Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1977. augusztus 20. Tasnádi Varga Éva: A földet nézem... Ébredő fákon muzsikál a szél, s a földet nézem, amit úgy szerettem, a földet nézem, ami ismerős csupasz ágakat rejteget a kertben. Bársonyos lágy, mint ölelő karok, szeretnék jól meghemperegni benne, mint akkor még — bolondos kisgyerek, mikor dajkáién hajolt rám az este. Most felnőttem s lassabban ballagok, az utak mentén fiatal fák zúgnak, május van újra — szívmelengető — s emléke él csak tűznek, háborúnak. A földet nézem, barázdáin át felrajzolódik nagyapáim arca, amint vigyázó szemük ráragyog a szertehulló száz tavaszi magra. A földet nézem, ami bölcs, örök, ahová egyszer én is visszatérek, nyírfa leszek, vagy orgonásbokor, s odanyújtom ágaimat a szélnek. Markó Béla: Vasárnap Most érkeztem a szomszéd délelőttből. Ott már díszíti a nyarat: szilvát kékítenek, gömbölyűnek almát, szalmaszín tücsökszóban göngyölik a törékeny csendet. Terített asztalunkon a megszegetlen gondolat. Megfésüljük esőtől csapzcrtt virágainkat, s indulunk mi is nyarat díszíteni. Zöld szilvát kékre ütögetni. — Ugyan mi a fenének? Hát nem tudsz te egy percre leülni? Mit akarsz kint? — Hátha fattyazni kell a kukoricát. Akkor holnap kiballagnék. — Dehogy kell, hiszen mo6t kapáltuk! — Gyorsan nő ám ilyen jó időben! Mert a kukoricának a meleg az istene... Meg a malacoknak is hoznék egy kis zöldet. — Van a kertben is. — Az már vénecske — mondta apám, de ekkor már a kiskaput nyikorgatta. — Aztán igyekezz vissza! Jó félóra múlva kész az étel. — Jövök én. Vacsora után kiült az ól sarkára, kezében egy köny- nyű kapával. — Most ráérek, meglesem a pockot! Éjfél múlt, amikor bejött. — No, megjelent-e? — neszeit föl anyám. — Látod, milyen nagy dezenter! Most nem jött. Reggel a brigádvezető kiáltott be anyámnak: — Indul a krumpliszedés! — Már megyek is! — kapkodta anyám a szatyrot, vizesüveget, viseltes kötényt.— Csak készítek ennek az embernek. — Mentek? — kérdezte apám. — Kingécre? — Igen. Te meg pihenj, azért vagy szabadságon. — Jó, jó. Az utca végén járhatott az asszonycsapat, apám már a kiskonyhában dúdolgatott. Előhúzta a fényes ásót, meg az ügyes kis lapátot. Kicsit megijesztette az élüket egy reszelővei, aztán felkötözte őket a biciklire. A kisdűlőn ment, mint aki lopni készül. Anyám csodálkozva állt meg délután a zárt ajtó előtt. — Hé! Alszol? Senki sem felelt. — Akkor ez nincs itthon. A kulcs is a helyén. No, de semmi baj. Szabadságon van, időzhet egy kicsit valahol. Úgyis kell ecetet hozni a zöldbabra, majd megnézem Gáléknál. Nyitva volt a kapu, bekiáltott: — Ez az én emberen nem járt itt? — Nem láttam már egy hete — kocogott ki Julis né- ném. — Tán elveszett? — Csak tán nem. Elmehetett valahova. — Tán ő is rákapott már a kocsmára? — Nem hinném. Ezt az újat tán még nem is látta belülről. Kicsit bánja, hogy kérdezősködött. Ángyom képes kisütni a szomszédasszonnyal, hogy valami baj van a háznál. Apám esetleg tényleg a kocsmába tévedt be. Megláthatják. Akkor pedig lesz mit mondani! Már hallja is a E z év elején — Ady születésének 100. évfordulójára — végre megnyílt a régóta hiányolt Ady Emlékmúzeum a belvárosban, a Veres Pálné utcában, abban a lakásban, ahol utoljára lakott a költő 1917 őszétől egészen a haláláig: 1919. január 27-ig. Az emlékmúzeum tulajdonképpen két részből áll: az interieur szobákból és magából a kiállító helyiségből. A kiállítás első dokumentumai Ady feleségét, Boncza Bertát idézik. A kiemelt képek között a falon erős nagyításban látható a csúcsai Boncza-kastély is. 1914-től kezdve itt élt a költő, legtöbb háborúellenes versét is itt írta. Korabeli újságok, eredeti dokumentumok jelzik, hogy a háború alatt Ady ellen ismét fellángoltak a támadások. Rákosi Jenőék valóságos sajtóháborút indítottak ellene, de állandó behívókkal és sorozásokkal is zaklatták a köztudottan beteg költőt. A támadásokra Ady cikkeiben méltóképpen reagált, a legmegfelelőbb választ azonban az Ifjú szívekben élek című költeményében adta, amely a Nyugat 1915. november 16-i számában jelent meg a „Vén csaholóknak küldöm” ajánlással. 