Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-18 / 194. szám
2 KELET-MAGYARORSZAG 1977. augusztus 18. Tovább bővítették Nyíregyházán a hőerőművet: most már 6500 lakás távfűtését oldja meg. (Hammel József felvétele) Tudományos emlékülés Szabó Ervin tiszteletére Születésének 100. évfordulója alkalmából az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, az MTA Történettudományi Intézete és a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár augusztus 18-án tudományos emlékülésen méltatja Szabó Ervinnek a hazai és a nemzetközi szocialista mozgalomban, a művelődési életben, a könyvtárszervezésben betöltött szerepét. Életpályáját, sokoldalú munkásságát mutatja be a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban augusztus 23-án megnyíló emlékkiállítás. A Párttörténeti Intézet archívumából, a múzeum és a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményéből válogatott fotók, iratok, könyvek, folyóiratok és más kiadványok 31 nagyméretű tablót foglalnak el. Központi helyen láthatók majd Szabó Ervin munkás- mozgalmi tevékenységének dokumentumai. Középpontban MINDIG AZ EMBER ÍGY BÍRÓ HÉTKÖZNAPJAI Ügy beszél a beregi emberekről, mint a tulajdon szüleiről, testvéreiről. Sajnálja a tsz-parasztot, a tszelnököl, mert amikor a homokon már kél a burgonya — a beregi földeken még áll a víz. Keményebb itt a küzdelem, az emberek mégis melegebb szívűek, közvetlenebbek mint másutt. — Sokan csodálkoznak, hogy van türelmem végighallgatni mindenkit. Beleképzelem magam az idős paraszt- ember helyzetébe, aki ügyesbajos dolgával eljön ide. Neki minden fontos, minden részletet el akar mondani. Nem mindig a lényeggel kezdi, igaz. De mennyi fontos kiderülhet a mellékesnek tűnő szavakból a helyi életről, körülményekről ... Ha a tsz-járadékából élő falusi asszonytól ellopnak néhány tyúkot — az neki a legnagyobb ügy. Szóba kerül egy nemrégi per, egy kölcsön adott fűrész volt a tárgya, ami nem került vissza a tulajdonosához. Egész életemben elkísért, nekem emlék is már — mondta az idős paraszt. Nem az értéke miatt adtam az ügyet a bíróságra. Nevelő is Dr. Pataki Béla, a vásáros- naményi járásbíróság elnöke a peres ügyek emberi hátteréről szól — kérésünkre, amelyeket nem lehet megfogalmazni az ítéletekben. A peres iratok mögött azonban mindig emberek vannak. Egy friss ügyet említ: a 20 éves fiatalember születésnapján jól felöntött a garatra. Meglátott egy idegen motort, elindult vele a másik faluba a lányhoz. Igazoltatták, a szokatlan születésnapi ünneplés a bíróságon ért véget. A bírónak itt is bele kellett élnie magát a fiatalember helyzetébe, akit a nagy felbuzdulás, a születésnapi mámor a bajba sodort. De a megértés nem egyenlő az elnézéssel, a megbocsájtással: az eset rosszabbul is végződhetett volna. A bíróság felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a fiatalembert, sem az ügyész, sem a vádlott nem fellebbezett... S amit íz iratokból nem mindig lehet kiolvasni, az az élet- és helyzetismeret. Dr. Pataki Béla jól ismeri a járás minden zugát. Tizenöt- ! ísz évre visszamenően megvannak a feljegyzései, nem csak arról, hogy X községben hány bűncselekmény történt, hanem arról is, hány forintot ért akkor egy munkaegység, mennyi volt az italfogyasztás. Pofon — per nélkül — Nagyon izgatott egy időben, hogy az egyik községből jó tíz éve már nem érkezett büntető perirat. Többször jártam a faluban. Megtudtam, hogy az emberek maguk között intézik el az elcsattanó pofonok következményeit. Nem rohannak rögtön a bíróságra. Akad viszont község, ahol ha rossz szemmel néz a szomszédjára valaki, már siet a bíróságra. A helyzetismeret segítette az egyik gyermekelhelyezési per helyes megítélésében is. A gyermek nevelésére méltatlan apa azzal az indokkal kérte magának — a válás után a feleségénél maradt gyermeket —, hogy az anya másra bízza a gyermeket, nem vigyáz rá. Talán a papírokból soha nem tudta volna meg a bíró, hogy az édesanya esti gimnázium kihelyezett tagozatára jár, s csak ekkor kéri meg a rokonokat, vigyázzanak a gyermekre. A járásbíró