Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-18 / 194. szám
1977. augusztus 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Idehaza — itthon A közelgő augusztus 20-a régi, bensőséges érzéseket ébresztő nemzeti ünnepünk. Éltető eszményéi változtak a korral, de a ragaszkodás, amely e vígságos népünnephez köt bennünket, változatlan. Nem véletlen, hogy régóta esküvők százát-ezrét tűzik ki e napra, amely ma is vonzó dátum a házasság megpecsételésére. És ez beszédes szokás. Tény, hogy István királynak, alkotmányunknak, kenyerünknek és nem utolsósorban gyümölcsérlelő nyarunknak ez a nevezetes napja a hazára, társadalmunkra és benne magunkra, családunkra fordítja a tekintetet, s alkalmasint újra és újra gondolkodóba ejt bennünket. Eszembe jut például, hogy többet járunk-kelünk idehaza, és külhonban is, mint eleink bármikor, s mehetné- künk minden bizonnyal csak fokozódni fog. Az augusztus pedig mind határozottabban a tömeges szabadságolás, az utazás, divatos szóval: a turizmus hava, amelyben a 20-a afféle határnap, amikorra vagy befejezzük a vakációt, vagy legalábbis már kászálódunk hazafelé. Akárhogyan is, ki ezért, ki azért, ha csak teheti, rákap az utazásra, mert ahogy a televíziö csak átmenetileg tartotta-tartja rabul az embereket a szoba négy fala közt, a kert, a kisház és a szabad idő eltöltésének immár tömeges egyéb formái, lehetőségei sem fojtják el huzamosan az emberek vágyát, hogy más tájakat és városokat, más népeket és szokásokat ismerjenek meg. Augusztus 20-ról gondolkozván a mostanában sokat emlegetett és többé-kevésbé szervezett formát is öltött országjárási s vele kapcsolatos honismereti mozgalom, tevékenység és a hazai, belső turis- táskodás e jegyekben fogant népszerűsítése, ösztönzése jut eszembe. Ami az utóbbit illeti, tehát a propagandát: szükség van rá, bizonyára még többre és főleg jobbra is. Csak egytől óvom a haza szépségét okkal és joggal zengők tisztes táborát: a sorrend már-már etikai értékrendet sugalmazó ismételgetésétől. Nevezetesen, hogy előbb ismerd meg hazádat, aztán utazz csak külföldre ! Póriasabban: mit lófrál az a világban, aki még nem járt Sárospatakon és Pannonhalmán, Kőszegen és Sopronban, az Őrségben, avagy a Hajdú-városokban?! E „bezzeg”-pél- dák felsorolását szerencsére hosszan folytathatnám, annyi ismerni-szeretni való vidéke, nevezetessége van hazánknak, ám érzékenykedésre sem az említettek, sem más helyek lakóinak, rajongóinak nincs okuk. Nincs bizony. Igazi elsőbbségük ugyanis hazánkfiai számára nem az iskolamesteri figyelmeztetésben rejlik. Több okból sem. M ert ki mondja meg, hogy az embernek történetesen nem éppen a Garda-tó partján, vagy netán Capri hegyfokán nyilall úgy a szívébe a Balaton számunkra érvényes egyedülvalósága, mint Tihany magaslatán, vagy. Szigliget királynői szoknyáján időzve tán soha. Emlékezzünk csak: ősi városokban. Prágában, Veronában, Nürnbergien, messzi Flandriában, vagy Stockholm óvárosában motozván hiányunkban ébredt föl valami furcsa, meleg szinte lázas emlékező vágyakozás — Fehérvár, Szentendre, Pécs, Sopron, vagy éppen a budai Várnegyed után. A felfedezés lelkűnkben leledző útjai kiszámíthatatlanok és nem mindig követik szolgaian lépteink nyomát. Azután, mert nem csupán levegőváltozásra van szükségünk, hanem szellemünk épülésére, tudásunk pallérozására, különösen nemzeti múltunk feltérképezésére, ami érthetően nem szorítkozhat kizárólag a hazai falak, kövek, ereklyék megismerésére. Bécsnek büszke várában is gyarapodhat a magyar, Krakkóban