1917 elején váratlanul meghalt Csinszka édesapja, ‘Boncza Miklós, aki haragja ellenére is minden vagyonát, többek között a Veres Pálné utcai öröklakását is egyetlen leányára hagyta. Adyék ekkor határozták el, hogy felköltöznek Csúcsáról Budapestre, a Veres Pálné utcába. A beköltözés azonban nem ment olyan egyszerűen, mert a lakás egyik szobáját Boncza Miklós lapjának, a Magyar Közigazgatásnak a szerkesztősége foglalta el, s a redak- ció vezetői szerették volna a kiköltözést elodázni. A kiállításon látható az a levél is, amelyet Ady sajátkezüleg írt 1917. július 18-án Ruffy Pálhoz, a lap szerkesztőjéhez. Ebből a kiköltözést sürgető levélből világosan kiderül, suttogást: tagadja, nagyon tagadja, pedig hát nagyon iszik ám újabban. A múltkori fizetésből is alig vitt haza valamit ... Apám éppen a szerszámokkal bibelődik, amikor anyám visszaér. Az ásó sehogy nem akar kibújni az ülés alól, pedig régen meglazította a vékony kötelet, amivel odacsomózta. — Hát te, ugyan hol jártál? — kérdezi emelt hangon anyám. Megáll, kezét csípőre teszi. Felkészül a szópárbajra. Apám felnéz, de nem válaszol. Egyetlen pillantással megállapította, hogy anyám nagyon jól tudja, merre járt. Mit mondjon hát? Gondolkodik. ■— Csak nem a kubikban? — hangzik az újabb szigorú kérdés. Most sem felel. Végre sikerül a fal mellé állítani az ásót. Jobb térdével megtámasztja a biciklit, leállítja a lapátot is. Csendesen szólal meg: — Nem érted te ezt, anya. Ez a mondat is olaj a tüzére. Röpködtek a perlekedő szavak: — Nem értem! Én nem értem ? Hát azt tényleg nem értem, hogy mi a fenének kellett most kimenned? Tán azt hitted, elviszi a szél a gátat, vagy betemeti a csatornát, ha te nem vagy ott? A többi piéletének dokumentumai Új emlékmúzeum Budapesten Ady a háború alatt. hogy Adynak igen is volt köze a lakáshoz és a berendezés nem kizárólag Csinszka ügye volt, mint ahogyan azt egyes kortársak állították. A szépen, ízlésesen berendezett lakás sajnos már nem sok örömet adhatott a költőnek, mert a háború és a betegség egyre több szenvedést okozott neki. Az írás, a munka is egyre nehezebben ment már, ám letagadhatatlan lény, hogy igen jelentős versek keletkeztek a Veres Pálné utcai lakásban. Itt írta többi között a Krónikás ének 1918-ból című költeményét is, sőt a legutolsót, az Elégedetlen ifjú panasza című versét is itt gyötörte ki magából Ignotus ösztönzésére 1918. november elején, amikor már beszélni is alig tudott. Az őszirózsás forradalom eseményei azonban újra felAdyék fogadószobája a Veres Pálné utcai lakásban. hen, meg szórakozik, te meg ingyen dolgozol! Ki hallott még ilyet? C sendben kanalazzák a levest. Apám kétszer szed. A palancsíntá- ból is emberesen fogyaszt. Megmosakszik, tiszta papucsba lép, becsoszog a szobába. Anyám szó nélkül veti neki az ágyat. Leül, egy rossz nadrágot foltoz. Apám jókat nyög, amikor lefekszik. Feje alá rakja a két tenyerét. — Sürgős az a folt? — kérdi. — Sürgős, nem sürgős, ráérek még lefeküdni. Tudom jól, te elfáradtál. Azt szeretnéd, ha oltanám a villanyt, hogy ne süssön a szemedbe. De minek kellett kimenned? Tudtam! Szinte éreztem már reggel! Mondtad tegnapelőtt, hogy nagyon kapkodva dolgozott a nép az utolsó