Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-10 / 187. szám
2 KBLKT-MAG Y ARORSZAG 1977. augusztus 10. Már megkezdődött a csúcsforgalom a papírírószer boltokban. Képünk Nyíregyházán, a Dózsa György úti üzletben készült. Mai falujárás M unkásfiatalokból, irodai dolgozókból, verselni szerető lelkes irodalombarátokból verbuválódott a MOM mátészalkai gyárának Fókusz Színpada. Bár megalakulásuk óta még nem telt el hosszú idő, máris megalapozták hírnevüket a házi bemutatókon, s ezzel újabb híveket szereztek az' ám'átőr1 előadóművészeinek. ’ J Legszívesebben a mai magyar költészetből válogatnak, műsoraik központi gondolata általában a köz- életiséggel foglalkozik. Emellett arra az egyszerre hálás és hálátlan feladatra is vállalkoznak, hogy a közvetlen környezetükben, a vállalati életben felfedezett furcsaságokat tollhegyre tűzzék — így született meg például a bürokráciát kifigurázó saját humoros összeállításuk. Céljuk, szabad idejük hasznos eltöltése mellett az. hogy másokkal is megismertessék az irodalom, a művészeti alkotások szépségét. Eddigi sikereik alapján döntöttek arról, hogy elérkezett az idő, amikor a gyár kapuin túl is vállalkozhatnak közművelődési céljaik megvalósítására. Hamarosan útrakél a Fókusz,.több községet járnak sorba két Váci műsorukkal. Terveik szerint legtöbbször azokat a falvakat keresik fel, ahonnan az irodalmi színpad tagjai naponta bejárnak munkahelyükre. GONDUNK: A GÖNGYÖLEG Ládamilliók almaszüretre A gyümölcsöt egyenesen ládába szedik, ládában tárolják és ládában -szállítják. Nem véletlen, hogy minden évben nagy gondot jelent a megfelelő mennyiségű göngyöleg biztosítása. Alig fejeződik be az előző évi szüret és szállítás, a gazdaságok már a következő évre gondolnak. m m Ötvenezer vagonra számítanak Az elmúlt évben általános volt a göngyöleghiány. A termelőszövetkezeti tagok, a szedésre mozgósított diákok hamar megtöltötték a többszöri forgásra tervezett szedő- és a csomagoláshoz szükséges exportládákat. Nagy előrelépés történt 1976-hoz viszonyítva ebben az évben, mert pontosabban mérték fel a várható téli alma mennyiséget és ehhez igazították a szükséges göngyöleget is. Már most látható, hogy közel .ötvenezer vagon almát teremnek a gyümölcsfák. Ebből a mennyiségből mintegy harmincezer vagon lesz az exportminőség, hatezer vagon pedig a háztartási alma. A korábbi évek és 1976 tapasztalatai alapján mérték fel a göngyöleghelyzetet. Javult a megye szedő- és exportláda készlete, valamint a gyártó kapacitása. Szedőládából (kishűtőládából) tízmillióra van igény, amiből hárommillió még hiányzik. Tartályládából pedig félmillióra van szükség, de 130 ezer még ebből is hiányzik. A Szabolcs exportládákból mintegy húszmillió a gazdaságok igénye. Ebből készen, illetve gyártás alatt van több, mint 17 millió. A többit a mezőgazdasági üzemek a szállításokig megkapják. Ugyanígy a szedő- és tartálylátíákat is. A Szabolcs láda mellett négymillió kartondobozt is felhasználnak exportálásra. Az exportládánál jelentkező hiányt a ZÖLDÉRT Vállalat más megyékből biztosítja. Szabolcs-Szatmár megyében tizenhét gazdaság, illetve faipari szövetkezet foglalkozik ládagyártással. Ezek 1977-ben összesen tíz és fél millió Szabolcs, százötven- ezer kishűtő- és százezer tartályládát gyártanak. Ezekkel együtt — az előzetes felmérések szerint — nem lesz fennakadás a szedésben és a szállításban sem. Három társulás A göngyöleg gyártására és ellátásának javítására egyébként három egyszerű társulás alakult. A ZÖLDÉRT irányításával tizennégy termelőszövetkezet társult. A SZATÉV és a HUNGAROFRUCT