ismerte a kihelyezett gimnáziumi osztályt — és az ott tanulókat — mert érdeklődik minden iránt, ami a Beregben új, változó ... Vendégek az almáskertben A ládagyári munkások — akik a kezdet kezdetén térdig rő sárban dolgoztak, gyakran látják az üzemben a járásbíróság elnökét most is, amikor új gépekkel köny- nyebbült a munkájuk. Megválaszolásra váró kérdésük most is akad, — s jól esik a meghallgatás, a beszélgetés. De nem csak munkajogi kérdésekben. Akadnak vendégek dr. Pataki Béla kertjében is, akik az alma titkát akarják megtudni tőle. Az ő almája soha sem „fuszikos”. A tsz egyik agronómusa mondta a minap a tsz-ker- tészeknek: amíg ti alusztok, Pataki Béla már megpermetezte a fáit. Ezért nem fuszikos az almája. Önmaga okulására évek óta naplót vezet a permetezéseiről. Feljegyzi a levegő hőmérsékletét, a permetlé fokát és így tovább. Érdeklődése sok irányú, célpontja mégis mindig egy: az ember. Iszonyodik a közömbösöktől, akiket nem érdekel a városiasodó Vásáros- namény boldogulása, a Bereg fejlődése. Szenvedélyes hírverője a Tisza-partnak. Hallatja hangját, elmondja javaslatait a Felső-Tisza-vidé- ki Intéző Bizottságban, elnöke a beregi szövetségnek. Most éppen egy régi tákosi parasztház megmentésé: . megvételén és korhű berendezésén munkálkodik. Bereg jó hírverője — Nagyon szép ez a vidék. Sokan azt mondják, -a- Tisza- partunk vetekszik a tengerparttal. Jönnek is egyre többen, a megye, az ország minden tájáro.. Lassan kicsi lesz a strand, meg kellene hosz- szabbítani Jándig ... ^ Kevesen tudják az örökmozgó, tevékeny emberről, hogy mire mások felkelnek, ő már megjárta szülőfaluját, Gyulaházát, ahol 86 éves édesanyja él. Akad mindig tennivaló a ház körül, a kertben. A kertben, ahol gyermekkorban az eke szarvát fogta, s rászerelt egy kottatartót, amire a könyvet tette. Sokszor így tanult. Nyolc évig volt bejáró diák és 45- ben lovas kocsin érkezett Debrecenbe az első egyetemi vizsgájára ... Páll Géza: BUKÁS (?) N em az időjárás, hanem a közönség hiúsította meg az augusztus 14-re hirdetett hangversenyt a nyíregyházi szabadtéri színpadon. Legalábbis ez a hivatalos vélemény: tudniillik nem keltek el a jegyek. Ez meglepő, ha tudjuk: a sokak által kedvelt karmester, Koba- jasi Kenicsiro lépett volna a zenekar elé — márpedig az ő koncertjeire többnyire elkapkodják a jegyeket a zenekedvelők. Ha ellenben azt is tudjuk, hogy a jegyeket 80—90 forintért akarták eladni, mindjárt nem olyan meglepő a dolog. Mert ez enyhén szólva sok egy kicsit... Sőt, ha még azt is hozzátesszük, hogy csaknem titokban zajlott le a hangverseny propagandája, akkor nyomban világossá válik: a jó bornak is kell a cégér (meg az elfogadható ár). A sajnálatos eset után viszont néhány kérdőjel is marad a rossz szájíz mellett. Miként lehetséges, hogy a Benkó-dixi- land után most egy újabb előadás marad el Nyíregyházán a közönség állítólagos érdektelensége miatt? Nincs itt valami hiba a közönségszervezéssel, a propagandával? Hogy milyen következményei lehetnek az efféle „bukásoknak”, nem nehéz megjósolni: ilyen előzmények után nem szívesen vállalnak fellépést itt a művészek. Részben saját tekintélyük védelmében, részben viszont az újabb bukástól akarják megóvni a nyíregyházi rendezőket... (tgy) „Fejszámoló“ a Fenyvesben Ellenőrökkel két napon át — Negyven forint! — mondta kapásból a pincér, amikor a vendég fizetni akart. Aztán közösen számolták ki papíron, hogy mennyibe is kerül a két konyak, az egy fél kaszinórum és a három üdítő. Az ár 35,40 lett volna. — Kéremszépen én ezelőtt presszóban dolgoztam és ott zenés felárral számoltunk, még ezek a számok járnak a fejemben — mondta mentségül a pincér. Mindez szombat délután történt a baktalórántházi Fenyves csárdában, s része volt annak az egész megyét átfogó ellenőrzésnek, ahol a rendőrök, népi ellenőrök, kereskedelmi felügyelők, vendéglátó és kereskedelmi vállalatok belső ellenőrei végeztek a nyári idegenforgalmi szempontból gyakran látogatott szórakozóhelyeken. De nézzük mi történt máshol. Vásárosnamény, Tisza-parti presszó. Az