Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-25 / 199. szám

4 kelet-magyarország 1977. augusztus 25. Napi külpolitikai kommentár Tárgyalások és légkör O alamikor régen, az első világháború előtt szívesen büsz­kélkedtek el azzal a müncheniek, hogy az ő városuk­ban. az „Isar-parti Athénban” élnek a legderűsebb emberek és a város egyetemein, főiskoláin élnek a legbéke. szeretőbb professzorok. Azóta akadtak, akik egy kicsit elho­mályosították a békeszeretet egykori fényét — Münchenben szervezte meg nácipártját Hitler és München a székvárosa a jelenlegi nyugatnémet jobboldali hidegháborús bajnokának, Franz-Josef Straussnak is. Mégis: szerdán feltétlenül München békeszerető múltja jutott az ember eszébe. Ott kezdte meg munkáját a tudósok nagy tekintélyű nemzetközi béketársaságának, a Pugwash. értekezletnek 27. ülése. A világ szinte minden országából szár. mazó tudósok, fizikusok, kémikusok, köztük jó néhány Nobel- díjas kiválóság, most a nukleáris fegyverek további elterje­dése elleni teendőkről tárgyal. Az előkészítő bizottság úgy ha­tározott: javaslatot dolgoznak ki a genfi SALT-tárgyalások előmozdítására is. A hét elején a tudósok felszólították Wash­ingtont: állítsa le a neutronfegyver kifejlesztésére megkezdett munkálatokat. Úgy határoztak, hogy a 27. Pugwash-konfe- rencia felhívással fordul a világ minden kormányához: sem­misítsék meg a vegyi és az emberi idegrendszert károsító tö­megpusztító fegyvereket. z az utóbbi felhívás a legalkalmasabb időben születik. A héten plenáris ülést tart Genfben a leszerelési bi­zottság. A vegyi fegyverek betiltásáról folyik a vita — s a bizottságnak rendelkezésére áll egy olyan megállapodás­tervezet. amelyet ha elfogadják, akár azonnal aláírhatnának a világ országainak kormányai. 1972-ben dolgozták ki ezt a konvenciótervezetet a szocialista országok. Lényege: a vegyi fegyverek teljes törvényen kívül helyezése. Genfben egyébként a leszerelési bizottság plenáris ülésé­vel párhuzamosan folyik egy igen fontos kétoldalú megbe­szélés is. Lihacsov szovjet küldöttségvezető és Fisher, az ame­rikai delegáció vezetője már több mint egy hete felújították azokat a tárgyalásokat, amelyeknek célja: közös szovjet- amerikai javaslat kidolgozása a vegyi felverek betiltására. Aligha kell magyarázni, milyen nagy jelentősége lenne, ha a két nagyhatalom együtt terjesztene be tervezetet; ennek el­fogadását bizonyosra veszik a genfi megfigyelők. A leszere­lési bizottságban elért eredménynek feltétlenül hatása lenne egy másik, ugyancsak újrakezdődött szovjet—amerikai meg­beszélésre is ott a Léman-tó partján. Ő rt ha a másik genfi megbeszéléssorozat, a SALT—2 tárgyalás ügye össze is függ számos más kérdéssel, eseménnyel is — hiszen például a szeptemberi Gromi- ko—Vance-találkozó előtt jelentős előrelépésre SALT-ügyben aligha lehet számítani — egy már megszületett megállapodás hatása más tárgyalásokon is jelentősen javítja a légkört. Gárdos Miklós Púja Frigyes hazaérkezett Koreából AKAPPLÍR-ÜGY Fogolyszöktetés — következményekkel Állítólag ebben az alsó-szászországi házban rejtőzik Kappler, Róma hóhéra, a bőröndben kicsempészett náci gyilkos. (Kelet-Magyarország telefotó — AP — Szerdán hazaérkezett Púja Frigyes külügyminiszter, aki Ho Dam miniszterelnök-he­lyettes, külügyminiszter meg­hívására hivatalos, baráti lá­togatáson járt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság­ban, előzőleg pedig a Mongol Népköztársaságban, ahova a kormány hívta meg hivatalos, baráti látogatásra. Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szer­kesztő bizottságának elnöke szerdán Heves megyébe láto­gatott. Egerben, a megyei pártbizottság székházában Vaskó Mihály első titkár fo­gadta és tájékoztatta a me­gye politikai, gazdasági, kul­turális életéről. Ezt követően Benke Valéria az egri Agria Bútorgyárat, majd pedig a kiskörei Tisza II. vízlépcsőt, és a vízlépcső környékére ter­vezett vízparti üdülőkörzet — Ezt a tehenészetet 1749- ben alapította egy Classen nevű paraszt — hadarja a zöld csizmás, gyors beszédű telepvezető. — Az volt a ki­kötése, hogy telepe mindig az oktatást szolgálja. A mezőgazdasági iskola Stubbeköbingben korábban egy évig nyújtott elméleti és gyakorlati tudást a jelentke­zőknek. 1971-től kétéves az oktatás, a termelői fogásokat kereskedelmi ismeretekkel bővítették. Felvesznek min­den érettségizett fiatalt, zöm­mel 21-22 éveseket, aki már legalább három évet a mező- gazdaságban dolgozott. A tan­díj évi 14 ezer korona (46 ezer forint) ennek a nyolcvan százalékát az állam fizeti. Az oktatáson kívül fajtaátalakí­tó keresztezést folytatnak a finn (eredetileg skót) ayrshi- re, a dán vörös, és a holste- infríz fajtával. Púja Frigyest a Ferihegyi repülőtéren Rócz Pál külügy- miinisztériumi államtitkár fo­gadta. Jelen volt V. J. Pav­lov, a Szovjetunió, B. Düger- szüren, a Mongol Népköztár­saság budapesti nagykövete és Szang Gvon, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. kialakításának előkészületeit tekintette meg. A látogatás Hevesen folytatódott. A Poli­tikai Bizottság tagja ott a há­ziipari szövetkezet helyzeté­ről, munkájáról tájékozódott, s megnézte az ügyes kezű he­vesi asszonyok ma már vi­lágszerte vásárolt készítmé­nyeit. A program a vidék híres zöldségtermelő nagyüzemé­ben, a hevesi Rákóczi Terme­lőszövetkezetben fejeződött be. — Ellenőrzi az állam az ok­tatást az iskolákban ? — kér­dem Vestergaard úrtól, a szö­vetkezeti szövetség titkárától. — Nem — válaszolja. — Is­merve a dán gazdákat, ha ne­kik megéri, hogy fiaikat a 20 százalékos évi bérért itt ta­níttassák, — tehát jó a kép­zés — az állam látatlanban megelőlegezi a 80 százalékot. A termelésben meglátszanak majd az eredmények. — Látja ott azt a bikát? — mutat büszkén az egyik ha­talmas kikötött állatra a gon­TELEX... MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége az Októberi Forradalom Érdem­renddel tüntette ki Erich Ho- neckert, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizott­ságának főtitkárát, az NDK államtanácsának elnökét, el­ismerve ezzel azt a kiemelke­dő szerepet, amelyet Erich Honecker betölt a két ország, ban élő népek barátságának és együttműködésének fej­lesztésében, a béke és a szo­cializmus ügyének megszilár­dításában. BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Losonczi Pál. az El­nöki Tanács elnöke távirat­ban fejezte ki jókívánságait Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottsága főtitkárá­nak, az NDK államtanácsa elnökének 65. születésnapja alkalmából. TRIPOLI Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kedden rövid láto­gatásra Tripoliba érkezett — jelentette az Arna líbiai hír- ügynökség. A főtitkár előző­leg Ndjemenában, Csád fő­városában tárgyalt az ország vezetőivel. A líbiai hírügy­nökség szerint Waldheim tri. poli látogatásának célja az ENSZ és Líbia együttműkö­désének megszilárdítása. PHENJAN Kim ír Szénnek, a Koreai Munkapárt Központi Bizott­sága főtitkárának, a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság államfőjének meg- hívására szerdán hivatalos baráti látogatásra Phenjanba érkezett Joszip Broz Tito. a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének elnöke, jugoszláv államfő. A repülőtéren Kim ír Szén és sok ezer főnyi tö­meg üdvözölte a jugoszláv vendéget. MADRID Kedden este egy madridi filmszínházban ünnepélye­sen bemutatták Eizenstein vi­lághírű filmjét, a Patyomkin cirkálót, amelynek vetítését a diktatúra négy évtizede alatt nem engedélyezték Spanyol- országban. A bemutatón jelen volt a spanyol politikai és kulturális