valamint a vajai II. Rákóczi Ferenc és a nyírmadai Béke Termelőszövetkezetek között úgy alakult társulás, hogy a vajai szövetkezet, mint a NYÍRKERT gesztora a rendszer nevében csatlakozott a társuláshoz. A harmadik társulást az állami gazdaságok szervezték. Ennek a központja Nyírlugoson van és a területükhöz közel álló termelőszövetkezetek is csatlakoztak ehhez. A szervező gazdaságok megállapodás szerint beszerzik az alap- és segédanyagokat. A szakemberek az ötödik ötéves terv végéig évenként 45-50 ezer vagon almával számolnak. Minden évben az ideihez hasonló göngyölegmennyiségre lesz szükség. Ez csak a tartályláda darabszámában változhat, de akkor csökken a szedőládaigény: hétmillió kishűtő- és egymillió tartályláda. Vigyázat, exportláda \ Egy gazdaság akkor mondhatja el magáról, hogy kellően előkészítette az almabetakarítását, ha saját ládáiba a termés mennyiségének 60-70 százalékát leszedni, illetve tárolni tuc^ja. Nagyon fontos, hogy az exportládát csak szállításra használják, hiszen ez gyenge, vékony falú göngyöleg, könnyen törik és piszkolódik. Sípos Béla Lehet néhány kilóval kevesebb... Áz egészséges táplálkozásról „Tudja-e ön, hány kiló?” Ezzel a címmel indult egy egészségnevelési akció hétfőn, Nyíregyházán. Az egészséges életmód gyakorlásához ingyenes súlymérés, szaktanácsadás, szak- könyvárusílás segítségével igyekeznek útmutatást adni. E témához kapcsolódik dr. Soltész János cikke is, mely sok hasznos ötletet nyújt a fogyókúrázóknak. Az orvosi gyakorlatban a gyógyításra szánt idő jelentős részét étkezési utasítások, diétás tanácsok ismertetése tölti ki. Önként vetődik föl a kérdés: ennyire helytelenül táplálkozunk, hogy az egészség megóvásakor, visszaszerzésekor szinte mindig gyógy- tényező a diéta? A magas fokú civilizációval előtörnek a „civilizációs” betegségek. Ezek" kiegyensúlyozatlan életmódunk, mozgásA Vásáros- naményi Fa- torgácslapgyár laboratóriumában a forgácslap előállításánál használt ragasztó- anyag minőségét is ellenőrzik. Bordás Judit és Cs. Kovács Sándor- né laborvizsgálatot végez. szegénységünk, de főleg helytelen táplálkozásunk következményei. Ilyen többek közt a szívinfarktus, magas vérnyomás, a cukorbetegség, gyomorfekély, fogszúvasodás. Mielőtt hadat üzenünk a túltápláltságnak, fontos egykét helytelen fogalmat száműzni tudatunkból. így a „szép, kövér csecsemő”, az étvágytalan gyermek, a „derék”, azaz kövér asszony, férfi ideálját. Mi helytelen táplálkozásunkban? Előfordulhat az a paradox helyzet, hogy dúskálunk minden jóban — közben szervezetünk éhezik. Túl sok alkoholt, zsírokat, szénhidrátokat: így kenyeret, tésztákat, desszerteket fogyasztunk. A helyes arány az lenne, ha sok fehérjét, kevés szénhidrátot és zsiradékot ennénk alkoholos italok nélkül. Helytelen táplálkozásunk eredménye, hogy hazánkban jelenleg 2—3 millióra tehető azok száma, akiknek többkevesebb súlyfeleslegük van — azaz elhíztak. Hogyan számítható ki a normális testsúly? Ha magasságunkból százat levonunk megkapjuk, hány kilogrammnak kell lennünk. A kapott értéket további 10 százalékkal csökkentve tudjuk meg mi lenne ideális súlyunk. Egy 170 centiméter magas ember normális súlya 70, ideális súlya 63 kilogramm. A túlsúlyos ember rendszerint mindent megkísérel, — kivéve a koplalást — amitől testsúlya csökkenését reméli. Gyógyszereket szed, de ez — a mellékhatások miatt — nem mindig javasolható. A használatos központi idegrendszeri izgatok (Gracidin, Pondex stb.) nem kívánatos mértékben serkentik a vérkeringést, esetenként elmezavarokat is okozhatnak. A masszázs jó hatású, — de kizárólag