is, a szlovákiai, meg az erdélyi városokban kivált, hiszen a múlt, bármilyen légyen is, oszthatatlan, a jelen és a jövő pedig, bízunk benne, még jobban összeköt szomszédainkkal, s ez okból is még sűrűbbé és természetesebbé teszi a kölcsönös vendégjárást. Végezetül nem különösebben érdemes az említett módon „sorolni” azért sem, mert a „szomszéd kertje” még akkor is, úgy látjuk, jobban zöldell, ha a miénket felettébb nagy odaadással és hozzáértéssel ápoljuk. Márpedig erről nem lehetünk meggyőződve. Magyarán: országjárásunk feltételei számos helyen és sok-sok vonatkozásban nem olyanok, ahogy — mai tényleges anyagi és más lehetőségeink ismeretében — elvárhatnánk, nem ritkán éppen a nálunk gondosabb és — tegyük hozzá — pedán- sabb vendégfogadó népek gyakorlatán, szokásain okulva. Lám, ezért is kár berzenkedni a kifelé igyek- vés ellen; előbb-utóbb majd csak átplántáljuk a jót, a követni érdemeset saját viszonyaink közé — csiszolódó igényeinkkel. Úgy is mondhatnám, ha népszerűbbé kívánjuk tenni a hazai turizmust, ha úgy tetszik, a haza megismerését, amire természetesen elsőrendűen szükségünk van, akkor országszerte többet is kell tenni érette. Éppenséggel nem vet jó fényt ránk, hogy ebbeli igyekezetünket jószerével csak a külföldi vendég igényeivel támasztjuk alá. És persze a helyzetet is befolyásolja; innen származik a kettős elbánás, ami a hazai vendéget bosszantja, sérti, és végső soron a külföldinek sem jó. Nem bizony, mert igazában nincs is, nem lehetséges efféle kettősség. Ha lebecsüljük a magunkfajtát, rajtaveszt az idegen is. Következésképpen: ha megbecsülik és jól ellátják testi és szellemi táplálékkal, tiszta szobával és tiszta szándékkal a magyar utast, ha hajlandók lesznek mindenütt versengeni is érte, akkor jól érzi magát a külföldi is. L assacskán búcsúzik a nyár. Ez a nap félig- meddig már évadzáró. Ilyenkor nemcsak a vendéglátók, — mi, vendégek is összegezzük a tapasztalatokat. És elhihetik nekünk: őszintén hálásak vagyunk a szépért, jóért. És csalódottak, ha csalatkoztunk egy- ben-másban. Elraktározunk magunkban mindent, amit láttunk, megéltünk. Tudva, vagy tudat alatt, ebből táplálkozik a közérzet: mennyire vagyunk idehaza — itthon. És emígy — emígy is — épül bennünk a haza. B. J. Lesz elegendő tőkehús, baromfi — Telefonügyelet záróráig — Húsz ragon kenyeret szállítanak a boltokba Gazdag ellátás az ünnepre Csomagolják a konyhakész szárnyasokat a kisvárdai baromfifeldolgozó vállalat szalagja mellett. Jó minőségű, bőséges árukészlettel várja az augusztus huszadiki kétnapos ünnepet az állatforgalmi és húsipari vállalat. Most már csak a kereskedelmen, a boltokon van a sor, hogy merjenek rendelni. A töltelékáruból 200 mázsát szállítanak a megyébe, de még pótlólagos rendelésekre is felkészültek. Jól időzítették a jósa városi napok keretében, Nyíregyházán, augusztus 19-én rendezendő árubemutatójukat, ahol a lakosság az olcsóbb készítményeket vásárolhatja meg az ÁFÉSZ ABC-áruházában. \ Csütörtökön és pénteken 350 mázsa tőkehúst szállítanak folyamatosan a megye üzleteibe. Ebből 300 mázsa sertés- és 15 mázsa marhahús. A megye nagyobb településein — Záhony, Kisvárda, Mátészalka, Nyírbátor boltjaiban — csütörtökön már az ünnepi készletből vásárolhat a lakosság. Az utólagos megrendelések érdekében pénteken egész nap ügyeletet tartanak. Egy hónapja dolgoznak a vállalatnál két műszakban. Hetente 4000 darab sertést vágnak, amire eddig a vállalat történetében még nem volt példa. A bőséges kínálatot a nagy mennyiségű