Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

Művelődési kapcsolatok megyén túl KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. augusztus 28. MEGYÉNK TÁJAIN Győrtelek MILYEN HASZNA VAN annak, ha a megye mindinkább kilép a viszonylagos zárt­ságából és eleven, rendszeres kapcsolatokat teremt az országos fórumokkal, más megyék intézményeivel? A válasz tulajdonképpen kézenfekvő, mégis emlékeztetni kell arra, hogy Szabolcs-Szatmár megye nem mindig volt jelen abban a kulturális áramforrásban, amely nélkül örökösen kísérthet a vidékies­ség. Sok figyelemre méltó közművelődési rendezvény, kísérlet, csöndben végzett mun­ka maradt nagyon is házon belül. S ebben nem csupán az volt a rossz, hogy ezekről keveset tudtak még a szomszédos megyék­ben is. — méginkább a fővárosban — hanem elmaradt a tárgyilagos kontroll is. A vissza­jelzés, mit csinálunk jól és mit rosszul... Néhány rendezvénnyel ma már sikerült áttörni a láthatatlan falat. A Nyírségi ősz egy-egy eseménye, a nemzetközi művészte­lep. a nyírbátori zenei napok, a nyári egye­tem, a tanárképző főiskolán több országos és tájjellegű konferencia, kongresszus megren­dezése — csupán a látványosabb jelei a me­gyén túl mutató kapcsolatteremtésnek. Mind­ezek hátterében azok a kevésbé látványos napi munkakapcsolatok húzódnak meg. ame. lyeket a megyei tanácsi, művelődési szervek, intézmények kialakítottak. A szomszédos megyék közül elsősorban Hajdú megyével rendszeres a kulturális együttműködés. Leg­régibb a színházi és a képzőművészeti együtt, működés — közös kiállítások, vándortárla­tok szervezése. Ettől fiatalabb a kórusmoz­galomban és az irodalmi életben szerzett ta­pasztalatok kicserélése, a népművelők mód­szertani, továbbképzési gondjainak közös szervezésű segítése. Borsod megyével esetle­gesebbek a kapcsolatok, hasonlóan sok le­hetőséget kínálnak még a tiszántúli megyék­kel felveendő kapcsolatok. Békésben tovább­ra is a művelődési hálózat korszerű útjaiból, kísérleti — gyakorlati eredményeiből tanul­hatnak sokat a szabolcsi művelődési dolgo­zók. de Szolnokon és másutt is lehetőségek vannak a kulturális cserékre. A MEGYE SAJÁTOS FÖLDRAJZI HELYZETE szinte kínálja a kapcsolatok ki­építését a szomszédos országok művelődési és társadalmi szervezeteivel. Ma már a Szov­jetunió Kárpátontúli területével és a ro­mániai Szatmárral rendszeresek a kulturális cserék; együttesek, kiállítások ismertetik meg a közönséget a szomszédos népek kultúrájá­nak egy-egy területével. Az idén csehszlová­kiai együttes is járt a megyében, s nemsoká­ra Nyírségi ősz idején láthatjuk vendégül a szatmári északi színház magyar tagozatának társulatát. Jó lenne, ha a korábbi -években már megrendezett lengyel vajdasági napok — és Lengyelország rzeszówi területén a sza­bolcsi kulturális napok — tovább folytatód­nának. A további eredmények fontos feltétele, hogy a megye művelődési intézményei to­vábbra is törekedjenek az országos szervek­kel. vezető intézményekkel és szövetséggel való kétoldalú kapcsolat állandósítására. Ezek a kapcsolatok egyre több színűek és tar­talmasabbak. A kapcsolatépítésben a megyei könyvtár jár az élen. aminek eredménye az országos rendezvények számának növekedé­se, neves tudósok, művészek. írók-költők szabolcsi látogatásainak gyarapodása. A