Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-09 / 160. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. július 9. Változtatni a szokásokon Szarmata edények a homokban Papp Miklós újfehértói lakos a császárszállási homokbányában agyagedényekre bukkant. Két öblös, de finom vonalú barna agyagedény, néhány cserépdarab — melyből talán összeállítható egy harmadik — és egy fél őrlőkő. Ennyi a lelet. Dr. Németh Péter, a Jósa András Múzeum igazgatója: — Az őrlőkő, a cseréptöredékek, valamint a két épen maradt edény minden bizonnyal szarmata kori. Egyébként az ilyen formájú edények meglehetősen ritkák. — A nyíregyházi dohánybeváltó körzeti felügyelője vagyok. Munkámmal jár az állandó utazás. Nyíregyháza magántermelői, valamint Sé- nyő körzete tartozik hozzám — magyarázza el a helyzetet Papp Miklós, mikor Űjfehér- tó-Vadastagon lévő otthonába bekopogtatok. — Hogyan bukkant az edényekre? — A múlt héten egyik nap épp Császárszálláson jártam. Ismernek, hogy amatőr régész vagyok, így aztán mondták: a homokbányában tegnap a markoló cseréptöredékeket talált. Megnéztem a helyet és ásni kezdtem. Egy körülbelül tíz centiméter átmérőjű lyukat fúrva egy ép edény falába ütközött a kezem. Megfelelő szerszám híján kibontására nem vállalkozhattam. A leletet jelentettem a múzeumnak. Ök — ismervén engem — megbíztak a feltárással. Visszamenve a helyszínre, az edényeknek már csak hűlt helyét találtam. Érdeklődtem a környékbeli büfé vezetőjétől, s ő mondta, hogy a helyi általános iskolások vitték el tanáruk vezetésével, akik aztán visszaadták nekem. így került a múzeumba az anyag. Elmondja, hogy a tizenhat tagú, kiváló címet viselő „Kinizsi” szocialista brigádjuk, mely munkásokból és értelmiségiekből áll, egyszer már Sényőn és Császárszálláson dr. Németh Péter vezetésével közös feltáráson is részt vett. Csendes Csaba Csontos Katalin Csepregről jött a balkányi telepre. A rézkarckészítés egyik tanára Király Olga, őri pedagógus. Szabó László grafikusművész (balról) az alkotók egy csoportjával rézkarctechnikai megbeszélést tart. MINT HAT ESZTENDEJE MINDEN NYÁRON, AZ IDÉN IS ÜDÜLŐNEK RENDEZTÉK BE A BESSENYEI GYÖRGY TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA KOLLÉGIUMÁNAK EGYIK, 300 SZEMÉLYES LAKOSZAR- NYÄT. A SZOT ALFÖLDI ÜDÜLÉSI IGAZGATÓSAGA ITT FOGADJA CSALÁDOSÁN ÉRKEZŐ BEUTALT VENDÉGEIT. A SZEZON ELSŐ BEUTALTJAI CSÜTÖRTÖKÖN ÉRKEZTEK MEG NYÍREGYHÁZÁRA. Üdülők a tanárképző kollégiumában Nyolc hét alatt a kéthetes turnusokban több mint 250 család töltheti el szabadságának és vakációjának egy részét a nyírségi megyeszékhelyen. A korábbi esztendőkhöz képest változás, hogy ezúttal már heverőkkel rendezték be a 2—2 személyes mosdófülkés ikerszobákat. Az üdülés kezdetére új függönyök kerültek az ablakokra is. A földszinten és az emeleten tv- termeket és társalgókat alakítottak ki, a nyolc hétre az SZMT megyei könyvtára félezer kötetes fiókkirendeltséget nyitott a kollégiumban s a SZOT több ezer forint értékű játékot, sportfelszerelést szállított a nyitásra Nyíregyházára. Olvasó- és játékterem, sportpályák várják az üdülőket s természetesen nagy vonzerő Sóstó közelsége is. Az üdülőben dolgozó kulturfelelősök a szabad idős programok összeállításánál gondoltak az esetleges rossz időre is. A kollégium ebédlőjében több alkalommal is