Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-10 / 161. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. július 10. Kapcsolások A telefonközpontos, energikus férfi, megkezdte kihallgatását. Ki és milyen ügyben keresi L. elvtársat. Győzködtem,' ez teljesen közömbös, ez a kettőnk ügye, de rá se hederített. Határozottan a tudomásomra hozta: ha nem nyilatkozom neki, úgy nem adja a kért melléket. Az ügy felingerelt, majd miután lecsillapodtam, nekiláttam megírni az alábbiakat. Először is nem haragszom a telefonos emberre, akit nyilván megszédített a szó: központ. Ügy véli feltehetően, hogy amennyiben ő már központ, úgy mindent tudnia kell. Mert ha a sors egyszer kagylót és dugaszt adott neki, azzal bizonyos hatalom is együttjár. Tévedéséről senki fel nem világosítja, így aztán csak teszi, amit jónak vél. Sajnos, nem ő az egyedüli, aki meglepően nyugodtan él tévedéseivel. Szép számmal akadnak emberek, akik ahelyett, hogy gyors kapcsolást, ha úgy tetszik, kapcsolatot teremtenének másokkal, az események közé tolakodnak, és saját fontosságukkal tüntetnek. Ügy, mint az a bizonyos futballbíró, aki szétfütyüli a meccset csupán azért, hogy lássák: ő is van. A fontos és a fontoskodó közötti különbség felismerése lényeges dolog lenne. Mert a kettő nem ugyanaz. A telefonos mindaddig fontos, amíg kapcsol. Abban a pillanatban viszont, amikor firtatni kezd, és a kezében tartott dugasszal zsarol, ellenszenvessé válik. Igaz, felfigyelnek rá, észreveszik, beszélnek (sőt írnak) róla. Személyén kívül viszont szó éri a vállalatot is, hiszen mindenki joggal vélheti: amit tesz, arra utasítása van. Így viszont a probléma még nagyobb. Egy ember oktalansága ugyanis egész közösség megítéléséhez vezethet. A telefonos magatartásából arra következtetnek, hogy itt valami egészen zárt világba ütköznek. Mert az általánosítás így születik, ami egyenes következménye annak: a rosszat azonnal észrevenni, s lényegesen maradandóbb az emléke, mint a jóé, amit az esetek többsé.- gében természetesnek tartunk. A telefonos fontoskodása után kijelentjük, ilyenek a telefonosok, majd gyanakodóan azt kezdjük latolgatni: vajon ki inspirálja őket erre? És máris ott tartunk, hogy megfogalmazzuk a téves ítéletet: a vállalatok, intézmények nagy műgonddal tartják távol maguktól az olyan ügyfeleket, akik esetleg kellemetlenek, ezzel is védik nyugalmukat. És jön a kollektív elmarasztalás. Mert a gondolatmenet fűzhető tovább; olyan ez, mint a rágalom, mely hömpölyög, duzzad, és elsöpör. Tagadhatatlan, vannak telefonbetyárok is, akik megzavarják mások nyugalmát. így hát bizonyos védelem szükséges, bár a gyakorlat szerint nem a vállalatok hivatalos számain próbálkoznak a ráérők, a rosszindulatúak. A telefonálók többsége, mégpedig a döntő többség nagyon is becsületes, tisztességes ember, így a túlzott óvatoskodás egyáltalán nem indokolt. Mert az iménti eszmefuttatásból az következne: a központosok is általánosítanak, mégpedig helytelenül, azt gondolván: a hívók többsége valami agyafúrt okból veszi fel a kagylót, s nem ügyei intézése végett. A rosszhiszeműség szüli ezt követően a kikérdezősdit, ami ahhoz vezet: a megteremtésre váró kapcsolat helyett ízetlen viták keletkeznek. Sajnos, az életben elég gyakori jelenség, hogy a bizalmatlanságból olyan zavarok keletkeznek, melyek lehetetlenné teszik normális viszonyok kialakulását. Áll ez a hivatali életre éppúgy, mint a bérházi kapcsolatokra, az üzleti életre. A bizalmatlanság, gyanakvás, fontoskodás mögött mindig egy-egy ember húzódik meg, és ha megkapargatjuk a hátteret, semmi reális magyarázatunk nem akad. Egyéni sérelem, saját túlértékelés, sértett hiúság a mozgató. Az egyén meg nem oldott konfliktusa, annak következménye záporozik a közösségre. Gesztusokban, szóban, tettben. Ezek a zárlatok, melyek megzavarják a kapcsolást. Vagy: így születnek a társadalom számára téves kapcsolások. Kijavításuk nem postai feladat. Az ember és ember közötti párbeszéd dugaszait nekünk kell megfelelő helyre