Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-03 / 155. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET FOGLALKOZÁSTÓL FÜGG-E, HOGY KI MINT ÖLTÖZKÖDIK? A KÉRDÉSRE EGY MUNKÁSASSZONY ÍGY VÁLASZOLT: „NÁLUNK A GYÁRBAN A NŐK KÜLSEJÉBŐL ALIGHA TUDNÁ VALAKI MEGÁLLAPÍTANI, HOGY KI AZ IRODISTA, ÉS KI DOLGOZIK MUNKAPAD MELLETT.” VAGYIS: MA MÁR NEM A FOGLALKOZÁS HATÁROZZA MEG, KI MILYEN RUHÁT VISEL, MENNYIRE KÖVETI A DIVATOT, MILYEN FONTOSSÁGOT TULAJDONIT AZ ÖLTÖZKÖDÉSNEK. EZT AZ EGYÉNISÉG, AZ ÍZLÉS, ÉS NEM UTOLSÓSORBAN A PÉNZTÁRCA DÖNTI EL. ERRŐL VALLOTTAK A GYÁRBAN, ÜZEMBEN DOLGOZÓ ASSZONYOK IS, AKIKKEL A KÖZELMÚLTBAN BESZÉLGETTÜNK. Y f ígh Ferencné szakmáját tekintve női szabó, a Nyírség Ruházati Szövetkezet gyártás-előkészítő rajzolószabásza. Abban a ritka szerencsés helyzetben van, hogy szinte az elsők között szerez tudomást a legújabb, vagy az elkövetkezendő évek divatjáról. Óriás rajzasztalán készülnek a szabásminták, majd a mintadarabok. Ha jól sikerül és a megrendelő is elégedett, akkor kezdődhet a szériagyártás. Sok nő megirigyelné, hiszen munkájából rendkívül sok ötletet meríthet saját öltözködéséhez. Valójában mennyit profitál belőle? — Soha nem követem vakon a divatot. Egyetlen olyan ruhám sincs, amely hasonmása lenne valamelyik itt készülőnek. Hiába tetszik a fodros, vagy a maxiruha, én csak a térdig érőt viselem, mert úgy gondolom, ez áll jól. Az öltözködésben a mértéktartást rendkívül fontosnak tartom, beleértem a célszerűséget. az életkort, és az alkati adottságokat. Mindig szem előtt tartom azt is, hogy lényeges az alkalomnak megfelelő öltözködés. Például munkahelyen nagyon célszerűnek tartom a köpenyviseletet. Nem tagadom viszont, hogy a sok egyforma — egyhangú. Éppen ezért én mindig variálok rajta; a zsebet, a nyakrészt színes, mintás anyaggal elszegem, vagy zsinórral díszítem. Még a munkaruhánál sem árt ha egy nő az egyéni ízlését érvényesíti. — Számomra az öltözködés egy színfolt a hétköznapokban, kicsit szórakozás is, bár ez nálam a szakma velejárója. Ennek ellenére nincs sok ruhám, mindössze négy szoknyából — az évszakoknak megfelelő minőségű anyagból készültek —, néhány mellényből, pulóverből és ingblúzból áll a ruhatáram. Ezeket ügyesen variálva, megfelelő kiegészítőkkel — gyönggyel, övvel, dísztűvel — újjá varázsolom. Nem költők sokat az öltözködésre, hiszen az erre szánt összeg egyébként is megoszlik a családban. Sokszor rajtakaptam már magamat, hogy a gyerekre költőm a legtöbbet, magam varrom a ruháit, de ha a konfekcióban is találok megfelelőt, szívesen megveszem. Szerintem az öltözködés nem elsősorban pénzkérdés, én hirdetem, hogy „többet ésszel mint pénztárcával”. Talán ez is a titka annak, hogy nálunk a nők csinosak, divatosak és változatosan öltözködnek. Hiszen legyen az bármilyen olcsó karton vagy vászon, ha ízlésésen, ötletesen van megvarrva, vetekszik, sőt túl is szárnyalhatja a legdrágább anyagból, de kevesebb jóízléssel készített ruhát. — Majdnem megfeledkeztem egy lényeges dologról, napjaink uniformisáról, a nadrágról, közöttük is a farmerről, amelyet oly előszeretettel viselnek a nők, gyerekek, felnőttek egyaránt. Tetszik, akin igazán jól áll, én csak kirándulás alkalmával viselem, meg legfeljebb ősszel, és télen, de akkor is csak alkalmanként. Divatos rövid frizurájával, csinos trapézvonalú nadrágban és a hozzá illő pulóverben alig látszik harmincnál többnek Ri- csóka Istvánná, az UNIVERSIL gyár csiszolóműhelyében dolgozó munkásasszony. Aki nem tudja, nem hiszi el róla, hogy hat gyermek édesanyja, méghozzá egyedül neveli őket. — Nálunk pénzkérdés az öltözködés, mert sokan vagyunk. Ha csak azt számolom, hogy a négy fiúnak csaknem minden hónapban új cipő kell, ez