Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-25 / 199. szám
1977. augusztus 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Nagycsaládok VANNAK CSALÁDOK, ahol csak reggelire elfogy három-öt liter tej, harmincnegyven kifli vagy egy 2 kilós kenyér. Nagycsaládok. Szabolcsban szép az arányuk. Tíz- ezer-háromszázhúsz nagycsalád él nálunk, ahol három vagy ennél több a gyerekek száma. Itt több van gondból is, örömből is. Részükre havonta családi pótlékként 13 millió 852 ezer forintot fizetnek ki. Szorozzuk meg tizenkettővel. Szép summa. Mégsem adomány, nem is alamizsna, hanem a megbecsülés jele, pártunk, kormányunk szociálpolitikájának a következménye. Külön fejezetet szentelt a nagycsaládosoknak a XI. pártkongresszus beszámolója is. Róluk szólt, de azoknak, akik a sokgyermekesekért többet tehetnek, gondjaikon könnyít- hetnek. Hogy volt-e foganatja a legmagasabb pártfórum figyelmeztető intelmeinek? Igen. Társadalmi üggyé lett a nagycsaládosok segítése a vállalatok, intézmények részéről is. Túljutottak gazdasági vezetőink, szakszervezeti szerveink az egyszerű segélyezéseken. Láttam karácsony villájának estéjén Oroson hét gyermeket az új tv-készülék előtt csodálkozva ülni. A Szabolcs megyei Tejipari Vállalat ajándékozta meg tejkezelő munkásasszonyát vele. Nem ő volt az egyedüli. Közös elhatározás eredményeként adtak a nagy- családosaiknak tv-készülékeket, mosógépeket, centrifugákat. Olyan felszereléseket, amelyekkel könnyítették az anyák munkáját vagy segítették a gyerekek kulturálódását, tanulását. S már természetes az is, hogy a Volán 5-ös számú Vállalat sóstói üdülőjében minden év nyarán kéthetes turnusokban a nagycsaládosok gyerekei üdülnek, pihennek, kellemes környezetben, pedagógus felügyelet mellett. Akadt falusi asszony, aki bekísérte gyermekét, hogy saját szemével győződjön meg, vajon milyen helyre hozták az ő csemetéjét. Hálálkodott, a gondoskodás láttán. TERMÉSZETES AZ IS, hogy a lakásépítőket kedvezményes fuvarral segítik. Bersn- csi Gyula, a vállalati pártbizottság titkára újságolta örömmel: „Eddig minden nagycsaládos megkapta családi háza építéséhez a kért kölcsönt." Ennél a vállalatnál 224 sokgyermekes apa vagy anya dolgozik. Legutóbb 153 nagycsaládost, részesítettek rendkívüli segélyben. Közöttük csaknem 65 ezer forintot osztottak ki. Szociális helyzetüktől függően akadtak olyanok, akik 300 forintot kaptak, de voltak szép számmal, akiknek 1100 forint jutott. Néhány évvel ezelőtt alig volt lehetőség arra, hogy Felföldi Lajos, Répási András autóbuszvezetők három gyerekkel feleségestül elmenjenek üdülni, Szalai László tehergépkocsi-vezető az idén 4 gyereket vitt magával a Balaton mellé. Kedvezményt biztosított részükre a szakszervezet. Téved, aki úgy gondolja, hogy a szak- szervezetnek egyéb teendője sincs egy vállalatnál, mint beszedni a tagdíjakat, beragasztani a bélyeget a könyvecskébe. Sok munkát adott az ÉPSZER-nél az szb-nek két évvel ezelőtt 100 dolgozó lakásügyének az intézése. Akadt ezek között lakáskérelem, bővítés, felújítás, segítség. Kiszely János, az szb-titkár mondta a minap: „Ezeknek a kérelmeknek a többségét sikerült rendezni, megnyugtatóan elintézni.” Hogy miben jutott kifejezésre a segítség? Sok mindenben. Bontott építőanyagban, fuvarban, pénzben, a szocialista brigádok segítségében. „Néha utólag tudtuk meg, hogyan épült meg egyik-másik nagycsaládos munkásunknak a lakása” — említette az szb- titkár. Üzemeink, vállalataink többségénél valóban megkülönböztetett figyelem kíséri a nagycsaládosokat. Ök vannak az első helyen, ha segélyezésről, szénutalványról, üdülésről van szó. őket támogatják elsősorban a szocialista brigádok is. A GONDOSKODÁS BIZONYOS ELŐNYEIVEL rendelkeznek azok az üzemek, amelyeknek saját üdülőjük van. így lehetőségük nyílik arra, hogy a nagycsaládosokról gondoskodjanak. Jól használja ki ezt a lehetőséget az ÉPSZER is, amely sóstói üdülőjében nagycsaládosokat üdültet. Itt töltötte szabadságának egy részét idén a segédmunkás Lakatos Károly családjával együtt. És pihenten, kellemes élményekkel látott újra munkához. S bár lehetőség nyílt volna az idén még több