kénysze- rítenünk. Vasárnapi fl társadalmi tulajdon védelméről Dr. Rátonyi Sándor osztályvezetővel A Ön, mint a megyei rendőr-főkapitányság ^ társadalmi tulajdonvédelmi osztályának vezetője, minek tulajdonítja, hogy egy év alatt 9 százalékkal emelkedett a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények száma? — Szerintem az emelkedés oka a megelőző intézkedések hiányosságaiban kereshető. A Ez azt jelenti, hogy a bűnüldöző és igaz- ^ ság szolgáltató szervek munkája nem elég hatékony? — Ezt is, de nemcsak és nem elsősorban ezt. A bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek — a propagandatevékenység, a figyelmeztetés mellett — a felderítő munka eredményességének fokozásával, az ítélkezési gyakorlat szigorításával gátolhatják meg a bűncselekmények számának emelkedését. De minthogy a bűncselekményeket az állami és szövetkezeti gazdálkodó egységek, intézmények sérelmére követik el, ezek a szervezetek tehetnének a legtöbbet a bűncselekmények elkövetését elősegítő okok megszüntetésével. A Kimutatható-e a bűnügyi statisztikában, ^ ha a vállalatok, szövetkezetek javítják ilyen irányú tevékenységüket? — Feltétlenül. 1973-ban — több éves emelkedés után — még a mostaninál is magasabb volt a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények száma. A megyei pártbizottság egy nagyaktívát szervezett, amelyen minden jelentősebb vállalat, szövetkezet' vezetője ott volt. Hogy ez mit jelentett? A következő évben zuhanásszerűen csökkent a bűncselekmények száma. ^ Hogyan változott az okozott kár értéke? — Egyenes arányban a bűncselekmények számának változásával. 1973-ban 10 millió forint körül volt az okozott kár, az után a bizonyos értekezlet után 1974-ben pedig a felére csökkent. Ezt követően ismét növekedni kezdett, s 1976-ban már ismét elértük az 1973-as igen magas kárösszeget. Melyik ágazat sérelmére követik el legtöbb bűncselekményt? — A szövetkezeti ágazat, itt is' elsősorban a termelőszövetkezetek és a kereskedelem sérelmére. Az állami szektorban a szolgáltatás és a szállítás-hírközlés területén követték el a legtöbb bűncselekményt. A kár nagyságát illetően hasonló a helyzet. A mezőgazdaságban és a szövetkezeti kereskedelemben több kár keletkezett, mint az állami szektor valamennyi népgazdasági ágában együttvéve. Ebből úgy tűnik, a szövetkezetekben lazább a gazdálkodási fegyelem. Mi ennek az oka? — A mezőgazdaság vagyonvédelmének megerősítését részben objektív körülmények is nehezítik. Sajátos helyzetükből következik, hogy a lopások száma itt 'a legmagasabb, a mezőgazdaságban elkövetett összes bűncselekmény 79 százaléka. A lopásokat elősegíti, hogy a termények, gyümölcsök őrzését még nem sikerült biztonságos módon megszervezni. Nagyobb gondot jelent, hogy a tsz-ek pénztáraiban időszakonként elhelyezett nagyobb összegek őrzése sem mindenütt megoldott, továbbá, hogy az anyagi jellegű döntéseknél még gyakran jelentkezik a magántulajdonosi szemlélet. Sajnos olyan jelenségekkel is találkozunk, amikor a vezetők a csoport érdekét az össztársadalmi érdek elé helyezik. A Az előbbi felsorolásban a mezőgazdasá- w got a kereskedelem követte. Milyenek az itt szervezett tapasztalatok? — Ellenőrzéseink során tapasztaltuk, hogy a boltok, irodák, központi pénztárak ajtóin, ablakain olyan védőrácsok vannak, amelyeket könnyen le lehet szerelni. Egy betörés után az ibrányi szövetkezetnél például azt láttuk, hogy egy rácsot felszereltek ugyan, de ez csak az ajtó üvegezett részét védte. Ezt is könnyen le lehetett volna szedni, de a betörőnek még ezzel sem kellett bajlódni, könnyedén kifeszíthette az ajtót. De említhettem volna — sajnos — a gáva- vencsellői cukrászdát épp úgy, mint az ökö- ritófülpösit. Megnyugtató, hogy az új létesítmények tervezésénél és kivitelezésénél szigorú követelmény a legkorszerűbb vagyonvédelmi berendezések kialakítása. A Ezek a berendezések biztos védelmet ^ nyújtanak? — Nem merném rá azt mondani, hogy igen, hiszen — sajnos ilyet nemcsak filmekben látunk — „profiknak” a vészjelző sem