ellenőrök három nagyadag fagylaltot kérnek két fél rummal. A felszolgáló viszi, aztán számol. A két rumnál 1,70- nel magasabb az ár, mert kevesebb volt a poharakban, ami pedig a fagylaltot illeti, egyenesen felháborító a csalás. Egy adagnak 15 dekának kellene lenni, a na- ményi fagylaltadagok közül az egyik 10,5 deka, a másik 8,5, a harmadik pedig mindössze 6,5 deka. A három adag 45 deka helyett 25,5 deka volt, csupán ezen 4,70-et csaltak. A tivadari Tisza-parton a Tar- pai ÁFÉSZ működteti a szórakozóhelyet. Itt kávét, Traubit, két fél konyakot kérnek az ellenőrök, s míg kiszolgálják őket, körbenézhetnek. A hely harmadosztályú, a feltételek természetesen osztályon aluliak, étel-ital- árlap sehol — igaz ez máshol sincs — a nagy forgalom ellenére sem fagylalt, sem jégkrém, semmilyen cukrászsütemény, üditö- ből is kétfajta van rendszeresen. A számolás következik: a pincér 2,80-nal többet számol, a fillért nem adja vissza, s az egyik konyakból 70 fillér értékű hiányzik. Fehérgyarmat, Ibolya presszó. Hat szelet sütemény, három adag fagylalt, három féldeci a rendelés, a pincér 80 fillért tévedett. Aztán a visszamérés következik: itt már 5,70 a presszó javára. A két nagyadag fagylalt 15—15 deka helyett 8—8 deka volt, a kisadag 10 dekája helyett 6 dekát kapott a vendég. Csak a fagylalton 3,60- at kerestek volna. Mátészalka, strandétterem. itt nincs különösebb baj a számolással, van viszont mással. A sört üvegbetéttel adják, de erre senkinek nem hívják fel a figyelmét. Mi ilyenkor a gyakorlat? A vendég visszaviszi az üveget, csak éppen ezt nem veszik észre. Egy ideig áll a pult mellett, aztán el- somfordál, mert nem biztos benne, hogy betétes volt az üvege. A másik: a forgalomba hozott áruk számla nélkül jutnak a strandra, az elszámolás utólag történik. Miért baj ez? Mert visszaélésekre ad lehetőséget, olyan áruk eladására nyílik mód, amelyek eredete ismeretlen. Kisvárda, az Alföldi vendéglátó bisztrója. A vendégek két adag kolbászt rendelnek mustárral, ke- nyérreL-és a „szokásos” ‘két fél konyakot. A kolbászt másik pavilonból kell hozni, az árát előre adjuk. Az ötvenesből 19,40 jár vissza — legalábbis a szakácsnő szerint, mi a visszaméréskor 24,10-et számolunk. Hatötven hiányzik, ám a szakácsnő nem ismeri el. Azt mondja: nem emlékszik mennyit adott vissza, meg az is zsebre vághatta, aki a vissza- iárót hoztá. Miért pont f R.50-et? Nem tudja. A próbavásárlás után az ellenőrök természetesen nem fogyasztják el, amit kértek, a kolbász visszamegy, a pénzt mi várjuk vissza. A 30 forint 60 fillér helyett az asszony 40-et ad. mondjuk számolja ki apróból, mert nincs 60 fillérünk. Tegye el vonatra — mondja — arogáns hangon, aztán úgy tesz, mintha sürgős dolga volna. Nem ért „csalódás” a volt Tu- zséri ÁFÉSZ Tisza-parti büféjében sem. A teraszon egy halom pénz az asztalon, folyik a kártyacsata. Van erre engedélyük? Nem szólhatok nekik, mert elküldenek az ... — mondja a büfé vezetője, s már-már hinnénk neki, mikor a kártyázok egyike köszönő szavak kíséretében visszadja neki a kártyát. Az árlap itt sem látható, kávé két hete nincs, besorolása 4. osztályú, de hitelesített pohara mindössze kettő van. A balsai TisZa-parti étteremnél a gaz mellett kuglipálya. Gyerekek állítják a bábukat, a kapott pénzért idősebbekkel vitetik ki maguknak a fröccsöt. Bent kosz. rendetlenség, az udvaron néhány asztal. Három asszony halat pucol, este öregdiáktalálkozó lesz. A konyakokból nem sok hiányzik, öthetven helyett hatért számolják féldecijét. Az árak har- madosztályuak — nemrég sorolta át negyedosztályuból az új gazda, a rakamazi ÁFÉSZ —, a feltételek a közelében sem járnak. A halászok rendszeresen hordják a halat, egyiknek egy darab papírra írják miből mennyit szállított. Azt mondják, két helyre viszi a zsákmányt, nem lehet két helyen egyszerre a nyomtatványtömb, amibe vezetni kellene. Tiszabezdéden gyorsan megy minden: a 96 forintos vegyes pálinkát 120-as szilvaáron adják. A vezető mondja: mindig is annyi az ára, mert sok kiadása van, segítenek neki a takarításban. Balogh József