napon. Miskáék is három óra hosz- száig sütötték a szalonnát, aztán meg csak úgy, ahogy esik ... Fogadni mernék, hogy azt igazítottad ki mindenki után. — Azt — mondja apám derűsen, de nyomatékkal. Oldalra fordul, jelezvén, hogy befejezte a beszélgetést. A feddő szavak nyomják ■kicsit. Nagyot szusszantva alszik el. Arca kisimul, mint öreg délutánra a csatornaoldal ... villanyozták a költőt. Különösen jólesett neki, hogy a Nemzeti Tanács küldöttsége otthonában kereste fel és köszöntötte. Az ünnepségről Hatvány Lajos részletesen tájékoztat bennünket Ady a kortársak közt című könyvében. Ady egészségi állapota 1919. január közepén már annyira rosszra fordult, hogy be kellett szállítani a Park Szanatóriumba. A szanatóriumból Ady már nem térhetett vissza, mert 1919. január 27-én meghalt. A kiállítás legutolsó képei, dokumentumai Ady halálát és temetését idézik. A korabeli fényképek és az egykori tudósítások jelzik, hogy temetésén, 1919. január 29-én sok ezren jelentek meg és vettek búcsút a nemzet nagy halottjától. Az Ady Emlékmúzeum anyagának összegyűjtését megkönnyítette, hogy lényegében nem nagyon szóródott szét! A Veres Pálné utcai bútorzat zöme egy helyen maradt. Boncza Berta, mikor 1920-ban másodszor is férjhez ment, szinte a teljes berendezést magával vitte, először Márffy Ödön műterem- lakásába, a Dráva utcába, később pedig újonnan épített budai villájukba, a Szamóca utcába. A Veres Pálné utcából származó bútorokat, tárgyakat Csinszka 1934-ben bekövetkezett halála után is nagy szeretettel őrizgette a Márffy-család. A II. világháború idején a Márffy-villa is komoly károkat szenvedett, a tárgyak jelentős része azonban megmaradt, és így kerülhetett a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonába. Jelentős tárgyi anyagot őrzött meg Ady Lajos családja is. Ezek a tárgyak azonban jobbára Érmindszentről és Ady Lövőház utcai szobájából valók, a Veres Pálné utcai lakásból ők csak néhány festményt és néhány apróbb személyes tárgyat őriztek. Természetesen kerültek hozzánk relikviák egyéb helyekről is, például Csinszka nagy, fekete, virágmintás vállkendője az egykori szobalánytól, Vonyi- cától jutott hozzánk. Adyék fogadószobájának csaknem minden lényeges darabja megmaradt. így a híres kék huzatú biedermeier ülő- garnitúra a nagy kerek asztallal együtt ma is a régi helyén látható. De régi itt még a kerek asztal térítője és az asztalon levő nagy kristályváza, a garnitúra előtt levő szép kazahsztáni szőnyeg, a nagy mennyezeti csillár és a falakon látható sok értékes kép is: Tihanyi Lajos, Rippl- Rónai József és Czigány Dezső alkotásai. A fogadószobából balra nyílik az egykori Ady-szoba, amely az előző kettőnél kisebb méretű és meglehetősen furcsa alakzatú. Az eredeti tárgyak száma itt sem kevés. A bejárati ajtótól balra van Ady régi, kis fehérneműs szekrénye és a szép kidolgozású diófaágya, amely szinte minden kortárs leírásában szerepel. Az ágy közelében egy kis asztalka, rajta Ady régi fésűje, gyufatartója, bőrből készült cigarettatárcája. Az Ady-szoba bejáratától jobbra levő fekete könyvespolc is a régi, rajta Ady kedvenc könyvei, folyóiratai. A könyvek között sok a francia nyelvű kötet. A könyvespolc legnagyobb részét természetesen a magyar írók művei foglalják el. A régi magyar költők közül itt van Balassi Bálint, Zrínyi, Berzsenyi és mindenekelőtt Csokonai, meg Petőfi, akiket nagyon szeretett és akikről egyik cikkében ezeket írta: „Petőfi fenomén volt. A dal élső magyar zsenije Csokonai...” Katona József, Vörösmarty, Vajda és Reviczky kötetei is itt sorakoznak a polcokon. A regényírók közül Eötvös, Kemény és Jókai voltak egykoron a kedvencei. Sára Irén