rendeznek filmvetítéseket — külön a gyermekek s külön a felnőttek számára —. Az „esőnapok” idején bonyolítják le a sakk- és asztalitenisz házibajnokságokat. Jó idő esetén pedig sétákat, túrákat, kirándulásokat szerveznek a vendégeknek. Ennek során városnézés, erdei séta, nyírbátori és tokaj—sárospataki kirándulás szerepel a programban. (k. z.) Pedagógus alkotók Ideális otthonra talált a balkányi diákotthonban a rajztanárok alkotótelepe. A nyírbátori művelődési központ ezen a nyáron hetedik alkalommal rendezi meg a szabolcsi és Hajdú megyei, valamint a meghívott rajztanárok alkotótáborát. Ezen a nyáron 28 pedagógus vesz részt a kollektív munkában. Elek Emil képriportja. Kevés-e a kis méretű tégla (2.) AMATŐR RÉGÉSZEK Arról beszéltünk hogy a hagyományos, téglából való építkezést tartják a legkorszerűtlenebbnek. Amellett, hogy munka- és időigényes, így az építkezés költsége is több, mint akár a blokkból való házépítésnek. Ennek ellenére bizonyos mennyiségű téglára szükség van, de a gyártó kapacitás nincs mindig összhangban az igényekkel. — Tudjuk, hogy korszerűtlen volt a tiszavasvári téglagyár, mégis hiányzik a megyének. Reméljük, a tiszaber- celit inkább fejlesztik, mint megszüntetik — bizakodik Zilahi József, a megyei tanács építési osztályvezetője. Árakkal befolyásolni? A családi házak építői a TÜZÉP-re bosszankodnak, ha a telepeken nem kapnak téglát. Pedig a vállalat nagy erőfeszítéseket tesz. hogy az igényeknek megfelelő meny- nyiséget beszerezze. Érkezik a megyébe még Somogyból is tégla, segít a kishatármenti árucsere 5 millió darabos szállítmánya. Az egyik csak a vállalatnak jelent nagyobb költséget, a másiknál már az árak is mutatják, hogy drágább volt a tégla beszerzése. — Általában több kis méretű téglát használnak fel az emberek, mint amennyi szükséges — mondja Namé- nyi Sándor, a TÜZÉP igazgatóhelyettese. — Talán ha az árakban is kifejeződne az a helyzet, ami van. akkor csök- kennnének az igények. A téglaipar rendre korszerűsíti gyárait. Olyan helyzet alakult ki, hogy a Dunától keletre eső vállalatoknál nagy gyárakat építettek, ahol a korszerűbb falazóanyagokat gyártják. Megegyezés alapján azt teszik, hogy az igényelt mennyiség ötödét kis méretű téglákból adják a TÜZÉP- eknek. — Nemcsak kevésbé gazdaságos a kis méretű tégla gyártása, de ha erre térnénk rá, még a mennyiségi termelésünk is csökkenne — mondja Czeglédi Géza, a Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Válllalat gazdasági igaz. gatóhelyettese. — Ezt még áremeléssel sem lehetne ellensúlyozni. Borotvaélen a téglaipar Pedig a mennyiségi igények kielégítésénél a téglaipar borotvaélen táncol. Nemcsak a kisebb építkezéseken hiányzik a tégla, hanem a nagyberuházások kivitelezése is akadozik, ha nem kapnak időben építőanyagot. — Előfordult, hogy emiatt majdnem késtünk az átadással. Tavaly például az igényelt mennyiségnek csak a 60 százalékát kaptuk meg a rendelésre — hozza a példát Sza- nyi Bertalan, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat termelési főosztályvezetője. A megyében ebben az ötéves tervben sem téglagyár megszüntetése, sem fejlesztése nem szerepel a téglaipar tervei között. Egyedül kisebb korszerűsítésekkel igyekeznek a minőséget javítani, a termelést hatékonyabbá tenni. A gvártó vállalat nagyobb fejlesztést a későbbiekben