felvásárlás és feldolgozás biztosítja. A Kisvárdai Baromfifeldolgozó Vállalat egész és darabolt csirkéből, valamint aprólékból naponta 80 mázsát szállít a megye különböző területeire. Az ünnepek előtti csütörtökön és pénteken viszont 120 mázsát visznek a boltokba. Pulykából, tyúkból, kakasból, kacsából és libából kevesebb a szállítandó meny- nyiség. A kétnapos ünnepre való felkészülés nagyobb iramú munkát nem kíván a dolgozóktól, mert a napi 6 vago- nos élőáruból és a 4—4,5 va- gonos készáruból elegendőt tudnak eljuttatni a lakosságnak. A baromfifeldolgozó vállalat is tart ügyeletet a pótrendelések teljesítésére. ★ Zavartalan ellátást ígér augusztus 20-ra a tejipari vállalat is. A korábbi évek tapasztalatai alapján naponta 80 ezer liter tej, 40—45 ezer pohár tejfel, 5 ezer joghurt, 3 ezer kefir és 30—35 mázsa vaj eladására számítanak. Tejtermékekből ezeknél a mennyiségeknél ötször nagyobb mértékű fogyasztásra is felkészültek. A legnagyobb forgalmat péntekre várják, ezért reggel 8 órától a boltok zárásáig telefonügyeletet tart a vállalat, a pótrendeléseket Szántóversenyt rendez augusztus 19-én pénteken Ti- szavasváriban a Nádudvari Kukorica- és Iparinövény Termelési Együttműködés. A félórán belül a boltokba szállítják. , A sütőipari vállalat 670 mázsa kenyeret süt a nyíregyháziaknak, az ellátási területükön 20 vagon kenyeret szállítanak a boltokba. Folyamatosan készítik a kifliket, a zsemléket, a zsúrkenyeret. A kétnapos ünnep előtti napokon három műszakban dol- gaznak a vállalat üzemei. B. J. délelőtt 9 órakor kezdődő szántóversenyen a KITE alközpontjainak traktorosai vesznek részt. Szántóverseny Tiszavasváriban Útközben — szabolcsiakkal V alahogy úgy sikerült, hogy a pesti vonat egy egész fülkéje csupa tősgyökeres szabolcsival telt meg ezen a reggelen. Mindez persze csak lassanként derült ki, amikor az egyik kislány — már három éves! — addig csintalankodott, míg apja rászólt és erről „ráismert” a többi. Sorban be is mutatkoztak. Ki hová megy, mi a dolga. Jólesik egy ilyen hosszú utazáson. Két fiatal, táborbontás után a közös táborozás problémáit beszélte meg. A fiú valami felelős volt, intézkedett is. Hogy jól-e, azt a lány vitatta. Amikor egyszer csak azt mondta: — Nálatok, Szabolcsban ... ... hirtelen közbe szólt a besenyődi házaspár asszonya: — Hát te nem vagy szabolcsi, lelkem? A beszédedből pedig úgy érzem. A lány elpirult: — Itt születtem, de már régen Pestre kerültünk. Egy kis csend. Mindenki értette: Szabolcsot „vállalni kell”. A beszélgetés során el is hangzott ugyanennek a főiskolás lánynak az ajkáról: — Nálunk, Szabolcsban ... Hálás, meleg, simogató anyai mosoly volt a jutalma. Rábólintott, hogy köszöni. Mind értettük az arcjátékot. Következett a besenyődi házaspár. Bizony már régen felköltöztek Pestre. Rákospalotán épített családi házat apu. És már szűk neki Szabolcs, a kis falu. Pedig szereti. És visszajárnak, az ittmaradt családhoz. De a pesti unoka azt kérdi folyton: — Hol itt a homokozó? És hiába mondják, hogy itt az egész falu egy nagy homokozó, már nem érti. Kár. Következett a fülke legfiatalabb tagja, aki egyben a legnagyobb érdeklődést keltette. Nem volt mindennapi az sem, amikor a bemutatkozásnál kemény, férfias kézfogás mellé ennyit mondott: — Sarolta! És keményen szemébe nézett férfinak, nőnek, amikor ezt kimondta. Saroltában még az volt a bájos, hogy szép lábait a fiúk addig' nézték a miniszoknya jóvoltából, hogy talált a csomagjában egy könnyű pulóvert és ráterítette. Ne nézzék. Ö Sarolta. Saroltáról