nagycsaládos üdültetésére, nem akadt jelentkező. Nem csak ebben a vállalati üdülőben volt így. Vajon miért? Nem tudják, nem igénylik a munkások? Ez is szakszervezeti feladat. Rábeszélni, felkelteni az emberekben az igényt. S ez nemcsak az ÉPSZER-nél. teendője az szb-nek, hanem más üzemeinkben is. Túljutottunk a segélyezési korszakon, a napokban egy idős rakodómunkás mégis azt panaszolta, hogy őt kifelejtették a tanszersegélyből. Pedig négy gyereke van. AMIKOR EZT SZÓVÁ TETTEM az szb- titkárnak, az így válaszolt: „Előfordul ilyen.” Elég baj. Ne forduljon elő. Mert a látszólag kis dolog a sokgyermekes rakodónak nagy. Ezt kell érezni, de nem csupán hivatalból. Farkas Kálmán Az új tanév előtt Az alkotmány napján átadott szamosszegi hat tantermes új általános iskola tdldrajz-biológia termében már a szemléltetőeszközök is a helyükön vannak. Időben felkészültek a tanévnyitásra. Vállalták, — teljesítik... Képességpróba Űjfehértén Évtizede még semmi sem volt, ma pedig a munkásosztályt képviselik itt. Most nyolcszázhatvanan dolgoznak az üzemben, év végére ezren lesznek, hamarosan elérik majd a teljes létszámot, az ezerkétszázat is. Közülük a legjobbak, a szocialista brigádok tagjai már többletet is vállaltak; a csepeli felhíváshoz csatlakozva mérik meg, mire képesek. A jelek azt mutatják, komolyan veszik szándékukat. Az Ady Endre brigád például 110 százalékra akarta tervét teljesíteni, és 120 százalék lett belőle. De a többiek, a Lenin, a Pabló Neruda, a Radnóti és a Váci Mihály szocialista brigádok is mesz- sze túlhaladták azt, amit eredetileg elérni akartak. Noha a gyáregység munkásainak túlnyomó többsége nő, mégis az egyetlen férfibrigáddal, a Váci Mihályról el- nevezettel kezdjük az ismerkedést. Rácz Jánosné munkaver- seny-felelős szerint amit ők tesznek, az példamutató. Lakatosok, hegesztők, szerelők és egy kőműves. A brigád vezetője Seres József. — Mit tesznek a tmk-sok? — A megadott időnél kevesebbet használunk a gépek javítására — válaszol Seres József, akinek kezében a vakolókanál, a beszélgetés idejére sem áll meg —, a még javítható, hegeszthető alkatrészeket lehetőség szerint „kipofozzuk”. Segítünk a gyár rendezésében. Parkosítunk, hogy öröm legyen itt a munka. Nem egyszer fordult elő: reggel ötkor már dolgoztunk, és délután ötig, csak az ebédidőbe álltunk meg. A karbantartók tanulnak is. Jelenleg ketten a gimnázium padjaiban ülnek esténként, egy társuk szakközépiskolába jár. Legutóbb egyikük heFürge ujjak: munkában Kálmánczhey Istvánná. gesztői vizsgát tett, ketten pedig frissen érettségiztek. Ősztől újabb két gimnazistájuk lesz, s várható, hogy így, az eddig is imponáló arány — a tagok ötven százalékának már középiskolai végzettsége van —, tovább javul. A fonodaelőkészítő már olyan, amilyennek a korszerű üzemcsarnokot képzeljük. Modern gépek, gagyogó fények. S az asszonyok, lányok hajában virító kendők, a tarka fonalak színes kaval- kádja pedig, egyenesen vidá- mító. Kálmánczhey Istvánná, a Zalka Máté brigád tagja,, szakmunkástanuló oktató, fürge kezű, fiatal nő: — Mi még csak a szocialista brigád címért küzdünk, és úgy hiszem méltóak is leszünk erre. Vállalásunkat túlteljesítettük, KlSZ-műszak- ban, kommunista műszakban dolgoztunk. így, mi is hozzátettük a magunkét ahhoz a pénzhez, amivel a gyáregység a Bocskai úti óvodát segíti. Öt éve, szinte a kezdetektől dolgozik itt Balogh Anna, kivarró: — Tizenketten vagyunk az Ady Endre szocialista brigádban. Tervünket túlteljesítettük, pluszműszakokat vállaltunk. Segítettünk a könyvtár rendezésében, kiegészítésében. A jövő héten megint rádolgozunk majd, túlmunkában végeket varrunk ki. Mintegy ezer forintra számítunk ebből. A pénzből a könyvtárunk gyarapodik majd. — Nem megterhelés a többlet munka? — Nem, mert vállaltuk. Teljesítjük is! Speidl Zoltán Kép: Hammel József Teljesítjük! — logh Anna. mondta BaA TMK-sok brigadérosa: Seres József. A z „irodaház” az ideiglenesség jegyeit viseli magán, hisz nem egyéb egy faházikónál. A falán függő rajz azonban a közeljövő végleges állapotát mutatja; az Újpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói gyáregységének