élet számos vezető személyisége, közöttük San­tiago Carrillo, az SKP főtit­kára, valamint több szocia­lista ország madridi képvise­letének vezetője. dozó. — A legutóbbi orszá­gos kiállításon nagydíjat nyert. Lapos, piros tetejű épüle­tekből, laboratóriumból és gondozói lakásokból áll az ulsei mesterséges megtermé­kenyítő állomás, Rönnede kö­zelében. A dán tenyésztők 1934-ben kezdték a mesterséges termé­kenyítést alkalmazni a tehe­neknél. Ez nagyon gyorsan elterjedt, és 1955 óta az egész dán marhaállományt így ter­mékenyítik, egyetlen „fajta­MTI — KS) Mint egy napjainkban ját­szódó Dumas-regény. A bör­tönből egy szerelmes asszony szöktette meg férjeurát, min­den bizonnyal egy nagy hajó­bőröndben átcsempészve az őrségen. Az őrök mit sem gyanítottak, ellenkezőleg még segítettek is Kappler asz- szonynak, hogy málháját el­helyezze a római katonai kórház előtt várakozó Fiat csomagtartóján. Hogy miként jutott át a fogoly a számára szabadságot és biztonságot je­lentő NSZK-ba, azt csak gya­nítani lehet. Valószínűleg papnak öltözött. Szerelmes és férjéért mindenre kész hit­vese egyébként 1972-ben, a tömeggyilkos szabadon bo­csátásáért kezdett neonáci kampány idején ismerte meg az akkor már 25 esztendeje a gaetai várbörtönben őrzött egykori SS-Obersturmbann- führert és felkínálta neki a kezét. Kappler tehát szabad — az NSZK alaptörvényének 16. paragrafusa tiltja, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság kormánya bármilyen bű­nözőt is kiadjon más ország­nak. Az előrelátó honatyák már a nyugatnémet állam alapítása idején gondoskod­tak róla, hogy egy későbbi kormányt megkíméljenek a döntés felelősségétől, s egy­ben arról is, hogy a hitlerista bűnözők, ha már bűnhődniük kell, NSZK-bíróságok elé ke­rülhessenek és a lehető leg­enyhébb büntetéssel megúsz- szák. Kappler így élvezheti az adenaueri alkotmány gon­doskodását. Most sajnálhatja igazán, hogy annak idején olasz bíróság előtt kellett fe­lelnie azokért a szörnyűsége­kért, amelyeket elkövetett. A most hetven esztendős, állítólag halálosan beteg egy­kori hóhér akkoriban délceg, 37 esztendős férfiú volt. Himmler fontos posztra állí­totta: a Gestapo irányítását bízta rá a hitleristák meg­szállta Rómában. Kappler irányította a római zsidók de­bölcsőt” sem hagytak meg. Bemegyünk az istállóba. Tíz méterenként nedvesség- és hőszabályozó a mennyeze­ten. Kezünkbe vesszük a si­lót, megszagoljuk. Különleges technológiával készült, alig van szaga. — Ha otthon ilyen közel megyek a silóhoz, ,az asszony két hétig érzi rajtam a sza­got — jegyzi meg egy Vas megyei állatorvos. Még itt van a tavalyi ta­karmányrépa. A gondozó ar­ról panaszkodik, hogy kevés portálását, s ő volt az, aki egy „megtorló akció” során 1944. március 24-én 335 olaszt agyonlövetett. A kegyetlen gyilkosságsorozatra a katoli­kus hívők szent helyén, az ősijeresztény mártírok sírjai­nak tőszomszédságában, az ardeatinai barlangüregek­ben került sor... Róma felszabadítása után a 335 áldozatból csak 322-őt si­került azonosítani. Döbbene­tes a statisztika: életkoruk 14-től 75-ig terjed. 253 a ka­tolikus, 70 a zsidó közöttük. Foglalkozásuk szerint köny­velők, művészek, munkások, katonák, parasztok, tanárok, házalók, papok stb. Ki tudja, hány éves és mi volt a foglalkozása annak az embernek, akit Kappler sa­ját maga lőtt agyon a gyil­kosságsorozat kezdetén, mi­után beosztottaival előbb ki- próbáltatta az első csoporton az általa kidolgozott gyors ki­végzési módot. „Odamentem az egyik közelemben álló te­herautóhoz — vallotta be ké­sőbb, — és magammal vit­tem egy halálraítéltet.... négy tiszttársam ugyanígy cseleke­dett. A foglyokkal az iménti helyre vonultunk, és kissé hátrább, mint az első ötöt, agyonlőttük őket”. Az SS-tiszt azt állította, azért cselekedett így, mert egy