Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 1977. augusztus 20. o Váci Mihály: Miránk hasonlíts, kommunizmus! (RÉSZLET) 1. Hajnalt az ég sötét aljára: — hozd fel fényünket a világra, homlokunk üllőn vert virágát, arcunk kohótűz tulipánját, termékenyítő mosolyunkat rozsföldek fölött körbehordjad: földrészeket térképezz újra, ahogy tenyerünkbe van írva; arcunk feljövő sugarával terjedj te hajnali madárdal; te fűről ivott harmat-ízű, szikes földeknek eső-hírű; égi réten terített széna, bárányfelhők közt hold karéja; te jól tenyerébe simuló nyél, görcsös fát könnyen hasító él, két kaszavágás közti óhaj, derék-egyenesítő sóhaj, homloktörlő-kéz — este jöttén, hazafelé fordul ösvény, tornácra hazaváró esték, az összeroskadónak kis szék; ó, mohos favödörből kortyolt, mit munka után inni jó volt, ki jövőnk rakni annyi voltál, mint fecske csőrén hordozott sár. 2. Te szalmazsákban cirpelő, szegény-csókoknak tercelő, tarisznyamélyek fekete, madárlátta hűs kenyere; rántott levest aranyozó, késhegyen mért kis zsírozó, kölcsönkért ecet, csöppnyi só, háton lopott tűzrevaló. Téged gondolt, aki kereszt jelével kenyeret szegett. Pócsra tévelygő sok cseléd zsoltárt üvöltve ment — eléd! Nénék sóvár ráncaira te ragyogtál, — ha Mária!... Te körmenetes felkelés, térdelő ellenszegülés, te oltárfényű oltalom. Krisztus arcú forradalom. Cri istennek faragott képre láttuk rá alakod; minden te voltál, amiben kis hasznunk láttuk — bármiben. Mindig jókor jött suhogó esőcske, krumplit mosdató; nénikék mohás ereszén sírdogáló tavasz-remény, pázsit annak, ki mezítláb siet forró homokon át, útszélen elénk forduló eperfa-árnyat hajoló; te huncut jó, ki ing alatt kaszásokat megtapogat, tört mezítlábak üdve te, forró homokút-szél füve; Te minden csendből hallható, minden dalunkban hallgató. Virágok kelyhét mézelő remény, szívekben évelő; a bízók szelíd ostora: — ne szűnjenek várni soha, esti beszédek sóhaja, mesék lebontott lányhaja, éjre párna alá dugott pénzecske — megcirógatott: eresz, falomb, fészer, tető, te szegényeket enyhítő; — mindig jókor, isten előtt érkező, áldott jótevőnk. 3. Szórd szét fényes tekintetünket, hol a paraszt gyümölcsfát ültet, ki felgörnyed a barázdából, verejtékéből visszalángolj, mint levelet, ha mos a permet, suhogjanak tőled a lelkek, keletre néző ablakoknak tükrén arcunkat felragyogtasd. Százmillió proletár álma: — nyílj! — szegények vörös virága! Sok millió kifakadt álom: lobbanj már, fuss át a világon vörös rózsalugas! Borítsd el a Földet kinyílt szíveinkkel Futtasd be már, borítsd virágba a világot, szívünk virága! 4. De bár csillagig terjedezzél: — mi-sebeinkben gyökereztél! Virágod emeld bár magosba, — csak addig lesz vörös a rózsa, csak addig vetsz tiszta világot, amíg szívünk színét virágzód. Kinyíltál, de csak a szegények vajúdtak e világra téged, — hát adj nekik most elégtételt! Létednek harcuk volt az ára, — hasonlíts apáink arcára! Ki jöttöd ezer éve várta, arcodon annak arcvonása mosolyogjon majd e világra. A PARLAMENT A z „Alkotmány” jeligét viselte Steindl Imre pályaterve, amelynek alapján az Országház felépült. A reprezentatív, szép épület Budapest egyik ékessége. Az Országház ma állami életünk központja; épületében a Magyar Népköztársaság legfelsőbb állami szervei — az országgyűlés, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács — hozzák döntéseiket. A millennium esztendejében, 1896, június 8-án tartót. ta első ülését az országgyűlés az új épületben, amely azonban csak 1902-ben készült el teljesen. Építészetileg is ér. dekes. méreteiben monumentális alkotás. Hossza 268 méter, magassága a kupola tetejéig 96 méter. Huszonhét kapun lehet az épületbe jutni, és a külső szemlélő például nem is veszi észre, hogy az Országház épületegyüttesének tíz udvara is van. Az épületben csaknem hétszáz helyiség van, amelyek közül mintegy kétszázötvenet foglalnak el az irodák. Az Országházat négy szint tagolja: az alagsorban műhelyeket helyeztek el, a földszintet és félemeletet hivatali helyiségek részére képezték ki. a főemeleten találhatók az üléstermek, fogadók, bizottsági üléstermek. A patkó alakú országgyűlési ülésterem, ben 412 hely van a képviselők részére. (Az elnök bal oldalán ülnek a Budapesten lakó képviselők, majd a megyék csoportjai következnek abc szerint; a szabolcsiak a somogyiak és szolnokiak szomszédságában, az elnök jobb oldalán ülnek.) 1962-ben készült el az ülésterem hangosító berendezése. (A padokban 22 darab, sakktábla- szérűén elhelyezett hangszóró biztosítja a kellő hangerőt.) Az épület műszaki érdekessége, hogy az Országházban alkalmaztak először távfűtést. A szellőzőberendezések is igen korszerűek: a falakba beépített légaknák és a csillárokban elhelyezett motorikus szívóberendezések biztosítják a levegő cserélődését. A barokkos alaprajzú, neogótikus stílusú épületet gazdagon díszítették szobrokkal, freskókkal, festményekkel, amelyek alkotói a kor neves művészei voltak: köztük Lotz Károly. Munkácsy Mihály, Köllő Miklós, Holló Barnabás és mások. Külön kell szólni az országgyűlési könyvtárról, Eu. rópa ötödik legnagyobb par. lamenti könyvtáráról, amely több, mint félmillió kötetet őriz, s nemcsak a képviselőknek. hanem a nagyközönségnek is rendelkezésére áll. Szöveg; Marik Sándor Fotók: Elek Emil A díszlépcsőcsarnok egy részlete. Szabolcs-szatmári képviselők az ülésteremben. A Parlament folyosóján. Az ülésterem első és második emeleti páholysorában négyszáz külföldi és magyar vendég foglalhat helyet. KM