megoldhatatlan akadály. Ám az biztos, hogy egy szakszerűen felszerelt rács kinyitása, vagy elmozdítása nagy munka, komoly felszerelések kellenek hozzá, s nagyobb a valószínűsége, hogy a betörő valamilyen nyomot hagy, amely valószínűbbé teszi a tettes elfogását. Mivel a jelenlegi állapot a régi épületeknél sem tartható, betörés esetén a vezetők ellen is eljárást indítunk a társadalmi tulajdon hanyag kezelése miatt! A A társadalmi tulajdont károsító bűncse- w lekmények kategóriájába tartozik a fel- jelentési kötelezettség elmulasztása. Ismereteim szerint megyénkben évek óta nem folytattak emiatt bűntető eljárást. Mi ennek az oka? — Ez a bűncselekmény valóban ritkán szerepel a bűnügyi statisztikákban. Ennek egyik oka, hogy a gazdasági vezetők ismerik ezt a kötelezettségüket és élnek is vele. Nemrég egyik vállalat kutatómérnöke a kísérlete során jelentkező mellékterméket — amelyre a kísérletezéshez nem volt szükség — saját zsebére értékesítette. Amikor erről igazgatója tudomást szerzett, nyomban jelentette. De ha az illetékesek szándékosan nem tesznek feljelentést, általában nem azért, hanem súlyosabb bűncselekményért terheli őket felelősség. Az elkövetőknek érdekük a bűncselekmény titokban tartása, ezért a titokban csak azokkal osztoznak, akik valamilyen formában érdekeltté váltak a bűncselekmény elkövetésében. Ilyenek a társtettések, a bűnrészesek, bűnpártolók, vagy az orgazdák, őket szintén nem a feljelentés elmulasztása miatt lehet és kell felelősségre vonni. Egyik termelőszövetkezetben a főkönyvelő meghamisította a mérleget, így felvehették azt a prémiumot, amelyet csak nyereséges gazdálkodás esetén kaphattak volna meg. Az elnök tudott a hamisításról, de minthogy ő is érdekelt volt, hallgatott. Ellene is a súlyosabb cselekmény, a csalás miatt indítottunk eljárást. A Mi a tapasztalata a népgazdaság elleni ^ bűncselekményekről? — A. népgazdaság elleni bűncselekmények száma sem országosan, sem megyénkben nem jelentős, annak ellenére, hogy 1976- ban az emelkedés 67 százalék volt. Ez arra is utal, hogy e téren sok még a rejtett bűn- cselekmény, de arra is, hogy a bűnüldözésnek sikerült előbbre lépni. £ Melyek a legtöbbször előforduló bűn- w cselekmények ebben a kategóriában? — A népgazdaság elleni bűncselekmények közül 1976-ban a devizagazdálkodást sértő bűntett, a csempészet, az üzérkedés és az adócsalás fordult elő leggyakrabban. A devizagazdálkodást sértő /bűntettek és a csempészet számának emelkedése az idegen- forgalom növekedésével hozható összefüggésbe. Nem ritka jelenség, hogy egyesek — a lehetőséggel visszaélve — feltűnően sokszor utaznak külföldre rokonlátogatás, vagy turizmus ürügyén. A gyakran utazók esetében, úgy vélem, nem nehéz következtetést levonni az utazás valódi céljáról. A Várható-e valamilyen szankció az ilyen ^ gyakran utazó csempészek megfékezésére? — Azókkal szemben, akik a turizmussal járó kedvezményeket bűnös úton igyekeznek kihasználni, a jövőben — a büntetőjogi felelősségre vonás mellett — az útlevél huzamosabb időre történő visszavonásának lehetőségével is élni fogunk. Az ön által felsorolt népgazdaság elleni bűncselekményeken kívül ebbe a kategóriába tartozik a vesztegetés, a roskz termék létrehozása, a pazarló gazdálkodás is. Nem történik ilyen bűncselekmény, vagy nem elég hatékony a felderítő munka? — Ezek a bűncselekmények valóban a nehezebben felderíthető, s még nehezebben bizonyítható cselekmények közé tartoznak, ennek ellenére — sajnos — mindegyikre volt példa megyénkben. Egyik szövetkezeti vasboltban például csak úgy tudtak a vásárlók villanyboylert és fürdőszoba-felszereléseket vásárolni, ha a boltvezetőnek adtak ötszáz forintot. Folytattunk eljárást rossz minőségű ipari termék létrehozásáért is, ám itt azt is meg kell mondani, hogy a jog oldaláról más a mérce, mint a vásárló oldaláról. Rossz termék az, amelyik már osztályba sem sorolható, olyan termékeknél pedig, amelyek nem osztályozottak, az a rossz, amelyik az adott célra nem használható. Mármost ha mondjuk