jó parancsnok ném kö­vetelheti meg az embereitől azt, amit, ő nem képes elkö­vetni. A valóságban szadista hajlamait élte ki — nem elé­gedett meg az ő parancsára kiontott vérrel, maga is él­vezni akarta a gyilkolás „örömét”. Az Olasz Köztársaság tör­vényei értelmében kiszabha­tó legsúlyosabb büntetésre ítélte őt az olasz katonai bí­róság, s Kappler, a példamu­tató SS-tiszt eleinte a példás foglyot igyekezett megjátsza­ni. A tömeggyilkosból igen vallásos ember lett: a börtön­káplán kedvenc híve. A gaetai börtönben időtöl­tésül díszhaltenyásztéssel a szalma. Nem merem mon­dani, hogy nálunk sokszor elégetjük a tarlón a kazlakat is. Nem hinné el. Körülöttünk lábatlankodik egy vörös hajú, kilenc év kö­rüli fiúcska. A gondozó fia. Nem fél a bikáktól, egy bot­tal abrakot tol nekik. (Egy adag leesett az elektromos targoncáról.) — Lesz utánpótlás — mo­solyog a telepvezető. Visszafelé a gondozói laká­sok mellett megyünk el, nyit­va a konyhaajtó. Automata mosógép látszik, és bent egy láncra kötött kutya. — Vigyáz a vagyonra? — kérdem. — Dehogyis! Nem lehet az udvaron hagyni, mert elkap­ja a tyúkokat. Agyonütni meg nincs szívem, szegényt... Gabnai Gábor foglalkozó gyilkos egyre erő­teljesebb támogatást kapott az NSZK-ból, ahol mozgalom indult kiszabadítására. Az emberiesség fogalmával visz- szaélve, s arra hivatkozva, hogy amíg németek sínylőd­nek olasz börtönökben, nem lehet igazán elfelejteni a má­sodik világháborúban a két nép között történteket. És az olasz újfasiszták között szö­vetségesekre találtak a né­met reakciósok. Az NSZK haladó közvéle­ménye és az olasz nép döntő többsége azonban kezdettől fogva követelte, hogy Kapp­ler töltse ki azt a büntetést, amelyet rászabtak. S amikor tavaly novemberben Kappler — egyébként az NSZK-ból fizetett — olasz ügyvédje végre talált egy olyan bíró­ságot, amely szabadlábra he­lyezte volna, a hatalmas fel­háborodás arra késztette a legfelsőbb katonai bíróságot, hogy az ítéletet helyezze ha­tályon kívül. Akkor már Kappler állító­lag halálos betegségben szen­vedett. Ezért került Gaetából a római katonai kórházba. Utoljára júliusban vetették alá alapos vizsgálatnak, s ennek eredményeként Kapp- lert mozgásképtelennek nyil­vánították. Állítólag már ül­ni sem tudott. Könnyen le­het, hogy Kappler csupán szimulált, hogy szökéséhez a kedvező feltételeket biztosít­sa. Az a hatalmas felháboro­dás, amelyet a szöktetés és az NSZK hivatalos köreinek magatartása kiváltott mutat­ja: az olasz népben élénken él a hitlerista bűntettek em­léke és antifasiszta elszánt­ság. Tízezrek zarándokoltak az ardeatinai barlangüregek­hez, Kappler áldozatainak sírjához. S milliók osztják a véleményt, hogy Kappler, aki az olasz nép ellen elkövetett hitlerista rémtettek jelképé­nek számít, nem bújhat jogi formulák mögé. Andreotti miniszterelnök a tömegek kí­vánságának tett eleget, ami­kor lemondta és őszre halasz­totta Helmut Schmidt e hét­re kitűzött látogatását. A Kappler-ügy tehát nem ma­rad következmények nélkül. Kappler, akinek teljesült a vágya, hogy mégegyszer meg­lássa Németországot, ma már más németekkel találja ma­gát szembe, mint akikre szá­mított. Igaz, volt elegendő ember és anyagi eszköz meg- szöktetéséhez. A nagy több­ség azonban ugyanúgy véle­kedik, mint az olasz antifa­siszta közvélemény. Kappler nem számíthat az NSZK pol­gárainak szimpátiájára csu­pán azért, mert német. Csak a fasisztákéra, mivelhogy fa­siszta. No, meg továbbra is arra a nyugdíjra, amelyet még az Adenauer-kormány- zat idején ítéltek meg részé­re, s amely eddig Olaszor­szágba, ottani, börtönbeli cí­mére járt. Most ezentúl azt Soltauba kézbesíti majd a postás. Pintér István Benke Valéria látogatása Heves megyében „Titokkaresőban" Dániában (2.) Egy iskola,egy farm

Next

/
Thumbnails
Contents