Jó­sa András Múzeum elsősorban a képzőmű. vészeti élet kiemelkedő kortársalkotóinak megismertetésével, műveik szabolcsi bemu­tatásával segíti ezt a törekvést. Ezt teszi a nyírbátori Báthori István Múzeum is. amely a Nemzeti Galériával és a Műcsarnokkal tart évek óta színvonalas kiállításokban gyü­mölcsöző kapcsolatokat. Ugyancsak figyelemre méltó megyén kí­vüli kapcsolatokat építettek ki a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat megyei szer­vezetének irodalmi. nyelvi, történelmi és földrajzi szakosztályai. Kevésbé eredményes ez a tevékenysége a megyei művelődési köz­pontnak. a levéltárnak és a moziüzemi vál­lalatnak. Az országos főhatóságok közül a jó kapcsolattartási készség szép példáit tanúsít­ja az írószövetség, a Képző- és Iparművé­szeti Lektorátus és a Filharmónia. A kívánt­nál nehezebben alakul a kapcsolatépítés a Népművelési Intézettel és az Országos Ren­dező Irodával. SOKAT FEJLŐDTEK A MEGYÉN TÜLI, országos és a szomszédos országok kulturá­lis intézményeihez fűződő kapcsolataik, ame­lyek tartalmas rendezvényekben jutnak ki­fejezésre. a közművelődést szolgálják. De még akad tennivaló. A megyével szembeni passzivitás némely országos szerv részéről, nem nyugtathatja meg a szabolcsi művelődé­si élet irányítóit, a közművelődési intézmé­nyek dolgozóit. Nekünk kell újra és újra kö­zelíteni. Mindenekelőtt informálni az orszá­got a szabolcsi művelődési élet eseményeiről, és még jobban, gördülékenyebben szervez­ni a már országosan'is „jegyzet" kulturális eseményeket. P. G. Szigeti György: Nyolc év után Hiányod, mint a vér a sebben — száz férfi dúl, zihálva bennem. Nyolc év után szorongva várlak, mint a legelső éjszakádat. Teremtő vagy, két gyermek anyja — melleddel óvj, ne hagyj magamra. Csitits, sürgess, sirass, nevess rám, * legyél, mert magam eltagadnám — Most messze vagy, zokogva látom, megrémít félig-elmúlásom. Ne félj, emelj égő szemedhez, a mindenható szerelemhez! 75 éve 75 éve szüle­tett fik Sán­dor. Ebből az alkalomból közöljük Anya gyer­mekkel című grafikáját. G yümölcsös- és virágoskertek három ki­lométer hosszan — ez a mai Győrte­lek. A szalagszerű településen meggy-, barack-, alma-, körte-, szilvafák, szőlőluga­sok, valamint petóniák, dáliák, meg az ezer tarka virág között házak. Töpörödők a múlt század végéről magukat tartók a húszas, har­mincas évekről, és figyelmet felhívók napja­inkból ... A- község ősrégi település. Múltja írásos kútfőkben szinte az Árpád-kortól rögzített. Az 1333-as esztendőben Chaholy Sebestyén György fiának adta, és fia nevéről az akkori elnevezések mai értelmezése szerint Gyórte- lekének nevezte el. A Chaholy család 1543-ig birtokolta. A mohácsi vész idején Peökry Pál birtokosa a településnek. Ekkor már népes községnek számít. Az 1659-i feljegyzés alap­ján a birtokos Kapi Klára. Halála után ismét a Chaholy örökösök tulajdonába kerül, az 1800-as évek elejéig. Ez időtől számítva a fel- szabadulásig a gróf Károlyi, Ilosvay, Patay, Uray, Filep, Radványi, Kubinyi, Gerzsenyi, Dombrádi családok jogtulajdona lett. Az utóbb említett családok utódai manapság is megtalálhatók a községben. A település története arról beszél, hogy a létért, a mindennapi kenyérért, nem egy­szer magáért az életért keményen meg kel­lett küzdeni. A krónika