokozásának útján — állapítja meg a Pravda szerdai számában megjelent „a neutronbomba-művelet” című cikkében Georgij Ratiani. A neutronbomba Nyugat- és Közép-Európában való felhalmozására vonatkozó amerikai szándékot kommentálva, a cikkíró leszögezi: ezek a tervek semmiképpen sem felelnek meg az európai enyhülés fejlődéséhez fűzött remények. Nem kétséges, hogy az európai légkör nagymértékben függ attól, megvaló- sul-e a Pentagon ördögi terve. A neutronbomba Európában történő felhalmozása azzal fenyeget, hogy újabb komoly akadályok tornyosulnak a bécsi tárgyalások elé. Hogyan lehet összeegyeztetni a nyugati fél azon javaslatát, hogy az Európában található hétezer amerikai nukleáris robbanófejet ezerrel csökkentik, azzal a tervvel, amely a NATO neutronbombával és szárnyasrakétákkal való ellátását célozza? — teszi fel a kérdést a Pravda munkatársa. A neutronbomba-művelet mögött jóval átfogóbb politikai tervek rejtőznek. Washington az új, veszélyes manőverrel — amelybe megpróbálja bevonni NATO-partnereit is —, arra törekszik, hogy európai szövetségeseit még inkább bekapcsolja a Pentagon által szított fegyverkezési hajszába, s ezzel kiváltja a józanul gondolkodó nyugateurópai politikusok aggodalmát és bírálatát — szögezi le végezetül a cikkíró. riát. A jegyzőkönyv (amely-- ről a „titkos” bélyegzőt csak nemrég távolították el) idézi például a bizottság jogi főtanácsadójának, J. Lee Rankin- nek szavait: „Szennyes pletykával van dolgunk, s ez a bizottság számára igen rossz,.. Nagy kárt okoz az ebbe az ügybe belekeveredett hatóságoknak, és a bizottságnak — s amennyire tőle függ — ki kell törölnie ezt a pletykát az emberek emlékezetéből”. A probléma, mint ezt ugyanott Allen Dulles, a bizottság tagja és a CIA hajdani igazgatója megjegyezte, az volt, miként lehet ezt elérni, mivel, ha Oswald valóban az FBI ügynöke volt, akkor Hoover egyszerűen kijelenti, hogy az egész nem igaz. Vagy, mint Dulles pontosan kifejezte magát: „Ügy gondolom, Hoover minden körülmények között, kétségtelenül azt mondja majd, hogy semmi köze sem volt ehhez a fiatalemberhez ... És önök semmit sem tudnak bebizonyítani”. Amikor kollégái azt kérdezték Dullestől, hogy ő, ha történetesen Hoover helyében volna, hazudna-e, sőt még eskü alatt is — Dulles habozás nélkül így válaszolt: „Természetesen, akárcsak a CIA bármely hivatalnoka.” Akár hiszünk nekik, akár nem, de tény, hogy Hoover és a CIA — a szolgálati kötelességet teljesítve —, egyaránt tagadta, hogy Oswald valaha is az ügynökük volt. Vallomásaiknak csupán a kevéssé valószínű véletlenek sorozata mond ellent, amely — a magyarázattól függően — vagy a körülmények össze- esését, vagy az összeesküvés létezését igazolja megbízhatóan. Először, megvan Oswald szolgálati jegyzéke. Eszerint egy ideig a Japánban lévő at- sugi támaszponton, radar- berendezés-kezelőként dolgozott. A CIA tevékenységét ismerő személyek szavai szerint, Atsugi — e hivatal egyik legnagyobb bázisa a világon. Ha Oswald Atsugiban szolgált, akkor kétségtelenül „a CIA embere” volt. Továbbá: Oswald meglehetősen sajátságos módon hagyta ott a szolgálatot. 1959 szeptemberében jelentést nyújtott be, amelyben elbocsátását kérte, azzal az indoklással, hogy anyját szerencsétlenség érte. (Láda esett a lábára; néhány nap múlva azonban újra munkába ment.) Oswaldot három nap múlva elbocsátottak — ez, mint a tengerészgyalogság tisztjei mondták — rekordidő. A bírálók azt állítják, hogy ez a rekord a CIA-nak köszönhető. Oswald, miután hazatért, csupán három napot töltött az anyjával. Ezután Európába indult: erre az utazásra több mint 1500 dollárt költött, ezt állítólag katonai szolgálata idején gyűjtötte. Bankszámláján azonban kereken 203 dollár volt. Felmerül a kérdés, honnan eredt a többi? A kritikusok véleménye szerint a hiányzó anyagi eszközöket a CIA bocsátotta rendelkezésére. Amikor Oswald feleségével együtt visszatért az Egyesült Államokba, 1963 áprilisában New Orleans-ba költözött, s itt néhány érdekes személyiséggel létesített kapcsolatot. Éppen New Orleans-ban került összeköttetésbe a Castro-barát „Tisztességes Bánásmódot Kubának Bi- zottság”-gal. Egyszer, amikor a bizottság röpcéduláit terjesztette, Kuba-ellenes aktivistákkal kapott hajba. Rövid dulakodás után Oswaldot a közrend megsértése miatt letartóztatták és az őrszobára kísérték. Ott követelte, hogy azonnal beszélni akar az FBI képviselőjével. Az ügynök azonnal megjelent, és Oswaldot már a következő napon szabadon bocsátották, s mindössze 10 dollár bírsággal sújtották. (Folyt, köv.)