egy minőségvizsgáló intézet száz téglából hetet rossznak talál, az egészet rossznak értékeli, a bűntető eljáráshoz azonban ez még kevés. Ha osztályba sorolható áruknál találunk nem a besorolásnak megfelelő terméket, akkor árdrágításért és nem rossz minőségű termék forgalomba hozataláért indítunk eljárást. A Úgy tudom, az elkövetők több mint w egyharmadának közép- vagy felsőfokú végzettsége van, általában jó módban élő, sokszor jó beosztásban lévő ember. Mi viszi őket a bűnözés útjára? * — Az 1976-os bűnügyi statisztika szerint az úgynevezett intellektuális elkövetők száma, pontosabban a középiskolát végzettek aránya 10 százalék, két százalék rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Magatartásukat általában a harácsolás, az ügyeskedés, a gazdasági szabályozók kijátszására való törekvés jellemzi. Ismét említhetném a saját zsebre értékesítő kutatómérnököt, a mérleghamisító főkönyvelőt, de a legtöbb biztosítási csalást is az úgynevezett intellektuális bűnözők követik el. Ha nincs CASCO, de a kocsijukat megnyomták, vagy meghuzatták, megkérnek valakit: vállalja el, hogy ő okozta a balesetet, s akkor az ő felelősségbiztosítása alapján fizet a biztosító. A Általában mik ezeknek a bűncselekmé- w nyéknek az indítékai? — Előfordul az egyéni és csoportérdek jogellenes előtérbe helyezése az össztársadalmi érdekkel szemben. Ezek az elkövetők azonban inkább a népgazdaság elleni bűn- cselekmények kategóriájába tartozó, gazdálkodással kapcsolatos bűntetteket követik el, például sikkasztanak, vagy csalnak. A népgazdaság elleni bűncselekményeket elkövetők jelentős százaléka visszaeső bűnöző. Hogyan lehetséges ez? — 1976-ban a népgazdaság elleni bűn- cselekményeket elkövetőknek mintegy 11 százaléka volt visszaeső. Ismereteim szerint a visszaesők többségükben üzérkedők és a devizagazdálkodást sértő bűncselekményt megvalósítók közül kerültek ki. Bár ritkán, de előfordul olyan eset is, hogy a vállalatok figyelmen kívül hagyják azt az alkalmazta- tási követelményt, hogy felelős beosztásba csak tiszta erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkező dolgozókat alkalmazhatnak. Itt meg kell azonban jegyeznem, hogy ezeknek az embereknek nem a népgazdaság elleni, hanem a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények elkövetésére nyílik lehetőségük. Milyen erőfeszítéseket tesz a rendőrség a társadalmi tulajdon és a népgazdaság elleni bűncselekmények megelőzésére? — A társadalmunk gazdasási alapjait támadó bűncselekmények megfékezéséhez, az elkövetést elősegítő okok megszüntetéséhez igen fontos politikai érdekeink fűződnek. Ezért centrálisán szervezett és összehangolt, de a helyi sajátosságoknak megfelelő intézkedések sorozata szükséges ahhoz, hogy a népgazdaságot és a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények alakulását, az okozott kár nagyságát a jövőben kedvezően befolyásolhassuk. Ennek érdekében emelni kívánjuk agitatív jellegű propagandatevékenységünk színvonalát, de növelnünk kell a bűncselekmények felderítésének hatékonyságát is. Sajnos, a megelőzésnek ez az utóbbi útja — ahhoz, hogy a meggyőzés erejével hasson — a bűncselekmények és az elítéltek számának időleges emelkedéséhez vezet. ^ Képes-e erre egyedül a rendőrség? — A bűncselekmények számában bekövetkezett emelkedés sikeres megállapításához, fokozatos csökkentéséhez valamennyi állami és társadalmi szerv vezetője, de főként a vállalatok, szövetkezetek és intézmények vezetői által végzett, hatékony megelőző tevékenységre van szükség. A bűnte- tőpolitikánkban rejlő humanitás is azt követeli, hogy a bűncselekmények visszaszorítását ne a megtorló intézkedések fokozásával, hanem az elkövetést elősegítő okok megszüntetésével érjük el. A közös munka sikere érdekében kívánjuk elmélyíteni kapcsolatainkat a munkahelyek vezetőivel, hiszen érdekeink és céljaink azonosak. Lényegében ugyanazokat a párt- és állami határozatokat kell közösen végrehajtanunk, csak sajátosan más eszközökkel. £ Köszönöm az interjút. Balogh József KM o