már maga egy tetemes összeg. Szerencse, hogy a ruhák „hagyomá- nyozódnak” a nagyobbakról a kicsikre, ami nagyon sokat jelent. Ennek köszönhető, hogy ma már praktikus, jó minőségű anyagból készül a gyermekruhák többsége, így ha az ember helyesen kezeli, több apróságot is kiszolgál. Nem bővelkedtünk sohasem a pénzben, most pedig különösen meg kell gondolnunk minden fillért, mert nemrég kaptunk új lakást. Bár a gyár kifizette a használatbavételi díjat — rendkívül nagy segítség volt — bútorra, erre-arra jócskán van kiadásunk — Azért most is tartom, hogy minden hónapban egy bizonyos összeget ruhára költők, s ha váratlan pénzt kapunk, azt is. Ebből nekem jut a legkevesebb. Két nagyobbik lányom is dolgozik már, keresetüket hazaadják, így közösen döntjük el mindig, kinek mire van szüksége, ök a nadrág és a pólóing viseletét szeretik, de nemrég vettek egy-egy nyári ruhát, nem túl kivágottat. — Nem vagyok híve a kihívó öltözködésnek és szerencsére ezt ők is örökölték tőlem. Három nő mellett talán nehezen hinnék el, hogy rúzs, szemhéjfesték nincs a házban. Egyiket sem kedveljük, bár másokon tetszik. Fodrászhoz is ritkán járunk, de tudnak az én lányaim olyan frizurát csinálni, hogy egyik-másik mestert is túlszárnyalják. Az én hajamat is ők szokták berakni, megfésülni, s Vigh Ferencné: „Többet ésszel, mint pénztárcával.” ha nem is látjuk azt a pénzt, amit ezáltal megtakarítunk, de bizonyára másutt hasznosabb dologra fordítjuk. v 1 an aki a praktikus, olcsó ruhaviselet mellett szereti a különleges öltözékeket, és egy-egy drágább holmira is szívesen áldoz, ha pénztárcája megengedi. így van ezzel Gál Lászlóné is, az Elektroakusztikai Gyár mechnikai műszerésze. — Munkába általában farmernadrágban és pólóingben járok, mint a legtöbben itt a gyárban. Szinte alig látni nőket szoknyában, a farmert majdnem egyenruhának lehetne tekinteni, de ez nem csak nálunk, hanem város- és országszerte jelenség. Mi az oka? Az, hogy praktikus, viszont az már kevésbé tetszik, ha valaki állandóan ezt viseli, még ünnepélyes alkalmakkor is. — Nincs sok ruhám, de mindig megválogatom, hogy mit veszek. Arra törekszem, hogy az új darabok lehetőleg „szinkronban” legyenek a régebbiekkel, mert így jól kiegészíthetik egymást. Ez is egyik titka annak, hogy kevés pénzből is lehet jól öltözködni. Fájó pontom, hogy csak ritkán tudok konfekcióruhát vásárolni. Ilyen vékony nőre, mint én, nem igen gondolnak. Sokat reméltem pedig az új mérettáblázat alapján készült ruháktól, de csalódtam. így maradt a varratás, de ebben is a szerencsésebbek közé sorolhatom magamat. Ugyanis a sógorom női szabó. El tudom képzelni, hogy akinek nincs ilyen lehetősége, milyen sok pénzt adhat ki a varratásra. — Rendszeresen gyarapítóm a ruhatáramat, de a csábításoknak soha nem engedek. Mindig csak azt veszem meg, amire szükségem van. Mértéktartásra ösztökél az is, hogy mint általában a fiatal házasoknál, nálunk is mindig van mire gyűjteni. Most egy hűtő- szekrényre, vagy bútorcserére, és fontos, hogy az ember a lakáskultúrával is lépést tartson, ehhez is elég sok pénz kell. — Általában a váratlanul kapott pénzből, jutalomból ruhát szoktunk vásárolni, de mindig előbb a gyermekre gondolunk, csak aztán magunkra. Szeretünk öltözködni, mert férjemmel azt tartjuk, hogy a jó külső önbizalmat és jó közérzetet ad. Egy nőnek meg különösen tetszik, ha megdicsérik a ruháját, Ricsóka Istvánná. Hat gyermek édesanyja és egyedül neveli őket. s a férje elismeri, hogy csinos. Határozottan merem mondani, hogy ízléssel, ötlettel sokszor többre lehet jutni, mint sok pénzzel. Egyébként ezt tapasztalatból mondom, nálunk a gyárban jól öltöznek a nők, mindig csinosak, pedig tudom, hogy a legtöbbnek családja van, megoszlik a jövedelmük, nem csupán az öltözködés a gondjuk. Én elítélem magamban a túlzásba vitt dolgokat, például azt is, ha valaki a gyerekek öltöztetéséből kultuszt csinál. Felesleges az ilyen, nevelő hatását tekintve pedig egyenesen káros. 