néhány hónap múltán kész impozáns csarnokait ábrázolja. Barátságfesztivál a határ mentén Szabolcsi fiatalokkal Kárpátontóion J avában zajlik Lenin- grádban a szovjet— magyar ifjúsági barátságfesztivál programja, amelyen megyénk KISZ-eseinek képviselői is részt vesznek. A központi ünnepségekhez, találkozókhoz kapcsolódva szabolcs-szatmári fiatalok a szomszédos szovjet Kárpáton, túli terület komszomolistái- nak is vendégei — delegációnk negyedik napja tartózkodik Ungváron. Munkácson, Beregszászban, Szojván és Nagyszöllősön. Egymás munkájával, az ifjúsági munka tapasztalataival ismerkednek a szovjet és magyar fiatalok. Munkatársunk kedden az ungvári járásba, a Népek Barátsága Kolhozba kísérte el a szabolcsi küldöttség egyik csoportját. Munka és tanulás, szórakozás egyaránt szóba került a találkozás első perceiben, ahol az orosz, ukrán és a magyar nyelv egyaránt „hivatalos nyelv” volt az eszmecserén. A 3100 hektáros. két község (Sztrumkovka, Ceglovka) határát egyesítő szövetkezet is azért kapta a Népek Barátsága nevet, mert tagjai között a különböző nemzetiségek, magyarok, ukránok, szlovákok dolgoznak egyetértésben. Az ukrán nemzetiségű Anna V orozselnik Komszomol- titkárhelyettes kért elsőként szót: a fejőnők járási első helyezett komszomolbrigádjá- nak munkájáról beszélt, majd a gépkezelők rekordjairól szólt, mintegy bizonyítva: a legnehezebb munkákból is derekasan kiveszik részüket a komszomolisták. s mindjárt kérdezte is a magyar vendégeket: hogyan állnak helyt a KISZ-esek? Szimler Károly, a nyíregyházi papírgyár alapázervezeti KISZ-titkára a saját, és munkatársai példájával válaszolt: ők folyamatos műszakban dolgoznak, hogy a nagy értékű gépek egy percig sem álljanak kihasználatlanul. Elmondta más fiatalok példáját is. beszélt arról, hogy nagy sikere van a csepeli felhívásnak. Mindjárt át is vette tőle a szót a helybeli fiatal agronó- mus. Fazekas Károly, aki arról beszélt, hogy a komszomolisták is ismerik a 60. évforduló tiszteletére indL tott magyar kezdeményezést, és rögtönzött tapasztalatcsere alakult ki az ifjúsági munkaversenyekről, kölcsönösen beszámoltak hogyan készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára. — Hogy szervezitek a kul- túrmunkát, ki megy el a klubfoglalkozásokra és mik azok a táncházak? — kérdezte ezután Vaskó Jolika, aki a Népek Barátsága Kolhoz egyik kultúrházát vezeti. Schmidt Ilona, a nyírteleki Vasvári Pál Úttörőcsapat vezetője. maga is a kultúrmun- ka kedvelője, szakavatottan válaszolt, s a komszomolisták mindjárt meg is próbálták a helybeli viszonyokra alkalmazni a hallottakat; hamarosan a tapasztalatcserén szerzett új programok kerülnek a kolhoz ifjúsági kultúr- programjába. Természetesen nemcsak a jó tapasztalatok hangzottak el. Szimler Károly felsorolta azt is, ami egy nagy ipari üzemben például gondokat jelent, s amit leghamarabb ki akarnak javítani. Élénk érdeklődés kísérte a magyar ifjúsági törvény tapasztalatait, amiről a komszomolisták eddig csak újságokból olvastak, rádióból, tévéből hallottak, de élőszóban megbeszélve hamar párhuzamot vontak a fiatalok számára a Szovjetunióban és Magyarországon biztosított lehetőségek között. Ez mindjárt alkalmat adott, hogy a szovjet alkotmánytervezet kerüljön szóba, amiről frissiben sok mindent elmondtak a komszomolisták. köztük azt is: nagy bizalomként értékelik. hogy a fiatalok 18 éves kortól már képviselők lehetnek a helyi tanácsokban, amelyek munkájában egyébként most is részt vesz a komszomolisták „idősebb” nemzedéke. A kolhoz fiataljai közül például nyolcán tagjai a helyi tanácsnak. Piánk Éva, a kisvárdai Császy gimnázium másodi, kos tanulója egy kérdésre azt is elmondta, hogy a diákfiatalok szintén kiveszik a részüket a termelésből: rajta kívül több, mint háromezer szabolcsi fiatal dolgozott nyáron a jubiláló építőtáborokban, ami nagy érdeklődést váltott ki a komszomolisták körében. Imre Zoltán kolhozelnök és Méhes Mihály, a járási komszomolbizottság titkára szinte közbe sem szólt: a KISZ-esek és komszomolisták megtalálták a közös témákat. Igazi barátságok szövődtek a néhány órás látogatás során. Marik Sándor