a masszőr fogyasztására alkalmas. A has- és vizelethajtók csak látszatra eredményesek — a valóságban károsak. Legfontosabb egyrészt a túlzott kalóriafelvétel csökkentése, másrészt a kalórialeadás fokozása. Jó lenne ismerni ételeink kalóriatartalmát. Hihetetlennek tűnik, de egy deciliter pálinkában ötször, 10 dkg csokiban tízszer, 10 dkg zsírban hússzor any- nyi kalória van, mint egy tojásban. Ha fogyni akarunk, nem a felvett táplálék meny- nyiségét, hanem minőségét kell megváltoztatni. Részesítsük előnyben a virslit, párizsit a szalámikkal szemben, a növényi olajokat, tejtermékeket az állati zsiradékokkal szemben. Teflon bevonatú edényekben ételeink nagy része zsír nélkül készíthető. Fogyasszunk rántotta helyett főtt tojást, rizs, krumpli, tészta helyett főzeléket, zöldségféléket. A fenti ételekkel és némi akaraterővel koplalás nélkül érhetjük el súlyunk csökkenését. Jól segít a szabadban rendszeresen végzett mozgás; sport, séta, kirándulás, köny- nyű kerti munka. Ha e tanácsokat megszívleljük, jó esélyünk lehet arra, hogy súlyunk normalizálódjék. A felvetett probléma a látszólagosnál jóval több figyelmet érdemel. Hiszen a civilizációs ártalmak — mint a minden korosztályra kiterjedő szívinfarktus, és egyéb érbetegségek — megelőzésében csak helyesen táplálkozó, rendszeresen sportoló, kiegyensúlyozott népességgel lehet eredményt elérni. Dr. Soltész János [] KÉPERNYŐ ELŐTT Jókai Mór életműve bőséges tárháza a film- és tévéadaptációknak. A lőcsei fehér asszony című regényéből most Maár Gyula készített tévéfilmet. A Jó- kai-regényeket bizonyára nagyon nehéz megfilmesíteni, annak ellenére, hogy fordulatos, gazdag meseszövése, számtalan alakja, az epizódok sokasága látszatra könnyűnek láttatják ezt a feladatot. A túlburjánzó bőség, a romantikus túlzások éppúgy nehezítik a munkát, mint a cselekmény fordulatainak a véletlenre való építése. A rendező nem a regény sűrített változatát vagy keresztmetszetét készítette el, hanem Korponayné Ghéczy Julianna — a lőcsei fehér asszony — árulásának és árulóból hőssé válásának lélektani útját, változásait vette tárgyául, s tette a film középpontjába. Jókai szerint Korponaynét a fia iránti végtelen szeretete teszi árulóvá, a lőcsei kapituláció kimódolójává és megszervezőjévé : birtokot és főúri rangot remél a császártól annak fejében a fia számára; és ugyanez teszi végül a Rákóczi-szabadság- harc hősévé, mártírjává. A regényben a szabadságharc eseményei, a történelem csak háttérként szerepel. Ugyanígy van a tévéfilmben is. Azonban míg a regényben, ha egynémely tévedéssel is, de Jókai utal történelmi tényekre, eseményekre, a filmben ezekről nem esik szó. Nem tudjuk meg például azt. hogy Korponayné árulása és kivégzése közt valójában menynyi idő telt el, s ez alatt a négy év alatt (1710—1714) mi minden lényeges (például a szatmári békekötés) történt az országban és a felszín alatt még forrongó kuruc mozgalomban, amelyhez Jókai hozzákapcsolja az ő (Korponayné) tetteit is. Azok a lélektani rugók sem kaptak megfelelő hangsúlyt, amelyeket Jókai a regényben, ha nem is megdönthetetlen logikával, de mégis felépített. A filmből nem az tűnik ki, hogy Ghéczy Julianna a fiáért tesz mindent, ellenben a film egyoldalúan cédának állítja be őt, holott a regény szerint, bár szereti a pompát, a mulatságot, nem váltogatja szeretőit. Nem eléggé meggyőző a filmben az sem, hogy az áruló asszony minek, milyen eseményeknek a hatására bánja meg tettét. Az Illésházy kancellárnál tett sikertelen látogatása, az ott kapott elutasítás kevés indoknak tűnik. Egyebek között azért