aztán kiderült, hogy tizenhatéves, dombrádi és eddig bejárt az Izzó üzemébe Kisvárdára. Most két évre a budapesti üzembe küldték, afféle továbbképzé- ses munkára, ami kétségkívül az elismerés jele. A gyár egyelőre idegenforgalmi szállást vett ki neki, de nem fél, mert a közelben, Angyalföldön lakik a nővére, náluk mindig talál védelmet. A besenyődi papa felhívta Sarolta figyelmét arra, hogy a fiataloknak nagyon jó klubjuk van Palotán, ezt okvetlenül nézze meg, mielőtt a barátnőkkel a belvárosi csavargásokra indul. E mlékszem, mekkora volt az öröme annak a sok- gyermekes munkásasz- szonynak, akinek megszavazták a lakásvásárlási hozzájárulást a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat mátészalkai üzemében. Nem az egyetlen eset, hogy vállalati segítséggel, hozzájárulással jut munkásnő családjával új otthonhoz. Szép példák vannak erre Szabolcs üzemeiben. Ilyen módon juttatott lakáshoz munkásokat a VSZM kisvárdai gyáregysége, a Nyírségi Nyomda, a Sütőipari Vállalat Nyíregyházán, a Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezet, a Csepel Művek Szerszám- gépgyárának nyírbátori gyáregysége, ugyanitt a Minőségi Cipőgyár, a Számos- menti Állami Tangazdaság és a többiek. Az a tapasztalat, hogy az utóbbi években fokozott figyelem nyilvánul meg az üzemek, vállalatok, gazdasági, párt- szakszervezeti vezetői részéről a munkáslakás vásárlás és építés támogatása iránt. A megyei NEB utó- vizsgálata is megállapította, hogy a vállalatok lehetőségeikhez mérten törekednek az alapok képzésére. Bár tapasztalható, hogy vannak aránytalanságok. Egyik helyen jelentősebb összeget fordítanak rá, míg a másik helyen kevesebbet. A Nyírségi Nyomda 7,5, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat 10,2, százalékot, addig a ZÖLDÉRT csak 1,5 és a Kisvárdai Szeszipari Vállalat 0,63 százalékot fordított lakásépítési alap képzésére a fejlesztési alapból. Vajon azok jutnak-e .támogatáshoz, akik rászorulnak és megérdemlik? Túlnyomó többségben igen. Társadalmi bizottságok vizsgálják meg az igénylők helyzetét, ők tesznek javaslatot, s a gazdasági vezetők ezt általában figyelembe is veszik. Ez a biztosítéka, — s a példák is tanúsítják — hogy a kölcsön összegekből megfelelő arányban és elsősorban a munkások részesültek és részesülnek. Az ellenőrzött 11 vállalatnál a 101 dolgozóból 72 volt a munkásállományú. Ezek az üzemek, vállalatok 1976- ban csaknem 3 millió 100 ezer forint kölcsönnel támogatták a munkáslakásakciót. S, hogy valóban munkások kapták, számok bizonyítják: 2 millió 225 ezer forintot a fizikaiak kaptak. így segítettek 72 munkáscsaládot új otthonhoz. F. K. Sarolta köszönte. Egyébként fényképmutogatás közben derült ki, hogy tegnap, utazás előtt vágatta le a hosz- szú haját egészen rövidre. — Ott baj lehet a mosásával is ... — rebegte elpirulva. Békés volt a hangulat. Csak egyetlen kis dolog zavarta meg. Sarolta valami olyat mondott, hogy „minálunk, otthol”. így, 1 betűvel. Besenyődi mama rászólt: — Látod, kislányom, erről kell leszoknod, mert mindjárt szabolcsinak csúfolnak majd. A kislány dacosan felvágta az állát: — Márpedig én másképp nem mondom soha. Minálunk, otthol, így mondják. Én életem végéig sem mondok senki kedvéért otthon-t. C send lett a kupéban. A vonat lassan zötyögte- tett bennünket a főváros felé. Elhallgattunk és valószínűleg mind ugyanazt gondoltuk. Ez a kislány minden bizonnyal meg fogja állni a helyét abban a nagy városban. Mert hűséges a szíve. Szabolcshoz is. G. N. Z. rMunkás-1 L lakások J