1 ■L M. vélemények szinte egybehangzóak, az asszonyok a „megfontolt divat” hívei, a túlzásokat nem szeretik, az egyéniség érvényesülését tartják lényegesnek az öltözködésben is. A foglalkozás nem meghatározója a divatnak, következésképpen nincs külön mum- kásnődivat, mert mindenki egyéni belátása, ízlése és pénztárcája szerint öltözködik. Szűcs Lászlóné is ezt vallja, az üvegtechnikai részlegben dolgozó munkásasszony. Két gyermek édesanyja, és a munkahely, a család mellett még vállalta a Ságvári-telepen a 92-es körzet tanácstagi teendőit. A sok feladat mellett mindenre jut ideje, külseje is elárulja, mindig ápolt, csinos, ízlésesen öltözködik. Szép hosszú haját praktikussági okból nemrég vágatta rövidre, de nem titkolja azt sem, hogy a divatos frizura kedvéért is tette. Jellemző rá a mértéktartás, a munkahelyén — és ha a választókerületében folyó társadalmi munkában vesz részt — mindig nadrágot, könnyen kezelhető pamut blúzt visel. Szereti a most divatos fodros, pelerines nyári ruhákat is, és mindent, ami egyéniségének megfelelő. Nevetve mondja, hogy férjével együtt járnak vásárolni, aki mindig tapintatosan figyelmezteti, amikor ruhát választ és neki esetleg nem tetszik: „Ez már nem neked való.” Pedig Szűcs Lászlóné alig múlt huszonöt éves, alakja, egész egyénisége olyan, hogy minden viseletét megengedhetne magának. — Lánykoromban nem vettem annyira fontolóra a ruhavásárlást, mint most. Ami megtetszett, megvettem. Ma sokkal meggon- doltabb vagyok, ez a család iránt érzett felelősségből fakad elsősorban, másrészt pedig Gál Lászlóné: „A jó külső önbizalmat és jó közérzetet ad.” feleslegesnek tartom, hogy egy nő felduzzasz- sza ruhatárát. Akkor óhatatlanul becsúszik egy-két kevésbé ízléses darab, amit nem vesz fej szívesen, egyszóval csak ott áll a szekrényben és kimegy a divatból. Ha valaki meggondoltan gyarapítja ruhatárát, kevés pénzből is sokat mutathat. Havonta általában ötszáz forint az az összeg, amit öltözködésre fordítunk. Hogy mikor kinek jut belőle, azt a szükséglet határozza meg. Elárulom: legtöbbet a gyerekek kapnak, mert talán nincs is szebb látvány, mint az egészséges gyerekeket aranyos ruhában látni, öltöztetésük ma igazán nem gond. Sok az olcsó áru, mindenki számára elérhető, könnyen és jól kezelhető anyagból készülnek, derűsek, egyszóval szépek a gyermekholmik. — Talán másoknak is jó tanácsként mondhatom, hogy mindig egy-egy évszak, szezon kezdetén szoktam vásárolni, akkor legnagyobb a választék. Lehet, hogy nem jól látom, de a kiárusítás a szezon végén nem a legjobb alkalom a vásárlásra. Azt tapasztaltam, hogy leginkább a divatjamúlt kelmék kerülnek a pultra, noha olcsóbban, de nem biztos, hogy jól jár velük az ember. — A dolgozó nő idejének nagy részét munkahelyén tölti, ahol illik egy kicsit merevebb öltözködési szabályokat követni. Ez nem mindig jelentené a kényelmes ruhavi- seletet, éppen ezért tartom nagyon jó dolognak a köpenyt, mint nálunk is itt a gyárban. A szép fehér köpeny egyszerű ugyan, de kényelmes, egyformán fiatalok vagyunk benne, egyszóval jó közérzetet kölcsönöz. ★ CSUPÁN NÉHÁNYAN MONDTÁK EL VÉLEMÉNYÜKET AZ ÖLTÖZKÖDÉSRŐL, DE MINDAZOK NEVÉBEN SZÓLTAK, AKIK MŰSZAK VÉGEZTÉVEL CSINOSAN, JÓL ÖLTÖZÖTTEN HAGYJÁK EL A GYÁRAK, ÜZEMEK KAPUIT ÉS KÜLSEJÜKKEL ELÁRULJÁK: A NŐK SZERETNEK ÖLTÖZKÖDNI! Szöveg: Soltész Ágnes Fotók: Elek Emil Szűcs Lászlóné jól osztja be az idejét, mindig ápolt, csinos, ízlésesen öltözködik. 1977. július 3. Q