is, mert a kancellártól kapott indoklás, amelyben az áruló iránti megvetés is benne van, iskolás lecke felmondásként hangzott el a színész szájából. Sorolhatnék még néhány apróbb-nagyobb mozzanatot is, amelyek nincsenek eléggé indokolva, megvilágítva, s amelyek éppen ezért zavaróak, de ezek kevésbé lényegesek. Azonban az igaz, hogy ezek is hozzájárultak az összhang megbontásához, illetve létrejöttének megakadályozásához. Mármint a színészi játék és a cselekmények indokai közti harmóniáéhoz. Törő- csik Mari a legtökéletesebb azonosulással se tudta indokolni azt, hogy aZ az érzelemhullámzás, az a változás, szenvedés, röpke remény és mindent vállaló alázat valójában miért van, s miért van olyan gyémánt ízzású hőfokon, ahogyan látjuk. Felemás érzést keltett ez a film. Seregi István A RÁDIÓ MELLETT Galgóczi Erzsébetet számos eddigi novellájából, regényéből, színművéből és hangjátékából a felszabadulás utáni magyar paraszti világ — saját társadalmi bölcsője — kitűnő ismerőjének, nagyerejű művészi ábrázolójának ismerhettük meg. A közös bűn című kiváló — bizonyos mértékben Sánta Ferenc Húsz órájával rokonítható — kisregényében is társadalmi méretű és érvényű az írói gondolat az egyéni bűncselekmény, s ennek kinyomozása kapcsán. Nevezetesen az, hogy az ötvenes évek túlzó, nem egyszer törvénytelen parasztpolitikájára a paraszti bizalmatlanság volt a természetes visszahatás, mely a kiélezett társadalmi helyzetben, az 1956-os ellenforradalmi zűrzavarban becsületes embereket is tragikus kimenetelű vétségekbe, sőt bűnökbe sodorhatott. A regénybeli Sokorai család — a „rideg-paraszt” apa, az anya, s az elmaradt tanyasi életformából kiszakadni akaró Imre fiúk, a történet feltehetően maga is áldozattá váló, sajnálatra méltó egyik vétkese — 1956. november 8-án éjjel az északnyugati határ menti tanyáján két disszidens fiatalembernek adott szállást az istállóban. Reggelre kelve az egyiket holtan és kirabolva találták. Az öreg Sokorai utasítására, s az anyja ösztönzésére Imre a holttestet a Dunához szállította és a vízbe vetette, mert féltek attól, hogy a gyilkos eltűnik a nagyvilágban és őket fogják gyanúsítani. A törvényes rend helyreálltával azonban a bűntettre a nyomozás során fény derül, s a rendőrség előkeríti a gyilkost. Maga a nyomozás, bármilyen érdekfeszítő is, Galgóczinál csak másodlagos, alig hangsúlyos. A mű előterében a főszereplők sorsának feltáru- lása, a pontos társadalmi környezetrajz és helyzet hiteles felidézése áll, amelyben az ilyen gyilkosság és ilyen indítékokból történt eltitkolása egyáltalán végbe mehetett. Kurucz Gyula rádióra alkalmazása sajnos a másodlagost emelte ki a kisregényből, feltehetően az ese- mémyességre törekedve. De a nyomozás egymást követő hangképei között elsikkadt az igazi dráma, az egyéni és a társadalmi egyaránt. Igaz, hogy az öreg Sokorai összecsapása a végén Nádvágó őrnaggyal — aki a gyilkosságot és a holttest eltüntetését kiderítette — híven idézte fel az írói mondanivalót, a közös bűnt. („Ha nem borul fel a rend, a két legény se veszi a fejébe, hogy világgá megy ... és ha a gyilkosság mégis megtörténik, első dolgom, hogy jelentsem... de november 9-én kinek jelentettem volna?’ — mondta az öreg Sokorai.) Csakhogy mivel a rádióváltozatban ez a társadalmi helyzetkép jószerivel motiválatlan maradt, a bűn közösségét kevésbé éreztük meggyőzőnek. A szereplők közül Horváth Sándor Sokoraija lágyabb volt a regénybelinél, Kalo- csay Miklósnak Imre erőteljesebb megformálásához kevés lehetősége volt, Nagy Attila Nádvágó őrnagya maradéktalanul tetszett. Merkovszky Pál