alapján — olvasható Bacskó Sándornak, az általános iskola igaz­gatóhelyettesének a községről írott szakdol­gozatában — a községnek az Ecsedi-láp szomszédságában lévén, nagyon sok kijutott a háborús esztendőkből. Dúlta a török, dúlta a német, sőt Esze Tamás talpasainak előőrse is megtaláltatott a község szélén. A sok dúlás miatt a XVII. század végén, a XVIII. század elején a lakosság nagy ré­sze elpusztult. A feljegyzések szerint 1662- ben a német őrség szatmári székhelyéről ki­rohanva nagy gyilkolást hajtott végre. Anya­gi javaiban mintegy 2 ezer arany forintnyi kárt tett. 1709. és 1742. években pestis pusz­tította a lakosságot. Az 1848—49-es szabad­ságharc idején igen sok győrteleki honvéd lett a szabadságharc nemzetőre, vagy Dam­janich vörössapkása. A Tanácsköztársaság idején a direktórium a nagybirtokosok föld- tulajdonát Farkas Bálint, Szabó Lajos kom­munisták vezetésével osztóra viszi. E csele­kedetükért a fehérterror könyörtelenül meg­kínozta őket. A község távoli és közeli múltját hű patrióták ma is kutatják. Idős emberekből és iskolás gyerekekből megyeszerte elismerten működik a dr. Hagymási József járási főor­vos, egyben körzeti orvos vezetésével a hon­ismereti szakkör. Gyűjtő-kutató munkájuk­kal igen gazdag tárgyi, és írásos történeti anyaggal gazdagították Győrtelek, Géberjén és Fülpösdaróc — tanácsilag ma összetarto­zik a három település — történetét. A köz­ség gazdag múltjából a tevékeny családok egész sora emelkedik ki. Kövessük nyomon a község egyik leglelkesebb patriótájának, Filep Endre 74 éves tsz-nyugdíjsnak az élet- történetét Megalakulása óta tagja a tanács­nak, 17 éve párttag. Ma is aktív közéleti em­ber. Véleményére építenek a párt, a tsz, a tanács vezetői. Családfáját, miközben állan­dóan perel a holnapért, a tartalmasabb éle­tért, történelmet idézően így rajzolta: — Nagyapám Filep György, 1844-ben született, és 79 éves korában halt meg. Apám elesett a világháborúban, 15-ben. Engem a nagyapám nevelt Tőle tanultam életet, em­berséget. Bánom már, hogy amikor meghalt, a koporsóba beletettem az obsitját Is. Gyöngybetűkkel írva az állt benne, de azt ő sokszor el is mesélte, hogy 12 évet, nyolc hónapot és 25 napot szolgált huszárként Fe­renc Jóska alatt Részt vett az 1866-os oszt­rák-porosz háborúban. Kapott 12 töltényt, meg egy csomó puskaport. De mint mondot­ta: „Engem nem bántott senki. Én sem bán­tottam senkit. A töltények megmaradtak jobb időkre”. A 914-es világ: összeszedik a faluban az összes búzát. Még az állomásra is velünk vi­tetik ki. Kaptunk aztán később helyette sá­toros ünnepekkor öt kiló málélisztet. Az ab­ból készült kenyérre egyszer szalonnasütés közben zsírt akartam csepegtetni. Nagyapám rám szólt: „Egyenesen tartsd azt a kenye­ret fiam, mert olyan annak a zsír, mint a kéneső, lecsorog róla. Nem issza magába." — Az én gyermekkoromban bandákban, kaszákkal arattunk. Az uraságok felvidéki tótokat is fogadtak fel. A csépelni valót egy- egy nagyobb portára hordtuk össze — mi a hét hold földdel törpebirtokosok voltunk. — Előbb nyolc, később tizenegy percentért csé­peltek. — Az meg, hogy a fiatalok nem tudják, milyen jólétben élnek, a mi gondunk is. Nem ismertettük meg őket múltunkkal. Azzal, hogy én 120-ad magammal jártam egy kis­asszony elé