sem tervez a megyében, mert nincs meg hozzá az alapanyag adta háttér. A meNégy fiút keresek. A Mohács—Fekete-tenger—Du- na-túra résztvevőit. A nyíregyházi tanárképző fiúkollégiumának portája előtt az egyik kajak összeállítva, a másik még csomagolva várakozik — azóta messze jár a Dunán. Miután láttam a „járműveket” felmegyünk Já- vorszki György szobájába. Térképek, könyvek, dobozok zűrzavara fogad, a vékony lábú asztal 70—80 centiméter magasan felhalmozott kon- zervek súlya alatt nyög. — Körülbelül 60—70 kiló, vegyesen, májkrémtől a töltött káposztáig — mondja —. Ehhez jön még a kenyér, krumpli, rizs, méz. önellátásra rendezkedtünk be. Észreveszem, olajos hal is van a dobozok között, s nem hagy nyugodni. — Halat a Dunára? — A pecázással tavaly — a Tisza-túrán — sem volt szerencsénk. Szennyezettek folyóink. No, meg mi sem vagyunk híres horgászok. — Hogyan szereztétek meg a főiskola támogatását? — Ez túránk egyik céljából l^övetkezik. A kempingezés, kirándulás mellett szeretnénk egy tudományos igényű, színes, oktatófilmet forgatni az úton, melyet az álgyében lévő agyag gyengébb minőségű, mint a hegyvidéki, ezért téglát sem érdemes égetni belőle. Ahogy megfogalmazták: „Krumpliföldből nem lesz jó tégla, ott a krumpli terem meg jobban”. Ilyen helyzetnél csak egyetlen járható út marad. Ügy kell alakítani az építkezéseket. hogy minél kevesebb tégiát használjanak fel. Amíg az üzemek, intézmények, lakótelepek építésénél természetes, hogy vasbetonból, előre gyártott elemekből lehet építkezni, addig a kisebb létesítményeknél, a magánépítkezéseknél továbbra is a tégla, a blokk marad. Pontosabban szólva a hagyományos kis méretű tégla helyett a falazó blokkot ajánlja a gyár, ebből kap többet a kereskedelem. Egyetlen járható út — Minden propaganda ellenére nem eléggé közismertek az új falazóanyagok — mondja Kovács György, a téglaipari vállalat tervosztályának vezetője. Változtatni pedig ezen kell már a tervezésnél, az építkezés elhatározásánál, aztán a kivitelezésnél. A népgazdaság szempontjából sem közömbös. hogy az állami dotációval gyártott és forgalomba hozott kis méretű tégla helyett mennyire élnek az építtetők a korszerűbb anyagok felhasználásának lehetőségével. Lányi Botond talános iskolai oktatásban lehetne hasznosítani. A filmezés oroszlánrésze Zuti Pálra, az oktatástechnikai tanszék tanárára vár. — A felkészülésünkben nemcsak szakmai oldalról, hanem a hivatalos papírok megszerzésében is nagy segítséget kaptunk Hanusz Árpádtól a földrajz tanszék dolgozójától. — Milyen szakaszokra osztották az utat? — A körülbelül húsz napig tartó „csordogálást” napi 60 kilométerre terveztük. Több időt szeretnénk eltölteni Belgrádban. Talán sikerül megnéznünk a biztonsági konferencia helyét. Kíváncsiak vagyunk a Dráva-Száva torkolatra. Megállunk a Vaskapunál, s Növi Sad is jelentős hely ahhoz, hogy ott is elidézzünk. — És vissza hogyan? — A kajakok összecsomagolhatok. Hátizsákként, vasúton fogjuk visszahozni őket, előreláthatóan július vége körül. — Hallhatnám a teljes „csapatösszeállítást” ? — Zuti Pál tanár, Vitányi Béla, Szűcs Csaba, és jómagam, Jávorszki György, mindhárman negyedéves földrajztestnevelő szakosok. (csendes) Á napi norma vízen: 60 kilométer Hátizsákban a kajak — Olajos hallal a Dunára — Filmet készítenek a vízitúrán