iskolába. Ebből összesen kettőnk­nek adatott elvégezni a hat osztályt. A töb­binek korábban dolog után kellett nézni. A községi pártvezetőség titkára, Tóth Ervin a mai gondokat másként fogalmazta: — A tsz-ben mérleghiány, szanálás évek óta. Ebben az évben voltak reményeink a kilábalásra. És a jövő? Egy rossz hírű tsz-be jó szakember nehezen jön el. Ehhez járul, hogy lakást nem tudunk biztosítani. Ami még ettől is döntőbb; az eredményekért itt jobban meg kell küzdeni. Kik vállalják ezt? Dolgos itt a nép, de ma már ez kevés. A technika, a technológia és a tudás összhang­ja is kell. Ehhez emberek kellenek, de sür­gősen, hogy az 1600 hektár jó föld kellő ter­mést hozzon. — Másik oldal: úgy nem lehet fogalmaz­ni, hogy szegény tsz, gazdag tagság. De azért a 23 700 forintos éves jövedelem itt is meg­van. Harminchárom éves vagyok. Gyerekko­romban, vagy húsz pár ló húzta itt az igát. Ma ennyi a személyautók száma. Amikor is­kolába jártam, ölben hordtuk a fát, hogy ne gémberedjen rá a kezünk a ceruzára. Ma ha váltva is, de mind all tanulócsoportnak van helye. A gyerekek az óvoda által felkészítet­ten mennek iskolába. Hogy mégis türelmet­lenek vagyunk? Igen, türelmetlenek. Gyere­keink holnapjáért akarunk egyre többet tenni... — És ha már itt tartunk, — veszi át a szót Antal Miklósné, az általános iskola igaz­gatója —, nálunk a népesedéspolitikával iga­zán nincs baj. Az elmúlt tanévben 244 tanu­lónk volt. Három év múlva háromszáz isko­lás gyereknek kell helyet biztosítani. Tizen­négyen tanítunk, kilencen képesítéssel. Bio­lógiát tanítókból például dömping van. Gye­rekeink zöme igen hátrányos Helyzetű. A padban minden második gyerek cigány. A tavalyi 21 nyolcadikos közül 11 cigánygyerek kapott végbizonyítványt. De sajnos, van ki­segítő osztályunk is. Jobb szakos összetétellel többet lehetne nyújtani tudásból is. A községi tanács elnökétől, Pécsért Ádámtól azt is megtudjuk, hogy Győrteleket ma 1716-an lakják. A múlt évi társadalmi munka értéke egymillió 77 ezer forintra rú­gott a három községben. Ebből egy lakosra 330 forint jut. „C”-lakásból az elmúlt évek­ben 27-et építettek, de hét putrit még ma is számon tartanak. Sújtja a községet még most is az elmúlt idők nagy árvize, belvize. Azok a családok, akiknek emiatt építkezni kellett, havonta^ 600 forintot fizetnek. Egy kilomé­terrel bővíteni kellene a vízhálózatot is, hogy minden lakásba juthasson vezetékes víz. A községi KISZ-bizottság titkára, Páll János és Máté Ilona, az ÁFÉSZ KISZ- szervezet szervező titkára a fiatalok életét elemezték. Véleményük szerint a meg­lévő lehetőségek kihasználásával léphetnének előre. Ám a fiatalok egyik része, ráadásul éppen a szakmunkások Mátészalkán, meg a környéken dolgoznak. Este járnak haza. Éppen akkor nem érik el őket szóval, amikor kellene. Így aztán sok jut az itthon mara­dottakra, az általános iskolásokra, akik pél­dául elültették a díszfákat, cserjéket, bokro­kat es metszik őket, meg el is fedik ..'. Lassan beköszönt az ősz. Learatták a bú­zát, ami nem hozta a várt eredményt. Érik az alma, zöldell a kukorica meg néhány őszi termény. A határban dohognak a traktorok, emberek szorgoskodnak. Reménykednek, hogy ebben az évben kilábalnak a bajból. Sieér Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents